Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. március (8. évfolyam, 18-25. szám)

1953-03-04 / 18. szám

KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DOlgozók Lapja VHL ÉVFOLYAM, 18. SZÁM^ A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA­­ Ára 50 fillér HARCBAN A BŐ TERMÉSÉRT Jól dolgozik Nyergesújfalun a mezőgazdasági állandó bizottság szerr­ volt Nyerges­újfalun feb­ruár 26-án mint egyetlen olyan dolgozó paraszt sem, aki hozzá ne kezdett vo­lna a tavaszi mun­káikhoz. A munkák beindulása előtt so­k szó esett a községben arról, hogy a Búza­kalász tszcs tagjai vagy az egyénileg dol­­dozók kezdik-e el a vetést. Speier Márton 11 holdas V­B-tag megelőzte a búzakalásziiaikat. Huszonötödikén elsőnek indult­ali és vetett el másfél hold ár­pát. Speier Márton munkája szinte lázba hozta az egész köz­séget. Másnap nem marad­t már otthon senki. Megindult a zab és árpa vetése a Búzás és Magyar hegyen és hozzákezd­tek a az ősszel elmaradt 15 hold mély­szántásához is. Csütörtökön este már a tszcs tagjai kerültek az egyéniekkel folyó versenyben az élre, befe­jezték tíz hoM zab és két hold borsó vetését. Pénteken a zab alá készítették e I a talajt és s­zom­batot, hozzákezdtek a zab vetéséhez is. Nyergest­ fiain dolgozó pa­rasztjai azzal az elhatározással kezdtek munkához, hogy első­nek jelentik megyénkből a kora­­tavaszi vetemények és a mély­szántás pótlásának befejezését.­­A munkák jó előkészítése, a ve­tés és szántás gyors üteme el­sősorban a mezőgazdasági ál­landó bizottság jó munkájának az eredménye. A minisztertanács február 1-i határozatának megjelenése után mindjárt tervet készített az ál­landó bizottság. Tervük alapja az volt, hogy ne legyen a köz­ségben egyetlen olyan dolgozó paraszt sem, akit úgy az előké­szítés, mint a végrehajtás ide­jén meg ne látogatnának az ál­landó bizottság tagjai. A köz­ség területét és lakosait is fel­osztották maguk közt és így napról napra figyelemmel kísér­ték a vetőmag beszerzésének, tisztításának és az eszközök elő­készítésének ütemét. Mire az idő és a tataj alkalmassá vált a munkák megkezdésére, tisztí­tott vetőmag és kijavított eszkö­zök álltak minden dolgozó pa­raszt rendelkezésére. Az elmúlt őszön három hold búzavetéssel maradtak el a tervtől a nyer­gesés fal­uiak. A mezőgazdasági állandó bizottság a látogatások során összeírta, hogy ki rendel­kezik csere-vetőm­aggal és így­ semmi akadálya nem volt an­nak, hogy öt holdra tavaszi bú­zát cseréljenek a termelők. A többi vetőmagot saját erejük­ből szerezték be. I­t A gondos előkészítés után a végrehajtásra került a sor. He­lyesen látták az állandó bizott­a­ság tagjai, hogy ezen a téren példamutatás legeredmé­nyesebb módja a gyors, jó munkára való mozgósításnak. Schmid Pál, Kanyiczka József és a Búzakalász tszcs-ben dol­­gozó mezőgazdasági állandó bi­­zottsági tagok az elsők között kezdtek munkához és példájuk magával ragadta a község min­den dolgozó parasztját. A ta­vaszi munkák megindulása óta is látogatják az állandó bizott­ság tagjai a termelőket, most már kint a földeken. Ott ad­nak tanácsokat, ellenőrzik munka minőségét és serkentik a a dolgozó parasztokat gyorsabb és jobb minőségű munkára. Az állandó bizottság ilyen kö­rültekintő munkájának ez ered­ménye, hogy­ a tanács napról napra tiszta képet kap