Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. augusztus (10. évfolyam, 62-69. szám)

1955-08-03 / 62. szám

X. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. Ára 50 fillér VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1955. AUGUSZTUS 3. Sok múlik a falusi népnevelőkön A kenyérgabona aratása be­­fejezéshez közeledik. Most m már mindinkább a cséplőgé­peké a szó. A fáradságos mun­ka jutalma zsákokba kerül, a magtárak megtelnek búzával, rozzsal, életet adó eleséggel. Ebből adódik, hogy a nép­nevelőknek, anélkül, hogy a még aratásra váró gabonáról megfeledkeznének mindinkább a cséplés és begyűjtés felé kell irányítaniuk figyelmüket. A népnevelőknek mindenütt meg kell győzniük a dolgozó parasztságot, hogy időben csé­peljenek, mert a késlekedéssel nemcsak a népgazdaságnak, de önmaguknak is tetemes kárt okoznak. Nő a szemveszteség, háttérbe kerülnek a soron­­következő mezőgazdasági mun­kák és a váltakozást megsínyli a cukorrépa, a kukorica és a többi termény is. Azért fontos ezt megérteni, mert helyenként máris komoly elmaradás mutatkozik. Arra hivatkoznak — nem egyszer indokolatlanul —, hogy nedves a gabona. Erre hivatkoznak például Tatán is, ahol július 28-ig még egyetlen egyénileg gazdálkodó paraszt sem csé­pelte el a búzát, a rozsot. Ugyanakkor azonban megcá­folja érvelésüket az a tény, hogy a tatai „Augusztus 20” tsz nemcsak, hogy elcsépelte a gabonáját, hanem már búza­beadási kötelezettségét is tel­jesítette. Vajon a tsz gabonája más fajta, mint az egyénieké? Vajon nedves? a tsz gabonája nem Bizonyára­­,bár jó­­héh­ány egyéni gazda­­ termé­nye is ott lehetne a magtárak­ban, ha nem hallgatnak a patópálokra, ha a népnevelők, a tanács erőteljesebb felvilá­gosító munkát végeztek volna. H­­asonló példát sokat ta­­lálni megyénkben. Azt bizonyítja ez, hogy még nem elég erős a felvilágosító szó a cséplés érdekében. Bősen változtatni kell.Ezen sor­Ahol közös szerűket létesí­tettek, ott biztosítani kell a gépek folyamatos üzemelte­tését. A kisigmándiak például jól megszervezték a munkát. A gazdák fogatokkal segítik egymást, hogy mielőbb végez­hessenek a csépléssel. Ilyen­fajta összefogásra kell buzdí­­taniok a népnevelőknek má­sutt is a dolgozó parasztokat. V­áltozatlanul nagyon fontos­­ feladat, hogy ügyeljünk a szemveszteségre. Ahol sikerült alacsony veszteségszázalékkal learatni a gabonát, még min­dig tetemes kár jelentkezhet, ha nem ügyelnek a cséplésnél. Ezért a népnevelők ne sajnál­ják idejüket, s ha néhány percük akad, látogassanak el a gépekhez, kísérjék figyelem­mel a cséplőcsapatok munká­ját, és ne engedjék meg a ga­bona prédálását. Különösen fontos, hogy a cséplőcsapatok­ban dolgozó kommunisták és diszisták ne feledkezzenek meg kötelességükről. Amellett, hogy nekik kell legjobban dolgozniok, a felvilágosító szó erejével is rendszeresen segít­sék társaikat. A cséplőgépnél lévő kommunisták és diszisták most a párt előretolt harci egységei, akiknek munkáján nagyon sok múlik. A DISZ cséplőbrigádok az országos versenyben is részt vesznek, így munkájukkal ezért is fokozottabban kell törődni. Az ifjúsági brigádok­nak példát kell mutatniok és a soraikban dolgozó diszisták­­nak arra kell törekedniök, hogy a legkisebb szemveszte­séggel a leggyorsabb, a leg­jobb munkát végezzék. Ezért ne fukarkodjanak a felvilágo­sító szóval, és serkentsék a brigádban lévő DISZ-en kívüli ifjakat is jó munkára. TV/l­esz már itt az ideje an­­nak is, hogy megindul­jon a cséplőgépek közötti ver­sengés. Bábolnán, Kocson, Ácson és mindenütt, ahol több gép dolgozik, lehetőség van a községen, gazdaságon belüli helyi verseny kialakítására. A népnevelők , cséplőcsapatokban