Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1920-08-08 / 33. szám
Lapunk ára II. XXXVIII- XXVI. évfolyam.Kiskunfélegyháza, 1920. augusztus 8. 33. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. MOLNÁR SÁNDOR. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. A nagy por. Kiskunfélegyháza, 1920. augusztus 6. Nemzetünk nagy tragédiájának, összeomlásunk és szerencsétlen sorsunk ránkszakadásának megrázó képét tárja elénk most az az izgalmas bünper, amelyet a napokban kezdett tárgyalni a budapesti hadosztálybiróság. A magyar haza egyik legnagyobb fiának, gróf Tisza Istvánnak galád és aljas módon való meggyilkolásával kapcsolatosan látjuk tisztán azokat az okokat, melyek nemzetünk katasztrófájához vezettek, — ahhoz a katasztrófához, melyhez hasonlót nem ismer a magyar történelem. A hosszú háborúban elalélt és kifáradt ország olyan kezek vezetésébe került, akikben nem volt lelkiismeret, csak hatalmi vágy, a mindenekfelett való érvényesülni akarás és sértett hiúság. A titokban bűnös módon előre tervezett és kizárólag az utca söpredékével, a népesség szennyjével, a front szökevényeivel végrehajtott, általuk forradalomnak nevezett lázadás juttatta és ültette őket a hatalomba, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás pedig késztette a legnagyobb gaztettre. Önző céljaik elérése volt rugója minden cselekedetüknek, — ezért dobatták el katonáink kezéből a fegyvert, amellyel azok 4 és fél évig mindig csak dicsősséget szereztek, — ezért zavarták szét őket és tették szabad prédájává a minden oldalról ránktörő ellenségnek azt a hazát, melynek minden porszeméért az ősöknek annyi vére folyt. És tisztán ez volt a rugója annak a szörnyű gyilkosságnak is, amelyért most lakóinak az igazságszolgáltatás színe előtt hitvány tettesei. Tisza meggyilkolása tehát szoros összefüggésben van az országunk elzüllesztésével s ezzel azon célok elérésével, amelyet Tisza halála nélkül az őszirózsás bitangok nem véltek megvalósíthatóknak. Tisza hatalmas egyénisége, hazájának és magyar népének kimondhatatlan szeretete, — az a csodálatos akaraterő, amely minden tettében jellemezte, — tudták, hogy mindenkor útjában álltak volna aljas terveiknek, — ezért végeztek hát a legelső alkalommal vele. De most, amikor megjelenhet gyilkosai előtt, hogy számonkérje szörnyű bűnüket és kilép a geszti skr homályából elszállt szelleme, — ugyanazokért fordul most felé nemzetének általános részvéte és őszinte kegyelete. Most hallatja azt a fájó sóhajt, amelyet akkor, az elmúlás idejében magába kellett fojtani, néma fájdalommal utasítván azonban akkor is vissza azt a vérlázító hazugságot, hogy Tisza meggyilkolása a „nemzet ítélete“ volt. Tisza meggyilkolása és halála előre meggondolt és tervszerűen végrehajtott pokoli gonoszság műve volt, amely örökre jellemzője marad azoknak a „hazaffyak“-nak, akik nemcsak Tiszának, de a nemzetnek gyilkosai voltak. K.— Rívonta hozás utján. Budaváry László nemzetgyűlési képviselő, aki különben a mi tanítóképzőnkben tanult és szerzett oklevelet, a közéleti viszonyok türelmetlenül várt rendezésére, meg a kapcsolatos zsidókérdés megoldására indítványt jegyzet be a nemzetgyűlés indítványkönyvébe. Vázlatosan alábbiakban ismertetjük az indítványt: Magyarországon zsidó nem vehet és nem bérelhet földet, a már a tulajdonukban levőket az állam váltsa meg s az igy fölszabadult területeket az arra utalt hadirokkantak, vagy hadiözvegyek és árvák, földmunkások stb. között parcellázás útján kell elosztani. Ezt a pontot mindjárt meg is indokolja az a másik, mely szerint a zsidó nem alkalmazhat személyes szolgálatra magyar cselédet, így a föld parlagon