Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. február (9. évfolyam, 10-17. szám)

1954-02-03 / 10. szám

KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dolgozók Lapja IX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM. A KOMÁR­O­MMEGYE IPA­RT BIZOTTSÁG LA­P­J­A Ára 50 fillér A SAJTÓ NAPJA A második világháború idején, 1942 február 1-én a békéért­­ való­ harc jelszavával kemény küzdelemben született a Szabad Nép. A Szabad Nép első számai megjelenésének évfor­dulóján február 1-én ünnepli a magyar dolgozó nép ezúttal har­­m­­adízben a magyar sajtó napját. A mi mai sajtónk dicső múltra tekinthet vissza. A Szabad Nép elődei sok kemény csatát vívtak mindazért, aminek megvaló­sítása a mai kor magyarjainak jutott feladatul Kossuth 1841-ben indított Pesti Hirlap­ja, az 1848-as Március Tizenötödike, Tán­csics Munkások Újságja. Frankel Leó Munkás Hetikróni­kája, a Tanácsköztársaság Vörös Újságja, a kommunisták itthoni és emigrációban kiadott lapjai, a haladásért küzdő megannyi ma­gyar újság volt. Felszabadulásunk után gyökeresen megváltozott a magyar sajtó feladata. Sajtónk neveli, lelkesíti, harcra vezeti, a dolgozó népet. A mi sajtónk is a lenini-sztálini tanítások szel­lemében végzi felelősségteljes munkáját. Arra törekszik, hogy valóra váltva Sztálin elvtárs szavait: „Minél közelebb álljon a munkások tömegéhez, hogy állandóan hatással lehessen a tömeg­re, hogy a munkástömeg tudatos és vezető központja legyen’’. Fontos munka ez. Tanítómestereink Lenin és Sztálin különleges jelentőséget tulajdonítanak a sajtónak. „Politikai lap nélkül — írta Lenin — a mai Európában elképzelhetetlen egy mozgalom, amely megérdemli a politikai mozgalom nevet". „Azt mondják — tanítja Sztálin elv­társ —, hogy a sajtó —­ a hatodik nagyha­talom. Nem tudom, milyen hatalom, de hogy ereje van és h­ogy jelentősége — ez vitathatatlan. A sajtó a legerősebb fegyver, am­­elynek segítségével a párt, a maga, neki szükséges nyelven, mindennap, minden órában beszél a munkásosztállyal. Más esz­köz a párt és az osztály közti szellemi kapcsolat létesítésére, más ilyen rugalmas apparátus nincsen sehol sem. Ezért a pártnak különös figyelmet kell fordítania a sajtóra ...” Sztálin elvtárs tanítása szellemében pártunk segítségével a magyar sajtó egyre nagyobb eredményeket ér el, napról napra eredményesebben tölti be hivatását, lelkesíti, vezeti győztes harc­ra, szervezi új küzdelmekre a dolgozókat, védi a dolgozó nép érdekét. , M­apjaink harcukkal, eredményes munkájaikkal egész népünk­­­­ megbecsülését vívták ki. Bátran mondhatjuk, hogy a sajtó, újság népünk mindennapi kenyerévé vált. Kultúrforradalmunk egyik legnagyobb eredménye ez. Milliók és milliók olvassák na­ponta a sajtót, merítenek belőle új erőt napi feladataikhoz, tanul­nak, nevelődnek írásaiból. Éppen ezért a magyar sajtó munkásait tisztelet, megbecsülés és ro­konszenv övezi az országban Dolgozó népünk megbecsüli és érdeklődéssel kíséri figyelemmel az új­ságírók munkáját. A demokratikus szabad magyar sajtó a nép hangját szólal­tatja meg, a népnek ír. A mai magyar sajtót népünk magáénak érzi. Megyénkben ma sem bizonyítja ezt jobban, minthogy hó­napról hónapra emelkedik a lapokhoz, különösen a megyei párt­­bizottság lapjának szerkesztőségéhez érkező munkás- és paraszt­levelek száma. Ezekben a levelekben segítséget kérnek, bátran, bizalommal fordulnak problémáik megoldásában segítségért a dolgozók. imáik arról. Számos levél írója, a sajtó régi olvasói és levelezői hogy napjaik legkedvesebb órája, az, amikor elolvashatják a napi sajtót, népünk nagyszerű győzelmeinek híradását. Az utóbbi hetekben számos sajtóankéton Kocson, Héregen,­­Mocsán, Ácson