elsősorban a dolgozó kommunisták és diszisták be­széljék meg a gépnél dolgo­zókkal, hogy lépjenek ver­senybe a községben lévő többi csapatokkal. A verseny első­sorban a szemveszteség csök­kentésére és a munka gyorsa­ságára irányuljon. A csépléssel egyidőben a Cséplőgépektől folyik a be­gyűjtés is. A dolgozó paraszt­ság zöme megértette, hogy az életszínvonal emelése elkép­­zelhetetlen anélkül, hogy várost megfelelő mennyiségű a élelemmel látják el. Ezért kö­­telességtudóan is teljesítik be­adásukat. De akadnak olya­nok, akik a kakikra hallgatva megpróbálják húzni-halasz­­tani a dolgot. Pedig a gabona­beadást mindenkinek teljesí­tenie kell. Aki késlekedik, ön­magának és dolgozótársainak árt. Helyesen jegyezte meg Ág Ferenc esztergomtábori dol­gozó paraszt: Aki késlekedik, az akadályoz valamennyiün­ket, hogy megkapjuk a sza­badpiacot, ezenfelül rossz hír­be keveri vidékünket. 11,4 és most is sok szó esik a gabona állami fel­vásárlásáról. Korántsem ér­tette meg mindenki a kérdés lényegét. A népnevelőknek fontos feladata, hogy minden­kinek tudomására hozzák a felvásárlási árakat és az ezzel járó kedvezményeket. Nem mindenütt ismerik olyan jól a dolgokat, mint például a ko­máromi „Szántó Béla" tsz-ben és a nagyigmándi „Petőfi” tsz­­ben, amelyek már teljesítették felvásárlási kötelezettségüket. A komáromi „Szántó Béla” tsz adott 29,13 métermázsa rozsot be idáig felvásárlásra. Készpénzben 6048 forintot kaptak, ezenfelül 5,83 méter­mázsa kedvezményes korpát. Mivel a mélyszántásra is igényt tartottak, 1019 forint értékű utalványt kaptak a be­adott rozs után. A nagyig­mándi „Petőfi" tsz 100 méter­mázsa búzát adott be felvásár­lásra. Ezért 24 000 forint kész­pénzt, 20 métermázsa kedvez­ményes korpát és 66 méter­mázsa szuperfoszfát vásárlá­sához érvényes kedvezményes utalványt kapott. Már sok egyénileg gazdál­kodó paraszt is eldicsekedhet azzal, hogy felvásárlásra is be­adta gabonáját. Tárkányon Alapi­­ Lajos például 71 kiló kötelezettségét búzából a csép­lőgéptől teljesítette. A felvá­sárolt terményért 163,60 fo­rint készpénzt és 14 kilo­gramm kedvezményes korpát kapott, tehát — mivel a ked­vezményeket nem vette igény­be — forintos métermázsánként 260 vételárral fizettek. Hozzá hasonlóan Ihász Imré­­né rédei lakos is a géptől tel­jesítette beadását és felvásár­lási kötelezettségét. Száz­negyvenhárom kilogramm bú­zájáért 328 forint készpénzt és 29 kiló kedvezményes áru korpát kapott. A tömeges beadás és fel­vásárlás most kezdődik. Sok községben kijelentették a dolgozó parasztok, hogy igényt tartanak a felvásárlással járó kedvezményekre is. Komárom­ban például Cs. Szágel István kijelentette: Ha elcsépeltem, feltétlenül kérni fogom, a ked­vezményes műtrágyát és a kedvezményes gépi munkát. Ha a földemet géppel és mű­trágyával gondozom, az jövőre több termésben jelentkezik majd. A búza így sokkal töb­bet hoz, mintha csak pénzt fogadnék el. Rákosi elvtárs is azt mondotta egyik beszédé­ben, ne együk ma meg azt a tyúkot, amely jövőre arany­tojást tojik. Mind jobban megértik gazdák, hogy a felvásárlási ár a nagyon is kedvező részükre. Epölön és Bakonysárkányon­ — de másutt is — az elmúlt évben aratás után szabad­piacon sem adtak többet azért a gabonáért, amely felesleg­ben maradt. Az állami felvá­sárlás tehát kedvező a paraszt­ság számára és kedvező a vá­rosi lakosság számára is. Hiszen a szabadpiacon­­ eladott gabona jelentős része nem jut megfelelő helyre. Mert ki vá­sárol szabadpiacon gabonát? A dolgozó parasztság bizonyá­ra nem, mert háztartási szük­séglete, vetőmagja biztosítva van. A városi emberek ugyan­csak nem mennek falura bú­zát vagy rozsot venni. Leg­többször