Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS menyei, melyekről úgy a múlt, mint a jelen is tanúskodik. Ezek részletezésétől talán eltekinthetek, mert a nyilvánosság azokról számos alkalommal, igen sok esetben országos viszonylatban is meggyőződött. Legyen elég e rövid emlékezésünk a múltról. A jelen mérlegelésével építsük tovább a jövőt. A jelen is igen küzdelmes. A gazdasági népiskolák, főleg anyagiakban, leginkább maguk erejére utalt iskolák ma is. A háború következményeit ők is sínylik meg, nemcsak anyagiakban, hanem még inkább lelkiekben. A családi és társadalmi élet erős, nem épen túl előnyös elváltozásai ezen iskolák nevelői és oktatói munkáját még ma is nagyon megnehezítik. Ezért kellene a gazdasági népiskolákat ma különösen és hatványozottan hatósági, anyagi és erkölcsi támogatásban részesíteni. Sajnos azonban sokszor tapasztaljuk még most is az iskolafenntartó községek részéről a gazdasági népiskolákkal szemben alkalmazott rideg, számszerű és nem okszerű anyagi takarékosságot, mely nem egy esetben a földmíves nép jövő előrehaladására lesz káros kihatással. Ezen iskoláknál tanerőkben ne legyen soha hiány, hiszen itt is van alkalom a fiatalság elhelyezésére. De mert a gazdasági népiskolák az államalkotó földmívesnép sokirányú nevelésében és oktatásában fontos alapvető munkát fejtenek ki, azoknál munkaerőkként mindig csak egész egyéniségek jöhetnek számításba. Hivatásszeretet nélkül dolgozók itt csak kontárok. Most pedig tekintsünk már be a gazdasági népoktatás jövőjének ablakán is, ha mindjárt szép álomnak látszik is majd némely elképzelésünk. Adjunk helyt hallhatatlan nagy költőnk szavainak, melyek szerint: „az álom ablak, melyen lelkünk szeme a messze jövőbe néz.“ A múlt leszűrt összes igazságai azt harsogják felénk: meg ne állj, mert különben elsodor az idők folyása. Céltudatos fejlődést, előrehaladást követel a természet örök rendje is. A gazdasági népoktatás és a gazdasági népiskolák munkáinak jövő célkitűzései pedig csak akkor lesznek helyesek, ha minél jobban közeledünk azokhoz, akikért dolgozni akarunk, ha ismerjük életmódjukat, gazdasági foglalkozásukat, lelkivilágukat és kötelességeiket, melyekre őket hazájuk iránti hűségük szempontjából is nevelni és oktatni fogjuk. Mert ne felejtsük el sohasem, hogy csakis a magyar rög, a magyar föld birtoklása az ősök ősétől az utolsó unokáig erősíti meg a második ezer évben a magyar nép erkölcseit, törvényeit s hűségét, szeretetét hazájához. Adjanak tehát a gazdasági népiskolák is a magyar szülőföld drága barázdáinak megtartásához tudást és erőt a magyar népnek, hogy az szoros együttélésben valóban mindig szeretettel ragaszkodjék is a magyar földhöz. Mert valóban boldog hazánk csak akkor lesz, ha népünknek földjében adunk biztos létalapot. A népet vallásos erkölcsei mellett gazdasági erkölcseiben is erősítsük meg, hogy a magyar földmívest mindig jellemző becsület és földszeretet uralkodjék rajta tovább is, így földmíves népünk előtt a föld a jövőben sem válik majd egyszerű piaci cikké, mely meg nem becsülve folyton kézről-kézre vándorol. A földmíves egyéb vagyona is maradjon mindig ősi családi vagyon s így háza se legyen galambdúc, amelyből galamb módjára könnyen ki és be repüljön. Mert ahol ez utóbbi állapotok következnek be, ott elpusztul a nép vallása, erkölcse, tisztessége, hűsége is, ott tehát végül elpusztul a haza is. Élethű gazdasági népoktatást a gazdasági népiskolák tehát csak úgy végezhetnek, ha földmíves népünk életét, szükségleteit és gazdasági foglalkozásának természetadta gyakorlati alapjait ismerik. Ezért tudnunk kell azt is, hogy a földmives népünk élete egy meg nem szűnő folytonos küzdelem , és harc, de egyben végtelen győzelem is. Őt a természet örök rendje természetes gondolkozással ajándékozta meg. Ő letéteményese az állandóságnak, az erkölcsöknek s így az ő kötelessége ezen ősi erényeket .