Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. október (10. évfolyam, 79-87. szám)

1955-10-01 / 79. szám

KOPROM MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP KOMÁROM M­EG­YE­I VÉG­RE­HAJTÓ B­I­ZOTTSÁGÁN­AK LAPJA­ X. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. Ára .10 fillér 1935. OKTÓBER 1. MAI SZÁMUNKBÓL: Gazdagodik a vén Bakony. (2. old.) — Lesz otthona a gyermelyi da’nak. (2. old.)­­— A technika fejlesztése nemcsak a mű zaknak, hanem a pártszervezetek fel­adata is. (3. old.) — Oroszlány jövője. (4. old.) — Mit jelent az állattenyésztés a . grb­l.'?r‘­ ' kvak? (5. old.) — A t.>g jelű’tek­­kel való fog’aKicaás néhány kér­déséről. (5. old.) — Asszonyoknak. (6. old.) Tégy ez az ország, jegyez J megy­éink népe is. Gyűl­nek az aláírások, amelyek mel­lett ott olvasható az összeg, ki mennyit ajánlott fel az új étel építésére, jövőnk formálására. Bányászok és üzemi munkások, tsz-tagok és egyénileg gazdál­kodók, értelmiségiek és tanu­lók, alkalmazottak és kisiparo­sok tesznek hitet hazaszerete­tükről. A jegyzésgyűjtő íveken sorra következnek a nevek: öregek és fiatalok, asszonyok és férfiak kézjegyükkel pecsé­telik meg az állammal kötött szerződésüket. Mert a békekölcsön-jegyzés nem egyszerű kölcsönadás, ha­nem olyan egyezség, amelyet a dolgozó nép érdekében köt­nek meg. Hiszen mindenki ka­matostul visszakapja pénzét és »ráadásul“ utakat, kultúrháza­­kat, üzemeket és lakóházakat, bölcsődéket és iskolákat, trak­torokat és autóbuszokat ad ál­lamunk a népnek. Ezzel az egyezséggel a dolgozók milliói járnak jól. Igaz, hogy a köl­csönadott forintokat egyénileg is el tudná mindenki­­ költeni, de kinek lenne annyi pénze, hogy például önmaga kórházat, iskolát építsen, vagy traktort vásároljon? Ezekre a dolgokra pedig nagyon nagy szükségünk van. És mindezt csak közös erővel, összefogással teremthet­jük meg. A kölcsönjegyzés nem más, mint a dolgozók szövet­kezése arra, hogy egyet és mást — amit önmaguk képte­lenek lennének megvásárolni, elkészíttetni, felépíteni — együttesen, közös használatra megszerezzenek. S így nemcsak a tervek valósulnak meg, ha­nem a pénzt is visszakapja, mindenki — nem egyszer, sok­szorosan — nyeremény formá­jában. Zlazodszor jegyzünk köl­•*­­ csont, és a tapasztalatok szerint mindig többen és töb­ben értik meg, miért van arra szükség. Elsősorban a kommu­nisták és a ciszisták azok, akik példamutatóan vesznek részt a jegyzésben. Ez nem véletlen. Aki ismeri pártunk politikáját, aki tudja, mire­­ kellenek a fo­rintok, az nem is vonakodik teljesíteni államunkkal szem­beni kötelezettségét. Ezért van az, hogy például a Komáromi Mélyépítő Vállalatnál, a tata­bányai és a dorogi aknáikon a párttagok elsőknek írták nevü­ket és a kölcsönadott összeget a jegyzésgyűjtő ívre. És a di­szisták? Egyenesen megható, amilyen lelkesen kívánják bi­zonyítani hazaszeretetüket. A baji téglagyárban dolgozik pél­dául egy fiatal pár, Varga Ist­ván DISZ-titkár és felesége. Nincs nagy jövedelmük, mert nincsen még szakmájuk. Mégis: 850 forintos­­ keresetük mellett 700 forint­­ kölcsönt jegyeztek. Amikor megkérdezték tőlük, miért jegyeznek ennyit, így válaszolták: „Mi még fiatalok vagyunk, előttünk a jövő! És az a jövő annál szebb lesz, minél többet teszünk érte.