Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS menyei, melyekről úgy a múlt, mint a jelen is tanúskodik. Ezek részletezésétől talán eltekinthetek, mert a nyilvánosság azokról számos alkalommal, igen sok esetben or­szágos viszonylatban is meggyőződött. Le­gyen elég e rövid emlékezésünk a múltról. A jelen mérlegelésével építsük tovább a jövőt. A jelen is igen küzdelmes. A gazdasági népiskolák, főleg anyagiakban, leginkább maguk erejére utalt iskolák ma is. A háború következményeit ők is sínylik meg, nemcsak anyagiakban, hanem még inkább lelkiekben. A családi és társadalmi élet erős, nem épen túl előnyös elváltozásai ezen iskolák nevelői és oktatói munkáját még ma is nagyon megnehezítik. Ezért kellene a gazdasági népiskolákat ma különösen és hatványozot­tan hatósági, anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesíteni. Sajnos azonban sokszor tapasztaljuk még most is az iskolafenntartó községek részéről a gazdasági népiskolákkal szemben alkalmazott rideg, számszerű és nem okszerű anyagi takarékosságot, mely nem egy esetben a földmíves nép jövő előrehaladására lesz káros kihatással. Ezen iskoláknál tanerőkben ne legyen soha hiány, hiszen itt is van alkalom a fiatalság elhe­lyezésére. De mert a gazdasági népiskolák az államalkotó földmívesnép sokirányú ne­velésében és oktatásában fontos alapvető munkát fejtenek ki, azoknál munkaerőkként mindig csak egész egyéniségek jöhetnek számításba. Hivatásszeretet nélkül dolgozók itt csak kontárok. Most pedig tekintsünk már be a gaz­dasági népoktatás jövőjének ablakán is, ha mindjárt szép álomnak látszik is majd né­mely elképzelésünk. Adjunk helyt hallhatatlan nagy költőnk szavainak, melyek szerint: „az álom ablak, melyen lelkünk szeme a messze jövőbe néz.“ A múlt leszűrt összes igazsá­gai azt harsogják felénk: meg ne állj, mert különben elsodor az idők folyása. Céltuda­tos fejlődést, előrehaladást követel a ter­mészet örök rendje is. A gazdasági népoktatás és a gazdasági népiskolák munkáinak jövő célkitűzései pedig csak akkor lesznek helyesek, ha minél jobban közeledünk azokhoz, akikért dol­gozni akarunk, ha ismerjük életmódjukat, gazdasági foglalkozásukat, lelkivilágukat és kötelességeiket, melyekre őket hazájuk iránti hűségük szempontjából is nevelni és oktatni fogjuk. Mert ne felejtsük el sohasem, hogy csakis a magyar rög, a magyar föld birtok­lása az ősök­ ősétől az utolsó unokáig erősíti meg a második ezer évben a magyar nép erkölcseit, törvényeit s hűségét, szere­­tetét hazájához. Adjanak tehát a gazdasági népiskolák is a magyar szülőföld drága barázdáinak megtartásához tudást és erőt a magyar népnek, hogy az szoros együtt­élésben valóban mindig szeretettel ragasz­kodjék is a magyar földhöz. Mert valóban boldog hazánk csak akkor lesz, ha népünk­nek földjében adunk biztos létalapot. A népet vallásos erkölcsei mellett gaz­dasági erkölcseiben is erősítsük meg, hogy a magyar földmívest mindig jellemző becsü­let és földszeretet uralkodjék rajta tovább is, így földmíves népünk előtt a föld a jövőben sem válik majd egyszerű piaci cikké, mely meg nem becsülve folyton kézről-kézre vándorol. A földmíves egyéb vagyona is maradjon mindig ősi családi vagyon s így háza se legyen galambdúc, amelyből galamb módjára könnyen ki és be repüljön. Mert ahol ez utóbbi állapotok következnek be, ott elpusztul a nép vallása, erkölcse, tisztessége, hűsége is, ott tehát végül elpusztul a haza is. Élethű gazdasági népoktatást a gaz­dasági népiskolák tehát csak úgy végezhet­nek, ha földmíves népünk életét, szükség­leteit és gazdasági foglalkozásának termé­szetadta gyakorlati alapjait ismerik. Ezért tudnunk kell azt is, hogy a földmives népünk élete egy meg nem szűnő folytonos küzde­lem , és harc, de egyben végtelen győzelem is. Őt a természet örök rendje természetes gondolkozással ajándékozta meg. Ő letéte­ményese az állandóságnak, az erkölcsöknek s így az ő kötelessége ezen ősi erényeket .

Next