megyénk dolgozó parasztjai közül többszázan mondták el, hogy munkájukban hasznos segítőtársuk a sajtó és örömmel olvassák cikkeit, nemcsak azért, mert tanít, hanem, mert szórakoztat és hősi helytállásra, hazaszeretetre is nevel. A szer­kesztőségekhez érkező levelek, a sajtóankéton elhangzott szavaik mind népünk sajtó iránti szeretetét bizonyítják, ebből fakadnak a kérdések, híradások, bírálatok, javaslatok,­­t­etek százai és ezrei, melyekkel az olvasók segítik a sajtó munkáját. Az új magyar­­ sajtó, élén a Szabad Néppel, a kormány­programol végrehajtásáért, sikeres teljesítéséért vívott harc egyik legélesebb, legeredményesebb fegyvere. Nem állhat újságíró előtt szebb feladat, mint a dolgozó nép élet­színvonala emeléséért, kormányprogramok megvalósításáért, a béke megvédéséért való a harc. Ezekben az időkben fontos feladata a magyar sajtó mun­kásainak, hogy a kormányprogramm valóra váltásának, a béke­harcnak erős fegyverét, a magyar sajtót még erősebbé ková­csoljuk. A sajtó, amikor mozgósít a termelés soron lévő nagy felada­­­­tainak­­ megvalósítására, amikor új módszerekre tanít, ami­kor vitás kérdésekben felvilágosít, szétoszlatja a kétkedést, kishitűséget, a­ maradiság szellemét, leleplezi az ellenséget, szí­­­­esen, sokoldalúan vetíti az olvasók elé a szocialista építés nyo­mán születő új, szép, gazdag életet, mindig egy nagy célt szol­gál: szebbé boldogabbá tenni az emberek életét, védeni a békét a szocializmus és a kommunizmus eredményes építésének fontos feltételét.­­ fon­tos feladatát hajtja végre a magyar sajtó munkásainak tábora, akkor is, amikor harcolva a hibák ellen, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, amikor arra nevel, hogyan kell még na­gyobb tettek forrásává tenni a párt és a haza iránti szeretetek . A magyar sajtó munkásai nem elégednek, és nem is elé­gedhetnek meg azzal, hogy közkinccsé teszik dolgozó népünk legjobbjainak nagyszerű tapasztalatait, hogy a szocializmus épí­tése közben született hazai győzelmek ismertetésével új győzel­mek elérésére serkentenek, hogy a béke hazai frontját erősítik. Sokolda­lú nagyszerű feladatot kell tehát végrehajtania a magyar sajtó munkásainak, a magyar újságíróknak. Az a a tény, hogy népünk egyre eredményesebben építi a szocializmust, harcosabban védi a békét, hogy hazánkban is milliók harcoltak azért, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a nagyhatalmak külügymi­niszterei, hogy dolgozó népünk szereti, megbecsüli a sajtó mun­kásait, mind azt mutatja, hogy a magyar újságírók mind lelki­­ismeretesebben eredményesebben végzik munkájukat, töltik be azt a hivatást, mellyel megbízta őkt pártunk, dolgozó népünk. Ezért ünnepli most február 1-én a magyar sajtó napján szere­tettel, megbecsüléssel a sajtót dolgozó népünk. Az újság mun­kásait körülvevő szeretet, megbecsülés érdeklődés és rokonszenv arra kell, hogy serkentse őket, hogy még nagyobb lelkesedéssel küzdjenek pártunk irányításával nagyszerű céljaink megvalósí­tásáért, a szocializmus építéséért, a békéért, a dolgozó nép bol­dog életéért. * 1954 FEBRUAR 3. MEGYÉNK MEZŐGAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSÉRŐL TÁRGYALT A MEGYEI PÁRTVÁLASZTMÁNY Terveket készítenek az új gazdasági évre, terveket szőnek hosszú évekre előre dolgozó parasztjaink, az egyénileg gazdál­kodók éppen úgy, mint a termelőszövetkezetiek és az állami gazdaságok dolgozói. Terveket készítenek, érdemes tervezniök, érdemesebb, mint eddig bármikor. Pártunk és kormányunk elsőrendű feladatként a dolgozó nép életszínvonalának emelése áll. Az életszínvonal emelésének kulcsa: a mezőgazdaság fejlesztése. Több gabona, több zöldség­féle, több hús, zsír, tej