Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS Hit tehet a tanító a népművelésben az egységes gyümölcstermelés és értékesítés érdekében ? Folyékony gyümölcs. Balatoni Béla szabad előadása Székesfehérvárott az Iskolánkivüli Népművelési Előadóképző Tanfolyamon. (Folytatás.) Engedjék el, Hölgyeim és Uraim, hogy ennek a két mai magyar termelői feadatnak, az egységes gyümölcstermesztésnek és a folyékony gyümölcstermelésnek megokolásától — hiszen azok szükségessége közismert — eltekintsek ! Foglalkozzunk in médiás rés azzal a kérdéssel, mit tehet a tanító, hogyan kezdjen neki ? Egyesek talán azt mondják, nem tartozik a tanító feladatkörébe ! Szorosan véve nem, de az idők változtak, több teher esik ma már a közszolgálat munkásaira. A közigazatás sem vonhatja ki manapság magát termelési és technikai vagy pl. idegenforgalmi feladatok megoldása alól, holott eredeti hivatása csak az általános igazgatás volna, mert egyszerű logikával megvilágítva: szegény ország vagyunk, kell az idegen valuta, ha élni akarunk ! A tanítónak tehát az iskolán kívüli népművelési előadásokon, tanfolyamain, tantermében, a gazdakörben propagandát kell csinálni a tömeggyümölcstermesztésnek! Erre nézve legyen szabad a következőkben néhány elvet, direktívát, metódust, röviden ajánlani. Nem úgy kell ezt a propagandát véghez vinni, hogy kikeressük az Orsz. Pomológiai Bizottság által körzetünkbe ajánlott gyümölcsféleségeket, azokat nagy dobra ütve terjesztjük, ráerőszakoljuk a gazdákra, hogy pl. a 23. körzet szerint a Vértes déli nyúlványára (Bicske, Alcsuth, Vál, Lovasberény, Csákvár) 1. sorban almákat ültessünk (Batul, Canadai, Jenét, Baumann Jenét, Londoni pepint, stb.), 2. sorban körtéket : Avranchesi jó Lujzát, Diel vaskörtét, s i. t., 3. sorban cseresznyét. Nem. Így elérjük azt, roppant erőfeszítéssel, meghívott szakelőadásokkal, hogy 4—5 év múlva nagy tömegű cseresznyéje lesz egy-egy törekvő gazdának a faluban, amelyet értékesíteni nem tudunk, 6-7 év múlva már lesz sok alma, a sertések is azt eszik, szidják a tanítót, majd a kormányt, kiderül, hogy az iskolakvüli népművelés légüres térben mozog, csupa papírszagú elmélet, kár volt lelkesedni, győztek a maradiak és hát végső konklúzió, egymás közt legyünk őszinték: a gazdasági tanár is egy ... nem okos ember ... Az Orsz. Pomológiai Bizottság (kb. 82 szakember bevonásával) az egész országra kiterjedően 65 gyümölcstermelési körzetet állapított meg, amelybe olyan sorrendbe vannak felvéve a gyümölcsnemek, amint azok nem csak a geológiai és klimatikus viszonyoknak megfelelnek, hanem a kereskedelem és kivitel, szállítás igényei is figyelembe vannak véve. Ha tehát a Gajavölgyre (Kisbér, Mór, Moha községekbe) 1. sorban a szilvát és pedig az Ageni szilvát ajánlják, annak termesztését kell sordíroznunk, mert ámbár a dió vadon is terem e vidéken, magasabb orszgos szempontok a szilvatermesztést indokolják, s a dió csak utolsó, 7. helyen van említve, viszont a fügét nem ajánlják itt, de bár utolsó sorban, Nagytétény, Ercsi, Diósd vidékére ajánlatos. A tapasztalat és gyümölcsszakemberek azt igazolják, hogy a tömeggyümölcstermesztés vidékenként, zónánként nem valósítható meg, hanem ennek módja Magyarországon a gócokból kiinduló gyümölcstermesztés. „A magyar annak hisz, amit lát“ .