Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. november (10. évfolyam, 88-96. szám)

1955-11-02 / 88. szám

KOMÁROM MEGYEI . v­aa PROLetÁRJAI £ msüuenK DOLGOZOK LAPJA AZ MDP KOM­ÁROM M­EG­Y­EI V­ÉGRE­HAJT­Ót 120 U­SÁG­ÁNAK LAP­JA 5 x. Évfolyam, 88. szám. _____________ Ár» ,to fílf«*r 1955. november 2. Tanácsaink működése hatodik évének küszöbén» Irta: Schiller István, Komárom Megye Tanácsának elnöke öt évvel ezelőtt megyénk la­kossága új államigazgatási formát választott: 1950. októ­ber 22-én szabad választások útján létrehozta legnagyobb tömegszervezetét, a tanácsot. Ezek a választások a prole­tárdiktatúra újabb nagyszerű győzelmét jelentették. Pár­tunk már a felszabadulástól kezdve állandóan arra töreke­dett, hogy az államigazgatás vezető állásaiba egyre több munkás és dolgozó paraszt ke­rüljön és az állandóan növek­vő gazdasági és kulturális fel­adatok megoldását magukra a dolgozókra bízza. A régi állam,­igazgatási forma erre nem volt alkalmas. Ezért volt szük­ség a tanácsok létrehozására. Dolgozó népünk most az ál­lamhatalom gyakorlásában a lehető legközvetlenebb módon vesz részt, mert ügyeiket a ta­nácsokban saját küldötteik képviselik, akiket feladatokkal bízhatnak meg, és akik a szo­cializmus építésében és a la­kosság érdekében végzett munkájukról évente legalább kétszer beszámolni kötelesek választóik előtti Tanácsaink az elmúlt öt esz­tendő alatt örvendetesen meg­erősödtek és a dolgozók tízez­reit vonták be munkájuk el­végzésébe. Sokszor saját káru­kon tanulták meg, hogy ered­ményeket elérni csak a töme­gekre való támaszkodás éssze­rű­ alkalmazásával lehet. Ily módon legtöbb tanácsunk nagy eredményeket ért el mezőgaz­daságának, iparának, kereske­delmének fejlesztésében. Taná­csaink eredményes munkát vé­geztek az egészségügyi, kultu­rális, szociális és községfejlesz­­tési feladatok megoldása terén is, de tevékeny részesei­­ mező­­gazdaságunk szocialista átszer­vezésének is. Tény azonban az is, hogy ta­nácsaink nem használják ki teljes mértékben azokat a n­agy lehetőségeket, amelyeket a ta­nácsrendszer, a választók bi­zalma biztosít számukra. Ta­nácsaink általában még nem váltak minden vonatkozásban igazgatási területük gazdasági, társadalmi és kulturális életé­nek igazi irányítóivá. Bár leg­több tanácsunk­­ munkája ma már nem merül ki formális ülésezésekben — hoznak he­lyes, irányt mutató határozato­kat —, de igazi hatalmukat, végrehaj­tó bizottságaik és an­nak szakapparátusainak tevé­kenységét nem irányítják, nem ellenőrzik rendszeresen. A tanácsok elsőrendű joga és kötelessége saját végrehajtó­bizottságuk és a szakappará­tus munkájának irányítása és ellenőrzése, amely funkciókat a tanácsok az állandó bizottsá­gokon keresztül igen hatható­san gyakorolhatják. Ezért van rendkívüli jelentősége az ál­landó bizottságok állandó és rendszeres működésének. Gya­korlati tények igazolják, hogy ott, ahol a mezőgazdasági ál­landó bizottság tagjai tanácsta­gi kötelességüknek tartják megbízatásuk maradéktalan teljesítését, a dolgozó paraszt­ság élenjár a mezőgazdasági munkálatok végzésében. Ugyanez áll a begyűjtési ál­landó bizottságok jó vagy rossz működésének következményei­re is. A pénzügyi állandó bizottsá­gok — például — igen jól működtek a Hatodik Béke­kölcsön-jegyzés szervezésében, a bizottság tagjai jó példával is jártak elöl a kölcsön­jegyzés­ben, nem is maradt el a fő eredmény. Nem kisebb része van a pénzügyi állandó bizott­­s­ágok jó munkájának adóbe­vételi terv teljesítésében. Har­madik, negyedévi