Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)
1936-11-01 / 11. szám
Tanítási Nemzetünk feltámadása, a magyar jövendő sorsa, iskoláink nevelő munkájától függ. Csak az erős lélekkel, szilárd öntudattal és még erősebb akarattal rendelkező nemzedék képes álmainkat valóra váltani. Ez tette indokolttá egész oktatásügyünk megújítását. Az önálló gazdasági népiskola már születésétől kezdve az élet iskolája. Főiránya az életre való nevelés. Ennek szolgálatába van állítva egész berendezése, felszerelése. Nagy tömegek iskolája. Elsőrendű feladata dolgos, értelmes magyarokat, hű honpolgárokat nevelni, akik megbecsülik, visszaszerzik az örökölt és elrabolt rögöt. Minden iskola nevelő munkáját az érvényben lévő tanterv irányítja. Iskoláink tantervéről — mint oly sokszor — most is sajnálattal megállapíthatjuk, hogy idejét múlta, elavult. 1902. évben jelent meg azóta épen 34 év telt el. Századokkal felérő események zajlottak le ez idő alatt. Országok, birodalmak semmisültek meg, hogy helyükön hazug vázlatok. Sággal, ámítással újak szülessenek. Új,gondolatok, új eszmeáramlat hatja át a népeket. Óriási lépésekkel halad a technika, a tudomány. Az egész vonalon szédületes iramot látunk. Mindezekről iskoláink hivatalos tanterve nem vesz tudomást. Tarthatatlan állapot ez, mely következményeiben már-már elevenünkbe vág, alapjában támadja meg iskoláinkat. Harminc évvel ezelőtt a gőzgép volt a haladás fokmérője. Aki ebben az időben ezt az iramot tartotta, úgy-ahogy boldogult. Ma a robbanó motor, rádió korszakában ezek ütemét kell átvenni, aki nem követi, az alul marad. Irgalmatlanul átsiklik, keresztülgázol fölötte az események gördülő kereke. Ha élni akarunk, minden tekintetben lépést kell tartanunk a haladó, rohanó élettel. Mindenekelőtt első kívánságunk a ma kor szellemének megfelelő új Tanterv és korszerű tanítási Utasítás. Ezek nélkül munkánk bizonytalan kísérletezés, bolyongás, talán eltévedés és biztos sorvadás. 3 1936. november hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS ban is hátrányos helyzetbe kerültünk, jóllehet jobbmódú növendékeink époly szívesen befizetnék a csekélyke beíratási díjat, a szegényebbek pedig épúgy mentesíthetők lennének e díjfizetés alól, mint az elemi iskolában. Miután státusunk anyagi helyzetén az illetményviszonyok megjavításával ez időszerint segíteni nem lehetett, fokozott mértékben igyekeztünk kimunkálni a kölcsönös segítés módjait. Amit eddig tehettünk, az egyelőre nagyon szerény kezdet, de fejlődési lehetőségek itt is vannak. Egyesületünk temetkezési akciója fennakadás nélkül prosperált, több gyermekes kartársaink kiváló előmenetelő gyermekeit kisebb tanulmányi segélyekben részesítettük, erre a célra a nyomtatvány ellátásból új jövedelmi formát nyitottunk, óradíjas és helyettes kartársainkat, mint pártoló egyesületi tagokat igyekeztünk a rendes tagokhoz hasonló egyesületi szolgáltatásokban részesíteni. Ha még megemlítem a távozó tisztikar fáradozásait abban az irányban, hogy iskoláink az új iskolafelügyeleti rendszerben megtarthassák a régebbi vívmányokat s mint eredményt könyvelhetjük el, hogy iskoláinkra nem terjesztetett ki a körzeti népiskola felügyelőinek hatásköre, hanem megmaradt országos szakfelügyeletünk s épúgy érintetlen maradt felügyeleti hatáskörünk a továbbképző gazdasági népiskolák felett, akkor megközelítő képet adtam mindenről, ami egyesületi életünket többkevesebb sikerrel foglalkoztatta az elmúlt 3 év alatt. Sajnos, minden jó igyekezetünk hiábavaló volt abban az irányban, hogy intézményessé tétessék a szaktanítóképzés főiskolai jellege és hogy az iskolafelügyeleti rendszerben egyenlő elbánásban részesüljünk a szakirányú iparostanonciskolákkal. Nagyon sok, gondos és fáradságos utánjárásunk maradt e két irányban eredménytelen, mert az illetékes hatóságokat nyilvánvalóan az az aggály befolyásolta, mintha kívánságaink mögött a népoktatási szervezetből való kiválás tendenciája lappangana. Ezen aggályok eloszlatása a jövő elsőrendű feladata marad, mint a további fejlődés elkerülhetetlen előfeltétele. Munkánk továbbfolytatásához adjon Isten az új tisztikarnak erőt, lelkesedést, szívós kitartást és több sikert, testületünknek pedig jól megérdemelt szebb jövőt. Náray Ferenc a G. Sz. O. E. volt elnöke.