Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
megőrizni. Míg mások foglalkozása, tevékenykedése sok esetben elévül, addig az ő munkássága oly örökös volt és lesz, mint a föld élete maga. Míg más foglalkozási ágak munkaköre igen gyakran csak szűk határok között mozog, vagy szűk falak közé szorul, addig a földmíves nép munkaterének csak két határa van : fenn a kék ég és lenn a biztos föld, a drága szülőföld. A földmíves népé az alkotás legnagyobb öröme is, mert a növények és állatok az ő keze gondozásában nőnek. S ezért a szabad természet bármennyire is felüdíti más ember lelkét, mégis a földmíves ember lép erősebb öntudattal a természet birodalmán végig, az ő saját működése területén, hol tudja, hogy a Mindenható segítségével nemcsak mindaz az övé, amit szorgalmával teremtett, hanem áldásait is ő élvezi. Ha mindezek tudatában vagyunk s így ismerjük a magyar föld míves gazdasági és egyéni életét s ahhoz alkalmazkodunk, akkor máris határozott célkitűzéssel folytathatjuk a megváltozott viszonyok közt is a gazdasági népiskolákban növendékeink nemzeti és gazdasági irányú nevelését, oktatását. Azt azonban sohasem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a jövő tényleg új kötelességeket ró iskoláinkra és új irányokat jelöl ki munkánk számára. A jövő ezen szigorú parancsa nekünk is követendő parancs marad. Mert régi fegyverekkel s régi berendezésekkel s módszerekkel már ma nem győzhetünk. A mi népünkön a még most is dúló gazdasági háborúban iskolai oktatással és neveléssel is segítenünk kell az őket megillető hely kivívásában. Ma már tisztán látjuk, hogy a világ gazdasági fejlődésének egyes fokait már túllépte. Így a tömeg-, illetve többtermelést javarészben már a minőségtermelés váltotta fel. Ezért ugyanakkor a gazdasági népiskolákban is a gazdasági tömegoktatást fokozatosan az intenzívebb minőségoktatással kell felcserélnünk, mert iskoláink még jó ideig befejező gazdasági iskolai képzést fognak adni sok földmíves gyermeknek. Népünktől tehát minőségtermelést az esetben nem várhatunk és nem is követelhetünk, hanem minőségileg neveljük és oktatjuk. Tudatosan és készakarva soraim végére iktatom a soha eléggé nem hangoztatható főfeladatát a gazdasági népiskoláknak s minden agrárpedagógusnak. Nevelésünk és oktatásunknak ugyanis sohasem legyen egyedüli célja csak puszta szakismereteket nyújtani. Minden szakoktatásunkkal is a minden körülmények közt helytálló, jellemes, erős akaratú, erkölcsös embereket neveljünk. Ez utóbbi nevelői és oktatói munka egy amerikai iparos-iskola feliratában jut a legjobban kifejezésre . Itt nemcsak asztalosokat nevelünk, hanem asztalosokból embereket is.“ Valóban régi igazság az, hogy bármily nagy szaktudással rendelkezik is egy nép, ha becsület, hit és erkölcsök hijján van, nagy tudása dacára is mihamarabb a pusztulás lesz osztályrésze. Ha az itt megtárgyaltakat nem egy elmélet elvont tételeinek tekintjük, hanem azokat az életben valóban követjük, munkánkban realizáljuk, úgy hazánkért becsületes munkát végezünk. A magam részéről ily feladatkörrel gondolom a jövőben helyesen a gazdasági népoktatás erős várait, a gazdasági népiskolákat a természetes kívánalmaknak megfelelően felépíteni. Ezért a jövőben is elsősorban a magunk munkájában bízzunk, mert „az önbizalom a siker első titka,“ s „a jól elvégzett munka győzelem.“ Schill János.