Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
A MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1939. január hó. felkelti a vágyat a továbbképzésre és a tökéletesebb munka elérésére. Végül egyes iskoláknál a tanulók felváltva rendszeresen tantermi és istállói ügyeletes szolgálatot tartanak, ezzel is igyekezzünk őket rendszeretetre, tisztaságra, pontosságra és munkamegosztásra nevelni. Nevelői munkánk akkor lesz eredményes, ha az tanulóink értelembeli fejlődésének figyelembevételével történik. Tanítványaink abban a serdülőkorban vannak, amikor bennük erősebben kezd életrekelni a függetlenségre való törekvés, az önérzet és soknál bizony a makacsság és önfejűség. Sokszor tapasztaljuk azonban, hogy erkölcsi kinövéseik nyesegetéseinél egy-egy jól választott szeretetteljes intelemmel vagy tanácscsal többet érhetünk el, mint szigorú büntetések alkalmazásával. Iskoláinkban nemcsak gazdasági tudással felfegyverzett, de erkölcsükben megingathatatlan, nemzeti érzésükben öntudatosabb és jellemesebb gazdafiúkat és leányokat szeretnénk a hazának nevelni. A tanító és az elemi népiskola a mezőgazdasági népoktatás szolgálatában Magyarország agrárállam, ahol új gazdasági üzemek létesítéséről, minőségi termelésről és egész gazdálkodásunk átszervezéséről kell gondoskodnunk, ha nem akarunk lemaradni a világversenyben. Nincs tehát fontosabb feladat, mint kiemelkedni ebből a gazdasági krízisből, amely ugyan az utóbbi időben örvendetesen javuló emelkedést mutat. Ezt meg kell előzni tiszta erkölcsön felépülő komoly szakmunkával. És ezért tanult, komoly erőkre van szükszüksége a hazának, akik a természettudományokon felépülő gazdasági tudományokat jól ismerik és haszonnal alkalmazni is képesek. Lélekemelő feladat a természet törvényeit kutatni és azt a népek javára hasznosítani. Kívánatos, hogy a társadalom ilyen irányú munkája ne legyen kénytelen sehol sem nélkülözni a kellő szaktudással és látókörrel bíró vezetést, ami egy szélesebb munkaközösségbe kapcsolódást jelent. E feladatok megoldása elsősorban is azokra vár, akik a néphez közel állanak, akik legjobban a nép szívéhez vannak nőve, a magyar tanítóságra. A tanító legjobban hozzá tud férkőzni a nép lelkéhez, ha más úton nem, a gyermek lelke útján. A gyermek oktatásával és nevelésével nyerheti meg leghamarabb a felnőttek szeretetét. A tanító körül minden a megújhodás folyamatát mutassa. A tanító munkája alig észrevehető kicsiny pontból indul ki és terjed minden irányban tágabb és tágabb köröket írva le. Nehéz helyzet elé van állítva a tanító akkor, amikor feladatául tűzték ki a község vagy tanyavilág gazdatársadalmának egyesületbe való szervezését. A magyar gazdának egyesületbe való tömörítése egyike a legnehezebb feladatoknak, egyrészt mérhetetlen maradisága miatt, másrészt azért, mert életében már sokszor becsapták, félrevezették, hogy a legjobb tanácsokban, a legőszintébb jóindulatban is hamisságot lát, vagy legalább is kételkedik. A tanító mégis dolgozik, megszervezi a gazdaköröket, útmutatást ad az egyszerűbb dolgok elintézésére is, csak egy nagy hiány mutatkozik, a szakismeret. Sajnos eddig tanítóképzőnk bizonyos tekintetben hiányosan képezte ki a tanítóságot arra a nagy harcra, amelyet egész életen keresztül vív, hogy a tudatlan kisgazdából intelligens gazdát neveljen. Eddig a kikerült fiatal tanítót a kisgazda tanította gazdálkodni, addig pedig, amíg a tanúság fordul a gazdához szaktanácsért, nem lesz a tanítónak mint gazdának tekintélye.