Ellenőr, 1936 (23. évfolyam, 1-16. szám)

1936-01-31 / 1-2. szám

Mi is népszavazást kérünk! Írta: SZÉKELY BÉLA. Boldizsár Iván cikke nagy felzúdulást váltott ki Romániában. Er­kölcsileg azonos értékű megrökönyödést a magyarországi közvéleményre gyakorolt hatásával. Boldizsár Iván semleges szemű budapesti újságíró, és nem simogatják még az erdélyi magyar megbízhatóságot monopolizáló csoportok bársonyos ujjai. A hazafiatlannak és „megbízhatatlannak“ ki­kiáltott magyar többség részéről csak egyetlen jelzővel kísérhetjük bátor munkáját. Azzal, hogy becsületes. Nem szépített. És az összmagyarság jövője és jelene érdekében megnyitotta Magyarország szemeit a mi tár­sadalmi és politikai helyzetünk felé. Boldizsár Iván cikke a romániai magyarok életének egyik súlyos, nehéz problémáját viszi az összmagyarság ítélőszéke elé. Nyilvánvaló az ő tükörképében, hogy a romániai magyar egység körül bajok vannak. Nem mintha az itteni magyarságot bűnös érdekek személyi törekvései akarnák szét­szakítani. Ez hazugság, mellyel egyszer már leszámolhatnánk, mint tisztán uralmi érdekeket takaró valótlansággal. Mi valamennyien tudjuk, hogy csak az egységes kisebbségi magyar tömbben jelentkezhetik az az erő, amely minden jogfosztó ténykedés elé gátat emelhet. A széthúzó magyar csoportokat a hatalom egyetlen ujjlen­­dítése is szétszórná. Mi valamennyien egy egységes, erős Magyar Pártot akarunk. Egy olyan Magyar Pártot, melynek irányvezetése a többségi akarat törzsén nyugodjék. És ne műkedvelő, alkalmi népmentők saját külön elgondolásainak alapszabályokba foglalt kényszere parancsoljon a tömegek felé olyan kisebbségpolitikai magatartást, melyet a magyarság (jogi, létfentartó ösztöne a faji jövendő átkos sírásójának tart. Mi egy olyan erős és megtámadhatatlan Magyar Pártot akarunk, amely a s nép, az erdélyi magyar falu egészségében,szaporod­ásában és kultúrájában lássa a magyarság fenmaradásának alapelemeit. Amely Magyar Párt minden figyelmét, erejét és jövedelmét ezeknek az előfeltételeknek az alátámasztá­sára fordítsa. És ne „történelmi" tarsolyokba tömje azt a pénzt, ami a nép egészségét, szaporodását és kultúráját biztosító kötelességeket szol­gálhatná és támogathatná. Mi is azt állítjuk, amit Boldizsár Iván: Túl­ságosan sokan szürcsölgetnek már a pártélet duzzadt tőgyéből. És ezalatt a szórványokban élő magyarság rendre és kollektíve behunyja a szemeit. Meghal, kipusztul. Mert se iskolára, se papra nincsen pénzünk. Mai pártpolitikai életünknek ez az egyik hibája. A másik hiba az, hogy parlamenti képviseletünk hetven százaléka nem odavaló, ahová állí­tották. A legminimálisabb képességgel, a nyelvtudással sem rendelkezik ez a százalék. A magyar tömegekre egyszerűen kiírják ezeket a jelölt urakat. Meg kell őket választani. És a tömegek nem kereshetnek más védekezési módot e felülről jövő akaratmegnyilvánulásokkal szemben, minthogy olyan

Next