kell, jobb ruhanemű, több gyapjú, ken­der, len és így tovább. A párt és a minisztertanács határozata nemcsak a fel­adatokat szabta meg, megmutatta a feladatok megoldásának le­hetőségét, módját is. A Tatán dolgozó, szakemberekből álló bi­zottság, termelőszövetkezeti elnökök és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok véleményének meghallgatása után feltárta — megyénkre vonatkoztatva — a mezőgazdaság fejlesztésének hatalmas lehetőségeit. Nagy és felelősségteljes feladat állt tehát a megyei pártválasztmány előtt; meg kellett­­ határozni — a szakemberek által kidolgozott javaslat alapján — a megyénk mezőgazdaságának fejlesztését célzó alapvető feladatokat, meg kellett határozni a megyei, járási pártbizottságok, a megye párt­­szervezeteinek feladatát, a tanácsok és a tömegszervezetek fel­adatait. Feladataink és­ lehetőségeink a talaj termőerejének fokozása területén A növénytermelés és az állat­­tenyésztés fejlesztésének alapja a jó erőben lévő termőtalaj — állapítja meg a megyei pártbi­zottság beszámolója. — Me­gyénkben a talaj termelőerejé­nek növelése szinte egyhelyben topog. Ennek legfőbb oka, hogy a talaj humusztartalmát növelő istálló- és egyéb szervestrágya felhasználását­­ hanyagoltuk. Súlyos hibák vannak a trágya helyes kezelése terén. Erről beszélt felszólalásában Traxler Károly elvtárs, a Bá­bolnai Állami Gazdaság főállat­­tenyésztő­­ agronómusa is. El­mondotta, hogy náluk, az állami gazdaságban igyekeznek szak­szerűen kezelni az istállótrá­gyát, de még ott is akadnak hi­­bák. Az istállótrágya helyes ke­zelése azért is fontos, mert mű­trágyából még nem áll elegendő mennyiség rendelkezésünkre. S különben is a műtrágya egyma­gában nem elegendő, csak ki­­gészíti a szervestrágyázást. A műtrágyát pótolni lehet mor­­zsalékos trágyával, baromfi­­vagy sertéstrágyával. Vakán elvtárs, a Perjéspusz­tai Állami Gazdaság igazgató­ja is foglalkozott felszólalásá­ban ezzel. Megemlítette, hogy a termőtalaj erejét fokozza az őszi mélyszántás időbeni és megfelelő elvégzése. Elmon­dotta, hogy az őszi mélyszán­tást legtöbb helyen — így ná­luk is — harmadrendű feladat­nak tekintették. A megyei pártválasztmány megállapította: pártpropagan­dánknak és agitációnknak az agropropaganda eddig igen gyenge oldala volt. Tanácsszer­veink a hatáskörükbe tartozó szakemberek segítségével ko­rántsem adtak hathatós segít­séget a termelőszövetkezetek és általában a falvak számára a talaj termőereje növeléséhez. Nem tettünk meg mindent a tarlóhántás és mélyszántás te­rén sem. Az alapvető agrotech­nika (trágyázás, tarlóhántás, mélyszántás stb.) elhanyagolá­sa megyénkben évről évre több száz vagon termésveszte­séget jelentett eddig, pedig csak az alapvető agrotech­nika helyes alkalmazásá­val, mintegy 50—60 száza­lékkal növelhettük volna a termésátlagot. Első és legfontosabb feladat tehát az alapvető agrotechnikai módszerek széleskörű alkalma­zásának elterjesztése megyénk­ben, hogy növeljük a talaj ter­mőképességét. Nagyobb helyet kell adnunk az agropropagan­­da szervezett irányításának. Megyénkben a talajerő növe­lése érdekében elsősorban a ta­laj humusztartalmát növelő is­tállótrágya hasznosítására kell nevelnünk a dolgozó parasztsá­got, a burgonya- és zöldségterme­lés egyes területek kivételével nagyon elhanyagolt. Egyes he­lyeken, mint például a kisbéri Virágzó termelőszövetkezetben az elmúlt évben 150 mázsás burgonya átlagtermést értek el, ugyanakkor megyénk egyik legnagyobb gazdaságában, környei Felszabadulás Állami a Gazdaságban alig termeltek kataszteri 19 mázsát holdan­ként, ami alig haladja meg a holdankénti vetőmagszükség­letet. A megye megfelelő b­ur­­gonyaellátása érdekében növelni kell a vetésterüle­tet is, de elsősorban a bur­gonya átlagtermését. Traxler Károly elvtárs erről is szólt hozzászólásában. — A beteg burgonyatöveket — mondta — irgalmatlanul ki kell tépni, mert tovább fertőzi a többit. Szólt arról is, hogy milyen nagyjelentőségű, milyen jó eredményeket hoz a burgo­nya négyzetes ültetése. Bábol­­na pusztán nagyszerűen bevált. