Munkástelepi állami polgári leányiskola, Kispest, 1928

Az osztályfőnöki óra felhaszná­lásáról. Régi követelmény az iskolával szemben, hogy ne csak tanítson, hanem neveljen is. Ha ezt a megkülönböztetést elfogadjuk, vagyis a nevelés fogalmából kizárjuk az értelmi képzést, akkor be kell vallani, hogy a második követelményt az iskola csakugyan igen sze­rény keretek között elégíti ki. Ennek a mérsékelt teljesítménynek számos oka van. Legfőbb ok az, hogy az iskolai munka mérlegének tanulmányi oldalát már szinte a roskadásig megrakták, viszont a szűkebb értelemben vett nevelés oldalára alig került föl valami. Nem utolsó ok az sem, hogy a tanári munka értékét csakis a tanítás eredményességén szokás mérni, nevelői fáradozásait pedig rendsze­rint egészen figyelmen kívül hagyják. A tanítás eredménye ugyanis momentán konstatálható, míg a nevelői munka eredménye többnyire csak jóval később, sőt leginkább az iskoláskor után mutatkozik. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a tanár nevelőmunkája majdnem tisztán a fegyelmezésre szorítkozik. Azt akarja csupán elérni, hogy az agyonhalmozott tanítási anyag elvégzésére alkalmas, zavartalan miliőt állítson elő. A helyzetnek ilyen beállítását hivatalos szempontból talán túl­zottnak lehetne mondani. Hiszen ott vannak az osztályfőnökök, akiknek az a kötelességük, hogy a rájuk bízott osztályokban a növendékek nevelését egyrészt egységes, szellemben, másrészt egyéni mérlegelés szerint végezzék. A gyakorlatban azonban az osztályfő­nöki intézmény nem sokat lendít az iskolai nevelés ügyén. Az osz­tályfőnök nevelőmunkája ugyanis még inkább megreked a fegyelme­zésnél, mint a szaktanár munkája. Az osztályfőnök a tisztével egybe­kötött teendőket, különösen az iskolai adminisztrációba való inten­zívebb bekapcsolódását szaktanári munkája kerékkötőjének látja s ez a kényszerű tehertétel nemcsak szaktanári tevékenységében hát­ráltatja, hanem fokozottabb mértékben elvonja az igazi nevelőmun­kától is. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy az iskolai nevelés hivata­los letéteményese, az osztályfőnök sem tudja a nevelés érdekeit dűlőre vinni. Újabb időben azonban az osztályfőnöki tevékenység terhességé­nek belátásában bizonyos előhaladás történt s úgy látszik, mintha ezen munkakör megfelelő betöltésére ezentúl nagyobb lehetőséget és gondot fordítanának. Erre mutat ugyanis az a tény, hogy a pol­gári leányiskolák nagy részében ilyen célokra hetenként egy külön órát, az ú. n. osztályfőnöki órát állítottak be az órarendbe. A látsza­tot azonban ez az óra a valóságban egyáltalán nem igazolja. Az osztályfőnöki órával ugyanis annak idején azért toldották meg az órarendet, hogy a tanszemélyzet foglalkoztatása körüli nehézségeket némikép csökkentsék, tehát ez az óra nem annyira pedagógiai, hanem inkább szociális érdekből született meg. Pedagógiai szem­pontból azért nem is sokat törődtek vele, azt sem írták elő, hogy ezt az időt az osztályfőnökök hogyan használják föl. Ez a magyará­zata, hogy ezeket az órákat egy iskolán belül is a legkülönbözőbb módon hasznosítják és csak ötletszerű, legjobb esetben alkalomszerű dolgokkal töltik ki. Azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha

Next