a kupec, a spekuláns, vásárolja fel állati takarmány céljára az eleséget. Ez mérhe­tetlenül hátráltatja az élet­­színvonal emelését. De ezen­felül embertelenség is jószá­goknak adni az emberi élel­met. Bizonyára nem akadna egyetlen olyan becsületes pa­raszt sem, aki — ha megérte­tik vele, hová kerülhet a ga­bonája — ne adná feleslegét szívesen az államnak. Nem akad olyan becsületes falusi, aki inkább a jószágoknak szórja oda az eleséget, sem­hogy a dolgozók, a gyermekek asztalára helyezze. Ilyesmire csak a becstelenek, a kupecek, a kulákok képesek. E­zek azok a kérdések, ■*­J amelyekről most beszél­niük kell a népnevelőknek a csépléssel, begyűjtéssel kap­csolatban. Használjanak fel minden percet, minden alkal­mat arra, hogy szavuk eljus­son a falu minden zugába, hogy minél jobban menjen a cséplés és begyűjtés. Az ácsi kom­bájn veze­tők más körzetben is segítik az aratást Az ácsi Gépállomás körzeté­hez tartozó termelőszövetke­zetekben befejezték az aratást. Ez elsősorban annak az ered­ménye, hogy az aratás 60 szá­zalékát géppel végeztették. Az aratás idején a gépállomás minden gépkezelője teljes tu­dásával és akaratával harcolt, hogy mielőbb jelenthessék. Nagyobb műszaki kiesés nél­kül, az aratógépek és kombáj­nok teljes kihasználásával, az úgynevezett „rajonírozási terv’’ alapján, befejezték az aratást. A kombájnvezetők verse­nyéhez az ácsi gépállomás kombájnosai is csatlakoztak. Mivel azonban a körzetükben befejezték az aratást, elhatá­rozták, hogy oda mennek segí­teni, ahol még kaszára vár a lábon álló gubo­a. Csűrös Ká­roly és Tebeli János, a gépál­lomás két legjobb kombájnve­zetője, elsőként jelentkezett kisegítő munkára: Csűrös Károly már végzett a vértesszőllősi tanács gabo­nájának aratásával és dult, hogy más községben elvi­segítse ezt az igen fontos mum­i­­kát. Mindenütt szívesen látják a kitűnő szakembert, aki na­ponta átlagosan 15—16 holdat arat le jól gondozott gépével. T­ebei János útnak indult á­csról Vértestol­ iára, hogy ott is megmutassa: jó kombájno­­sai vannak az ácsi gépállomás­nak. Győzelmi jelentések Megyénkben egyre több helyről érkeznek be­jelenté­sek az aratás befejezéséről. A perjéspusztai Állami Gazda­ság jelentette elsőnek, hogy az őszi árpa, a búza és a rozs mellett befejezte a zab aratá­sát is. A gazdaság minden üzemegységében megindultak a cséplőgépek, hogy időben biztos helyre kerüljön az idei termés.★ Július 24-én Nyergesújfalu határában is megkezdték a behordást és a cséplést. A község egyénileg gazdálkodó parasztjai a cséplőgéptől azon­nal a begyűjtőhelyre szállit­­ják a gabonát. Elsőknek ,a­­melynek Albert, Meichler Mi­hály, Szeifer János, Fohner Ferencné és Fohner Márton egyénileg dolgozó parasztok teljesítették 100 százalékig be­adási kötelezettségükön felül a­­ szabad felvásárlásra előírt tervüket is.* A tatai járás 22 községében a zab kivételével befejezték az aratást. Minden községben megkezdték a cséplést. A csépléssel egyidőben teljesítik a járás termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó pa­rasztjai az állammal szembe­ni kötelezettségeiket. Üdvözölj­ük a varsói VIT-et A Visztula partján lévő stadionban a magasba emelkedett az ifjúság békezászlaja, megkezdődött a Világifjúsági Talál­kozó. Tíz- és tízezer ifjú küldött ajkáról zengett fel a DIVSZ- induló és oroszul, angolul, franciául, németül, magyarul és ki tudja hány nyelven röppent ég felé a lelkes dal: „Egy a jel­szónk, a béke, a harcba boldog jövőért megyünk!