Tükör, 1923 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1923-09-17 / 1. szám

­ Ellenőrzik a színészegyesületet ? Isac felügyelő detektívvel jelent meg a tanácsüléséte. Emlékezetes a nagy­közönség előtt, hogy milyen harcok folytak nemrégiben a színészegyesület körül­ A miniszté­rium néhány színigazgató információja alapján az Erdélyi és Bánát Színész­­egyesületben egy veszedelmes irredenta szervezetet látott, míg a színészek küldöttsége meg nem győzte a jóindu­latú Banu kultuszminisztert arról, hogy a színészegyesület kizárólag a színé­szek anyagi és erkölcsi érdekeinek megvédésére alakult s a színházak za­vartalan működése érdekében szükség van az egyesületre. A szerény eszkö­zökkel dolgozó egyesület emellett leg­alább némileg gondoskodik a nyugdí­jasokról, akik az egyesület segítsége nélkül a legkétségbeejtőbb nyomornak lennének kitéve. Mindezt belátta Banu miniszter s kijelentette, hogy az egye­sületet továbbra zavartalanul működni engedi. Ugyanezt jelentette ki a kon­cessziók kiadásában nagy szerepet ját­szó Soimescu vezér fel­ügyelő azzal a módosítással, hogy az egyesület to­vábbra is működhetik, de nincs jogá­ban a jövőre véleményezni a koncesz­­sziókat. Az egyesület ellen áskálódó színigazgatók elérték azt, hogy az egyesület megalapítója és elnöke, dr. Janovics Jenő félreállt, lemondott arról a tisztségről, melyre az egyhangú biza­lom emelte. A színészegyesület körüli viták, harcok s egyes igazgatók állásfoglalása természetszerűleg meggyengítették a színészegyesületet, amely ma többé­­kevésbé tétlenül kell nézze már a sze­zon elején sűrűn előforduló szerződés­szegéseket. A színészegyesület ellen dolgozó színigazgatók is belátták való­színűleg azóta, hogy szükség van az egyesületre, mely rendet és fegyelmet tartott fenn s a saját társulatuknál jelentkező fegyelmetlenséget maguk idézték elő, amikor az egyetlen fegyelmi fórum, a színészegyesület ellen har­coltak. Az egyesület zavartalanul műkö­dik, de nem áll minden igazgatóval összeköttetésben. Az idei szezonban a héten tartotta meg első rendes házi tanácsülését, melyen megjelent Isac Emil színészek felügyelő is, akinek hatásköre évek óta tisztázatlan. Isac Emil nem egyedül jött, hanem egy detek­­t­ívvel, aki szintén végighallgatta a szí­nészek tanácskozását. Ez az első eset volt három év óta, hogy detektív jelent meg az egyesület helyiségében. A hatóság ellenőrzési jogát nem vonjuk kétségbe. A helyzet inkább csak lealázó egy kissé a magyar színészetre. Ebbe a megalázó helyzetbe azonban magyar színigazgatók juttatták az egye­sületet. Bürger 9. gyárai «€€€ ügyészen osztály «€€,S Targu-Mures Rendelés szerint készít mindennemű gyümölcs tinktúrákat engedélye­zett likergyárak részére Kívánatra árjegy­zék beküldetik!!! €■€€€ Uridivat­czikkeket a „Kalap­­királyinál Cluj, Főtér (volt Jeszenszky üzlet) vásároljon! Családi házat néztem a Földész­ utcában. — Diósy rajzaival. — Kedves olvasmányom a lapok apró­­hirdetései. Az apróhirdetéseket mindig türelmesen végig olvasom, mert itt talá­lom a legérdekesebb regényfejezeteket, néha finálékat. Apró tragédiákra buk­kanok rá egy-egy becses családi bútor hirdetésénél s stílustalan kis szélhá­mosok mutatkoznak be a házasság rovatban. Az apróhirdetés úgy jön ne­kem, mint mikor az ember legbelsőbb ügyét kénytelen az utcára vinni s a hirdetés megfogalmazásából lehet látni, hogy kitanult, gyakorlott hirdetővel állunk szemben, vagy kezdővel, aki először veszi igénybe szavanként egy lej ötvenért az újság nyilvánosságát. A héten az egyik napilapban In­gatlan rovatban a következő apró je­lent meg : Szép családi ház eladó. Vétel esetén átvehető. Földész u. 33. sz. 4534. A kávéházban