Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1920-11-21 / 48. szám

Lapunk ára I­I. XXXVIII-XXVI. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1920. november 21. 48. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Pr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél­ évre 25 K. Az Ébredők ellen harsogott a vörösemberrel egy gyé­kényen árulók érdekszövetsége s most ezekhez csatlakoznak — ha szemforgatással is — azok, kiknek a keresztény magyarság megerősödése, talpraállása csak a maguk egyéni érdekeinek kielégítéséig volt céljuk és pusztán jelszavuk.­­ Amint azonban a zsidókérdés, helyesebben zsidó­veszedelem azon részét vették az Ébredők célkitűzésükhez híven kézbe, mely az ország köz- és társadalmi életét az önzés és korrumpáltság fertőjébe vitte, rögtön felszisszentek a liberálisokkal anyagi érdekközös­ségben állók r ontották a rágalmat zsidórecept szerint az Ébredőkre. Minden rendzavarást, zsarolást és egyéni akciót az Ébredőkre akar­tak kenni s hogy nem sikerült a befeketítés, hát mosták kezeiket, mondván: csupán féltő szeretetből akarják az Ébredőket a nem oda­való elemektől megtisztogatni. Kö­szönjük a szíves fáradságot, de­­ nincs rá szükségünk. Az Ébredők nem egyesek, sem csoportok érdekeiért küzdenek, nem hatalmi vágy a moz­gató erejük, hanem igenis minden hatalmukkal a keresztény erkölcs helyreállításával akarják és fogják a a keresztény magyarság uralkodását az országban biztosítani. Tisztogatásra van szükség, de nem az Ébredőknél, akiknél senki sem kívánja jobban a jogrend megszilárdulását, melynek a valutacsempészek, árdrágítók, speku­lánsok mellett nem kisebb ellensége az a szomorú állapot, hogy szállítás­hoz, vagonhoz, lakáshoz, szálláshoz és minden falat kenyérhez csak meg­vesztegetés, lepénzelés, baksis útján juthat és jut a legtöbb ember az országban. Igen, a becsületes munka helyett a kijárás legaljasabb kerese­­­­­ével foglalkozik sok-sok ezer ember, térít le vesztegetésével sokakat az egyenes útról, drágítja az árakat, teszi lehetetlenné a becsületes úton haladók megélhetését. Igen, itt kell tisztogatni, hogy az ország erkölcsi és anyagi végrom­lásba ne zuhanjon. S az Ébredők a szemita erkölcstelenséget üldözik és irtani fogják még a keresztényeknél is. Hogy ez sokaknak fáj, azt elhisz­­szük, de addig kell menteni, mig van menthető. K. D. Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország mennyország. Ország-világ. * A nemzetgyűlés a trianoni béke­­szerződést ratifikálta és­­ mégsem ratifi­kálta. A gyásznap lefolyását visszatükröző beszédek velejét itt idézzük: Huszár Károly előadó: Kegyetlenül szomorú kötelességet teljesít, midőn a tria­noni békeszerződés törvénybe iktatását ajánlja a Háznak. A kényszerhelyzetben az ország fontos érdekében ajánlja a ratifiká­lást, majd elmondja a minden magyarok imáját: Hiszek egy Istenben. Hiszek egy Hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Friedrich István: Tagadom, hogy ez a nemzetgyűlés jogosult volna arra, hogy ezt a békét ratifikálja és világgá kiáltom, hogy mi soha elismerni nem fogjuk. Windischgraetz Lajos herceg: A mi ka­tasztrófánk oka a forradalmak, a széthú­zás és a zárt ajtók mögötti tárgyalások. Dvorcsák Győző: a tótság nevében kijelenti, hogy a tótok - w.oV « «■í?!tény­javaslatnak a betartását sohasem vállal­hatják. Lingauer Albin: Népszavazás nélkül nem enged Nyugatmagyarország népe ma­gáról diszponálni és általam azt a hitvallást teszi itt, a nemzetgyűlés előtt, hogy nem akar Magyarországtól elszakadni. Kutkafalvy Miklós a rutének nevében tiltakozik. A nagyhatalmakat arra kértük, hogy népszavazást rendeljen el rutén terü­leten. Azonban az ántánt egyetlen kéré­sünket sem teljesítette. Klebersberg Kunó gróf: Sopron váro­sát akarata ellenére nem lehet elszakítani Magyarországtól. Czettler Jenő