“ A fiatalok nemzetközi találkozója fontos időpontban jött össze. Alig pár napja tanácskoztak a négy nagyhatalom állam­­férfiai a béke megőrzésének kérdéseiről, alig néhány napja, hogy az emberekben még inkább megerősödött a hit és a re­mény: Nem lesz háború! Ebben a bizakodó légkörben éppen az ifjúság az, amely először foglalhat állást egységesen a béke védelmének kérdésében. Az az ifjúság, amely háború esetén talán a legtöbbet veszítené, amelyet leginkább érintene az atom-, a tömegpusztító fegyverek különböző fajtáinak alkal­mazása. Itt a lehetőség és az alkalom, hogy az ifjúság megmutassa erejét, egységét, békeakaratát. Itt az alkalom, s ezzel az alka­lommal bizonyára élni is fognak. A Szovjetunió, Amerika, Anglia, Franciaország, s a többi nemzetek ifjú küldöttei arra törekednek, hogy a béke és barátság gondolata ezzel a talál­kozóval is kézzelfoghatóbb valósággá váljék, üdvözöljük a Világifjúsági Találkozót. Üdvözöljük a bé­kéért küzdő ifjú harcosokat! Kívánjuk, munkájuk legyen sike­rekben gazdag, érjenek el új, nagyszerű eredményeket a béke megőrzéséért folytatott harcban. Komám megye dolgozó para­sztsága befejezte az aratást Vasárnap este büszkén je­lentették a megye mindhárom járásából: a zab kivételével befejeződött az aratás. A dolgozó parasztok meg­feszített munkával fogtak hoz­zá a behordás meggyorsításá­hoz. Az időjárás sürget: szük­ség van a gyors munkára. Baj község teljesítette beadási kötelezettségét Bajon a termelőszövetkezetiek után az egyénileg gazdál­kodó parasztok is teljesítették beadási, valamint szabadtérvá­á­sárlásra való átadási kötelezettségüket. A bajiak most már Sza­­badon vihetik piacra feleslegeiket. A beregi Szabad Föld TSZ asszonyai a 225 munkaegységért Ezekben a forró napokban halaszt­hatatlanul sürgős az aratás és a cséplés gyors és gondos elvégzése. Emellett azonban nagyon fontos, hogy ne szoruljon háttérbe a növény­­ápolás sem. Helyesen tették a beregi Szabad Föld Termelőszö­vetkezet tagjai, hogy kapásnövé­nyeiket az aratás megkezdéséig há­romszor megka­pálták, 21 kukoricájuk, hold 5 hold cukor-, há­rom hold takar­mányrépájuk, 5 hold napraforgó­juk hirdeti a há­romszori kapálás eredményességét. Még folyik termelőszövetke­­­zetben a cséplés, de a tagok már a negyedszeri kapá­lásra készülőd­nek. Hogy tudták megtenni ezt a be­regiek, mikor ná­luk sincs több munkaerő, mint más termelőszö­vetkezetben? Az asszonyok vállal­ták magukra ezt az igen fontos munkát. Tavasszal, mikor még hozzá sem kezdtek a kapások ápolásához, csatlakoztak már koppánymonostori a Dózsa Termelő­­szövetkezet asszo­nyainak 225 mun­kaegységes moz­­galmához. A tsz asszonyai nagyon jól tudták, hogy munkaegységük a zömét elsősorban növényápolási munkáknál tud­ják biztosítani. Ezért gázmente­sek a tsz földjei, ezért várnak pá­ratlan termésered­ményeket a kapá­sokból. A vetkezet termelősző­asszo­nyai — amíg a ha­tárban dolgoznak — gyermekeiket a ha napközi otthon­viszik, ahol gondos kezek vi­gyáznak az ember­­palántákra. Mun­kájuk így eredmé­nyesebb lehet a termelőszövetke­zetben. Ezt Gróf Gáborné 226, Tva­­rosek 154, és Ferencné a többi asszony százon fe­lüli munkaegysége bizonyítja. Az asszonyok munkája sok férfi munkaerőt szaba­dít az aratás, a behordás és a cséplés számára. „Komáromban a tsz-ek után az egyéniek is becsülettel teljesítik az állammal szembeni kötelezettségüket“ kihasználva, még vasárnap is egymást segítve hordták a kö­zös szérükre a gabonát, hogy a cséplőgépek megkezdhessék a munkát. A szorgos munka eredményeként azóta teljes erővel működnek a cséplőgé­pek. A gabonájukat elcsépelt gazdák — mint a múlt évben — a cséplőgéptől azonnal tel­jesítik gabonabeadási kötele­zettségeiket. A beadáson felül szabad felvásárlásra is jut bő­ven a nagyszerű termésből. A Szántó Béla Termelőszö­­vetkezet a város területén el­sőnek tett eleget