Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

A MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1939. január hó. felkelti a vágyat a továbbképzésre és a tökéletesebb munka elérésére. Végül egyes iskoláknál a tanulók fel­váltva rendszeresen tantermi és istállói ügyeletes szolgálatot tartanak, ezzel is igyekezzünk őket rendszeretetre, tisztaságra, pontosságra és munkamegosztásra nevelni. Nevelői munkánk akkor lesz eredmé­nyes, ha az tanulóink értelembeli fejlődé­sének figyelembevételével történik. Tanít­ványaink abban a serdülőkorban vannak, amikor bennük erősebben kezd életrekelni a függetlenségre való törekvés, az önérzet és soknál bizony a makacsság és önfejűség. Sokszor tapasztaljuk azonban, hogy erkölcsi kinövéseik nyesegetéseinél egy-egy jól vá­lasztott szeretetteljes intelemmel vagy tanács­csal többet érhetünk el, mint szigorú bün­tetések alkalmazásával. Iskoláinkban nemcsak gazdasági tudás­sal felfegyverzett, de erkölcsükben meg­ingathatatlan, nemzeti érzésükben öntuda­­tosabb és jellemesebb gazdafiúkat és leá­nyokat szeretnénk a hazának nevelni. A tanító és az elemi népiskola a mező­gazdasági népoktatás szolgálatában Magyarország agrárállam, ahol új gaz­dasági üzemek létesítéséről, minőségi ter­melésről és egész gazdálkodásunk átszer­vezéséről kell gondoskodnunk, ha nem akarunk lemaradni a világversenyben. Nincs tehát fontosabb feladat, mint kiemelkedni ebből a gazdasági krízisből, amely ugyan az utóbbi időben örvendetesen javuló emel­kedést mutat. Ezt meg kell előzni tiszta erkölcsön felépülő komoly szakmunkával. És ezért tanult, komoly erőkre van szük­­szüksége a hazának, akik a természettudo­mányokon felépülő gazdasági tudományokat jól ismerik és haszonnal alkalmazni is képesek. Lélekemelő feladat a természet törvé­nyeit kutatni és azt a népek javára haszno­sítani. Kívánatos, hogy a társadalom ilyen irányú munkája ne legyen kénytelen sehol sem nélkülözni a kellő szaktudással és látókörrel bíró vezetést, ami egy szélesebb munkaközösségbe kapcsolódást jelent. E feladatok megoldása elsősorban is azokra vár, akik a néphez közel állanak, akik legjobban a nép szívéhez vannak nőve, a magyar tanítóságra. A tanító legjobban hozzá tud férkőzni a nép lelkéhez, ha más úton nem, a gyer­mek lelke útján. A gyermek oktatásával és nevelésével nyerheti meg leghamarabb a felnőttek szeretetét. A tanító körül min­den a megújhodás folyamatát mutassa. A tanító munkája alig észrevehető kicsiny pontból indul ki és terjed minden irány­ban tágabb és tágabb köröket írva le. Nehéz helyzet elé van állítva a tanító akkor, amikor feladatául tűzték ki a köz­ség vagy tanyavilág gazdatársadalmának egyesületbe való szervezését. A magyar gazdának egyesületbe való tömörítése egyike a legnehezebb feladatoknak, egyrészt mér­hetetlen maradisága miatt, másrészt azért, mert életében már sokszor becsapták, félre­vezették, hogy a legjobb tanácsokban, a legőszintébb jóindulatban is hamisságot lát, vagy legalább is kételkedik. A tanító mégis dolgozik, megszervezi a gazdakörö­ket, útmutatást ad az egyszerűbb dolgok elintézésére is, csak egy nagy hiány mutat­kozik, a szakismeret. Sajnos eddig tanító­képzőnk bizonyos tekintetben hiányosan ké­pezte ki a tanítóságot arra a nagy harcra, amelyet egész életen keresztül vív, hogy a tudatlan kisgazdából intelligens gazdát ne­veljen. Eddig a kikerült fiatal tanítót a kis­gazda tanította gazdálkodni, addig pedig, amíg a tanúság fordul a gazdához szak­tanácsért, nem lesz a tanítónak mint gaz­dának tekintélye.

Next