Kiskunsági Közlöny, 1944 (3. évfolyam, 39. szám)

1944-05-13 / 39. szám

Szombat, 1944 május 13. KISKUNSÁGI KÖZLÖNY Vitéz Mérey László főispánunk ünnepélyes beiktatása Hagyományos külsőségek kö­zött, nagy ünnepélyességgel ik­tatták be az ősi Pest vármegye székházában vitéz Mérey László ny. altábornagy, főispánunkat. Az installáción megjelent vitéz Jaross Andor belügyminiszter, dr. Antal István igazságügyminisz­ter, vitéz dr. Bonczos Miklós igaz­ságügyi, vitéz dr. Endre László belügyi államtitkárok és a ma­gyar politikai és közélet számos előkelősége. A beiktatási ünnep­ségen a város képviseletében dr. Pálos Károly polgármester és dr. Tóth József országgyűlési képvi­selő vettek részt. Vitéz Mérey László főispán­akit a törvényhatósági bizottság tagjai szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal köszöntöt­tek — székfoglaló beszédében többek között ezeket mondotta: — Ragaszkodó szeretettel és mélységesen átérzett kötelesség­tudással állok a vármegye élére, amikor erre az őrhelyre állít a­­­Gondviselés akarata és felette­seim bizalma. Katonai múltam­hoz híven, törhetetlen hűséggel állok az államfő Kormányzó Urunk fenkölt személye mögött, Isten áldását kérve életére és bölcs kormányzására. Becsületes engedelmességgel akarom végre­hajtani a magyar királyi kor­mány utasításait, mert tudom, hogy a tanakodások, ingadozá­sok, halasztgatások ideje elmúlt és ez a kormány erélyes kézzel, tettek sorozatával pótolja a mu­lasztottakat. Felhívom a vár­megye közönségét, hogy nemzet­­mentő munkájában támogassa a kormányt. Ezekben a vérzivata­ros időkben, amikor a nemzet élet-halál harcát vívja, vezetőink­hez és szövetséges barátainkhoz való megbízhatóságunk, hűsé­günk­ valamint az európai sors­közösség mélyen átérzett tudata épp­úgy alapfeltételei a győze­lemnek, mint a vitézség és a ren­dületlen kitartás. — A törvényeket megtartom — folytatta a főispán — és min­den alám rendelt hatósággal és személlyel megtartatom. Nagyra becsülöm az alkotmányt és a vár­­megye autonómiáját, hiszen a múltban az elnyomó idegen ha­talom ellen gyakran ez volt az­­egyetlen eredményes fegyverünk. Hirdetem és hirdetni fogom min­den magyarok összefogását, mert meggyőződésem, hogy nincs tu­ráni átok. Idegen átok az, amely éket akar verni a magyar test­vérek közé, hogy felettünk ő uralkodhasson. Nem kívánok pártpolitikát, sem „oldalakat“, sem szélsőségeket ismerni, vagy méltányolni- A harctéren sincse­nek oldalak és pártok. A belső fronton is csak becsületes, haza­fias magyarokat, vagy haszonta­lan­ embereket kívánok érdemük szerint megkülönböztetni egy­mástól. Ma, amikor a lét, vagy pusztulás kérdése dől el- nem le­hetünk fölényesen tárgylagosak, vagy túlzottan humánusak, de elfogultan áldozatkészen kell sze­retnünk hazánkat és fajunkat. — Szent István birodalmában egyforma jogot élvez minden nemezetiségű magyar állampol­gár. A hazához, államhoz, nem­zethez való hűséget azonban meg kell követelni tőlük is — ha élni akarunk — nem tűrhe­tünk soraink között árulókat, akik másfelé kifelé húznak. Bé­kességet, szeretetet hirdetek minden köztünk élő jószándékú idegenajkú barátunknak, első­sorban németajkú honfitár­sainknak, de az évezredes fog­lalás, véráldozat és államalkotás jogán minket illet itt az elsőség.