“ A ’kommunisták és a ci­­szisták példája és felvi­lágosító szava nyomán, a dol­gozók óriási többsége megér­tette, miért van szükség békekölcsön-jegyzésre, mit je­­­lent ez a mondat: „A haza ja­vára, a magad hasznára, je­gyezz békekölcsönt!“ Vajon például már kedden reggel többen és többet jegyezték, mint tavaly az egész jegyzés ideje alatt. Véletlen ez? Sem­mi esetre sem! A dolgozó pa­rasztok is felismerik, mit je­lent számukra az állam segít­sége, mit jelent a munka meg­könnyítése, gyorsabbá tétele és a jövedelmezőség szempontjá­ból a traktor, az aratógép, a kombájn. Különösen a tsz­­tagok mutatnak példát, így is van ez rendjén. Ő­k már a sa­ját életük példáiból is jól meg­értették a kölcsönjegyzés je­lentőségét. számadáskor Rövidesen, a­kár­kézzelfoghatóan is látni fogják, milyen sokat mentek előre. Minél inkább elfogadja, magáévá teszi vala­ki pártunk és államunk célki­tűzéseit, annál jobban jár. Ezt a tények ezrei bizonyítják. Ezért a józan emberek most is bizalommal és megértéssel fo­gadták államunk felhívását, mert tudják, saját érdekükben történik. Csak a kölcsönjegyzéssel persze nem tudnánk jövőnket építeni. A fejlődés mindenek­előtt a munka ütemétől és mi­nőségétől függ. A jó hazafi te­hát a munkában és a jegyzés­ben egyaránt példát mutat. A tények is igazolják, hogy ez így van. Például az oroszlányi XIX-es aknán a Kandó Kál­­mán-brigád tagjai rendszere­sen 100 százalék felett teljesí­tik a tervet, s nem maradtak háttérben a kölcsönjegyzésnél sem. A brigád tizenkét tagja együttvéve 19 000 forintot jegy­zett. Elmondták, hogy majd jobban megfogják a munkát, és amennyi k­ölcsönt jegyeztek, annyival többet fognak keres­ni. Erre a szemléletre van szükség másutt is. Természetesen nem min­­denki érti meg, miről van szó. Akad, aki azt hiszi, hogy az iskolák, az utak, a gyárak önmaguktól jönnek lét­re. Ezért most is — mint min­dig — szükség van a felvilágo­sító szóra. Aki szereti hazáját és tudja már, miért jegyez békekölcsönt, szívesen ajánlja fel forintjait, de nem örül an­nak, ha egyik-másik társa arra vár, hogy majd a többiek fel­építik az új kultúrházat, az óvodát, a napközit, és ha azok elkészülnek, a­kkor egyszerűen a többiekkel együtt — anélkül, hogy áldozott volna érte — használatba veszi. A kölcsönjegyzés: szövetke­zés a jólét eszközeinek meg­teremtéséhez. Ezért, aki a jó­létben részesülni akar, segít­sen megteremteni a felemelke­dés útját. A kölcsönadott fo­rint és a jól végzett munka kamatostól, sokszorosan meg­térül. A tatabányai XII-es almában kipirult arcú fiatalok jelentek meg a reggeli röpgyűlésen. Az akna fiataljai elhatározták, hogy valamennyien példát fognak mu­tatni hazafias köteles­ségük tel­jesítéséb­en. Veszelka Rezső, fia­tal rakodó felszólalásában meg is indokolta ezt: a békekölcsön forintjaiból a fiatalok jövőjét biztosítják, az ő életüket teszik szebbé. Még