Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1869

I. A hajcsövesség mennyiségtani elmélete. A kísérleti természettan számos fejezete között a hajcsövesség engem felette érdekel. Eltö­kéltem tehát magamban, hogy különösen higany- és üvegcsövekkel fogok kísérleteket tenni. E végből mindenekelőtt az elméleti részt állítottam össze, a­menynyiben ehhez segédeszközökkel rendelkeztem. A legfőbb tételek összefüggésben és, szabad legyen mondanom, elég világosan adattak elő, úgy, hogy ezen néhány lapra terjedő tanulmány kezdőnek elegendő. Ha ezen kis munkámmal sikerült másokat is ezen érdekes tünemények tanulmányozására buzdítanom, az arra fordított fáradság bőven meg lesz jutalmazva. Itt valamely hajcső alsó végét folyadékba mártjuk , a cső belsejében a folyadék vagy maga­sabban vagy alantabb áll mint a csövön kívül, a külsőnek színvonala fölé emelkedik vagy az alatt marad. Ha a folyadék a csőhöz tapad, emelkedést tapasztalunk; ezen esetben a folyadékoszlop vájt fölszint nyer. Ha azonban a folyadék nem tapad a csőhöz, akkor az a csőben mélyebben áll, mint a csövön kívül­i domború fölszint nyer. A felületnek ezen változása csekély átmérőjű csövekben (az úgynevezett haj­csö­vekben) a hajcsövesség alaptüneményét képezi. A tömecserék (Molekularkräfte), melyek e tünemény létrehozásában leginkább működnek, kétfélék: olyanok, melyek a hajcsöves oszlop alapján, s olyanok, melyek annak tetején működnek. Az elsők az oszlop emelkedését vagy leszállását okozzák; az utóbbiak a csúcs sajátságos alakját hatá­rozzák meg. ') Mi mindenekelőtt e kétféle erőről fogunk értekezni. I. A tömecs­erék működése a hajcsöves oszlop alapján. Ha valamely hajcsövet alsó végével folyadékba mártunk, azt képzeletben meghajtva, egészen a folyadék színéig meghosszabbítva gondolhatjuk; ezen cső képzelt darabjának falait egymással egyesült híg részecskékből alakultaknak gondoljuk, melyek sem sűrűségük, sem egyéb természettani tulajdonsá­gukban változást nem szenvednek. Ez által elszigetelten tekinthetjük a folyadék egész tömegének azon részét, mely az e képen meghosszabbított hajcsőben foglaltatik. Ezen tömeg egyensúlyban van, miként az egész tömeg; határozzuk meg tehát ezen egyensúly föltételeit. — Vizsgálatunkban elhanyagolhatjuk a külső folyadék tömecserői hatását a belső folyadékra, mert mind a valódi, mind a képzelt cső falai­nak viszonylagos vastagsága ezt megengedi, a tömecserék hatása úgy sem működvén nagy távolságban. Mindenekelőtt azon tömecseréket tekintjük, melyek a valódi cső belsejében működnek, azután fordulunk a képzelt csőhöz "). 1. §. A tömecserék hatása a valódi cső belsejében 3­.­­-SÓ tétel. A valódi cső tömecserőinek eredője oly híg tömecsre , mely a cső két végének közelébe nem esik, mindenkor merőleges a csőre, vagy merőleges síkban fekszik. — Ugyanis, ha ezen tömecsből, mint középpontból az érezhető vonzás gömbjét leírjuk, világos, hogy a valódi cső és a gömb ') Marbach u. Cornelius, Physik. Lexicon 1854 III. k. 655 1. s. kk. 2) Marbach u. Cornelius, az id. h. a) Ann. d. ch. et ph. 3 série t. LI. 394. lap és Leţons de physique par Desains, I. k. 591. 1. 1

Next