­­— Különös gondot fogok for­dítani arra, hogy a közélet tisz­taságának elve a vármegye életé­ben a legmesszebbmenően érvé­nyesüljön. Minden iyen irányú vétséget könyörtelenül meg fo­gok torolni. Kívánom és erőm­mel előmozdítani szándékozom a vármegyei közélettől eddig távol álló, tetterős, lelkes és munkabí­ró fiatalságnak a közügyekbe va­ló minél hathatósabb bekapcsolá­sát, mert ifjúi erőktől duzzadó lendületére a­z átalakuló új viág­­rendnek szüksége van. Működé­semben számítok vármegyei tiszt­viselőtársaimnak, munkatársaim­nak­ a vármegye közönségének, a vitézeknek, a hazafias egyletek­nek és intézményeknek támogatá­sára és ígérem, hogy magam is segíteni, támogatni fogok, mó­dom szerint, minden becsü­letes hazafias törekvést. A közönség­től kérem, hogy lényegtelen, ap­ró-cseprő ügyekkel ne terheljék az amúgy is túlterhelt tisztviselő­ket, akiktől viszont kérem, hogy az ügydarabokban ne lássanak aktát, hanem a való életet, amely segítséget kér. — Minden történelmi f­­okozat tagját, minden társadalmi osz­tályt, főnemességtől zsellérig ma­gyar testvéremnek tartok és munkáját megbecsülöm, de ezt a becsületes munkát meg is kell követelnünk, mert háború van­­henyélőket, munkakerülőket nem tűrhetünk magunk között, ami­kor fokozott munkára van szük­ség. A szociális magyar állam minden szűkölködőnek juttat te­jet, földet, házhelyet, segélyt, de ez nem jelenti azt, hogy most mindenki az államból ingyen akarjon megélni. A harcoló fér­fiak helyett az otthonmaradt asszonyok, nagyobb gyermekek fogják meg a békés m munka fegy­vereit, mert munka nélkül nem lehet termelni. Elvárom, hogy a vármegyében megszűnjék a mun­kaerkölcs hanyatlása- Ellátás, tűzifa terén igyekezni fogok min­dent elkövetni, ami hatásköröm­be esik, de csodákat tenni nem lehet. Fokozza le mindenki igé­nyeit és szokjunk le arról, hogy mindent a hatóság adjon. — Gondoljunk rajongó szere­tettel a harctéren küzdő honvé­­deinkre — fejezte be beszédét a főispán —, kérjük a Magyarok Istenét, szentelje meg fegyverei­ket, erősítse, karjukat és lelküket, hogy nagy szövetségesünkkel együtt vívják ki mielőbb a végső győzelmet. Mi, a belső front ka­tonái, vegyünk példát az ő dicső küzdelmükből. Magyarok! Rend­del, fegyelemmel, erős hittel és bizalommal győzelemhez segít minket az Úristen. Úgy legyen! A közgyűlés meleg ünnepléssel fogadta az új főispán székfoglaló beszédét. A taps és éljenzés elül­­tével vitéz Jaross Andor belügy­miniszter szólalt fel. Az új főispán életrajza Vitéz nagyselmeci Mérey Lász­ló nyugalmazott altábornagy 1887-ben született Pozsonyban, 1906-ban avatták hadnaggyá, majd a pécsi hadiiskola elvégzé­se után, mint vezérkari tiszt több fegyvernem kötelékében küzdötte végig a régi világháborút a ga­líciai, a wolhiniai, romániai, olasz­országi és albániai frontokon. Értesítem az igen tisztelt gazdaközösséget, hogy MARHAÁTVÉTELT minden szerdán, SERTÉS- és BORJÚÁTVÉTELT PÉNTEKEN TARTOK. Az átadni szán­dékolt állatokat ajánlatos előbb bejelenteni Petőfi­ utca 3. szám alatti irodámban. Tisztelettel: FAZEKAS NÁNDOR kijelölt körzeti kereskedő. 