Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. október (10. évfolyam, 79-87. szám)
1955-10-01 / 79. szám
KOPROM MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP KOMÁROM MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. Ára .10 fillér 1935. OKTÓBER 1. MAI SZÁMUNKBÓL: Gazdagodik a vén Bakony. (2. old.) — Lesz otthona a gyermelyi da’nak. (2. old.)— A technika fejlesztése nemcsak a mű zaknak, hanem a pártszervezetek feladata is. (3. old.) — Oroszlány jövője. (4. old.) — Mit jelent az állattenyésztés a . grbl.'?r‘ ' kvak? (5. old.) — A t.>g jelű’tekkel való fog’aKicaás néhány kérdéséről. (5. old.) — Asszonyoknak. (6. old.) Tégy ez az ország, jegyez J megyéink népe is. Gyűlnek az aláírások, amelyek mellett ott olvasható az összeg, ki mennyit ajánlott fel az új étel építésére, jövőnk formálására. Bányászok és üzemi munkások, tsz-tagok és egyénileg gazdálkodók, értelmiségiek és tanulók, alkalmazottak és kisiparosok tesznek hitet hazaszeretetükről. A jegyzésgyűjtő íveken sorra következnek a nevek: öregek és fiatalok, asszonyok és férfiak kézjegyükkel pecsételik meg az állammal kötött szerződésüket. Mert a békekölcsön-jegyzés nem egyszerű kölcsönadás, hanem olyan egyezség, amelyet a dolgozó nép érdekében kötnek meg. Hiszen mindenki kamatostul visszakapja pénzét és »ráadásul“ utakat, kultúrházakat, üzemeket és lakóházakat, bölcsődéket és iskolákat, traktorokat és autóbuszokat ad államunk a népnek. Ezzel az egyezséggel a dolgozók milliói járnak jól. Igaz, hogy a kölcsönadott forintokat egyénileg is el tudná mindenki költeni, de kinek lenne annyi pénze, hogy például önmaga kórházat, iskolát építsen, vagy traktort vásároljon? Ezekre a dolgokra pedig nagyon nagy szükségünk van. És mindezt csak közös erővel, összefogással teremthetjük meg. A kölcsönjegyzés nem más, mint a dolgozók szövetkezése arra, hogy egyet és mást — amit önmaguk képtelenek lennének megvásárolni, elkészíttetni, felépíteni — együttesen, közös használatra megszerezzenek. S így nemcsak a tervek valósulnak meg, hanem a pénzt is visszakapja, mindenki — nem egyszer, sokszorosan — nyeremény formájában. Zlazodszor jegyzünk köl•* csont, és a tapasztalatok szerint mindig többen és többen értik meg, miért van arra szükség. Elsősorban a kommunisták és a ciszisták azok, akik példamutatóan vesznek részt a jegyzésben. Ez nem véletlen. Aki ismeri pártunk politikáját, aki tudja, mire kellenek a forintok, az nem is vonakodik teljesíteni államunkkal szembeni kötelezettségét. Ezért van az, hogy például a Komáromi Mélyépítő Vállalatnál, a tatabányai és a dorogi aknáikon a párttagok elsőknek írták nevüket és a kölcsönadott összeget a jegyzésgyűjtő ívre. És a diszisták? Egyenesen megható, amilyen lelkesen kívánják bizonyítani hazaszeretetüket. A baji téglagyárban dolgozik például egy fiatal pár, Varga István DISZ-titkár és felesége. Nincs nagy jövedelmük, mert nincsen még szakmájuk. Mégis: 850 forintos keresetük mellett 700 forint kölcsönt jegyeztek. Amikor megkérdezték tőlük, miért jegyeznek ennyit, így válaszolták: „Mi még fiatalok vagyunk, előttünk a jövő! És az a jövő annál szebb lesz, minél többet teszünk érte.“ A ’kommunisták és a ciszisták példája és felvilágosító szava nyomán, a dolgozók óriási többsége megértette, miért van szükség békekölcsön-jegyzésre, mit jelent ez a mondat: „A haza javára, a magad hasznára, jegyezz békekölcsönt!