ültem, kedves őszi délután volt s elábrándoztam. Családi ház : milyen szép is lehet ott a Földész­­utcában, a harminchárom alatt, ahon­nan nem jönnek be az emberek a kávéházba mérgelődni, a rossz törö­kön, hanem szépen ledülnek ebéd után a kanapéra, kizavarják a kutyát a szobából, leengedik a függönyt s egyet jót alusznak. A gyerekek ilyen­kor az udvaron verekednek, csönd van, a pipa kihullik az ember szájából s álmában angyalok muzsikálnak a fülébe. Szóltam Diósynak, a kedves és tehetséges rajzolónak s intettem egy kocsinak. Nagyon családi hangulatban voltam már s igy szóltam a kocsisnak. — Na'' uramtjátyám, gyerünk ^ Földész-utcába Harminchárom. * _ Megindultunk s lassanként elfo­gyott mögöttünk a város. Faluban vol­tunk, szelid kis házak között. Nagyon tetszett nekem az utazás s sajnáltam, hogy megállunk egy ház előtt. Kiderült, hogy a kocsisunk is világvárosi ember, nem ismeri a Föl­­dész­ utcát s rossz helyen álltunk meg. Útbaigazítottak s tovább indultunk. — Azt nem lehet, mondta Diósy. Ha már idejöttünk, lerajzolom a házat. Ez is családi ház s a svindlire úgy se jön rá senki. Egy perc alatt elkészült Diósy s folytattuk az utat. Végre mégis csak jó helyen voltunk. Én mentem elől, mint házvásárló. A kapun nem volt csengő, de úgy nyikorgott, hogy rög­tön kijött a ház úrnője, egy derék asszonyság. Jó napot kívánok, — mondtam jó magyarosan. — Ez a ház állt az újságba ? — Ez kérem, tessék beljebb ke­rülni. Előbb megálltam az udvaron és kiélveztem a libák és csirkék társasá­gában. A hátam mögött Diósy vázlatot készített. — Hány szoba van, kérdeztem. Egy szoba és konyha. Nagyon tiszta lakás. Nincs bogár benne,­­tes­sék megnézni. Tényleg nagyon meleg kis lakás volt és tiszta. Beléptünk a szobába. Jó almaszag volt és hűvös. — Hát aztán, ha eladják a házat, kimennek innen ? — Igen kérem, de a hátsó lakó, az marad. — Mi az ára ennek a háznak? Az asszony megköszörülte a torkait. — Száztizenötezer pengő. A szekrény tetején észrevettem egy hatalmas kulacsot. Egy bivalyt le­hetne vele agyonütni. — Ejnye, de szép kulacs, mond­tam. Ez is eladó ? Az asszonyság nevetett. — Nem a. De ha az úr megveszi a házat, lehet szó róla. — Adja el ház nélkül, megve­szem. Szégyeltem már magam s venni akartam valamit. Még szerencse, hogy az asszony nem adta. Jól néztem volna ki a nyakamban egy kulaccsal. Még megnéztem a pincegátort s megkérdeztem hogy van-e kút. — Az bizony nincs — mondta az asszony. — Az nagy baj, — szóltam rá szi­gorúan. — Kúthoz ragaszkodom. Az asszony szomorúan rázta a fejét s békíteni próbált. — Itt mindjárt a közelben van kút. — Na jó, majd meggondolom a dolgot. Isten áldja asszonyság.­­ Mikor kiértünk az utcából, m­ég e­gyszer hátranéztem. Diósy a vázlat­könyvében dolgozott a kocsiban. — A kulacsot is oda rajzoljam ? —■ kérdezte. — Feltétlenül. Kulacs nélkül nem ér az egész semmit. A libákat is raj­zolja oda. Az asszonyságot szépnek pingálja, nehogy megharagudjék... Ez volt az első házvásárlási utam az életben. Azt hiszem, egy­hamar nem is megyek házat venni. Nagyon sokba kerül. A rajzoló, a klisék, a kocsi. Négyszáz fejembe került ez a mulatság, lelkes Rác Sándor, akit nem zavar az sem, hogy a fővárosivá előlépett kolozs­vári Nyujorkban a feketénél az újság­írók elintézik, most kimegy Clevelandba. Céljai magyarosan becsületesek és naivok, a mi szegény kis nyelvünkön akar ott megélni : a magyar szót, ma­gyar kultúrát akar importálni és expor­tálni. Aligha lesz jövedelmező üzlet, de ahogy Rác Sándor derék, tiszta magyar arcát látom, ő ezzel a csekélységgel nem törődik. Azt mondja, hogy hit és meggyőződés kell mindenhez s ő bízik abban, hogy útja eredményes lesz. Benn