Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-06-30 / 18. szám

FenteSí Insi. 30. 1S­ É»* l Kolozsvár* 1§ Hirdetések díja egyszer, 1—10 sorig ‘10 kr. azon felül minden sor 3 kr. e­­züstben, másodszori és har­madszori ismétlésért e’ díj­nak fele. —o— Megjelenik e’ jelen évben a’ Kol­ozsvári Híradó he­­tenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pén-^­teken. Előfizetési ára hely­ben házhoz hordással ö fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve ö fr. 40 kr., kétszer 10 fr. pengőben. ELŐFIZETÉSI FIGYELMEZTETÉS. A’ jelen félév végefelé közelgvén, ismételve hivjuk fel­­. olvasóink résztvevő figyelmét a' „K­olOZSVííl­­ BBfr.telen julius-de- Cemberi folyamára. Előfizetési ára e’ lapnak, mely hetenkint négyszer egy-egy sűrű nyomatú íven jelenik meg: postázs snégyszer ki­Sb­e fi fr. 40 kr. — —• kétszer küldve fi fa* ezüstben. Előfizetni lehet a' cs. k. posta hivataloknál ’s a’ szokott helyeken. Kolozsvárit házhoz hordással — a’ nélkül 6 fr. - -. 5 fr. 40. kr Kolozsvári Hiradó a s­e­r­k­e­s­z 15­s­é­g­é. Ta­talom. Magyarország Ko­mányren­­deletek Kolozsvár. Torda. Unih, Zarándmegye. Rad­­navidékről. Követválasztások. Hirfüzér. Austria. Kül­föld. Hirdetmények. SK­A­G­Y­A 11 O­R 8 X 4­6. Kormány-rendeletek. 1. A’ belü­gyminister előterjesztésére rendelem a’ mint következik: 1. Belső-szolnoki főispánnak : Weér Far­kast; hunyadinak: gróf Kun Gotthárdot ; do­bokainak: gróf Béldy Ferenczet nevezem ki. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a’ bel­­f­gyminister bizatik meg. Budapest, június 18. 1848. István, nádor királyi helytartó. Szemere Bertalan, belü­gyminister. II. A’ belü­gyminister előterjesztésére rende­lem a’ mint következik : I. Alsó-fejéri főispánnak : báró Kemény Istvánt; felső-fejérinek: Horváth Jánost; Kükü­llőinek : báró Bánffy Jánost; fogarasi főkapitánynak: idősb gróf Bethlen Gábort nevezem ki. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a’ bel -­ögyminister bizatik meg. Budapest, jun. 19. 1848. István, nádor királyi helytartó. Szemere Bertalan, belü­gyminister. Kolozsvár, jiún. 2?). Százat meghaladó egy kis hadcsapat megy ki naponta magyarutczai tanyájáról a­ T­r­e­n­­c­s­i­n-v­á­r­b­a fegyvergyakorlatra. Nagyobbára szikár, szálas, miveit fiata­lok , sziveikben égő honszerelem , arczukon a’ hazáért élni-halni kész lelkesedés. Polgárai e’ városnak ! Tudjátok-é kik ezek? Ők az erdélykerületi Önkéntesek első százada, kiket a­ Dráva part­jain vész hire, a’ szabadság istenének harcb­a hivó szó­zata gyüjte zászló alá. ’S nem segítve a­ kor­­­mánytól, nem méltatva polgártársaik nagy ré­szétől , önmagukban és derék vezetéjökben keresve és találva biztatást ’s nem csüggedési erőt, sőt csekély zsoldjukat ’s első szükségü hadszereiket is egyesek áldozó hazagságából fedezvén, képességben úgy állanak , hogy néhány nap alatt Marosvásárhelyről érkezendő társaik­kal mintegy kétszázan Szegedre indulhatnak , rokonink a’ daliás székelyekkel hazánknak bé­két , nevünknek becsületet szerzendők. Öltözetben, rendes zsoldban és fegyver­ben azonban máig fogyatkozást szenvednek. Polgárai e’ városnak ! A’ elsőn mi önmeg­­szűkítés nélkül, rögtön segithetünk. Kövessük a’ pestieket, királyhágón túli véreink példáját. Egyik vásznat, másik bőrt ad , harmadik el­készítéséhez járul , ’8 az öltözet, menynyiben még hiányzik, kész, hazánk irányábani tartozá­saink egy csekély része leróva. Teszszük ugy­e? Részemről ezennel tíz zubbony (­kittli) csi­­nálási dijának kifizetését, ’s polgártársaim ily nemű ajánlatai elfogadását ’s illő helyre szál­lítását ígérem. A M­isold iránt is már csak jó talán ren­delkezés a­ ministerium részéről , még pedig oly szigorú , oly hatályos, mely ellen némely elnök nem fog bécsi rendeletekre, Leopold- körlevélre ’s ki tudja még minő felelősségre hivatkozhatni..... Egyébiránt itt van már most az ország törvényes kincstárnoka. Remélhetünk. Hát a felfegyverzés? Ezzel még leggo­­noszabbul állunk. Mert a’ nép ’s különösen a’ székely , semmire inkább nem vágyik , mint kezében fegyvert ’s magát ellenség előtt látni. Egy hónappal ezelőtt közbevetette volt magát a’ ministerium a felségénél, hogy a­ fejérvári várban több ezer számban levő fegyverek ha­zánkfiai között kiosztassanak. Eredményéről nem tudunk semmit. Akkor még csak megjárta. Mert hiszen ak­kor még más volt az e’ hazában. Most azon­­ban , maegvalljuk , nem tudjuk , mi áll ellent , hogy a’ kérdéseit fegyverek rögtön