adóbevételi tervét megyénk cége és városa minden köz­becsületesen teljesítette. A felvilágosító mu­nka azt eredményezte, hogy adófizető polgáraink ma már tisztában vannak azzal, hogy az adófizetés egyrészt állam­polgári kötelesség, másrészt pedig takarékosság, mert men­tesülnek a felesleges adópót­lék fizetése alól, ami tulajdon­képpen csak a spekulánsok adótöbblete. Most, tanácsaink működése hatodik évének küszöbén, a begyűjtési tervek teljesítése keretében a kukoricaszerző­­déskötések terén vannak még fontos tennivalói tanácsaink­nak. A mezőgazdasági és be­gyűjtési állandó bizottságoknak ezzel­­ kapcsol­at­ban meg kell mutatniuk, hogy­ működésük­kel, élenjáró példamutatásuk­kal a pénzügyihez hasonló jó eredményeket tudnak elérni. A Központi Vezetőség 1955. júniusi határozata óta egyre több tanács és végrehajtó­­bizottság működik közre tevékenyen a termelőszövetke­zetek megszilárdításában és az új termelőszövetkezetek ala­kításában. Számos tanácstag saját példájával bizonyítja be, hogy szíves-lélekkel híve termelőszövetkezeti mozgalom­a­nak. A tanácstagok javuló mun­káját mutatja az is, hogy egy­re jobban­ és jobban eleget tesznek a meghatározott tanácstörvényben kötelezettsé­geiknek. A tanácstagok több­sége rendszeresen megtartja tanácstagi beszámolóját és fo­gadóóráját. A községi tanács­tagok, valamint járási és me­gyei tanácstagok szép köte­lességüknek tesznek eé­get ha máris megkezdik. választóke­rületeikben beszámolási köte­lezettségük teljesítését. Mint ahogyan a szocializ­mus építése terén elért min­den eredményünk, úgy a ta­nácsaik öt év alatt elért sikerei is a párt irányító és ellenőrző tevékenységének köszönhetők. A helyi pártszervezetek sok segítséget adnak tanácsaink­nak, s egyre nagyobb felelős­­­séget éreznek a tanácsok, mint az államhatalom helyi szervei munkájukért. Szükséges azon­ban, hogy tanácsaink ezt a se­gítséget igényeljék is. A jövőben fokozottabb fel­adatok várnak a tanácsokra, a végrehajtó bizottságokra és az egész tanácsapparátusra. Nö­vekszik felelősségük a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zésének meggyorsításáért, mezőgazdasági és ipari terme­­­lés állandó fokozásáért és mű­ködési területük szociális, va­lamint kulturális fejlődéséért, a lakosság életkörülményeinek szakadatlan javításáért. E feladatok sikeres végre­hajtása érdekében azonban a tanácstagoknak és végrehajtó­bizottságoknak fokozniok kell tömegszervező tevékenységü­ket. A tanácstagoknak és vég­rehajtóbizottságoknak köze­lebb kell­ kerülniök a dolgozók­hoz, választókhoz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a végrehajtó bizottsági szervek nem mindenben meg­felelően, sok helyen egyálta­lán nem támaszkodnak a tö­megekre a feladatok megoldá­sában. Mellőzik a tanácstagok, illetve az állandó bizottsági ta­gok tevékenységét és a tanács­tagok választókerületi munká­ját. A szocialista életnek, a szo­cializmust építő munkának alapvető tétele, hogy a felada­tok megoldásában a legszéle­sebb tömegben minden dolgo­zó részt vegyen. i . Becsülettel készülnek a tatabányai bányászok november­i megünneplésére Kemény harc, nagy küzde­lem folyik Tatabánya akna­­üzemeiben. A műszaki dolgo­zók vállvetve a vájárokkal, csillésekkel, közös erőfeszítés­sel küzdenek, hogy a Nagy Októberi Forradalom tisztele­tére minél több szenet adja­nak hazánknak. A szénme­dence területén általános han­gulat: „a meglévő havi adós­ságunkat mielőbb le kell tör­leszteni, csak így ünnepelhet­jük nyugodt november 7-ét!