“ Vajon például már kedden reggel többen és többet jegyezték, mint tavaly az egész jegyzés ideje alatt. Véletlen ez? Semmi esetre sem! A dolgozó parasztok is felismerik, mit jelent számukra az állam segítsége, mit jelent a munka megkönnyítése, gyorsabbá tétele és a jövedelmezőség szempontjából a traktor, az aratógép, a kombájn. Különösen a tsztagok mutatnak példát, így is van ez rendjén. Ők már a saját életük példáiból is jól megértették a kölcsönjegyzés jelentőségét. számadáskor Rövidesen, akárkézzelfoghatóan is látni fogják, milyen sokat mentek előre. Minél inkább elfogadja, magáévá teszi valaki pártunk és államunk célkitűzéseit, annál jobban jár. Ezt a tények ezrei bizonyítják. Ezért a józan emberek most is bizalommal és megértéssel fogadták államunk felhívását, mert tudják, saját érdekükben történik. Csak a kölcsönjegyzéssel persze nem tudnánk jövőnket építeni. A fejlődés mindenekelőtt a munka ütemétől és minőségétől függ. A jó hazafi tehát a munkában és a jegyzésben egyaránt példát mutat. A tények is igazolják, hogy ez így van. Például az oroszlányi XIX-es aknán a Kandó Kálmán-brigád tagjai rendszeresen 100 százalék felett teljesítik a tervet, s nem maradtak háttérben a kölcsönjegyzésnél sem. A brigád tizenkét tagja együttvéve 19 000 forintot jegyzett. Elmondták, hogy majd jobban megfogják a munkát, és amennyi kölcsönt jegyeztek, annyival többet fognak keresni. Erre a szemléletre van szükség másutt is. Természetesen nem mindenki érti meg, miről van szó. Akad, aki azt hiszi, hogy az iskolák, az utak, a gyárak önmaguktól jönnek létre. Ezért most is — mint mindig — szükség van a felvilágosító szóra. Aki szereti hazáját és tudja már, miért jegyez békekölcsönt, szívesen ajánlja fel forintjait, de nem örül annak, ha egyik-másik társa arra vár, hogy majd a többiek felépítik az új kultúrházat, az óvodát, a napközit, és ha azok elkészülnek, akkor egyszerűen a többiekkel együtt — anélkül, hogy áldozott volna érte — használatba veszi. A kölcsönjegyzés: szövetkezés a jólét eszközeinek megteremtéséhez. Ezért, aki a jólétben részesülni akar, segítsen megteremteni a felemelkedés útját. A kölcsönadott forint és a jól végzett munka kamatostól, sokszorosan megtérül. A tatabányai XII-es almában kipirult arcú fiatalok jelentek meg a reggeli röpgyűlésen. Az akna fiataljai elhatározták, hogy valamennyien példát fognak mutatni hazafias kötelességük teljesítésében. Veszelka Rezső, fiatal rakodó felszólalásában meg is indokolta ezt: a békekölcsön forintjaiból a fiatalok jövőjét biztosítják, az ő életüket teszik szebbé. Még nem volt nyolc óra, mikor az akna valamennyi DISZ- fiatalja befejezte a jegyzést. A rakodó DISZ-brigád tagjai közül Sütő Lajos és Veszelka Rezső, a szenelő DISZ-brigádból Szalai Árpád és Kukta Viktor 2000 — 2000 forintot jegyeztek, 800 — 1700 forintos havi jövedelmükre. Lelkes hangulatban indult a jegyzés a X-es aknán. Talabér János vájár nemcsak 2900 forintot jegyzett, de társai nevében megígérte azt is, hogy a békekölcsönre adott forintjaikon kívül még áldozatosabb munkával erősítik népgazdaságunkat, hazánkat. A síkvölgyi aknában reggel leszállás előtt megkezdődött a jegyzés. Harmincöt bányász írta alá nevét még munka előtt az ívre. 54 300 forintot jegyeztek , átlagban 1551 forintot. Hasonlóan kiemelkedő eredmény született a X-es aknán, is, ahol a munkakezdés előtt lejegyző 71 bányász, több mint 100 000 forintot ajánlott fel a békekölcsön céljaira. A VI-os aknán reggel 8 órára 80 000 forint fölé emelkedett a kölcsönjegyzés összege. ★ Az Almásfüzitői Timföldgyárban a kommunisták jártak az élen a jegyzésben. Különösen lelkes volt a hangulat a gyár erőművében, ahol elsőnek az erőmű párttitkára, Deák József elvtárs jegyzett. 