Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. május (10. évfolyam, 36-43. szám)
1955-05-04 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! !KOMÁROM DOLGOZÓK LAPJA AZ MDP KOMÁROM MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. Ára 5« filter 1955. MÁJUS 4. MAI SZÁMBAN: összehívták Varsóban a moszkvai nyilatkozatot aláíró államok értekezletét. (2. old.) — Május elseje Moszkvában. (2. old.) — A műszaki dolgozók és a pártszervezetek viszonyáról. (3. old.) — Megyei kereskedelmi értekezlet. (4. old.) — Tát nem engedi az első helyet. (5. old.) — A Hazafias Népfront-mozgalomról. (5. old.) — Úttörőknek. (6. old.) — Oroszlánvadászat Szőnyön. (6. old.) MEGYÉNK NÉPÉNEK NÖVEKVŐ EGYSÉGÉT TÜKRÖZTE A MÁJUS 1-1 VIDÁM, LELKES FELVONULÁS Csodálatos május 1! Hogy megnyitja az emberi szíveket, hogy acélozza az emberi erőt, növeli az önbizalmat! Milyen erőt ad a régi harcos május elsejékre való emlékezés és a tudat, hogy most már szabadon ünnepelhetünk! Hogy növeli a harcos elszántságot, ha arra gondolunk, hogy a tőkés országokban élő munkásoknak most is bújkálniok kell, hogy csak titokban ünnepelhetik a munkások nagy, nemzetközi ünnepét. A szabadság és a vele való élni tudás boldog érzete, a hatalmas és erős béketáborhoz való tartozás megnyugtató tudata, a Szovjetunió iránt érzett hála, a párt szeretete, a még kizsákmányolt munkásokkal való együttérzés, minden eddiginél jobban egybekovácsolja megyénk népét is. Ezt tükrözte a felvonulás Tatabányán, Dorogon, Komáromban, Esztergomban, a megye minden városában, ezt tükrözte a megye minden községének május 1-i ünnepsége. Talán soha még május elsején nem vonult fel ekkora tömeg. De ezt tükrözte a felvonulók szinte kirobbanó lelkesedése, a zászlóerdő, ezt tükrözték a felírások, melyeket a felvonulók vittek, az ütemes felkiáltások, ezt tükrözte az idei csodálatosan szép május elseje. Lelkes, színpompás, vidám felvonulás Tatabányán A felszabadulás ünnepe óta készülődtek Tatabánya dolgozói a proletariátus seregszemléjére, a 11. szabad május elsejére. A bányászok ugyancsak kitettek magukért, szombaton behozták lemaradásukat, s teljesítették május 1-re tett vállalásukat. Háromezer tonnát adtak terven felül. A gyülekezés az üzemeknél 9 órakor kezdődött, de már félkilenckor menetelő csoportok igyekeztek a kijelölt helyekre. A felnőttek apró gyerekeket vezettek. A siető felnőttek közé rendezett sorokban az általános iskola tanulói álltak be. Elöl a nyolcadikosok szigorú zárt menetben meneteltek. Hátrább az alsóbb osztályosok igyekeztek. A kislányok sötétkék rakott szoknyácskái ringatóztak lépteik ütemére. Ők már összekapaszkodtak, mert a bal, jobb, az egyszerre lépés tudományát nem lehet olyan gyorsan megtanulni. A VI-os aknán diadalhajtával várták az ünnepi felvonulásra gyülekezőket. Kilenc óra után már nehéz volt az utcákon a közlekedés. A felvonulás színhelyén, nagy vásártéren felállt a bánnyaipari technikum tanulóiból a kordon, hogy rendet, fegyelmet tartsanak. A hatalmas díszemelvényen 10 órakor elfoglalták helyüket a megyei pártbizottság, a városi pártbizottság, s a tömegszervezetek képviselői, a bányák, a külüzemek legjobb dolgozói. Ott volt Nagy Kálmán elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Havasi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Seregi János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Takács György elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Schiller