“lelkiismerettel Az utóbbi időben fellendült a verseny, akna aknával, bri­gád brigáddal küzd, hogy a ve­­télytársnál jobb eredményt ér­jen el. A tatabányai aknákon és Oroszlánybány­án ötven front brigád küzd az adósság letörlesztéséért, a havi terv túlteljesítéséért. Amióta fel­lángolt a köztük folyó ver­seny, azóta szemmel láthatóan emelkedik a tröszt termelése. Október 20-tól a tröszt nap mint nap teljesíti tervét, sőt 1,3 százalékkal csökkentette a havi adósságot is. Az élen az oroszlányi frontbrigádok ha­ladnak. Oravecz György DISZ- brigádja alig maradt el az ugyancsak oroszlányi Bartha István frontbrigádjának 173 százalékos havi átlagteljesít­ményétől. Nyomukba halad a Boros Miklós frontbrigád ..Szeptember 6-‘ aknáról, terven a felül adott 1630 csillés ered­ményével. A verseny eredményeként győzelmi jelentések érkeznek a különböző aknákról. „Novem­ber 7 tiszteletére a tatabányai XIV. akna szombaton reggel befejezte októberi tervét!“ Rö­viddel utánuk jelentést adott a tatabányai X-akna, majd a VI. akna is. ..Teljesítettük szavunkat, határidő előtt be­fejeztük a havi tervet!!’ Az élenjáró aknákban az egyes szénmezők és bányakör­zetek októberben kimagasló eredményeket értek el. A ta­tabányai X. aknában például Fenyesi György, Lois László és Torma István körzetvezető aknászok névmással vetélked­tek az októberi terv tel­jesíté­séért. Az aknászok között aennesi bányakörzet­ bizo­­nyult a legjobbnak 107 száza­lékos terv teljesítésével. Ha­­­sonló eredményességgel dol­­­­goztak a XIV. akna bányame­zejének vezető aknászai is, akik közül Dalos Árpád tört az élre 14,9 százalékos tervtel­jesítéssel. A versenyben példamutatóan vesznek részt a nok. A tatabányai DISZ-brigad XI. akna bányászai, akik egyhónapos előnnyel dolgoznak már éves térkőkön, büszkék lehetnek a fiatalokra. Nagy részük van abban, hogy az élenjáró akna ebben a hónapban is már 1500 tonna szenet adott terven fe­lül. Az egész akna dicsérete mellett külön elismerés illeti Danyi Lajos DISZ-brigádját, amely ebben a hónapban is túlteljesíti tervét amellett, hogy még szeptemberben be­fejezte az éves tervét. Az el­múlt hét péntekén a XI. akna mind a hat DTSZ szenelő bri­gádja befejezte éves tervét; MAI SZÁMBAN: A genfi külügyminiszteri értekezlet. (2. o.) — Pártszer­vezeteink fontos feladata a pártoktatás megszilárdítása (2. o.) — Száműzött ember (3. o.) — Mi az oka az idő­veszteségeknek a dorogi bányában. (3. o.) — Zárszám­adás előtt. (3. o.) — Úttörőknek. (4. o.) — Toto-tájékoz­­tató. (4. o.) SZEXTAKARÉKOSSÁGI Hánh­idai Erőmű­ Tatabányai I-es Erőmű Évek óta folyik a szén­takarékosági verseny a Tatabányai I-es Erőműben. 42 kazángépész figyeli naponta a versenytáblát, ahova minden esetben felkerülnek az eredmények. A kazán­­gépészek versenyében figyelembe veszik a ter­helést, a nyomást, a salakéghetőt, a füstgázhő­­fokot, a füstgáz szénsavtartalmát. A sokrétű megfigyelés eredményeként mérik a széntaka­rékosságot. A versenyben az év elejétől az erőmű kazángépészei 14990 tonna szenet takarítottak meg. Ebből a szénmennyiségből 11 millió 370 ezer kilowattóra energiát lehet fejlesz­teni. És ha az energiát ipari terméknek számítjuk át, akkor ennyi energiával 227 millió 400 ezer forint értékű ipari terméket, lehet előállítani. A hatalmas eredményt a verseny nyilvános­ságával, a munka jó műszaki megszervezésé­vel érték el. Horváth József igmándi kazán­­gépész műszakonként átlagosan gramm szenet takarított meg eddig, 1365 kilo­Raszter Lénává pedig 1324 kilogrammot, de Majoros