Dolgozók Lapja, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. DECEMBER 3. KEDD 1969. fenuár 1-től: Új hitelpolitika Előnyben részesülnek a gyorsan megtérülő gazdaságos beruházások A mezőgazdasági hitelek továbbra is kedvezményezettek Dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hétfőn tájékoztatta az újságírókat a kormány hitelpolitikai irányelveiről, amelyek 1969. január 1-én lépnek életbe. Az új irányelvek egyik sajátossága, hogy azok nem meghatározott időszakra szólnak, hanem addig maradnak érvényben, amíg azt a gazdasági helyzet szükségessé teszi. Ily módon az irányelvek nagyobb biztonságot adnak a vállalatoknak, alkalmazkodnak a mindenkori helyzethez. Az irányelveken csak akkor változtatnak, ha a gazdasági helyzet ezt szükségessé teszi, s a piaci viszonyokat figyelemmel kísérő vállalatok erre majd fel is készülhetnek, számolhatnak az esetleges módosításokkal. A beruházási hitelekkel foglalkozó irányelvek egyik fontos vonása, hogy előnyben kell részesíteni a gyorsabban megtérülő, gazdaságos beruházásokat. A beruházási piacon ugyanis az idén meglehetősen nagy feszültségek keletkeztek, az igények nagyobbak, mint a lehetőségek. A jövő évi beruházási hitelek irányszáma körülbelül ugyanolyan lesz, mint az idei, ezeket az összegeket azonban ésszerűbben kell felhasználni. Beruházási célokra a hitelezés fő formája a 36 hónapig terjedő középlejáratú hitel lesz. Gyorsan megvalósuló beruházásra ösztönzi a vállalatokat a többi között, az a rendelkezés, hogy a lejárat időtartama nem a beruházás befejezésének, hanem 11 a hitel első folyósításának időpontjában kezdődik. A hosszú lejáratú beruházási hiteleket csak úgynevezett preferált, vagyis sajátosan előnyös célokra lehet nyújtani. Általában azok vállalatok kaphatják, ahol a a beruházással létrehozott termelőkapacitás a befektetés minden száz forintja után legalább hét forint nyereséget biztosít. A javító-szolgáltató vállalatok ötforintos nyereség esetén is kaphatnak ilyen hiteleket. Rövid lejáratú, 12 hónapos hiteleket, csak idényszerű, átmeneti finanszírozásra folyósítanak. Az ilyen hitel fő feltétele, hogy az azt igénybevevő vállalat valójában olyan terméket készítsen, amelyek a piacon eladhatók. Nem nyújtanak hitelt, ha a vállalatnak túlzottak a készletei, ha kedvezőtlen az exportja, vagy ha olyan terméket akar gyártani, amelyeket más szocialista országból beszerezhetnénk,előnyösebben A mezőgazdasági hitelkérelmek elbírálásakor továbbra is a támogatás, a kedvezményezés álláspontjából indulnak ki. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az általános 36 hónap helyett 48 hónapra kaphatnak középlejáratú és 10—15 évre hosszúlejáratú hiteleket. Beruházási hiteleik után az eddigi 6, 7 és 8 százalék helyett 5, forgóeszköz-hiteleik után pedig az eddigi 7 helyett 6 százalék kamatot fizetnek, további kedvezmény számukra, hogy az egyéb vállalatoktól eltérően, nem vizsgálják náluk a hitelből megvalósított beruházások nyereségminimumát. Külön hitelkeretet szabnak meg a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknek, mert ezek különben hátrányba kerülnének a hitelkérelmek elbírálásakor. A kormány a jövőben különleges kedvezményben részesíti a gazdaságosan exportáló vállalatokat. A hitelkeret tíz százalékát, mint minimumot, olyan fejlesztési célokra tartalékolják, amelyek az export, a konvertibilis devizabevételek fokozását segítik elő. .A tapasztalatok szerint a tőkés cégek később fizetnek, mint a szocialista országok vállalatai, s ez hátrányos helyzetbe hozta azokat az exportőröket, akik nyugatra szállítottak árut. Ezért 1969. január 1-től az exportból származó úgynevezett forgatható okmányok, vagyis váltók, kötelezvények leszámítolási kamatlába az eddigi 5 százalékról 180 napig terjedő hitelidő esetén 2, ennél hosszabb idő esetén pedig 3 százalékra csökken. A kintlevőségek beérkezése esetére a kamattérítést az eddigi 2-ről 4 százalékra emelik. í VEZETŐKÉPZÉS Középpontban: a vezetés módszere December 9-én és 10-én rendezi meg a II. vezetéstudományi konferenciát Budapesten a Műszaki és Természettudományiók Szövetségének Egyesüleközponti ipargazdasági bizottsága. Az esemény programjáról hétfőn délelőtt tájékoztatták a sajtó képviselőit. Elmondták: az első hasonló esemény programján, két évvel ezelőtt, elsősorban a vezetőképzés szükségességéről és a vezetés tudományának még csak a megalapozásáról volt szó. A mostani tanácskozás már egészen más helyzetben kerül sorra. Hazánkban ugyanis jelenleg már körülbelül 10 000 olyan vezető működik különböző beosztásban, aki végzett, már valamilyen vezetőképző tanfolyamot a közelmúltban pedig megalakult az Országos Vezetőképző Központ, amelynek első tanfolyama éppen most fejeződött