az egyes munkák állásáról, látja, hol van szükség segítségre. Ezért bizto­sak a nyergesújfaluiak abban, hogy március 4-ig befejezik a mélyszántást, árpa, zab, búza, borsó és mák vetését Alszik a Nagyigmándi tanács - nem halad a tavaszi munka Nagyigmánd község határá­ban 1294 hold föld maradt mélyszántatlan az elmúlt ősz folyamán, önkénytelenül azt re­méli az ember, hogy a­ nagyig­­m­ándiak mindent megtesznek a mélyszántás gyors befejezésére, saját érdekükben, annál is in­kább, mivel a minisztertanács határozata is előírja ezt. Az elmúlt hét során alig 50 kat .­hold földet szántottak fel, holott a minisztertanács határo­zatában előírt határidőt csak úgy tudták volna betartani, ha naponta 400 kat. holdat szánta­nak fel. A községi tanács azon­ban semmit sem tett az előírt határi­dő betartása érdeké­ben. A mezőgazdasági állandó bizottság alszik, a tanács pedig azt várja, hogy mozgósítás, szervezés nélkül is majd, csak szánt mindenki. Nem osztották be a­z igaerőt, nem­ szabták meg az egyes termelők felada­tait. Ahol nem mozgósít a tanács a szántásra, nem megy a vetés sem. Búzát még egyáltalán nem vetettek, vetőmagot nem cserél­tek Nagyigmándon. A múlt hét során elvetett í hóld árpa sok­kal kisebb községben sem könyvelhető el jó eredményként. A helyi tanács nem látja fel­adatait. A pártszervezet vezető­ségének kötelessége, hogy mi­nél előbb felhívja figyelmét azokra Hamis jelentések nehezítik a tavaszi munka irányítását A minisztertanács február 1-i határozata hangsúlyozza, hogy minden, helytelen adatokat tar­talmazó jelentés népünk zavar­talan ellátását veszélyezteti, za­­­vart okoz a tervszerű munká­ban, félrevezeti államhatalmunk szerveit. Olvasták a határoza­tot nyilván az ácsi, ajkai és re­dei tanácselnökök is. De csak olvasták. Ács község tanácsa kijelen­tette előbb, hogy 4120 kat. hol­dat szántottak mélyen az el­múlt őszön a községben. Az ellenőrzés során azonban ki­derült, hogy még több, mint 1100 kat. hold vár szántásra, holott az összes felszántandó terület alig haladta meg a 4300 holdat. Aka község tanácsa leg­utóbbi jelentésében egyáltalán nem tüntet fel mélyszántatlan földterületet. A járási tanácsnál és a járási pártbizottságnál azonban nagyon jól tudják, hogy az akai tszcs-ben több, mint 300 holdat nem szántottak mélyen tavaly ősszel. A Rédéről beérkezett jelenté­sek még többet árulnak el a ta­nács munkájáról, mint az előbbi két község példája. Február 24- én jelentette a rédei tanács, hogy az elmúlt őszről csupán 20 hold maradt mélyszántót tart. Két nappal később, 26-án arról számolt be a rédei tanács je­lentése, hogy a tavaszi mun­kák megindulása óta 50 holdon elvégezték a mélyszántást Ho­gyan? Talán átmentek a szom­széd községbe? AMIRŐL HALLGATNAK ! Alig egy-két órai különbség­gel futott be a járási pártbizott­sághoz a két szomszéd termelő­szövetkezeti csoport jelentése. A pulapusztai Dózsa elnöke je­lentette, hogy 15 kat. hold föl­dön befejezték az árpa vetését. Utána nem sokkal a battyán­­pusztai Virágzó tszcs-ből érke­zett a jelentés: 28 kat. hold föl­dön tervünk szerint befejeztük az árpa vetését A két rövid, szűkszavú jelen­tés azonban sok mindent takar, amiről az egyik csoportban nem szívesen, a másikban pedig büszkén beszélnék. A pulapusz­tai Dózsa tsz vezetősége és tag­jai nem tartották