István elvtárs, a megyei tanács elnöke, és sokan mások. Tíz órakor a Cement- és Mészművek kőbányája felől lövés dördült. Jelt adott a felvonulás megkezdésére. A díszemelvény elől megindult a menet. Tatabánya dolgozói jöttek végeláthatatlan hosszú sorokban. A menetet az iskolások nyitották meg. Zászlókat lengettek az emelvény felé, s a pártot éltették. Az újvárosi általános iskola menetét a pajtáscsalád tagjai, a kék nyakkendős, iskolatáskás úttörők nyitották meg. Az iskolások menetét a Rákosi Mátyás gimnázium tanulói zárták be. Rendezett, zárt sorokban, egyenruhában vonultak. A bemondó a mikrofonban köszöntővel fogadta a bányász dolgozók élén haladó háromszoros élüzemet, a Xl-es aknát. A bányaüzemek menetét a Xl-es és a XIV-es akna dolgozói nyitották meg. A május 1 megünnepléséért folyó versenyben ez a két bánya érte el a legjobb eredményt. A X1-es akna havi tervét 119 százalékra teljesítette szombaton, 192,1 százalékos eredményt ért el az ünnepi műszakon. Táblájukra körletenként is felírták az eredményeket, s a legjobb dolgozók büszke örömmel mutatták, hogy amit ígértek, teljesítették. A VI-os akna bányászai hatalmas táblával jöttek, amelynek egyik felére bányájuk 1945. évi termeléséről számoltak be. A rajz azt mutatta, hogy 1945-ben víz alatt volt a bánya. 1955-ben viszont tíz év alatt a VI-os akna bányászai teljesítették a rájuk háruló kötelezettségeket. A VIII-as aknai bányászok élén a főmérnök, az igazgató, Angyal Mihály sztahanovista vájár, s a bánya többi legjobb dolgozói haladtak. Síkvölgyaknai bányászok jöttek utánuk, akik hírükhöz méltóan harcoltak, szombaton 215 százalékra teljesítették napi tervüket. A tatabányai Mélyfúróüzem dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját emelték büszkén a magasba. Az ünnepi felvonulás több, mint egy óráig tartott. Sokezer dolgozó vonult fel a díszemelvény előtt. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt Központi Irodájának dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját vitték a menet élén. ötletesebbnél ötletesebb táblák, jelvények váltogatta egymást. sokasága A Belsped Vállalat dolgozói fehér és világoskék selyemmel vont emelvényén egy földgömb forgott, amely köré felírták: „Világ proletárjai egyesüljetek.“ A földgömb két oldalára békegalambokat állítottak. „Mégegyszer élüzem lettünk.“ írták a Cement- és Mészművek dolgozói táblájukra. Az Alumíniumkohó dolgozói viszont felírták táblájukra, hogy évi tervüket hány nappal fejezik be előbb, s mennyi tonna alumíniumot adnak terven felül. A Bányászellátó Kiskereskedelmi Vállalat árudáinak dolgozói, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozói fehér köpenyben vonultak, mintegy jelképezve munkájukat. A felvonulást Tatabánya város termelőszövetkezetei, a Szabadság s az Alkotmány Termelőszövetkezet dolgozói zárták be. A több mint egy óráig tartó hatalmas felvonulás a tatabányai bányászok győzelmi seregszemléje volt. Eredményeikkel hitet tettek pártunk politikája, a Központi Vezetőség márciusi határozata mellett, harcos kiállásukkal bebizonyították, hogy rájuk mindig számíthat a párt. A dorogiak menetének élén az 1-es és a 1i es akna bányászai Dorog, délelőtt 10 óra. Megkezdődött a dorogi szénmedence munkásainak, fiataljainak színpompás felvonulása, a 11. szabad május elseje köszöntése a József Attila kultúrház előtti téren. A bányász zenekar halad az élen, mögötte sok apró úttörő. A