Dolgozók Lapja, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁG­A ÉS A MEG­YEI TANÁCS L­APJA XXIII. ÉVFOLYAM, 315. SZÁM ★ ARA: 70 FILLÉR * 1908. OKTÓBER 18. PÉNTEK A közlekedés fejlesztésének új koncepciójáról tanácskozos az országnyit Úi törvényjavaslat a vasútakról Csütörtök délután 10 óra­kor folytatta az országgyűlés­ tanácskozását A plenáris ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Je­nő, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke, to­vábbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai és a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Beje­lentette, hogy napirend sze­rint Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke válaszol kormány­beszámolóval kap­a­csolatban szerdán elhang­zott felszólalásokra. A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszönetet mon­dott a vitában felszólalt kép­viselőknek, akik hozzászólá­sukkal sok segítséget, egy­ben jó néhány új feladatot is adtak a kormánynál­­. Köszönettel emlékezett meg arról a bizalomról, amely a kormány tevékenységét il­letően kicsendült a képvise­lők szavaiból. Ezután arról beszélt, örömmel vette a szerdán es­te érkezett hírt, hogy aláír­ták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet kato­nai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásá­nak feltételeiről. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya nevében üd­vözlöm az egyezményt, s ki­fejezem kormányunk egyet­értését — mondta többek között. A Minisztertanács elnöke ezt követően részletesen vá­laszolt a képviselők felszó­lalásaira. ★ Ezt követően Dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter a kormány nevében terjesztette az or­szággyűlés­­ elé a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját, és a vasúti tör­vényjavaslatot. Elmondotta, hogy noha­­ a magyar tör­vényhozás és jogalkotás sok­szor foglalkozott a közleke­dés problémáival, átfogó közlekedéspolitikai koncep­ciót utoljára 120 évvel ez­előtt tárgyalt. Az 1848-ban alkotott 30. törvénycikk köz­lekedésügyünk fejlődésében hosszú ideig szerepet játszott,meghatározó . Az eltelt­ több mint egy évszázad folyamán nemcsak a társadalmi forma, a nem­zetközi erőviszonyok, az or­szág politikai és gazdasági környezete változott meg, hanem a közlekedés eszkö­zei és módjai is lényegesen módosultak. Mérlegre kell tehát tennünk a múlt örök­ségét,­­ és olyan új közlekedés­politikai koncepciót kell kialakítanunk, amely megfelel a mai modern követelményeknek, és vi­szonylag hosszabb időre megszabja a fejlődés út­ját. A miniszter utalt arra, hogy a közúti járművek el­terjedésével új lehetőségek nyíltak a közlekedés korsze­­r­űsítésére, gyorsítására. Eh­hez modern úthálózatot kell építeni, s új alapokra kell helyezni a vasúti és a közúti közlekedés együttműködését. A miniszter ezután több példával illusztrálta azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket az ország a közlekedés fejlesztése érdekében tett. Jelentősen előrehaladt a vasút-rekonstruk­ció, a villamosított hossza ma már vonalak megha­ladja az 569 kilométert és Záhonytól Hegyesha­lomig ma már összefüg­gő villamosított hálóza­ton bonyolódik le a for­galom. Az országos közúti hálózat korszerűsítésének ütemét számottevően sikerült gyor­­s­sítani. 1960-ban az aszfalt­­burkolatú utak aránya még csak 20 százalék volt, ma már 12 000 kilométeres hos­­­szával eléri a 40 százalékot. Megkezdtük az ország első autópályáinál­, az M 1-es és az M 7-es utaknak az építé­sét is­­­ 1960 óta a személyau­tók száma hazánkban öt­szörösére növekedett, s ma már eléri a 150 000-et. Ezenkívül félmillió motor­­kerékpár közlekedik az or­szágban. Rohamosan nőtt az autóbuszok és a teherautók száma is. A rendszeres autó­­buszjáratok jelenleg 2600 te­lepülést szolgálnak ki, az autóbuszhálózat hossza pe­dig 20 000 kilométer fölé emelkedett, tehát kétszer olyan hosszú, mint vasúthá­lózatunk.