Munkástelepi állami polgári leányiskola, Kispest, 1928
Az osztályfőnöki óra felhasználásáról. Régi követelmény az iskolával szemben, hogy ne csak tanítson, hanem neveljen is. Ha ezt a megkülönböztetést elfogadjuk, vagyis a nevelés fogalmából kizárjuk az értelmi képzést, akkor be kell vallani, hogy a második követelményt az iskola csakugyan igen szerény keretek között elégíti ki. Ennek a mérsékelt teljesítménynek számos oka van. Legfőbb ok az, hogy az iskolai munka mérlegének tanulmányi oldalát már szinte a roskadásig megrakták, viszont a szűkebb értelemben vett nevelés oldalára alig került föl valami. Nem utolsó ok az sem, hogy a tanári munka értékét csakis a tanítás eredményességén szokás mérni, nevelői fáradozásait pedig rendszerint egészen figyelmen kívül hagyják. A tanítás eredménye ugyanis momentán konstatálható, míg a nevelői munka eredménye többnyire csak jóval később, sőt leginkább az iskoláskor után mutatkozik. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a tanár nevelőmunkája majdnem tisztán a fegyelmezésre szorítkozik. Azt akarja csupán elérni, hogy az agyonhalmozott tanítási anyag elvégzésére alkalmas, zavartalan miliőt állítson elő. A helyzetnek ilyen beállítását hivatalos szempontból talán túlzottnak lehetne mondani. Hiszen ott vannak az osztályfőnökök, akiknek az a kötelességük, hogy a rájuk bízott osztályokban a növendékek nevelését egyrészt egységes, szellemben, másrészt egyéni mérlegelés szerint végezzék. A gyakorlatban azonban az osztályfőnöki intézmény nem sokat lendít az iskolai nevelés ügyén. Az osztályfőnök nevelőmunkája ugyanis még inkább megreked a fegyelmezésnél, mint a szaktanár munkája. Az osztályfőnök a tisztével egybekötött teendőket, különösen az iskolai adminisztrációba való intenzívebb bekapcsolódását szaktanári munkája kerékkötőjének látja s ez a kényszerű tehertétel nemcsak szaktanári tevékenységében hátráltatja, hanem fokozottabb mértékben elvonja az igazi nevelőmunkától is. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy az iskolai nevelés hivatalos letéteményese, az osztályfőnök sem tudja a nevelés érdekeit dűlőre vinni. Újabb időben azonban az osztályfőnöki tevékenység terhességének belátásában bizonyos előhaladás történt s úgy látszik, mintha ezen munkakör megfelelő betöltésére ezentúl nagyobb lehetőséget és gondot fordítanának. Erre mutat ugyanis az a tény, hogy a polgári leányiskolák nagy részében ilyen célokra hetenként egy külön órát, az ú. n. osztályfőnöki órát állítottak be az órarendbe. A látszatot azonban ez az óra a valóságban egyáltalán nem igazolja. Az osztályfőnöki órával ugyanis annak idején azért toldották meg az órarendet, hogy a tanszemélyzet foglalkoztatása körüli nehézségeket némikép csökkentsék, tehát ez az óra nem annyira pedagógiai, hanem inkább szociális érdekből született meg. Pedagógiai szempontból azért nem is sokat törődtek vele, azt sem írták elő, hogy ezt az időt az osztályfőnökök hogyan használják föl. Ez a magyarázata, hogy ezeket az órákat egy iskolán belül is a legkülönbözőbb módon hasznosítják és csak ötletszerű, legjobb esetben alkalomszerű dolgokkal töltik ki. Azt hiszem, nem végzek fölösleges munkát, ha