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb a négyzetesen ültetett burgo­nya művelése is. A beszámoló foglalkozik az öntözéses területek növelésével is. Megemlíti, hogy, mint víz­­forrásra, legbiztosabban a Du­nára és a bányavizekre lehet építeni. 1953-ban a megyében az öntözéssel művelt zöldség­terület akkora volt, hogy az itt termelt zöldségfélék a szük­ségletnek csupán 40 százalékát fedezték. A felmérés és érdek­lődés alapján már ebben az év­ben mintegy 300 kataszteri holddal tudjuk emelni az öntö­zéses területet, a további két évben pedig mintegy 700 ka­taszteri holddal, ami a hozam emelése mellett biztosítja majd az öntözé­ses zöldségfélék iránti igé­nyek bőséges kielégítését. Megyénk az országos állat­sűrűséget tekintve, viszonylag fejlett állatállománnyal ren­delkezik. A mennyiségi, szám­beli növekedés mellett azonban állatállományunk minőségileg és főleg a hozam szempontjá­ból igen alacsony fokon áll. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében szilárd takarmányalapot kell biztosítani. Növelni kell min­denekelőtt a pillangós növények és az abraktakarmány vetés­­területét. Kukoricatermelé­sünknél — amely a megye ál­latállománya abraktakarmá­nyának igen nagy százalékát képezi — főleg a hozam emelé­sét kell elősegíteni. Ennek egyik feltétele az, hogy a dol­gozó parasztság ne tavaszi szántásba, ha­nem őszi mélyszántásba vesse a kukoricát. A beszámoló beszél arról is, hogy milyen mértékben kell növelni a tehén-, anyakoca-, anyajuh- stb. állományt. Helyre kell állítanunk — ál­lapította meg a választmányi ülés — a zöldségtermelést olyan régebben kialakult he­lyeken, mint például Kocs, Mocsa, Kis- és Nag­yig­­mánd összefüggő sárgarépater­­melő tájegységek, a kerékteleki és Bársonyos, kobakos növé­nyek, zöldpaprika­, paradicsom­termelő vidéke. Sár és Bakony­­bánk: fejeskáposzta termelése, Pilismarót és Dömös sóska ter­melése, Baba: zöldborsó, Eter petrezselyem termelésre alkal­mas vidékeken stb. Igen fontos még a korai kiterjesztésével zöldségtermelés foglalkozni. Megyénkben csak a perjés­­pusztai állami gazdaság, a tim­földgyári távolsági fűtő segít­ségével 27.800 négyzetméterrel növeli a megye üvegházi haj­­tatását. Megyénk zöldségellátá­sát tehát megfelelő politikai és gazdasági szervező munkával, a lehetőségek maximális ki­használásával biztosítani tud­juk. A gyümölcs- és szőlőtermelés terén igen komolyan csökkent a termelési kedv — mondja a beszámoló. Ez adódott egyrészt a szőlőterület és a gyümölcsö­sök felszorzásából és főleg az egyénileg gazdálkodók terme­lési bizonytalankodásából. Mo­csán 5108 hold földből, csu­pán 43 hold szőlő van, annak ellenére, hogy Mocsa környéke nagyon alkalmas szőlő telepí­tésére — állapította meg fel­szólalásában. A december 23-i határozat után megnövekedett az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok érdeklő­dése a szőlőtermelés iránt. Többen jelentették már be igé­nyüket szőlőtelepítésre. De megnövekedett a kedv a gyü­mölcsösök telepítése iránt is. Mocsán például 2500 gyümölcs­fát akarnak elültetni tavas­­­­szal a dolgozók. Érdekesen foglalkozott ezzel a problémával Körmendi Sán­dor elvtárs, tatai egyénileg dol­gozó paraszt. Elmondotta, hogy régóta figyeli, hogy a tatai já­rásban mennyi ideig tartják egy-egy községben az