be a minisz­tertanács határozatát a vető­mag tisztítására vonatkozólag. Szemetes, idegen magvakkal, gyommagvakkal kevert árpát vetettek. Nemcsak a miniszter­­tanács határozatát tévesztették azonban szem elől, hanem nem gondoltak saját hasznukra sem. Mind a 15 holdat egysorosan vetették. Ez az, amiről hallgat­nak jelentésükben a pulapusz­tai­ak. A battyánpusztai Virágzó ve­zetősége sem beszél jelentésé­ben arról, hogy mind a 28 hold árpát kereszt­sorosan vetették és azt sem tették hozzá, hogy­ tisz­tított vetőmagot vetettek. Ez érthető is, hiszen kötelességük volt. Erről azonban a hattyún - pusztaiak terméseredménye fog legjobban beszélni. Beszélt már a­ múlt évben is, hisz kereszt­­sorosan vetett árpájuk messze túlszárnyalta terméseredmény­ben az egysorosan vetett árpa termését. Tudják ezt a megye legtöbb tszcs-jében, csak úgy lát­­szik, hogy a közvetlen szom­széd, Pulapuszta feledkezett el róla. 1 1953 MÁRCIUS 4. A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa Pénteken délelőtt az EFEDOSZ-székház nagytermében meg­kezdődött a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa. A kon­gresszus első napján, megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, akit a küldöttek szűnni nem akaró forró ünnepléssel fogadtak. A meg­nyitón jelen voltak a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagjai valamint az MDP Központi Vezetősége, a miniszteri tanács és az elnöki tanács több tagja, a szovjet szakszervezetek és a többi külföldi szakszervezetek hazánkba érkezett küldöttei. A kongresszus díszelnökévé Rákosi Mátyás elvtársat, népünk sze­retett vezérét és bölcs tanítóját választották. Harustyák József elvtárs megnyitóbeszéde után Kristóf István elvtárs, főtitkár tartotta meg beszámolóját. Kristóf István elvtárs főtitkári beszámolója Kristóf elvtárs beszéde elején elemezte a nemzetközi helyzetet, majd rámutatott azokra az ered­ményekre, amelyeket az ötéves terv megvalósításáért folytatott harcban elértünk. — A szakszervezeti munka eredményeinek legfőbb forrása az a segítség, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja nyújt a szak­­szervezetek feladatainak meg­jelölésével, a szakszervezeti munka helyes irányának meg­mutatásával. — A magyar szakszervezetek a XVII. kongresszus óta jelen­tős fejlődésen mentek keresztül. A XVII. kongresszus határoza­tainak megvalósításában — mind az ipari szervezkedés, az önkéntes tagság, mind a társa­dalombiztosítási hálózat egysé­gesítése,­­szakszervezeti kézbe adása terén, mind pedig a szak­­szervezet­­ec üzemi és területi hálózatának kiépítésében értünk el eredményeket. — Minden fejlődés ellenére meg kell azonban állapítanunk, hogy szakszervezeti mozgal­munk elmaradt népi demokrá­ciánk általános fejlődése mö­gött. Erre az elmaradásra igen határozottan rámutatott pártunk és nem egy ízben személyesen Rákosi elvtárs. A Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának h­a oa július 24-i „A szak­­szervezeti munka egyes kérdései­ről­­ hozott határozata részlete­sen elemezte a szakszervezeti mun­ka főbb hibáit és utat is mutatott azok kijavítására. Kristóf­­ elvtárs ezután részle­tesen taglalta azokat a felada­tokat, amelyek a népgazdaság fejlesztésében tek előtt állnak.a szakszerveze­t Pártunk Központi Vezető­sége novemberi ülésén