1400 forintos fizetésére 1800 forintot írt alá. Az erőmű többi kommunistái követték a párttitkár példáját: Bognár János 1700 forintos keresetére 3000 forintot, Pauer György 2200 forintos keresetére ugyancsak 3000 forintot jegyzett. Az Almásfüzitői Kőolajipari Vállalatnál reggel fél kilencre már 137-en jegyeztek békekölcsönt. Ugyanebben az időben lejegyzett már a Komáromi Hengermalom valamennyi dolgozója is. Megható jelenet volt a Tatabányai Cementgyár egyik röpgyűlésén, amikor a 70 éves Jablonkai művezető 2500 forintos jegyzése alkalmával elmondotta, hogy mennyire megváltozott hazánkban az idős munkások élete. A Tatabányai Építési Vállalatnál virágcsokrot nyújtottak át az első jegyzőnek, Besnyikovics Lászlónak. A kedves jelenet nemcsak a kölcsönjegyzés tartama alatt lelkesítette fel a dolgozókat, de a munka is régen ment olyan sebesen, jól, mint ma. A Tatabányai Villamossági Üzem dolgozói is bebizonyították, hogy tisztában vannak hazafias kötelességükkel, s azzal, hogy a békekölcsönnel saját jövőjüket biztosítják. Varga Lajosné fizetése összesen 686 forint, de ragaszodott ahhoz, hogy legalább 500 forintot jegyezzen, mert mint mondotta: ezt az összeget olyan befektetésnek tekinti, mely busásan meghozza gyümölcsét. Oroszlány bányászai is tanúbizonyságát adták annak, hogy nem csak a munkában, de minden áldozatvállalás terén számíthat rájuk az ország. A XVII- es akna legkisebb jövedelmű dolgozói is kivették részüket a jegyzésből. Szőke Imre 800 forintos keresetére 1000 forintot, Velison Nándor 700 forintot jegyzett. A XIX-es aknán a ciszisták jártak elől. A 12 tagú DISZ-brigád már kora reggel összesen 19 000 forintot jegyzett. A külfejtésen reggel 8 óráig 116 dolgozó 137 600 forint békekölcsönt írt alá. Az oroszlányi aknamélyítőknél Fritz András bányamester 4500 forintos jegyzésével mutatott példát.★ Megindult a jegyzés a falvakban is. Reggel korán lejegyzett már a Somodon Állami Gazdaság 103 dolgozója. Hurovecz Ádám gépkocsivezető e szavakkal írt alá 2000 forintot. Mi, a falu dolgozói nap mint nap tapasztaljuk a rólunk való gondoskodást, — nemcsak érdekünk, de kötelességünk is a kölcsönjegyzés. Bajon és Tarjánon a Hazafias Népfrontbizottság tagjai jegyeztek elsőknek. A népfrontbizottság példamutatása lelkes hangulatot teremtett mind a két községben: Bajon reggel 8 órakor már 50 en írták alá nevüket az ívre. MUNKÁVAL ÉS KÖLCSÖNJEGYZÉSSEL KEDD REGGEL Koós Margit, az I. sz. Erőmű dolgozója elsők között jegyzett. Havi 1030 forintos átlagkeresete mellett 700 forintot ajánlott fel a haza javára. LEVELEZŐINK A KÖLCSÖNJEGYZÉSRŐL A X-es akna legjobbjai eleget tettek hazafias kötelességüknek A X-es aknán már kedden reggel sokan eleget tettek hazafias kötelességüknek és felajánlották forintjaikat a haza építésére. Az első jelentések szerint az alábbi dolgozók érdemelnek dicséretet példamutatásukért: Czugler János csillés 1000 forintos, Talabéri János vájár 2900 forintos, Vóvári Sándor vájár 2700 forintos, Erdősi Imre 700 forintos, Erdei József 1200 forintos, Hammos Alajos 1600 forintos jegyzésével. A műszakiak és az akna vezetői is példamutatóan jegyeztek: Telek Lajos igazgató 5000, Jakab Gyula 5000, Svec Vencel 2500, Nógrádi Lajos 2700, Steinmacher Károly 2100, Káei János 1900 forint békekölcsönt jegyzett. Fekete Márton, Tatabánya, X. aknai dolgozó. A kommunisták példát mutatnak Az esztergomi vasútállomáson mindig korán kezdődik az élet. Már hajnalban vonatok érkeznek és indulnak, azonban — a szokástól most eltérően — előbb érkeztek a dolgozók — az éjszakaiak pedig később távoztak, mert időben eleget kívántak tenni hazafias kötelességüknek. A jegyeztető párok már kora reggel munkához láttak. Mint eddig mindig, ismét a kommunisták bizonyultak a legfrissebbeknek, a szebbeknek. Mire legáldozatkékivilágosodott, a párttagok züme már lejegyzett. És nem is akárhogyan! Sashegyi József sztahanovista mozdonyvezető például — aki mint jegyzésgyűjtő a hozzá beosztott dolgozókat már kora reggel felkereste — maga is példát mutatott: 1100 forintot jegyzett 1350 forintos fizetése mellett. A többi párttagok hasonlóképpen jegyeztek: György István vonatkezelő 