apaálla­tokat. Az a megállapítása, hogy egy-egy apaállat 5—6 évig is egy községben van. En­nek az a következménye, hogy saját ivadékát keresz­tezi, ami feltétlenül kor­­csosodáshoz vezet. Elmondotta azt is, hogy szebb legelőt a tatai legelőnél nem tud elképzelni. Mellette folyik a Fényes folyó, nagyszerűen le­hetne öntözni vele, mégsem te­szik. A december 23-i határo­zat végrehajtását akadályozza — mondta Körmendi elvtárs — hogy 15.000 négyzetméteren felszedték a legelőn a gyepet, s ami a legbosszantóbb, 14 he­lyen csonkították meg­ a le­gelőt. Lehetőségeink és feladataink az állattenyésztés terén A gépállomások feladatai A határozat végrehajtásá­ban nagy szerepük van a gép­állomásoknak. Megyénk gép­állomásai egészében véve meg­állták a helyüket. Mégis, a ter­melőszövetkezetek nem kaptak megfelelő segítséget a gépállo­másoktól, az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat pedig teljesen elhanyagolták. A beszámolóban kevés szó esett a gépállomások feladatai­ról, s valószínűleg ebből eredt az is, hogy a felszólalók is in­kább az üzemek feladatáról szóltak a gépállomások megse­gítését illetően, s közben elmu­lasztottak szólni a gépállomá­sok feladatairól. Benyó Pál elvtárs mondta el, hogy buda­pesti üzemek is segítenek me­gyénk gépállomásainak. A me­gyében lévő ipari üzemekne már kisebb az érdeklődés­e iránt, ez azonban nem jeleni azt, hogy a megye ipari üzeme egyáltalán nem segítenek gépállomásoknak. A Viscos­ gyár például a kisbéri gépállo­mást patronálja. Jelenleg tagú üzemi brigád dolgozik kisbéri gépállomáson. Munká­juk nyomán jól halad a gél­javítás, javult a munkafegye­lem is. A gépállomások köz­vetlen feladatairól, tehát Folytatása a 2. oldalon. Növelni kell a kenyérgabona átlagtermését A december 23-i határozat megszabja, hogy két, három év alatt 1,5 mázsával kell emelni a gabona holdankénti átlagter­mését, s emellett növelni kell a vetésterületet is. E feladat vég­rehajtása a párt- és tanácsszer­vektől komoly erőfeszítéseket követel. Az alapvető agrotech­nika alkalmazása mellett ki kell szélesíteni a fejlettebb módszereket is az átlagtermés emelése érdekében. A termelő­­szövetkezetek, állami gazdasá­gok egy része bebizonyította, hogy csupán a keresztsoros vetéssel kataszteri holdan­ként átlagosan 1—3 má­zsával lehet emelni a ter­mésátlagot. A kocsi Dózsa tsz-ben például kataszteri holdanként 3 mázsá­val termeltek többet sorvetés­sel. Megyénkben csak a ke­resztsoros vetés általánosításá­val, mintegy 105.000 mázsa ke­nyérgabonával termelnénk töb­bet, ami elegendő lenne egy A megye nagy iparvidékein dolgozók élelmezése szempont­jából rendkívül fontos a bur­gonya- és zöldségellátás bizto­Tatabányához hasonló, 50.000 lakosú város ellátására. Emel­lett mintegy 15.000 mázsa mel­léktermékhez jutnánk (korpa), ami 3,750.000 kilogramm tej­termeléshez szükséges abrak­takarmányt biztosítana. A me­gyében elsősorban tehát az átlagtermés növelése a fő fel­adat. Közvetlen feladat: a gabo­navetések gondozása és tejtrágyázása. Propagálnunk kell és állami úton is elő kell segítenünk a megye adottságainak megfelelő vetőmagbeszerzést, nemcsak a szocialista szektoroknak, de az egyénileg dolgozó parasztok ré­szére is. A megyében nagy le­hetőség van a vetőmag helyi beszerzésére, elsősorban csere útján. Máris vannak egészsé­ges kezdeményezések: a szőke­pusztai állami gazdaság pél­dául kukorica és más termény ellenében Szák község dolgozó parasztjai részére tavaszi árpa­vetőmagot biztosít­­sítása. E két cikkféleségből a megye mintegy 30—40 száza­lékos behozatalra szorult, ami elsősorban abból adódik, hogy biztosítani kell a megye lakóinak friss zöldségfélével való ellátását

Next