megálla­pította, hogy a szakszervezetek a munkaverseny gazdájának sze­repét még csak kis mértékben töltik be. — A terv teljesítésében az idei év elején megmutatkozott elmaradás, s különösen az a körülmény, hogy a kohászatban és a szénbányászatban nem tudtuk biztosítani a­z egyenle­tes átmenetet, még nagyobb nyomatékot ad a Központi Ve­zetőség megállapításainak. Eh­hez járul még az is, hogy a ta­valyi aszály okozta kiesés me­zőgazdasági termelésünkben még nagyobb erőfeszítéseket követel tőlünk az ipari terme­lésben. Káros és veszélyes minden olyan kísérlet, amely a ver­­senymozgalmat el akarja szakítani gazdasági terveink teljesítésétől és ezektől füg­getlenül akarja megítélni a verseny eredményességét vagy eredménytelenségét. — Ilyen szemszögből nézve, meg kell állapítanunk, hogy ver­senymozgalmunk fő hibája a bürokratizmus, a tömegektől valló elszakadá­­sá­g, a verseny formális szervezése. A szovjet szakszervezetek ta­pasztalata, amely versenymun­kánk szervezésében a leg­nagyobb segítséget nyújtja ne­künk; a szovjet dolgozók pél­dája, amelyet munkásaink lel­kesedéssel követnek, éppen azt mutatja, hogy • a verseny­mozgalom feladatait iparágan­ként, üzemenkérnt és üzem­­részlegenké­rt dolgozza« ki és ezzel teszik a versenyt való­ban hatékonnyá. A mi számunk­ra ez a kérdés most az ötéves tervünk befejezéséig terjedő egész időszakban elsősorban bányászatban és a kohászatban a jelentkezik a legélesebb formá­ban. Ezekben az iparágakban is, mint mindenütt, a szakszervezeteknek küzde­niük kell a munkafegyelem megszilárdításáért mert ez állandó feladatuk. A kohászatban és a bányászat­i Versenymozgalmunk hely­zetéből és fentebb vázolt hiá­nyosságaiból le kell vonnunk a következtetéseiket. Mit jelent az, hogy a szakszervezet gazdája a versenynek? Milyen kötelezett­ségekkel, feladatokkal jár­ ez a megtisztelő megbízás? 1. A szakszervezeteknek szí­vós, következetes, felvilágosító és szervezőmunkával minden egyes dolgozó megnyerésével kell szervezniük a versenyt. A tömegek meggyőzésének ez a munkája állandó feladat, min­den szakszervezeti munkásnak ezt a feladatot kell legelső kö­telességének tekintenie. 2. A verseny célkitűzéseit kon­krétan kell meghatározni, min­dig a legfontosabb napirenden lévő feladatokra kell a verseny­ző dolgozók figyelmét összponto­sítani. 3. A verseny feladata a terv­­teljesítés. Az amelyre egész egyéni verseny,­munk alapozódik, versenymozgás­­i körülmé­nyektől függően — ott, ahol a terv egyénekre bontható, a terv­­felad­atra — ott, ahol tervfel­bontás nem lehetséges, a mun­kás normájának teljesítésére és túlteljesítésére irányul. 4. A szakszervezeti bizottsá­gok gondoskodjanak a verseny gyors, operatív értékeléséről és végezzék ezt az értékelést úgy, hogy a munkás állandóan lássa versenyeredményeit és összeha­sonlíthassa azokat sának eredményeivel.munkástár­­s. A versenyfelajánlások az évi terv teljesítésére irányulnak és hosszabb időszakra szólnak. Ezeket a hosszabb időszakra­ tett felajánlásokat havi felada­tokra kell bontani és a havi ver­senyfeladatok teljesítését által­ánossá kell tenni egész ipari termelésünkben. ban is állandóan napirenden lévő feladat a tervfegyelem be­tartása, a termelés állandó egyenletes emelése. Itt is, mint mindenütt, harcolnunk kell az önköltség csökkentéséért, a selejt