járt Kolozsváron, ajánló leveleket, megbízásokat kapott, színdarabokat fog elhelyezni, tudósításokat küldeni, írni fog és ebből megélni. Eladja kis va­gyonkáját, kilenc kövér hízóját s bele­öli mindenét hitébe és dollárokba. A nagy buta hajóra, mely elviszi tőlün­k Rác Sándor meleg szívét és lelkesült­­ségét, a poros szerkesztőségi szobából küldök egy bágyadt mosolyt és egy búcsúintést, egy istenhozzádot, egy fáradt gesztust, melyben benne vann a mindannyiunk szomorú hitehagyottság­a és elfásultsága. Mind a harmincöt rossz. A ko­lozsvári magyar színház igazgatósága iga­zán nem tehet arról, hogy Erdélyben nincsenek színpadi szerzők s nem terem­nek az elegáns és fölényes színházi kriti­kusok között Heltai Jenők és Gábor Andorok. Sőt még az agyonkritizált Földes Imrék sem. A „s­elyi szerzők" kiírt pályá­zatára beérkezett valami harmincöt „mű“, s ezeket Imre Sándor, a kolozsvári ma­gyar színház dramaturgja olvasta át, mint elsőfokú fórum. A felebbviteli fórumnak már jóval könnyebb dolga lesz, mert aligha marad számára egy pár darab. Mi tovább megyünk és már harmadfokon ítélkezünk : nincs itt színpadi szerző, akinek a darab­jával, mint magyar értékkel, okunk és jogunk lenne dicsekedni. Adják csak to­vább a színházaink a budapestieket, né­meteket, angolokat, franciákat, kutassuk át a román irodalmat, melyet kellően még nem ismerünk s hagyjuk még nőni a mi ifjú titán­jetink lobogó sörényét. Tükör MŰVÉSZETI ESEMÉNYEK. Egy lelkes magyar Clevelandban. A lelkes magyart, akiről itt szó lesz néhány mondatban, Rác Sándor­nak hívják s Segesváron lakik.­­Tiszt­viselő, de a tollat nem dobja le fárad­tan a hivatalos órák után, sőt a toll nyugalmat ígérő délutánokon és csön­des segesvári éjszakákon dolgozik seré-­­­nyen Rác Sándor kezében. Nem hiva­tásos író, amit talán tökéletesen igazol,­­ hogy nem tagja az E. I. T.-nek, mely­ről most már még kevesebben tudják, hogy tulajdonképen az Erdélyi Irodalmi Társaság­ot jelenti. Mégis író, mert ír újságcikkeket, melyek itt-ott meg­j­­elennek s darabokat s ezek közül egyet,a­melyet Petőfi emlékére írt, a Petőfi­­ünnepségek alkalmával sikerrel előadta a nagyváradi színház. És ez a derék, Cluj, szept. 17. KÖZGAZDASÁG. Iparunk és kereskedelmi­­nk ké­pekben. Az elmúlt év végén lótt­ Sándor szerkesztő tervbe vette, hogy a csatolt területek ipari és kereske­delmi életéről egy almanachot fog kiadni, mely az eddigi, hasonló kiad­ványoktól eltérőleg képekben mutatja be az egyre hatalmasabb mértékben fejlődő gyáripart és kereskedelmet. A tervet több pénzügyi és ipari tényező támogatta s megindult az adatgyűjtés hatalmas munkája. Eddig mintegy kilencven legnagyobb és legjelentősebb ipari és kereskedelmi vállalat küldte be az üzemről készített fényképeit, az adat­gyűjtés azonban még most is szorgal­masan folyik. Éppen erre való tekin­tettel határozta el az almanach kiadója, hogy az almanachot több részletben jelenteti meg. Az első könyv gondos kiállításban novemberben, a második januárban fog megjelenni. A könyv a külföldi államokban is mindenütt kap­ható lesz. Az almanachra vonatkozó minden megkeresés lapunk kiadóhiva­talához intézendő. Hirdetési áraink. Hasábszéles cm. soronként és meg­­megjelenésenként 20 lei. Nyirt tér so­ronként 30 lei. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal s a kolozsvári hirdető­irodák. CZEL­L-féle Ha jó sört akar inni, kérje mindenütt csak a MONOS­TOR! SÖRFŐZDE GYÁRTMÁNYAIT: ez vagy a hires duplamaláta barna „Hercules” tápsör különlegességet, a közkedvelt világos ír „Monostor QsiQsiQoQsi SÖrt. 10 Nyomatott a Minerva R.-T. műintézet könyvnyomdájába Cluj-Kolozsvár, Regina Mária (v. Beák Ferenc­ utca) 2 sz. et

Next