1426 forintos kereset mellett 900 forintot, Falvai Gyula sztahanovista vonatvezető 1351 forintos keresete mellett 1100 forintot, Pendli János vonatkezelő 1195 forintos fizetéséből 800 forintot jegyzett. De példamutatóan tett eleget hazafias kötelességének Tóth Gyula, Farkas Ferenc Petró István, Kéri Gyula, Kertész Imre, ifj. Zsitvai Imre, Beke Gyula, Mészáros László, Kuti Julianna, Barina Ferenc, Tuboly Ferenc, Lévai Géza és a többi kommunista is. A párttagok példáját követve, becsülettel helytálltak jegyzésben a pártonkívüli dolgozók is, és valamennyien bizonyságot tettek hazaszeretetükről, áldozatkészségükről. Pendli János párttitkár, Gál József állomásfőnök, Márta Pál VB-elnök. DISZ-bizottságok, DISZ-szervezetek jelentik... Az V A aknán kedden reggel a DISZ-vezetőség az elsők között jegyzett békekölcsönt. Többek között Marton István DISZ-titkár 800 forintos kereset mellett 500 forintot, Csongrádi László vezetőségi tag ugyanennyi kereset mellett 600 forintot jegyzett. A XII. röpgyűlésén akna felszólalt Kukta Viktor, a DISZ brigád tagja és a kölcsönjegyzés fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy különösen a fiatalok kaptak már eddig is sok mindent pártunk és államunk jóvoltából. Arra buzdította a fiatalokat, hogy járjanak élen DISZ bizottsági tag 1200 forintos havi kereseténél többet 1700 forintot jegya jegyzésben. Ő maga brigádtársával, Szalai Árpáddal együtt 1700 forintos kereset mellett példamutatóan 2000 forintot jegyzett. A Bábolna-Baromfitelep DISZ-istái is példát mutatnak. Mészáros Ilona DISZ-titkár az elsők közt írta alá a jegyzési ívet és 1100 forintos kereset mellett 800 forintot adott hazánknak. Példáját követve a többi fiatalok átlagosan 700 forintot jegyeztek. A dorogi VIII aknán Kulcsár Antal mérnök, lett. Jó példáját követték az akna többi díszfajái is. Szomód községben Cserfás forintos kereset mellett 800 fő József fiatal pedagógus 1100 fint békekölcsönt jegyzett. Az Esztergomi Húsipari Célgazdaságban dolgozó fiatalok is példát mutatnak. Balika Teréz és Trőger Miksáné 450 forintos fizetésre 700—700 forint békekölcsönt jegyzett, Emlékezetes nap A szövetkezeti mozgalomban ennyi elégtételt és ennyi örömet még sohasem éreztem, mint most. Örökké emlékezetes marad számomra Békekölcsön-jegyzés a Hatodik yvl ? Annyi érdekes és kedves dolog történt, amit nem könnyű elfelejteni. Szövetkezeti bizottságunk titkára, Seres Ferenc és kölcsönjegyeztető párja, Bihari elvtársnő például már hajnalban motorra ültek, hogy elvégezzék a jegyeztetést. Még Mocsára is kimentek. Vajda Zsigmond tagtársunkhoz, aki betegállományban van. Kedves epizódja volt a jegyzésnek, amikor ifj. Stole József (drótrészlegünk dolgozója) panasszal jött hozzám, hogy a jegyeztetők csak 1300 forintos jegyzést akarnak tőle elfogadni, holott ő ennél többet szánt békekölcsönre. Szinte kierőszakolta a magasabb összegű jegyzést. Szívet melegítő jelenet volt, amikor Kontra Ferenc elvtársat éppen a cukorkásboltban inki m mag, ahol csokoládét vásárolt az őt köszöntő úttörők számára, hogy valamivel kedveskedhessen a vendégeknek. Móré István és Stoi László pedig zavarában azt sem tudta, mit csináljon, amikor körülfogták és virággal köszöntötték őket az úttörőlányok. Zavarukban csak meghatottan topogtak a kicsinyek előtt és alig jutottak szóhoz. A mai nap élményei után jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy érdemes és jó dolog az ilyen kortársakkal együtt dolgozni, akik szívesen áldoznak a szebb, boldogabb jövőért. Janky Sándor, a tatai Vasipari KTSZ elnöke: Sándor Mária gépkezelőnőt, a Komárom megyei Építőipari Tröszt dolgozóját virággal köszöntik az úttörők. Megérdemli a megbecsülést, hiszen 800 forintot keres havonta és 450 forint békekölcsönt jegyzett