dr.:­­Miután az ántánt az általános választások alatt a de facto megszállott, azonban a de jure még Magyar­­országhoz tartozó területek polgárait meg­gátolta abban, hogy szavazzanak, ezt a csonka nemzetgyűlést nem tartjuk jogo­sultnak arra, hogy Magyarország egész területéről és a megszállott országrészekről érvényes határozatot hozzon. Czettler beszéde után negyvennyolc képviselő kivonult a teremből. Teleki Pál gróf, miniszterelnök, utol­sónak szól e gyászos törvényjavaslat tárgya­lásánál. A magyar nemzet becsületes volt és becsületesen hinni tudott és hinni akart.­­ Becsületességében dobta el a fegyvert és azt hitte, hogy becsülettel fognak vele bánni és úgy, mint ahogy bánt volna gyengébb ellenségeivel. Ehe­lyett kaptunk egy békeszerződést, amelynek pontjai közül csak egyet akarok felemlíteni, az őszinteség és igazság teljes hiányát, sőt annak megcsúfolását. Mikor a miniszterelnök szavai elhang­zanak, felcsendül a kivonult képviselők éneke a kupolacsarnokból. Teleki abba­hagyja a szavait, a teremben maradt kép­viselők felállnak és az ő ajkukon is fel­hangzik a Szózat. Azután néma csendben mindenki visz­­szaül a helyére és a miniszterelnök foly­tatja beszédét. . . . Beszélnem kell arról a rágalma­­zási hadjáratról is, amely a külföldön ellenünk folyik. K 11 magyar sajtót is figyelmezte­tem, hogy kár hosszú riportokat írni olyan atrocitásokról, melyeknek lelki okait nem is ismerjük, mert ezek a ri­portok ártanak a magyar nemzetnek. — Hiszen máshol is vannak gyilkos­ságok, atrocitások. — I amik itt történtek, más orszá­gokban is megtörténtek, azonban tekintet nélkül arra, hogy másutt van, vagy­ nincs rend, mi rendet csinálunk, de nem enged­jük meg, hogy rágalmazási hadjárat in­duljon ellenünk és a nemzet becsületé­ben gázoljanak.­­ Nem találom helyesnek, ha bárki úgy állítaná be, mintha valaki ezt a javas­latot támogatni kívánná. Azok, akik itt bennmaradtunk a teremben, lehajtott fej­jel, némán belenyugszunk abba, ami most változhatatlan, de tudom, hogy senki sincs közöttünk, magamat beleértve, aki úgy tekintené ezt a békét, mint amely végleges volna és végleges maradna. — A demarkáción túl élő testvéreink nem vesznek el számunkra, ha mi egyet­értünk és megerősödünk. Rakovszky István házelnök kérdi a Házat, elfogadják- e a javaslatot. Egyetlen hang sem jelentkezik, mire Rakovszky István házelnök jelenti, hogy a Ház a törvényjavaslatot elfogadja. HAJs Imre jegyző felolvassa ezután Huszár Károly előadói deklarációját: „A nemzetgyűlés midőn a trianoni béke törvénybe iktatását elhatározza és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt és az emberiség lelki­ismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak és az emberiség közös ér­dekeibe ütközőnek tartja, hogy az nem a tények és az érdekek kétoldalú megvitatá­sának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akarat reánk való erőszakolása, hogy a nemzet­gyűlés tehát csupán ennek az ellenállha­tatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához, hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne nincsenek és nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapodásával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elköve­tett igazságtalanságok jóvátételéhez.“ A Ház egyhangúlag elfogadta. A miniszterek és a képviselők, úgy­szintén az elnökség felállanak helyeikről és a Szózatot éneklik. Egy szem sem ma­radt szárazon. Meg kell állapítanunk, hogy kivétel nélkül minden felszólaló ünnepélyesen tilta­kozott a gyilkos szerződés ellen. A magunk java elleneink romlása. (Vége.) Nem csupán szép gondolat a kormány­zótól, hogy vonatát „Túrán“ névre íratta. Ez lehet csak a magyarság erőfeszítésének jelszava. Előretörés a dolgunk és nem vé­delem, támadás a harci módunk, nem helyt­állás. Tíz harci század a hajdanuak, az

Next