Félegyházi Hirlap, 1902 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1902-01-02 / 1. szám

XX. évfolyam. — Ipartestületi megbízottak vá­lasztása volt deczember hó 31-én délután­ Az iparosok most sem érdeklődtek a vá­­lasztás iránt. Alig néhányan szavaztak le. A választás eredménye a következő : Kis­kunfélegyháza város részére megválasztottak : M­űhely vizsgálathoz: Szlávik Károly, Kádár János, Mailár József, Stanca József, Elek István. 2. Gyárvizsgá­thoz: Balog­­Vilmos, Bauer Ado­r, Vesszösi József, Tóth Károly, Voelker Károly. 3., Iskolalátoga­táshoz : Csernák Sándor, Móczár József, Ferencsik Károly, Tompas Károly, Man­­czel Lajos. 4. Lajstromvizsgálathoz: Bor­­bényi Gyu­l, Göröcs Farkas, Parányi Sán­dor, Czirner Lajos, Csányi Fü­löp. Kiskun­félegyházi járás részére megválasztottak: Vargha István, Kovács Ferencz, Kristóf József, Kaposi Ferencz, Risner Móricz, Baranyi Imre, Pentl Antal, Kiss András, Vakulya Károly, Almásai István, Kenderesi János, Fekete György, Pór János, Farkas Károly Pál G­­ápár, Molnár I­mra, B­urta Gergely Feuer Adolf, Urbán Sándor, Tapodi Gyula — Csillag utcza 10. szám alatti két ház, mely két utczára nyílik, eladó­ vagy bérbe kiadó. — Levélpapír remek kivitelű dobo­zokban, ajándéktárgynak újévre fe­lette alkalmas, kapható VesSZÖSZ Jó­zsef könyvkereskedésében. — A kecskeméti utcza 6 szám alatt levő ház egészen kiadó. Értekezhetni a tu­lajdonossal. — 10 drb Mezőgazdasági bank részvény osztalékkal együtt egyenként is eladó. Cíim a kiadóhivatalban. — Kiadó bútorozott szoba. Batta hiány-meza elején egy szépen bútorozott szoba azonnal kiadó. Czim a kiadóhivatalban. — Eladó szölövesszö. Kitűnő sárga lugas, olasz rizling, rajnai rizling, minkatrü­­nel, kadarka, Izabella , még néhány más fajú szölövessző eladó Mogyoró János ta­nárnál. — Eladó zongora. Egy jókarban levő Erbar-féle konczert zongora eladó C­im a kiadóhivatalban. Korszakos irodalmi vállalat. Régen várt és régóta óhajtott irodalmi vállalkozásról adunk hírt az olvasónak. A legszükségesebbről, a­mely egy nem­zeti vágyat vált valóra. Ezer éves küzdelmes múltjában há­rom hatalmas fegyvere volt a magyarnak. Aczél mind a három : az eke, a kard, a toll. Az egyik adta az életet, a másik a dicsőséget, a harmadik a halhatatlanságot. Az eke akárhányszor pihent s nyomor jött az országra; a kardot akárhányszor ki­csavarták a kézből vagy rozsdásodott a tokjában s akkor hervadt a dicsőség ba­bérága. A toll nem pihent soha. Az eke mellett sem, a harczok zajában sem. S ebből a folytonos munkából megépült a magyar szellem monumentuma. Ezer éves múltúnk legdicsőbb emléke, a­mit a nem­zeti szellem teremtett a kulturális hala­dásnak. Ezer éves irodalmunk minden nagy és örökbecsű költői műve együtt ez lesz a „Magyar Remekírók“ „a magyar irodalom főművei“ czím­en meginduló vállalkozás tartalma. A­hogy a czime is mondja, benne lesz a könyvtárban minden író, a ki magyar és minden munkája, a mely remek. Teljes gyűjteménye a magyar klas­­­­szikus irodalomnak, ötvenöt testes kötet­ben, közel tizennyolczezer lapon: ez lesz a „Magyar Remekírók“ könyvtára, a­mely­nek tervrajzával a kiadó társaság, a Frank­lin irodalmi intézet most a magyar olvasó közönség elé lép. A tervezetből, a­mely valóban a leg­nagyobb szabású, legszükségesebb és leg­kiválóbb irodalmi vállalkozásról szól, ki­emeljük a