Tamás és HoHcsek István műszakonkénti megtakarítása is több mint 1300 kilogramm szén. A szakok közötti versenyben Mák And­rás szakja vezet 9084 kilogramm műszakon­kénti megtakarítással. A versenyben második Nemes György szakja. A nagy mennyiségű szénmegtakarítás azért is értékes, mert ma­gas kalóriatartalmú szénnel dolgoznak. A harmadik negyedévben csak az anyag­felhasználás megszigorításával 500 000 fo­rinttal csökkentették az önköltséget. Az összes költségek csökkentésével az energia 7,6 százalékkal lett olcsóbb. Amikor a Bánhidai Erőmű dolgozói csatlakoztak a 20 bu­dapesti üzem felhívásához, Csorba István sas kazánfűtő a Kossuth-di­széntakaré­­kossági mozgalom kiszélesíté­sére szólította fel az erőmű fűtőit. Ez annál is inkább szükséges negyedévben volt, mert az első­­, tervezettnél több ezer tonna szénnel hasz­náltak fel többet, s csak a második negyedévben kezdő­­­dött meg a fűtők szén­takaré­kossági versenye. Az ered­mény ekkor még mindössze 814 tonna megtakarítás volt, azonban a fűtők már sokkal eredményesebben dolgoztak. Csökkent a salakban az ég­hető, kevesebb szén kellett ugyanannyi energia előállítá­sához. Mátyás János fűtő a tervezett, 14,5 százalékos sa­­lakéghetőt 13,6 százalékra szorította, Horváth Lajos 12,3, Földes István pedig 12,9 szá­zalékra. A 24 fűtő széntakaré­kossági versenye nyomán a harmadik negyedévben már 2738 tonnára növekedett megtakarított szén mennyisé­­­ge. Horog­ Erőmű Nincs ..plafon“ a széntakarékosságban sem. Ezt bizonyítják a Dorogi Erőmű leg­utóbbi eredményei. És még valamit: azt, hogy nem szabad egy-egy jó eredmény után a ba­bérokon ülni. A harmadik negyedév végén, amikor az él­­üz&nv kitüntetést átadták a Dorogi Erőműnek, a széntakarékossági mozgalomban elért ered­ményeiért, a Szakma kiváló dolgozója címet kapta többek között Murányi János fűtő is, a Vén-brigád egyik tagja. A brigád átlagos eredménye akkor 9,78 százalékos CO2, a sa­­lakághető pedig 12,87 százalék volt. A negyed­év végével azonban nemcsak hogy nem ért véget, hanem egyre élénkebbé válik az üzem­ben a széntakarékossági verseny. A legutóbbi értékelés szerint ismét a Vári-brigád vezet, de most már 8,8 százalékos C02-vel és 10,1 szá­zalék salagéghetővel. Érdekes, hogy a verseny jelenlegi második helyezettje még ennél is alacsonyabbra szorította a salagéghetőt, 9,7 százalékra. Azért került mégis a második helyre, mert CO--je 7,67 százalék, ezt tehát nem tudta megfelelő szinten tartani, de a gáz nem égett el teljesen, magasabb volt a füst­monoxid tartalma. Mindkét brigád mögött messze elmarad a verseny harmadik helyezett­je, a Dobai-brigád. Náluk magasabb a füst monoxid-tartalma is, a salakéghető 13,6 száza­lék. A verseny eredményeként ebben a hónap­ban az egész üzem salakéghető átlaga alig ha­ladja meg a 12 százalékot. A szén ilyen módon való jó kihasználása azt jelenti, hogy a Do­rogi Erőmű ma 0,6 fillérrel olcsóbban állít elő egy kilowattóra áramot, mint hónap elején. Kombájnok is segítenek a betakarításban A két napig tartó esőzések után fokozott ütem­ben kezd­ték meg ismét megyénk ter­melőszövetkezetei az abba­hagyott legfontosabb mező­­gazdasági munkákat. A tatai Augusztus 20, a sárisápi Petőfi és a vaspusztai Szabad Nép Termelőszövetkezet tagjai je­lentették, hogy befejezték az ősziek vetését. A koppány­­monostori Dózsa Termelőszö­vetkezetben mindössze 15, a leányvári Előrében pedig 20 hold búzát kell elvetniük ah­hoz, hogy teljesíthessék az ősziek vetési tervét. Az őszi tervek teljesítésében legjobban a