nem volt nyolc óra, mi­kor az akna valamennyi DISZ- fiatalja befejezte a jegyzést. A rakodó DISZ-brigád tagjai közül Sütő Lajos és Veszelka Rezső, a szenelő DISZ-brigádból Szalai Árpád és Kukta Viktor 2000 — 2000 forintot jegyeztek, 800 — 1700 forintos havi jövedelmükre. Lelkes hangulatban indult a jegyzés a X-es aknán. Talabér Já­nos vájár nemcsak 2900 forintot jegyzett, de társai nevében meg­ígérte azt is, hogy a békeköl­csönre adott forintjaikon kívül még áldozatosabb munkával erő­sítik népgazdaságunkat, hazán­kat. A síkvölgyi aknában reggel leszállás előtt megkezdődött a jegyzés. Harmincöt bányász írta alá nevét még munka előtt az ívre. 54 300 forintot jegyeztek , átlagban 1551 forintot. Ha­sonlóan kiemelkedő eredmény született a X-es aknán, is, ahol a munkakezdés előtt lejegyző 71 bányász, több mint 100 000 fo­rintot ajánlott fel a békekölcsön céljaira. A VI-os aknán reggel 8 órára 80 000 forint fölé emelke­dett a kölcsönjegyzés összege. ★ Az Almásfüzitői Timföldgyár­ban a kommunisták jártak az élen a jegyzésben. Különösen lelkes volt a hangulat a gyár erő­művében, ahol elsőnek az erő­mű párttitkára, Deák József elv­társ jegyzett. 1400 forintos fize­tésére 1800 forintot írt alá. Az erőmű többi kommunistái követ­ték a párttitkár példáját: Bognár János 1700 forintos keresetére 3000 forintot, Pauer György 2200 forintos keresetére ugyan­csak 3000 forintot jegyzett. Az Almásfüzitői Kőolajipari Vállalatnál reggel fél kilencre már 137-en jegyeztek békeköl­csönt. Ugyanebben az időben le­jegyzett már a Komáromi Hen­germalom valamennyi dolgozója is. Megható jelenet volt a Tata­­bányai Cementgyár egyik röp­gyűlésén, amikor a 70 éves Jab­­lonkai művezető 2500 forintos jegyzése alkalmával elmondotta, hogy mennyire megváltozott ha­zánkban az idős munkások élete. A Tatabányai Építési Vállalat­nál virágcsokrot nyújtottak át az első jegyzőnek, Besnyikovics Lászlónak. A kedves jelenet nem­csak a kölcsönjegyzés tartama alatt lelkesítette fel a dolgozó­kat, de a munka is régen ment olyan sebesen, jól, mint ma. A Tatabányai Villamossági Üzem dolgozói is bebizonyítot­ták, hogy tisztában vannak ha­zafias kötelességükkel, s azzal, hogy a békekölcsönnel saját jö­vőjüket biztosítják. Varga La­­josné fizetése összesen 686 fo­rint, de ragaszodott ahhoz, hogy legalább 500 forintot jegyezzen, mert mint mondotta: ezt az összeget olyan befektetésnek te­kinti, mely busásan meghozza gyümölcsét. Oroszlány bányászai is tanú­­bizonyságát adták annak, hogy nem csak a munkában, de min­den áldozatvállalás terén szá­míthat rájuk az ország. A XVII- es akna legkisebb jövedelmű dol­gozói is kivették részüket a jegyzésből. Szőke Imre 800 fo­rintos keresetére 1000 forintot, Velison Nándor 700 forintot jegyzett. A XIX-es aknán a ciszisták jártak elől. A 12 tagú DISZ-bri­­gád már kora reggel összesen 19 000 forintot jegyzett. A kül­fejtésen reggel 8 óráig 116 dol­gozó 137 600 forint békekölcsönt írt alá. Az oroszlányi aknamélyítőknél Fritz András bányamester 4500 forintos jegyzésével mutatott példát.