ellen; itt is, mint mindenütt takarékosságot kell követelnünk minden dolgozótól, minden munkástól, technikustól és mér­nöktől. A szénbányászati területen különösen fontos a bánya* gépek helyes kihasználása, a feltárási, szállítási és fenn­tartási munkálatok egyen­letes és ütemes elvégzése a cik­lusos, grafikon szerin­ti termelés biztosítása. Kristóf elvtárs ezután külön foglalkozott a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók munkaverse­nyének jelentőségével. Majd rá­tért a Sztahanov- és újítómoz­galom problémáira. Sztahanov-mozgalmunk még gyorsabb fejlődéséhez is meg­vannak a feltételek, ha meg­szüntetjük azokat a bürokrati­kus hibákat, amelyek fejlődésé­nek útjában állnak. Hangsúlyozta Kristóf elvtárs, hogy a Sztahanov-mozgalom ki­szélesítése érdekében meg kell szervezni a sztahanovisták ta­pasztalatainak átadását. 6. A rekádonkint és bavon­­kint elért teljesítményeket a leg­­változatosabb formában nyilvá­nosságra kell hozni. A szak­­szervezetek állandósítják az* üzem dicsőségtábláját és dicső­ségkönyvét. Tartsák számon és népszerűsítsék az üzemi, a mű­hely, a szakma legjobbját. Ka­roljanak fel minden helyes kez­deményezést és kezdeményezze­nek a maguk részéről mozgal­makat a gyors megmunkálás különböző módszereinek elter­jesztése érdekében. 7. Felül kell vizsgálni és újra kell rendezni a sztahanovista szinteket iparágankint, de külö­nösen a szénbányászatban és a vaskohászatban úgyhogy a szta­hanovista­ mozgalom a legszéle­sebb körben tömegmozgalommá fejlődjék.Ezután rámutatott arra, hogy, a műszaki értelmiség közt vég­zett szakszervezeti munka nem kielégítő, különösen a politikai nevelés terén, majd így foly­tatta: — Nem kielégítő szakszerve­zeteink munkája a bér panaszainak intézése dolgozók terén. Különösképpen megnyilvánul ez a minisztertanács és a SZOT túlórákkal kapcsolatos határoza­tainak végrehajtása során. Elmondta ezután, hogy 1951 óta egyre szélesebb területen kötünk üzemi kol­lektív szerződéseket. A kol­lektív szerződéseket a leg­több helyen a legszélesebb dolgozó tömegek bevonása­Kristóf­fal dolgozták ki. elvtárs részletesen foglalkozott azzal, mit kell tenniök a szakszervezeteknek a dolgozók élet- és munkaviszo­nyainak javításáért. Majd rátért a szakszervezetek belső helyze­tének ismertetésére. A verseny szervezésének legfontosabb feladatai A szakszervezetek feladatai A szakszervezetek erősítésének feladatait a beszámoló így fog­lalta össze: 1. Fordítsuk min­den erőnket az üzemi szakszer­vezeti munka fejlesztésére, erő­sítsük a szakszervezetek üzemi hálózatát. 2. Tegyük általánossá a de­mokratikus módszereket a szak­­szervezeti munkában. 3. Folyamatosan segítsük és ellenőrizzük a szakszervezeti szervek munkáját, a hozott ha­tározatok végrehajtását. 4. Tervszerűbben és pártsze­­rűbben foglalkozzunk a káderek­kel. 5. Csökkentsük minimálisra a szakszervezetek fizetett appará­tusát, szakadatlanul növeljük a társadalmi munkások számát. Befejezésül a szakszervezetek nemzetközi munkájával foglal­kozott Kristóf elvtárs, majd a következő szavakkal fejezte be beszámolóját: “ A szakszervezeti munka fejlesztésének szilárd ala­pja munkásosztályban forró, szo­cialista hazaszeretete, lelkes or­szágépítő tevékenysége, kiapad­hatatlan kezdeményezőereje és szilárd akarata arra, hogy tét-

Next