következőket: A könyvtár minden elhunyt nagy magyar író minden nagy alkotását magá­ban foglalja, s az egész munka valóban a magyar szellem kincsesháza lesz. A leg­nagyobbak : Petőfi, Arany, Tompa teljes — lehetőleg tökéletes és a leggondosabb — kiadásban jelennek meg; többi remek­íróink megválogatva, mindegyikből mindaz, a­mi örökbecsű, a­minek olvasása ma is művészi gyönyörűséggel és lelki haszon­nal jár, mint a megalkotás idejében. Szerencsés gondola volt, hogy a gyűjteményes kiadás csak a valóban ma­radandót adja együtt az olvasónak. A szá­zadokon keresztül megszűrt ízlés, a fejlett esztétika összeválogatta minden írótól mindazt, a­mi valóban nagy, s mindezt együtt találja a magyar közönség a Ma­gyar Remekírókban. De többet is talál. Ugyancsak, a­kik az összeválogatás munkáját végezték, — első rangú szakemberek és írók, — mű­vészi méltatást és irodalmi becsű életraj­zot is írtak a művekhez s igy a munka nemcsak a magyar irodalom remekeinek teljes gyűjteménye lesz, de egyszersmind a magyar irodalom legjobban megszerkesz­tett története. A gyűjtemény teljes lesz és hiány­talan : Balassától Aranyig minden elhunyt magyar író műveit összefoglalja. A kiadó minden magyar remekíró kiadási jogát megszerezte, sőt a legtöbbjének egyedüli kiadási jogát, így Arany­­János, Arany László, Vörösmarty Mihály, Tompa Mi­hály, Garay János, Bajzs József, Czuczor Gergely, Kemény Zsigmond, Szigligeti Ede, Vajda János, csakis ebben a gyűjte­ményben jelenhetnek meg, s más kiadó­nak munkáik kinyomatására joga nincsen. A Magyar Remekírók köteteit min­den egyes író pompás alfakápe fogja dí­szíteni. Egyéb képek nem lesznek a gyűj­teményes könyvtárban. Ez is szerencsés elhatározásnak mondható. Egyfelől kiadó­nak írót illusztráltatnia szinte lehetetlen. Nem a megrendelés, hanem az ihlet szüli a művészi alkotásokat. Évtizedeken, néh­a századokon keresztül a képzőművészet maga­ magától megteremti az irodalom művészi megtestesítését. Egy elhatározás erre azonban nem elegendő, a gyűjtemén­­nyes kiadás pedig nem alkalmas forma. Olvasásra szánt, apró, kézben tartható könyvekben elvész a művészi illusztráczió akkor is, ha azt már megteremtette a művészi alkotás . . . Hátha még nincs is meg? . . . Még két névsort teszünk ide vége­zetül. A gyűjteményben együtt van irodal­munk minden kimagasló alakja: Arany János, Arany László, Bajza, Balassa, Ber­zsenyi, Csiky Gergely, Csokonai, Czuczor, Deák Ferencz, Eötvös, Fazekas, Garay, Gvadányi, Gyöngyössy, Kármán, Katona, Kazinczy, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kossuth, Köl­csey, Madách, Mikes, Pázmány, Petőfi, Reviczky Gyula, Széchenyi, Szigligeti, Teleki László, Tompa, Vajda, Vörösmarty, Zrinyi stb. Ez az egyik névsor. A másik névsor azoké az élő kitű­nőségeké, a­kik a volt költők műveit kibo­csátják, bevezetéssel, életrajzzal, méltatás­sal, jegyzetekkel ellátják. Ezek : Alexan­der Bernát, Radics Ferencz, Bánóczy József, Bayer József, Beöthy Zsolt, Berze­­viczy Albert, Endrődi Sándor, Erdélyi Pál, Erődi Béla, Ferenczy Zoltán, Fraknói Vil­mos, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv, Ko­roda Pál, Kossuth Ferencz, Kozma Andor, Lévay József, Négyessy László, Rákosi Jenő, Riedl Frigyes, Széchy Károly, Széll Kálmán, Váczi János, Vadnai Károly, Voinovich Géza, Zoltvány Irén. Mindegyi­kük azzal az íróval foglalkozik, akit