napfényre, szabadságért küzdendő kezekbe jussanak. A’ székelyekhez a’ táborba hivó ujabbi ren­delet elment. Harczi trombita hivja eddig zász­ló alá a’ hős nemzet fiait. ’S ha ők a a lehető legnagyobb számban f­elmertek, ha belzava­­raink növekedni , déli szomszédaink az északi óriás elől hegyeink közé menekedni fognak ; sőt ha harciban elfáradandott testvéreinknek fegyveres tartaléksereg kellene, kérdjük, hon­nan veendjük ezt, ha nem isten ostora­ként rettegett Attila bajnok utódi közül? Kérjük tehát óhajtva várt királyi biztos­t. V­a­y Miklós ur ó­nmagát, nyittassa meg azt a’ fejérvári fegyvertárt ’s adjon a’székely­nek sietve fegyvert. Higyye el, hogy általa a’ szabadságnak életet, a’ királyi trónnak biztos­ságot, elveinknek rettegést adand. Még egyet. Tegnap kapott magán­levél után írjuk, mi­szerint az Oláhországban dühöngő cholera miatt Bukarestből rohanva jőnek be oláh szom­szédaink. Békés időben, testvéri érzelmekkel, lélek­ben és testben épen isten hozza őket közénk! Mi vendégszerető, idegenkedvelő nemzet va­gyunk. De hogy mostani zavaraink között , könynyen ellenségessé válható érzelmekkel, ve­szélyes kóranyagtól tán átjárva , tán arra kü­lönös hajlammal, csoportonkint jöjjenek bé, he­gyeink egésséges levegőjét megrontva, ’» iz­mos ép népünk között öldöklő­ veszélyt terjeszt­ve — ezt nem óhajtjuk , nem óhajthatjuk. Járasson végére tehát a’ kormány és ren­delkezzék. Jakab Elek, Torda, junius 25-kén 1848. Ha va­lahol ketten vagy hárman a’ hazának az ó szent nevében minálunk öszszegyülekeznek, köszö­nés helyett e kérdéssel fogadják egymást: kik legyenek követek Tordam­ból? És e’ kérdést, az helyett, hogy egy pár névvel megfejteni akarnák , nem arról vitáznak* hogy kik legyenek csak úgy azt a’ kö­vetek? hauera elvekből kiindulva arról, hogy kik ne legyenek?! E’ sajátságos állás benneteket igért*furt*at térre vitt át, személyt, elveitekkel szemben ál­lót, nem mertek megnevezni; elveitekhez valót pedig nem tudtok találni. Amott még máig is elakartok zárkózni a’ nyilvánosságtól; itt pe­dig túlszárnyaljátok a’ tehetséget! Azt mondjátok : nem kell oly követ, ki­nt’ még fenálló aristocratiának tagja ; mert ez osz­tály volt eddig választó fala a' testvériség­nek. ... Azonban jól jegyezzétek meg: ha volt közietek és az aristocratia között választó fal * ni nem volt erősebb ama választó falnál, mely közietek és a’ nép között emelkedett. Közös erővel tártátok fen e’ választó fa­lakat , nincs mit egy más szemére vessetek. . Alt moniljaink­ • nem heti oly trneet síp«* * ki a’ régi bureaircrations kormánynak bár leg­kevésbé is kifolyása vala; mert e’ kormány­nak rendszeresített elnyomása okozta, hogy az egyszerre nyakunkra nőtt népszabadság vérje­lenetekkel fenyegetőzik fertőztetni a­ testvéri­ség napjait. És ebben igazatok van. De, vizsgáljuk meg a’ tért, a’melyen ál­lunk , és tekintsünk el hoszszu megyénken Bá­­nyabükk szélétől le egész a’ görgényi havasok aljáig. Hal van e téren a’ szabadság mártiraii­nak idejéből csak egy ember, ki lankadatlan* ön­­tagadólag észszel, szívvel és népszerűséggel kívánt volna kiemelni a­ szolgaságnak földéből ? !! Volt egy, uraim , nem tagadhatjátok a fáj­* dalom, hogy csak volt! Most testben és lélek­ben egy megtörött erőtelen férfi , a' volt Er­délynek egy három országgyűlésén harc tert és szenvedtetett bajnoka, kit éltében, saját sza­vai szerint, kettős szerencsétlenség ért, egyik az , hogy édes hazájának szabadságát , mely­nek ő is egyik martirbajnoka volt, ép testi e­­rejében nem érheté bé ; a’ másik az, hogy a’ mióta testi erejének hanyatlásával hazája szol­gálatának színpadáról letűnt, talán saját bajnok - pártjától is feledve van .") !!.... ő azonban boldog az öntudatban is; bold­og annak érzeté­ben , hogy, ha bár sirja széléről is, de viss­zat pillanthat felszabadult hazájára, mely­nek általa is szaggatott bilincsei öszszetördel­­ve, romokban hevernek. . . .. A’ feltűnt szabadságnak ily kitartó régi bajnokát kereshetnétek csak , ki által at buda­pesti nemzeti gyűlésen képviseltessetek. Azonban hol van megyétekben az ríg 1­­aj­­*) Ne higgje ön. Ki politikai hitvallását/polgár becsületét a’ múlt idők nyomásai alatt oly szeplőt­­lenű­l megőrizte, ki ez ellenzék sorában három or­szággyűlésen át, nem utósó helyen harc­olt, s­ eképt hűn szolgálván a’ hazát , magának, számos elvbará­tokat szerzett, e’ férfi; idősb Veress .J­óz­sót/ honától, elvbarátaitól elfeledtelni nem fog. Szer­eev

Next