Katolikus Algimnázium, Kisszeben, 1898
A KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS* A mohácsi veszedelem fordulópontot képez hazánk történetében. Századokon át területnagyobbítás és népek leigázása volt Magyarország politikája, ettől kezdve a már megszerzettek biztosítása is nagy fejtörést okozott. Még az előző században arra gondolt a magyar, hogy a törököt Európából kiűzi, most örült volna, ha tőle békében maradhat. A mohácsi veszedelem után pártokra szakadt az ország s az alakult pártok egyenetlensége, folytonos viszálya nagyon megkönnyíté a török munkáját, mely arra irányult, hogy Magyarországot egészen fennhatósága alá hajtsa. A pártok ez egyenetlensége okozá, hogy egyszerre két királyt választott az ország, minek káros következményeit sokáig nyögte a magyar. Ugyancsak e pártoskodás következménye volt az is, hogy idegen család ült a trónra, melynek más érdekei és talán közelebbiek is voltak, mint hazánké. Lajos király halálának hírére azonnal megalakultak a pártok. Tulajdonképen két párt volt. Az egyik Ferdinánd osztrák főherczeget, Mária özvegy királyné bátyját, a másik — a köznemesség pártja — Szapolyai Jánost kiáltotta ki jelöltnek. Ferdinándot a Habsburgok trónigénye, Jánost óriási vagyona és népszerűsége, mely különösen a pórlázadás leverése után növekedett, ajánlá. Volt egy harmadik párt is, mely Zsigmondra gondolt — köztük Várday püspök is — de Zsigmond későn, midőn a döntés már megvolt, küldött követséget. Szapolyai a nemzeti pártnak már 1505-ben jelöltje volt. * Szerző nagyobb tanulmányából. *