mi­­előbb is tüzetes tanulmány tárgyává tett. Irodalom. Ih­ász Aladár verses könyve. Ihász Aladár, a Félegyházi Hó­lap volt felelős szerkesz­tője, karácsonyra egy kötet verset bocsátott a nyilvánosság elé. A verskötetről a Hazánk czímű lapban a következőket olvassuk: Ihász Aladár nem fiatal ember már, de ez a leleplezés nem árt neki már annál inkább sem, mert fejét még dúsan borítják a fekete hajszálak s mert most adta ki a legelső verses könyvét, mely minden rit­musában szól a­­ szerelemről. Ha egy az élet felén áthaladt férfiú még­­ az ideális szerelemről tud éneket mondani — már az is költészet. — Ihász Aladár azonban a költeményei nagy részét — legalább az elejét — azt hisszük még ifjú korább irta, mikor ott szülőföldjén az égboltozatot csókoló nagy pusztában, a­hol déliutkák, vadrózsák hintik illatukat, magával ragadta lelkét a szabad természet poézise. Mert szóljon Ihász Aladár verses könyvében szerelemről, szép leányról, asszonyról vagy borról, virágról, bimbóról, a magyar dalnak az az akkordja hangzik el kobzán, melyet a puszták fugalma, az alkonyi szellő vissz­hangoz az ideálisan gondolkodó lélekbe. Nem mondjuk, hogy Ihász Aladár ezzel a könyvével a nagy költők sorába emelke­dett, de mégis jól esik a mai sok selejtes — úgynevezett költői termelés közt — meghallani a természetesség igaz szavát, melylyel Ihász Aladár kifejezi magát, mintha mindjárt a muzsikus czigány vonója alá irná verseit. Ép azért igazat adunk Bartha Miklósnak, mikor azt írja a szerző­­höz intézett levelében: „Fúrásnak, fara­gásnak nyoma nincs verseidben. A mit ré­­s­ten, mezőn találtál és a mi szivedből fa­kadt , azzal építetted fel dalaidat. Miként a fúrj a fészkét ! Fűszálból, virágkehelyből, falevélből s lihegő keblének meleg pelyhei­ből !“ De hát nem az­­ az igaz költő, a ki azt cselekszi ? Nem az-e, a ki a mindenség hangulatát össze tudja olvasztani a saját lelkének hangulatával? A ki a természet­szeretetet olvasztja fel szivében s adja vissza érzelmektől gazdag ritmusokban,­­ mint Ihász Aladár a következő soraiban is Csalogány danája, csillagok hullása Elűzte az álmot. Felébredt az erdő s szinte mámoros lett Attó , a mit látott. S a míg imádattal ruhája szegélyét Csókolta az ajkam, „Angyal jár a földön, üdvöt hoz ez óra“ Sóhajtottam halkan. Ez a hang vonul át Iliász Aladár egész költemény kötetén s ha néha nem is csendül a rime az iskolai poézis szabályai szerint, de mégis mindig rokophurokat pen­dít meg lelkünkben. Szóval, a ki Ihász Aladár költeményeit elolvassa, a nemes érzelmeknek örömeiben részesül s igy könyvét ajánljuk az igazi magyar poézis barátainak figyelmébe. ír­ja. A rendőrség egy szerkesztőség­ben Meglepő, szenzácziós esetről értesü­­lünk, amely a fővárosi hírlapíró köröket nagy izgatottságban tartja. Arról van szó, hogy a budapesti államrendőrség egy fővá­rosi lap szerkesztőségében megjelent s a szerkesztőt arra szólította fel, hogy a lap czímszalagjait előadássá. A szerkesztő a sajtószabadság e megsértése ellen hevesen tiltakozott és pedig annál inkább is, mert az egyik rendőrtiszt elárulta, hogy a czim* FÉLEGYHÁZI HÍRLAP. 1. szám. Az eleven irodalom így nyújtja az elhunytak halhatatlan műveit a magyar olvasónak. Az olvasó pedig —hisszük — két kézzel kap azok után a méltó és va­lóban nemzeti szellemi kincsek után, a­miket olyan régen áhít.

Next