Zrínyi Ilona Általános Leányiskola növendékei nyitják meg a több mint egy órás seregszemlét. Az iskola úttörőinek csapatzászlóit vivő egyenruhás lányok mögött az iskola táncegyüttese halad. Az emelvény előtt megállnak, rögtönzött tánccal üdvözlik az elnökséget, a régi dorogi május elsejék bátor harcosait. Az iskolásokat követő menet élén az I-es, II-es akna bányászai menetelnek. A II-es akna dolgozói felett ott emelkedik az elmúlt negyedév eredményét hirdető tábla: „Tervünket 121 százalékra teljesítettük” A két akna dolgozóit a Dorogi Bányász Sportkör kék-vörös mezes sportolói követik. Nyomukban menetelnek VIII-as akna, s a Dorogi Szénabányászati Tröszt egyenruhás bányászai, munkásai, hivatali dolgozói. A tröszt dolgozóinak zárt, fegyelmezett menetét négy bányász nyitja meg, vállukon egy miniatűr aknatorony modellt visznek. Rajta felírás: Dorogi Szénbányászati Tröszt. Alatta: 1955 május 1 reggeléig 125 százalékos eredményt értünk el. Mögötte zászlóerdők, táblák sokasága, az erő, a magabiztosság, a nemzetközi munkásosztállyal vállalt szolidaritás jelszavaival: „Éljen május 1, a békéért küzdő népek seregszemléje.” Több mint egy óráig tartott Dorog népének felvonulása. Zászlóerdővel, a kiemelkedő eredményeket hirdető táblák sokaságával. A békét, a testvérpártokat, a Szovjetuniót, pártunkat köszöntő, a 11. szabad májust éltető jelszavakkal* Lelkesen ünnepeltek az esztergomiak Színpompás, ezerszínű, de egy akaratot hirdető felvonulással köszöntötte Esztergom népe a 11. szabad május elsejét. A város úttörőinek, középiskolásainak menete után az üzemek, KTSZ-ek dolgozói vállalatok, tették felejthetetlenné, emlékezetessé ezt a napot. A Szerszámgépgyár dolgozói gépkocsira szerelt, exportra gyártott szerszámgépeiket vitték a felvonulásra. Sportárutermelő Vállalat dolgozói sportrepülők modelljeivel lepték meg a város lakóit. A városi tanács alkalmazottai az örökre letűnt önkényeskedő, nagyurat játszó polgármesteri világot szatirizálták. Ott voltak a Micsurin és Kossuth Termelőszövetkezet tagjai, hirdetve a szocialista mezőgazdaság jövőjét, jelenét, s a parasztság sanyarú múltját. Az elnökség A diákok menete A felvonulók egy csoportja Budapest dolgozóinak május elsejei seregszemléje Vörös és nemzetiszínű zászlók keretezik a Sztálin-teret. Szívet indító látvány a színek pompája, a háttérben a Városliget zöld fáival, s a szökőkút szivárványszínben játszó vízsugaraival. Sztálin szobrával szemben Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas méretű arcképei tekintenek le a térre. 9 óra — megfújják a harsonákat, a májusi díszlobogó lassan felkúszik az árboc magasára. A szobor alatti mellvéden megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Matolcsi János, Vég Béla, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztribünökön foglal helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszervezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói. Amikor az első zászlók a Sztálin-szobor elé érnek, s a mikrofonban felcsendül az első üdvözlő kiáltás: „Éljen május elseje! Éljen a párt!