3. oldás. ÁLOM de I V­ALÓ hogy egyetlen szerencsés állami sorsjeggyel megnyerheti az 50.101 pengős főnyereményt Egész sorsjegy 4, fél 2 P. Ezekben többször megsebesült. Kétszer kapta meg a dicsérő el­ismerést, a katonai Érdemkeresz­tet, a HI. osztályú Vaskorona­­rendet a kardokkal és a német Vaskeresztet. A háború után a Ludovika Akadémia és a Hadi­­akadémia tanára lett és szolgált a honvédelmi minisztériumban és a főparancsnokságnál is. 1926- ban ezredesi ranggal Debrecenbe helyezték, utána három évig Sop­ronban a Rákóczi-intézet pa­rancsnoka volt­ majd mint vezér­őrnagy Kecskeméten szolgált, ké­sőbb mint altábornagy a szegedi hadtest parancsnokságát vette át. Harmadszor is megkapta a di­csérő elismerést, a Magyar Ér­demrend tisztikeresztjét, közép­keresztjét a csillaggal,­az­­ olasz Koronarend parancsnoki kereszt­jét stb. 1940-ben mint a legfel­sőbb honvédtörvényszék elnöke vonult nyugalomba és azóta far­­mosi birtokán gazdálkodik. Élénk részt vesz a községi és vármegyei életben, számos mezőgazdasági, társadalmi és sportegyesület el­nöke. Vitéz Endre László: új nemesi rend van kialakulóban Vitéz Endre László államtitkár han­goztatta: bármennyire szerette is vol­­■a elkerülni az ősi vármegyétől és az alispáni széktől való távozását, a kor­mány parancsára elfogadta az állam­titkári tisztséget. — Büszkén vallom — mondotta —, hogy éppen a vármegyei intézmény volt az, amely ezer éven át létünket biztosította. A legeredetibb és sajáto­sabb intézmény volt, amely a magyar életberendezést és alkotmányos életet minden más államberendezkedéstől megkülönböztette. Szent István a vár­megyében sajátosan magyar intéz­ményt hívott életre, ha a keresztény­ség felvételéhez és a királyság intéz­ményeiben nyugati példákat követett is. A vármegyék úgy általános nemzeti érdekből, mint saját ügyeik leghatá­lyosabb képviseltetése végett legki­válóbb embereiket küldték az ország­gyűlésbe, így az országgyűlés a me­­gyegyűlések vetülete, a legválogatot­­tabbak képviselete volt.­­ Hogy az országgyűlésnek rendi alapokon való nyugvása nem jelentett reakciót, bizonyítja az, hogy például a múlt század elején ülésező pozsonyi országgyűlések néhány évtized alatt a fejlődésnek, a reformeszmék egészsé­ges térhódításának olyan lendületét mutatták, amilyennel az úgynevezett népképviseleti parlamentek sehol sem dicsekedhettek. A megyék követeiben összegyűlt rendi országgyűlés mon­dott le a rendi előjogokról, tehát sa­ját előjogairól és kiváltságairól, ami­vel fényes bizonyságát adta anna­k, hogy saját érdekeit az egyetemes ma­gyar érdekeknek alá tudta rendelni. A vármegye közgyűlési termei sok bátor kezdeményezésnek, nemes harcnak és küzdelemnek voltak színhelyei. Ez a terem is tanúja volt Széchenyi és Kossuth harcainak és büszkén hivat­kozhatunk arra, hogy a nemes tradí­ciókat ma is megőriztük.­­ Míg az 1848-as nagy napok vív Értesítés Felelőtlen, vagy rosszindulat:­ híresztelésekkel szemben a:­ Egészségvédelmi Fiókszö­vetség vezetősége hivatalosan értesíti a terhes anyákat, hogy a Szülőott­hon még a legnagyobb beteglét­szám mellett is elsősorban hely­beli szülőnőket vesz fel ápolás végett. Elnökség.

Next