­­ A koncepció közlekedéspolitikai kidolgozásakor abból indultunk ki, személy- de főleg az hogy a áru­­szállításban belátható ideig továbbra is a vasút viseli a legnagyobb terhelést földraj­zi adottságainknál fogva és gazdasági megfontolások alapján is a belföldi utas- és áruszállítást suttal, illetve a döntően a va­­közúti közlekedés vasút és a kooperá­ciójával elégítik ki. A hajó­zást, a repülést és a csőveze­tékes szállítást sajátos, illet­ve kiegészítő jellegű rendel­tetésüknek megfelelően kí­vánjuk fejleszteni. — A vasút rekonstrukciója keretében folytatjuk a vona­lak és a mozgatás korszerű­sítését. Felszámoljuk a gőzüze­mű vontatást, felfrissít­jük és a szükséges mér­tékben bővítjük a jár­műparkot. — Szükséges az úthálózat megfelelő fejlesztése, kar­bantartása. A gépjárműfor­galom fejlesztése élénken foglalkoztatja a közvéle­ményt. A modern közúti közlekedés fejlesztésének két alapvető indoka van. Az egyik az, hogy bizonyos szál­lítási feladatok ellátásában a gépkocsi népgazdasági szin­ten is előnyösebb, hatéko­nyabb, mint a vasút. A má­sik indok, hogy bár sok te­rületen nem olcsó, sőt jóval drágább a gépkocsin történő szállítás, mint egyéb közle­kedési eszközökkel, de köz­ismerten kényelmesebb, ru­galmasabb, az egyéni igé­nyeknek jobban megfelel.­­ A közlekedéspolitikai koncepció külön fejezetet szentel a kis forgalmú vona­lak és állomások forgalmá­nak átterelésére, a körzeti állomási rendszer kialakítá­sára. E probléma jó megol­dása egyik előfeltétele an­nak, hogy körvonalazott,a koncepcióban az egész magyar közle­kedési rendszer megúju­lásának programját ész­szerűen és hatékonyan megvalósíthassuk. Vasúthálózatunk a régi közlekedési rendszertől te­kintélyes, körülbelül 2000 ki­lométer összhosszúságú nor­mál és keskeny nyomtávú kis forgalmú vasútvonalat örökölt. E vonalakat részben már most, részben az elkö­vetkező ötéves tervek idején fel kellene újítani, amire legalább két és fél milliárd forintot kellene költeni, h­a azonban valóban korszerűek­ké is akarnánk tenni e vo­nalakat, úgy ennek az ös­­­szegnek a kétszeresére len­ne szükség. A kis forgalmú vonalak­hoz hasonló, az ugyancsak kis forgalmú sok problémája.vasútállomá­s probléma megoldása az úgynevezett körzeti állomás-rendszer, amely­nek fokozatos kiépítését a koncepció előirányozza. Ennek az a lényege, hogy a sok apró vasútállomás he­lyett kevesebb, de korsze­rűbb, nagyobb körzeti állo­mást hozunk létre, ahol a modern üzem minden felté­telét biztosíthatjuk. A körze­tesítés a személyszállítást alig érinti, mert az árufor­galomból­­ kizárt állomásokon az utasforgalom továbbra is megmarad, ha az igények azt indokolják. A körzetesí­tés megvalósításához szük­séges útépítések, korszerűsí­tések, a teherautó- és autó­­buszpark kiegészítése, a gócpontok való ellátása, rakodógépekkel a körzeti ál­lomások kiépítése nem igé­nyel a népgazdaságtól sem­miféle külön áldozatot. A racionalizálás folytán jelentkező megtakarítá­sok nemcsak a költsége­ket fedezik, hanem ezen felül is hasznot jelente­nek. Ugyanakkor meggyorsul a forgalom. Az utasforgalom egy részét az autóbusz-köz­lekedés veszi át, amely sű­rűbb járataival igen népszerű lesz,bizonyára A miniszter ezután a mun­kaerő-problémával foglalko­zott. Elmondta, hogy a kon­cepcióban előirányzott mű­szak, fejlesztés és az ahhoz kapcsolódó szervezési intéz­kedések növelni fogják a munka termelékenységét. Dr. Csanádi György ez­után rámutatott arra, hogy a beterjesztett vasúti tör­vényjavaslat törvényerőre emelésével igen régi hiányt póto­lunk. A vasutakra vo­natkozó alapvető rendel­kezéseket átfogóan tar­talmazó törvény ugyanis a felszabadulás előtt sem volt. — Amíg a vasúti törvény­­javaslat — céljának megfe­lelően — szigorúan megfo­galmazott jogszabály-szöveg, amely a stabilitást, biztonságot szolgálja, a jog­­adds, a közlekedéspolitikai kon­cepció nem merev tervezet. Célja az, hogy körvonalaz­za a közlekedés nagyobb távra szóló gazdaságpolitiká­ját, amely szerves része párt és a kormány országos a gazdaságpolitikájának. (Folytatás a 3. oldalon.) „MENTIK" A HEGYOLDALT Az esztergomi Várhegy geológiai viszonyai következ­tében a déli homokfal kő­tömbjei veszélyeztetik az alatta lévő házakat, és a restaurálás alatt lévő Ár­pád-kor­i várat. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat Műszaki Osztálya kidolgozott egy­ olyan eljá­rást, amelynek segítségével meg lehet állítani a természetes pusztulását.kőzet A két fázisból álló mun­kát a BÁV dorogi nők dolgozói végzik. körzete­Elő­ször a Várhegy tetejéről 20—25 méter mély .lyukakat fúrnak a laza kőzetbe. Majd vastag betonvasat állítanak a lyukba, és híg cementtel injektálják a kőzetet. A második fázisban az ol­dalfalra merőlegesen fúrnak lyukakat, ebbe úgynevezett horgonyokat szerelnek, ame­lyek megkötik az omló szik­lafalat. A már megmentésre nem érdemes kőzeteket pe­dig eltávolítják a hegy ol­dalából. Hatalmas állványzat áll a Várhegy oldalában. Mentik a pusztuló köveket. A függőleges lyukakba magas nyomás mellett híg cement­­oldat kerül.

Next