gabonabeadá­si kötelezettségének. Beadásán felül 79 mázsa kenyérgabonát adott el az államnak szabad­felvásárlás címén. A Szántó Béla TSZ tagjai­nak példamutatását elsőknek a koppánymonostori Dózsa és a nagyharkályi Előre Termelő­­szövetkezet követte. A Dózsa 200, az Előre pedig 222 mázsa elsőrendű búzát és rozsot szál­lított a begyűjtőhelyre, szabad­felvásárlásra. A város termelőszövetkeze­teinek jó példáján felbuzdulva az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok is versenyre kel­tek: ki ad előbb és több ke­nyérgabonát szabadfelvásárlás­ra az államnak. Hugyecz József 300 kiló bú­zát és 379 kiló rozsot adott be beadási kötelezettségén felül. Juhász Antal 309, Juhász Ist­ván 140, Kúti Ferenc 151, Haz­­mann József 126, Brányik An­­talné 550 kiló kenyérgabonát adott be szabad felvásárlási áron. Komáromban befejezték az őszi árpa, a búza és a rozs aratását. A város termelőszö­vetkezeteiben és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok portáin gyors ütemben folyik az idei gazdag termés betaka­rítása. Minden drága percet A Minisztertanács határozatot hozott az 1955—56. évi szerződéses sertéshizlalás megszervezéséről Dolgozó népünk húsellátásá­nak biztosítására a Miniszterta­nács a napokban nagyjelentősé­gű határozatot hozott. A határo­zat szerint az állam hizlalási szer­ződést köt az 1955-ös év negye­dik negyedében és az 56-os év első negyedében átadásra kerülő sertésekre. A sertések beadási súlyát 40 kilogrammtól kezdődő­en állapítják meg. A szerződés­sel lekötött sertéseket legalább 126 kiló élősúlyban (a bacon­sertéseket 90— 110 kg élősúlyban) a szerződéstől számított 2 hó­nap után, de legkésőbb 1956. március 31-ig kell átadni. A szerződéses hízott sertéseket 126—140 kilóig 141—160 kilóig 160 kg-on felüli Tenyésztésbe fogott 160 kg-on felüli Ha a termelők a takarmány be­adási kedvezményt nem veszik igénybe, úgy a megállapított ma­ 126 — 140 kilóig 18 forintos, 141—160 kilóig 20 forintos, 160 kilón felül pedig 22 fo­rintos kilónkénti áron vásá­rolja meg az állam. A tenyésztésbe fogott 160 kilón felüli sertés kilónkénti átvételi ára 21 forint, a bacon­ sertésé 18 forint. Különösen azokat a termelő­ket részesíti az állam előnyben, akik az év negyedik negyedébe­n adják át a szerződésben lekötött sertéseiket. Ezek a szerződéskö­tő termelők az alábbi árakat kap­ják és ezenkívül takarmány be­adási kedvezményben is része­sülnek. 18.— Ft 180 kg 230 kg gasabb árat kell számukra kifi­zetni. Bacon-sertések után ta­karmánybeadási kedvezmény nem jár. A szerződést kötő ter­melő takarmánybeadási kedvez­ményben csak a hízott sertés át­adása után részesül, a szerződés megkötésekor a beadási kedvez­ményt azonban előjegyzésbe ve­szik. Amennyiben a termelő a szerződést 1955. december 31-ig nem teljesíti, úgy a takarmány­beadási kedvezményt törlik. Ha a termelő a sertés átadásáig ta­karmánybeadási kötelezettségét teljesítette, a kedvezmény mér­tékéig visszakapja a takarmányt. A hízott- és bacon-sertés sza­badfelvásárlási ára a takarmány­beadási kedvezmény nélküli szer­ződéses árnál­ként egy forinttal súlykategórián­alacsonyabb. Hízott sertést szabadon 105 kiló­tól felfelé vásárol az állam, a 125 kilós sertésre megállapított szabad felvásárlási áron. A beadásra nem kötelezett ál­lattartókkal is köthető sertéshiz­lalási szerződés a takarmánybe­adási kedvezmény nélkül maga­sabb átvételi áron. A termelőszövetkezetbe lépő szerződők lekötött sertéseiket az átadásig háztáji gazdaságaikban kötelesek tovább tartani.­­ Átvételi ár Takarmánybeadási kilónként kedvezmény egyéb­eknek: tsz-eknek: 16,— Ft 100 kg 130 kg 17,50 Ft 150 kg 180 kg 19,— Ft 180 kg 230 kg

Next