Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1920-08-08 / 33. szám

Lapunk ára I­I. XXXVIII- XXVI. évfolyam.Kiskunfélegyháza, 1920. augusztus 8. 33. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. MOLNÁR SÁNDOR. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. A nagy por. Kiskunfélegyháza, 1920. augusztus 6. Nemzetünk nagy tragédiájának, összeomlásunk és szerencsétlen sor­sunk ránkszakadásának megrázó ké­pét tárja elénk most az az izgalmas bünper, amelyet a napokban kezdett tárgyalni a budapesti hadosztálybi­­róság. A magyar haza egyik legnagyobb­­ fiának, gróf Tisza Istvánnak galád és aljas módon való meggyilkolásával kapcsolatosan látjuk tisztán azokat az okokat, melyek nemzetünk ka­tasztrófájához vezettek, — ahhoz a katasztrófához, melyhez hasonlót nem ismer a magyar történelem. A hosszú háborúban elalélt és kifáradt ország olyan kezek vezeté­sébe került, akikben nem volt lelki­ismeret,­­ csak hatalmi vágy, a min­­denekfelett való érvényesülni akarás és sértett hiúság. A titokban bűnös mó­don előre tervezett és kizárólag az utca söpredékével, a népesség szenny­­jével, a front szökevényeivel végre­hajtott, általuk forradalomnak neve­zett lázadás juttatta és ültette őket a hatalomba, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás pedig késztette a legnagyobb gaztettre. Önző céljaik elérése volt rugója minden cselekedetüknek, — ezért dobatták el katonáink kezéből a fegy­vert, amellyel azok 4 és fél évig mindig csak dicsősséget szereztek, — ezért zavarták szét őket és tették szabad prédájává a minden oldalról ránktörő ellenségnek azt a hazát, melynek minden porszeméért az ősök­nek annyi vére folyt. És tisztán ez volt a rugója annak a szörnyű gyil­kosságnak is, amelyért most lakóinak az igazságszolgáltatás színe előtt hitvány tettesei. Tisza meggyilkolása tehát szoros összefüggésben van az országunk el­­züllesztésével s ezzel azon célok el­érésével, amelyet Tisza halála nélkül az őszirózsás bitangok nem véltek megvalósíthatóknak. Tisza hatalmas egyénisége, ha­zájának és magyar népének kimond­hatatlan szeretete, — az a csodálatos akaraterő, amely minden tettében jellemezte, — tudták, hogy minden­kor útjában álltak volna aljas ter­veiknek, — ezért végeztek hát a legelső alkalommal vele. De most, amikor megjelenhet gyilkosai előtt, hogy számonkérje szörnyű bűnüket és kilép a geszti skr homályából elszállt szelleme, — ugyanazokért fordul most felé nem­zetének általános részvéte és őszinte kegyelete. Most hallatja azt a fájó sóhajt, amelyet akkor, az elmúlás idejében magába kellett fojtani, néma fájdalommal utasítván azonban akkor is vissza azt a vérlázító hazugságot, hogy Tisza meggyilkolása a „nemzet ítélete“ volt. Tisza meggyilkolása és halála előre meggondolt és tervszerűen végrehajtott pokoli gonoszság műve volt, amely örökre jellemzője marad azoknak a „hazaffyak“-nak, akik nem­csak Tiszának, de a nemzetnek gyil­kosai voltak. K.— Rívonta hozás utján. Budaváry László nemzetgyűlési kép­viselő, aki különben a mi tanítóképzőnkben tanult és szerzett oklevelet, a közéleti vi­szonyok türelmetlenül várt rendezésére, meg a kapcsolatos zsidókérdés megoldá­sára indítványt jegyzet be a nemzetgyűlés indítványkönyvébe. Vázlatosan alábbiakban ismertetjük az indítványt: Magyarországon zsidó nem vehet és nem bérelhet földet, a már a tulajdonukban levőket az állam váltsa meg s az igy föl­szabadult területeket az arra utalt hadi­­rokkantak, vagy hadiözvegyek és árvák, földmunkások stb. között parcellázás útján kell elosztani. Ezt a pontot mindjárt meg is indokolja az a másik, mely szerint a zsidó nem alkalmazhat személyes szolgá­latra magyar cselédet, így a föld parlagon