heverne, miután a zsidó nem szántja-kapálja azt; a hasznot pedig a legegyügyübb magyar is zsebre tudja vágni. Egynél több ház zsidó kezén nem lehet, a nagy lakások fölösleges részét rekvirálni kell. Letelepedési és honossági engedélyt ezután zsidó nem kaphat, sőt az 1914. óta bevándoroltak haladéktalanul kitoloncolandók, szerzett millióik az államot illetik. A többi hadimilliomosnak hadseregszállításon, a konjunktúra kihasználásán szerzett vagyona is elkobzandó. Zsidók se magán se nyilvános iskolákat nem tarthatnak fenn, magyar intézetekben is csak a számarány szerint tanulhatnak. Az állami építkezéseket, szállításokat, vállalatokat csak keresztények kaphatják. Minden árengedély revízió alá veendő. Gyári részvények GCK-át az ott dolgozó munkásság kezére kell juttatni. A dugaszban levő, vagy felhalmozott áruk stb. felkutatandók és elkobzandók. Héber nyelvű lapok, nyomtatványok nem jelenhetnek meg. Szerkesztő, szellemi irányító a lapoknál nem lehet szabadkőműves, vagy zsidó, de ezen kívül is minden újságíró esküt tegyen arra, hogy a magyar erkölcsöket és a magyar állameszmét szolgálja. Magyarországon se zsidó, se szabadkőműves nem lehet: miniszter, államtitkár, hivatalvezető, külföldön képviselő, közjegyző, katonatiszt, tanár, tanító, bíró, közigazgatási elöljáró. Trafik, pálinkamérés, bélyegárusítás stb. csak magyar kézben lehet. Akik bűnösök a kommunizmus felidézésében, bolsevista izgatásokban, akik az állameszme, terület épsége, a nemzet egysége ellen akár belföldön, akár kint izgatnak, ellenséggel cimboráinak, akik keresztény magyar állampolgárt, mint ilyent gúnyolnak, bántalmaznak, statáriálisan halálra ítélendők. Egyelőre elég is lesz ennyi, de ezt várja is mindenki. Lesz e ebből valami? Ha nem, miért ? ! Ország-világ. * úgy látszik, még csak a múltat sem bűnhődte meg eléggé ez a nép. Most szenvedünk a jelenért. Azután jön a jövendő bünhődése mindenért. De hát elkövetkezik-e az a jövendő?! — A megszállott területek magyarságát a hóditó nemzetek irtják ki. Itthon . . . ? A háborúban, zsidó mesterek vezetésével iskolázott kereskedelmi szellemmel tartják vissza a gazdák a gabonájukat. Nem érdemes a 800—1600 koronás árak mellett elvesztegetni. Szerintük alapos okuk van a tartózkodást,’ nincs szükségük a pénzre ! Azt gondolják, az Úristen csak azért adja a termést, hogy annak az árával a láda minél jobban teljen — mint az a bőgő a húszassal, — de soha meg ne telhessen. Legalább is különös, hogy a zsidók padlása most is megtelik, sőt akadnak, akiknek érdemes a saját hátán is oda felcipelni a nehéz zsákokat Ki a hazaáruló, ha ezek nem azok ? A nagy spekulálás közben azonban nem érnek rá gondolkozni a helyzet felől. Sőt nem hallják, hogy a levegőben fokozódó erővel rég morajló hangok már zúgássá erősödnek. Pedig vészhangok ám azok, országszerte a húr, mely a végsőig van feszítve már elpattanóban van. És ha az bekövetkezik . . .??! A tömeget nem elégiti ki az, hogy az új termés meg van. Abból enni is kell, hogy éhen ne pusztuljanak rakásra. Talán hamarabb, mint gondolnánk, meg fog győződni róla a buta kapzsiság, hogy igenis vannak éhezők, mégpedig tömegestől. Ne adj Isten, hogy ebből a minden oldalról agyonspekulált és kiuzsorázott, sőt a legvégsőig kiszipolyozott tömegből a mindjobban fenyegető éhínség csikarja ki azt a kérdést: „miért kell ártatlanul éhen pusztulnunk ?!“ ... Ki felel majd a nemtörődömségért akkor?! Mindenfajta spekulánsok mit felelnek majd akkor ? !! Elég lesz-e védekezésnek, hogy a zsidók is, meg mások is zsaroltak ... És ez nem tréfa ám. Szeretnék sírni, mikor le kell írnom. Zsidót gazdagít, magát gyalázza, aki zsidó lapot vesz.