★ Megindult a jegyzés a falvak­ban is. Reggel korán lejegyzett már a Somodon Állami Gazda­ság 103 dolgozója. Hurovecz Ádám gépkocsivezető e szavak­kal írt alá 2000 forintot. Mi, a falu dolgozói nap mint nap ta­pasztaljuk a rólunk való gon­doskodást, — nemcsak érde­künk, de kötelességünk is a kölcsönjegyzés. Bajon és Tarjánon a Hazafias Népfrontbizottság tagjai jegyez­tek elsőknek. A népfrontbizottság példamutatása lelkes hangulatot teremtett mind a két község­ben: Bajon reggel 8 órakor már 50 en írták alá nevüket az ívre. MUNKÁVAL ÉS KÖLCSÖNJEGYZÉSSEL KEDD REGGEL Koós Margit, az I. sz. Erőmű dolgozója elsők között jegyzett. Havi 1030 forintos átlagkeresete mellett 700 forintot ajánlott fel a haza javára. LEVELEZŐINK A KÖLCSÖNJEGYZÉSRŐL A X-es akna legjobbjai eleget tettek hazafias kötelességüknek A X-es aknán már kedden reggel sokan eleget tettek haza­fias kötelességüknek és felajánlották forintjaikat a haza épí­tésére. Az első jelentések szerint az alábbi dolgozók érdemelnek dicséretet példamutatásukért: Czugler János csillés 1000 forintos, Talabér­i János vájár 2900 forintos, Vóvári Sándor vájár 2700 forintos, Erdősi Imre 700 forintos, Erdei József 1200 forintos, Hammos Alajos 1600 forintos jegyzésével. A műszakiak és az akna vezetői is példamutatóan jegyez­tek: Telek Lajos igazgató 5000, Jakab Gyula 5000, Svec Vencel 2500, Nógrádi Lajos 2700, Steinmacher Károly 2100, Káei János 1900 forint békekölcsönt jegyzett. Fekete Márton, Tatabánya, X. aknai dolgozó. A kommunisták példát mutatnak Az esztergomi vasútállomá­son mindig korán­­ kezdődik az élet. Már hajnalban vonatok érkeznek és indulnak, azonban — a szokástól most elté­rően — előbb érkeztek a dol­gozók — az éjszakaiak pedig később távoztak, mert időben eleget kívántak tenni hazafias kötelességüknek. A jegyeztető­ párok már kora reggel munkához láttak. Mint eddig mindig, ismét a kommu­nisták bizonyultak a legfris­sebbeknek, a szebbeknek. Mire legáldozatké­kivilágoso­dott, a párttagok züm­e már le­jegyzett. És nem is akárho­gyan! Sashegyi József sztaha­novista mozdonyvezető pél­dául — aki mint jegyzésgyűj­tő a hozzá beosztott dolgozó­kat már kora reggel felkeres­te — maga is példát mutatott: 1100 forintot jegyzett 1350 fo­rintos fizetése mellett. A töb­bi párttagok hasonlóképpen je­gyeztek: György István vonat­kezelő 1426 forintos kereset mellett 900 forintot, Falvai Gyula sztahanovista vonatve­zető 1351 forintos keresete mellett 1100 forintot, Pendli Já­nos vonatkezelő 1195 forintos fizetéséből 800 forintot jegy­zett. De példamutatóan tett eleget hazafias kötelességének Tóth Gyula, Farkas Ferenc Petró István, Kéri Gyula, Ker­tész Imre, ifj. Zsitvai Imre, Beke Gyula, Mészáros László, Kuti Julianna, Barina Ferenc, Tuboly Ferenc, Lévai Géza és a többi kommunista is. A párttagok példáját követ­ve, becsülettel helytálltak jegyzésben a pártonkívüli dol­­­gozók is, és valamennyien bi­zonyságot tettek hazaszerete­tükről, áldozatkészségükről. Pendli János párttitkár, Gál József állomásfőnök, Márta Pál VB-elnök. DISZ-bizottságok, DISZ-szerveze­tek