“ — akkor már ezerszeresen visszhangozza a tömeg, ezerszer hangzik a hurrá. Feltűnik az élen a nemzetközi munkásosztály harci lobogója, a sarlókalapácsos vörös zászló, mellette a nemzetiszínű lobogó. A két zászló után Marx, Engels, Lenin, Sztálin virágokkal övezett arcképei. Messzire hangzik az éljen, amikor a következő sor megérkezik a tribün elé: pártunk és kormányunk vezetőinek képeit hozzák az overállba öltözött munkások. A felvonulók viharzó éljennel köszöntik a pártot, éltetik annak Központi Vezetőségét, amely bátran és határozottan hárítja el az akadályokat szocializmus építésének útjából. Már most, az első percekben látni, érezni, hogy ez a májusi felvonulás érzésekben, harcosságban, pompában és vidámságban több, mint a régiek: felszabadult népünk új életének második évtizedében ez az első májusi seregszemle. Az első percektől a felvonulás több mint négy óráján át, nem szűnt és nem csökkent a viharos öröm és az ünneplő lelkesedés. Fiatalok haladnak az élen, a régi harcos május elsejék nagyszerű hagyományainak örökösei. Hatalmas DISZ-jelvényt hoznak az élen, a DISZ II. kongresszusát köszöntik, amelyre minden fiatal jobb munkával, jobb tanulással, a DISZ-szervezetek erősítésével készül. Földgömböt hoznak, aztán a Szovjetunió Kommunista Pártja és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek képei tűnnek elő. „Éljen a párt!“ — hangzik fel újra és újra. Zúgó tapsvihar, és az egész téren végighullámzó „hurrá“ válaszol a jelszóra. Négyszáz kiváló fiatal halad egy csoportban. Rákóczi-iskolások, úttörők, sportolók, egyetemisták. Hatalmas vörös zászlót visznek az olimpikonok, sűrű zászlóerdő élénk színei borítják el a hatalmas teret, overállos munkásfiatalok jönnek fegyelmezetten, szorosan egymás mögött. A munkásság vörös zászlói borítják el ennek a menetnek az első sorait. A vörös színt a piros-fehér-zöld nemzeti lobogók váltják fel, majd a béke kék zászlói. S aztán újabb felemelő ünnepi látvány: jönnek az úttörők. Mindegyiknél jókora virágcsokor. A tribün előtt megfordulnak, fürgén szaladnak fölfelé a lépcsőn, átadják a virágcsokrokat. Fergeteges erővel zúg most az éljen, mindenki a saját küldöttének tekinti a pártunk és kormányunk vezetőit köszöntő kis úttörőket. Harsog az úttörő-zenekar, peregnek a dobok, s mintha ezernyi madár akarna innen, a térről felrepülni, kendők lobognak, röpködnek. Kétezer leány jön, utánuk kétezer fiú, a lányok kezükben zászlókkal és kendőkkel, a fiúk májusfák erdejével. Százával engedik a magasba a színes léggömböket, a léggömbökön zászlók, szalagok lebbennek a szélben. A munkás- és parasztifjúság szövetségét jelképezi a következő csoport. Bányász egyenruhás fiúk, magasra emelt kalapácsot hoznak, mögöttük ifjú traktorosok, ekevasat emelnek fejük fölé. Újra felzúg a tér, zeng a hajrá — sportolóink szép felvonulása következik. „Sporttal a népek közötti barátságért" — ezt a jelszót viszik az élen. Jönnek a testnevelési főiskolások, az olimpikonok, közöttük számos világ-, Európa- és országos bajnok, sportolóink, akik annyi hírt és dicsőséget szereztek már világszerte hazánknak. Nagy taps köszönti a kiváló labdarúgókat, nagyszerű kardvívóinkat, tornászainkat, atlétáinkat, akik a Szabadság-szobor élő mását emelik magasba. Elvonultak a fiatalok, sportolók. Nem lehet tükrözni a azt a lelkesedést, amely menetüket végigkísérte, de nem lehet leírni azt a pillanatot sem, amikor a térre özönlik hét oszlopban Budapest dolgozóinak menete, a zászlóerdők, májusfák, képek, feliratok több mint négy órán át hömpölygő tengere. Még nincs egy hónapja, hogy hazánk felszabadulásának nagy ünnepén felvonult itt Budapest népe, s most újra jönnek a zászlók, újra harsognak jelszavaink, újra felhangzik az üdvözlés: pártunk és kormányunk vezetőit köszöntik Budapest dolgozói.