heverne, miután a zsidó nem szántja-kapálja azt; a hasznot pedig a legegyügyübb ma­gyar is zsebre tudja vágni. Egynél több ház zsidó kezén nem­ lehet, a nagy lakások fölösleges részét rekvirálni kell. Letelepedési és honossági engedélyt ezután zsidó nem kaphat, sőt az 1914. óta bevándoroltak haladéktalanul kitoloncolan­­dók, szerzett millióik az államot illetik. A többi hadimilliomosnak hadseregszállítá­­son, a konjunktúra kihasználásán szerzett vagyona is elkobzandó. Zsidók se magán se nyilvános isko­lákat nem tarthatnak fenn, magyar intéze­tekben is csak a számarány szerint tanul­hatnak. Az állami építkezéseket, szállításokat, vállalatokat csak keresztények kaphatják. Minden árengedély revízió alá veendő. Gyári részvények GCK-át az ott dolgozó mun­kásság kezére kell juttatni. A dugaszban levő, vagy felhalmozott áruk stb. felkuta­­tandók és elkobzandók. Héber nyelvű lapok, nyomtatványok nem jelenhetnek meg. Szerkesztő, szellemi irányító a lapoknál nem lehet szabadkőmű­ves, vagy zsidó, de ezen kívül is minden újságíró esküt tegyen arra, hogy a magyar erkölcsöket és a magyar állameszmét szol­gálja. Magyarországon se zsidó, se szabad­kőműves nem lehet: miniszter, államtitkár, hivatalvezető, külföldön képviselő, köz­jegyző, katonatiszt, tanár, tanító, bíró, köz­­igazgatási elöljáró. Trafik, pálinkamérés, bélyegárusítás stb. csak magyar kézben lehet. Akik bűnösök a kommunizmus felidé­zésében, bolsevista izgatásokban, akik az állameszme, terület épsége, a nemzet egy­sége ellen akár belföldön, akár kint izgat­nak, ellenséggel cimboráinak, akik keresz­tény magyar állampolgárt, mint ilyent gú­nyolnak, bántalmaznak, statáriálisan halálra ítélendők. Egyelőre elég is lesz ennyi, de ezt várja is mindenki. Lesz e ebből valami? Ha nem, miért ? ! Ország-világ. * úgy látszik, még csak a múltat sem bűnhődte meg eléggé ez a nép. Most szen­­vedünk a jelenért. Azután jön a jövendő bünhődése mindenért. De hát elkövetkezik-e az a jövendő?! — A megszállott területek magyarságát­ a hóditó nemzetek irtják ki. Itthon . . . ? A háborúban, zsidó mesterek vezeté­sével iskolázott kereskedelmi szellemmel tartják vissza a gazdák a gabonájukat. Nem érdemes a 800—1600 koronás árak mellett elvesztegetni. Szerintük alapos okuk van a tartózkodást,’­ nincs szükségük a pénzre ! Azt gondolják, az Úristen csak azért adja a termést, hogy annak az­ árával a láda minél jobban teljen — mint az a bőgő a húszassal, — de soha meg ne telhessen. Legalább is különös, hogy a zsidók padlása most is megtelik, sőt akadnak, akiknek ér­demes a saját hátá­­n is oda felcipelni a nehéz zsákokat Ki a hazaáruló, ha ezek nem azok ? A nagy spekulálás közben azonban nem érnek rá gondolkozni a helyzet felől. Sőt nem hallják, hogy a levegőben foko­zódó erővel rég morajló hangok már zú­gássá erősödnek. Pedig vészhangok ám azok, országszerte­­ a húr, mely a vég­sőig van feszítve már elpattanóban van. És ha az bekövetkezik . . .??! A tömeget nem elégiti ki az, hogy az új termés meg van. Abból enni is kell, hogy éhen ne pusztuljanak rakásra. Talán hamarabb, mint gondolnánk, meg fog győ­ződni róla a buta kapzsiság, hogy igenis vannak éhezők, még­pedig tömegestől. Ne adj Isten, hogy ebből a minden oldalról agyonspekulált és kiuzsorázott, sőt a leg­végsőig kiszipolyozott tömegből a mind­jobban fenyegető éhínség csikarja ki azt a kérdést: „miért kell ártatlanul éhen pusztulnunk ?!“ ... Ki felel majd a nem­törődömségért akkor?! Mindenfajta speku­lánsok mit felelnek majd akkor ? !! Elég lesz-e védekezésnek, hogy a zsidók is, meg mások is zsaroltak ... És ez nem tréfa ám. Szeretnék sírni, mikor le kell írnom. Zsidót gazdagít, magát gyalázza, aki zsidó lapot vesz.

Next