jelentik... Az V A aknán kedden reggel a DISZ-vezetőség az elsők kö­zött jegyzett békekölcsönt. Többek között Marton István DISZ-titkár 800 forintos kere­set mellett 500 forintot, Csong­rádi László vezetőségi tag ugyanennyi kereset mellett 600 forintot jegyzett. A XII. röpgyűlésén akna fel­szólalt Kukta Vik­tor, a DISZ brigád tagja és a kölcsön­jegyzés fontossá­gáról beszélt. El­mondotta, hogy különösen a fiata­lok kaptak már eddig is sok min­dent pártunk és államunk­ jóvoltá­ból. Arra buzdítot­ta a fiatalokat, hogy járjanak élen DISZ bizottsági tag 1200 forintos havi kereseténél többet 1700 forintot jegy­a jegyzésben. Ő maga brigádtársá­val, Szalai Árpád­dal együtt 1700 fo­rintos kereset mel­lett példamuta­tóan 2000 forintot jegyzett. A Bábolna-Baromfitelep DISZ-istái is példát mutatnak. Mészáros Ilona DISZ-titkár az elsők közt írta alá a jegyzési ívet és 1100 forintos kereset mellett 800 forintot adott ha­zánknak. Példáját követve a többi fiatalok átlagosan 700 fo­rintot jegyeztek. A dorogi VIII aknán Kulcsár Antal mérnök, lett. Jó példáját követték az akna többi díszfajái is. Szomód községben Cserfás forintos kereset mellett 800 fő­ József fiatal pedagógus 1100 fint békekölcsönt jegyzett. Az Esztergomi Húsipari Célgazdaságban dolgozó fiatalok is példát mutatnak. Balika Teréz és Trőger Miksáné 450 fo­­rintos fizetésre 700—700 forint békekölcsönt jegyzett, Emlékezetes nap A szövetkezeti mozgalomban ennyi elégtételt és ennyi örö­met még sohasem éreztem, mint most. Örökké emlékezetes marad számomra Békekölcsön-jegyzés a Hatodik­­­­ yvl ? Annyi érdekes és kedves dolog történt, amit nem könnyű el­felejteni. Szövetkezeti bizottságunk titkára, Seres Ferenc és köl­csönjegyeztető párja, Bihari elvtársnő például már hajnal­ban motorra ültek, hogy elvé­gezzék a jegyeztetést. Még Mo­csára is kimentek. Vajda Zsigmond tagtársunkhoz, aki betegállományban van. Kedves epizódja volt a jegy­zésnek, amikor ifj. Stole Jó­zsef (drótrészlegünk dolgozója) panasszal jött hozzám, hogy a jegyeztetők csak 1300 forintos jegyzést akarnak tőle elfogad­ni, holott ő ennél többet szánt békekölcsönre. Szinte kierő­szakolta a magasabb összegű jegyzést. Szívet melegítő jelenet volt, amikor Kontra Ferenc elvtár­sat éppen a cukorkásboltban ink­­­i m mag, ahol­­ csokoládét vásárolt az őt köszöntő úttö­rők számára, hogy valamivel kedveskedhessen a vendégek­nek. Móré István és Stoi­ László pedig zavarában azt sem tudta, mit csináljon, ami­kor körülfogták és virággal köszöntötték őket az úttörő­lányok. Zavarukban csak meg­­hatottan topogtak a kicsinyek előtt és alig jutottak szóhoz. A mai nap élményei után jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy érdemes és jó dolog az ilyen kortársakkal együtt dolgozni, akik szívesen áldoz­nak a szebb, boldogabb jö­vőért. Janky Sándor, a tatai Vasipari KTSZ elnöke: Sándor Mária gépkezelőnőt, a Komárom megyei Építőipari Tröszt dolgozóját virággal köszöntik az úttörők. Megérdemli a megbecsülést, hiszen 800 forintot keres havonta és 450 fo­rint békekölcsönt jegyzett

Next