pilismaróti Lenin Útja, a bajnai Alkotmány és a mogyorósbányai Új Élet Ter­melőszövetkezet maradt le. Ezekben a tsz-ekben kukorica és burgonya után tervezték a búza vetését, a betakarítást, viszont még meg sem kezdték. Ezekben a termelőszövetke­zetekben nemcsak a tagokra, hanem a bajnai gépállomásra is fokozott feladat hárul. Min­den percet ki kell használni ahhoz, hogy meggyorsítsák a betakarítás ütemét, ehhez pe­dig feltétlenül szükséges, hogy a gépállomás rendelkezésükre bocsássa betakarító gépeit. Követni kell az Ácsi, a Tatai és a Nagyigmándi Gépállomás példáját, akik nemcsak a fű­kaszákat alakították át kuko­­ricaszárvágásra, hanem egy­­egy kombájnnal is segítik körzetükben levő termelőszö­­­vetkezeteket, hogy mielőbb el­vethessék legfontosabb ke­nyérgabonánkat, a búzát. TÍZ komárom megyei bé­ke­harcos KITÜNTETÉSE Az Országos Béketanács múlt hét csütörtöki felhívása nyomán Tatabányán még az­nap, a délelőtti órákban a me­gye legjobb békeharcosai, az MNDSZ és a népfrontbizottsá­­gok képviselői megbeszélték az elkövetkezendő hetek nagy fel­adatait: mit tegyenek azért, hogy megyeszerte minden dol­gozó tisztán lásson a világpo­litika kérdéseiben. A megbe­széléseken Ratkó Anna, az Or­szágos Béketanács alelnöke tájékoztatta a nemzetközi hely­zet legfrissebb eseményeiről a jelenlévőket. A négy nagy­hatalom tanácskozásáról szól­va a többi között a következő­ket mondotta: “ Minden logikusan gondol­kodó embernek, s köztük a né­met népnek fontos, hogy ne hozzák létre az agressziót je­lentő újrafelfegyverzést, ha­nem Németországnak és min­den más népnek biztosítsák a békés, nyugodt együttélés le­hetőségét. Ratkó Anna tájékoztatója után a jelenlévők elmondották elgondolásukat, terveiket, hogy hogyan erősítik munkájukat, mit kívánnak tenni a Béketa­nács felhívására. Patvaros József, a tatabá­nyai VIII-as akna békebizott­ságának titkára arról beszélt, hogy nap mint nap a bányá­szok között van, s alkalma van látni, hallani, mennyire érdekli a dolgozókat a politi­ka eseményei „Vannak azon­ban — mondotta — tájékozat­lan dolgozók is, ezért fontos, hogy a béketitkárok képzet­tek legyenek, minden ese­ményről tudjanak, hogy meg tudják magyarázni a legegy­szerűbb embernek is érthetően a nemzetközi politika össze­függéseit, kihatásait a minden­napi életre. Steiner Rezső, a Hazafias Népfront megyei elnöke hang­súlyozta, hogy a tömegszerve­zetek, elsősorban az MNDSZ és a népfrontbizottságok fog­janak össze és a genfi tanács­kozás idején tartsanak széles­körű, színvonalas ismertető­ket. A megbeszélés végén Ratkó Anna elvtársnő, a Béketanács nevében dr. Kisbán Jenőnek, Bárdos Lászlónak, Szigetvári Józsefnek, Fekete Ferencnek aranyjelvényt, Berki Gyulá­nak, Gyirkovszky Ágnesnek, Cs. Horváth Jánosnénak, Uhla­­rik Nándornak, dr. Horváth Józsefnek és Takács Jánosnak ezüstjelvényt nyújtott át a békemozgalomban végzett lel­kes, fáradhatatlan munkáju­kért. Ezt követően Pardi Zoltán, a tatabányai Rákosi Mátyás gimnázium tanára javaslatára táviratot intéztek a genfi érte­kezleten résztvevő külügymi­niszterekhez. A táviratban többek között ezeket írták: „Azok a népek, melyeket Önök az értekezleten képvi­selnek, különböznek társadal­mi berendezésükben, világné­­zetben, politikai felfogásban. De egyek abban, hogy gyűlölik a háborút, s minden erőfeszí­tésükkel olyan világot akar­nak építeni, melyben család­juk, gyermekeik és népeik bé­kében, boldogságban élhetnek. Bízunk abban, hogy önök se­gíteni fogják a­ világ népeinek ezt a törekvését.“

Next