be. Ezért a jelenlegi tanácskozás középpontjába már a vezetés módszereit állították. A konferencia első napján két elméleti és kilenc gyakorlati tárgyú előadás hangzik el. Az utóbbiak témái között most jelenik meg a vállalati politika, ami az új mechanizmus szülöttjeként váltotta fel a korábbi minisztériumi irányítású iparpolitikát. A lélektan és a szociológia alkalmazásával összefüggő kérdésekről a Lenin Kohászati Művek részéről hangzik el beszámoló, mert ez az ország egyetlen olyan vállalata, ahol függetlenített szociológus dolgozik és külön szociális igazgatói státus van. Két előadás is foglalkozik azzal, milyen erőteljesen veszik igénybe újabban a vezetők munkájuk támogatására a matematikai módszereket. A tanácskozás második napján kerekasztal-megbeszélést tartanak. i Gépek Finnországból Lábatlannak Lábatlanra megérkezett Finnországból az első gépszállítmány, az konypapírgyárhoz épülővéMásfél éven át ezentúl folyamatosan érkeznek a berendezések a Helsinkitől létre fekvő karhulai északkőgépgyárból, összesen ötszáz vagon gépet, illetve gépalkatrészt szállítanak Lábatlanra. A korszerű papírgyártó gépeket a csaknem 300 méter hosszú és 72 méter széles óriáscsarnokban helyezik el. Az új papírgyár első gépegységével a tervek szerint 1970 közepén kezdik meg az üzemi próbákat. Ezt követően folyamatosan kapcsolják majd be a termelésbe a másik három gépsort is. Az új nagyüzemben olyan papírféleségeket állítanak majd elő, amelyeket eddig túlnyomórészt importálnunk kellett Többek között pergament biblia-nyomó, légiposta, szalvéta és selyempapír, valamint többféle famentes csomagoló anyagot gyártanak majd. A megyei tanács hivatali vezetői, a pártszervezet, és a szakszervezeti bizottság hétfőn vendégül látták a megyei tanács 24 nyugdíjas dolgozóját, akiket Kroszner László, a megyei tanács vb-elnöke köszöntött. A fehér asztal mellett kellemesen telt az idő és a deres hír ú kollégák sok kedves emléket idéztek fel abból az időből, amikor még aktívan munkában álltak, I Nyolcvan emlékplakett Propagandistáknak, politikai tanfolyamok oktatóinak nyújtottak át emlékplaketteket szerte az országban, a párt megalakulásának 50. évfordulóján. Megyénkben nyolcvanan kapták meg ez alkalommal a Központi Bizottság emlékplakettjét,s elismerésként a sok éve folytatott munkáért. Figyelemre méltó és elgondolkoztató, hogy a sokféle területen tevékenykedő pártmunkások közül éppen a propagandistákat érte ilyen elismerés ezen az ünnepi évfordulón. E tény is arra utal, hogy a marxista ideológia terjesztése elsőrendű helyet foglal el a párt egész tevékenységében. Újból aláhúzza, hogy propagandistának lenni — fontos és szép pártmegbízatás. Sokat tesz a párt ügyéért, aki ezt a megbízatást színeslélekkel látja el. Álljon az esti egyetem tanári katedráján, vagy falusi párthelyiség irodájában üljön az asztalfőn — jó propagandista csak az lehet, aki folytonosan lépést tart az elmélet fejlődésével. A nyolcvan megjutalmazott mind sok éve tanít, oktat már, de egy sincs közülük, aki pusztán régi rutinjából élne, korábbi ismereteire hagyatkozna. A fejlődés mai rohanó tempója nem engedi meg az ilyesmit. A marxista elmélet napjainkban reneszánszát éli — új megállapítások egészítik ki a régieket, árnyaltabb megfogalmazást és elmélyültebb igazolást nyernek az alapvető tételek is. Időt, és energiát igényel e fejlődés nyomon követése, de a jó propagandista nem sajnálja ezt az „áldozatot”. Éppen, mert számára ez nem áldozat, hiszen őt magát is szenvedélyesen érdekli, amit oktat, így lehet „naprakészen” korszerű az átadott tudásanyag. De a korszerű tartalom korszerű módszerek nélkül nem érhet el igazán hatást. Ezért törekszik a jó propagandista az oktatás módszereinek fejlesztésére is. Sok éve folyik a harc a száraz, „iskolás” tanítás ellen a pártoktatásban, s e küzdelem nem is eredménytelen. Újabban a felsőbb pártszervek a pedagógiai, didaktikai ismeretek elsajátításához is erőteljesebb segítséget nyújtanak a propagandistáknak. De valamennyien egyelőre nem juthatnak el ilyen tanfolyamokra. Az önképzés, a gyakorlati tapasztalatok gondos elemzése, azonban ebben is segíthet és segít is. Sok olyan propagandistát lehetne felsorolni, akinek módszereit az állandó megújulásra való törekvés jellemzi. Fáradságos dolog tehát jó propagandistának lenni. Ezt felismerve szóltak a propagandisták munkájáról a nemrég tartott alapszervezeti értékelő és vezetőségválasztó taggyűléseken. Ezt a fáradozást ismerték el a Lenin tésének évfordulóján szüleátadott emléklapok és jutalmak. És azt fejezték ki a most átnyújtott emlékplakettek is. Amelyek voltaképpen nemcsak e nyolcvan propagandista munkájának megbecsülését tanúsítják, hanem közvetve mindazokét, akik a politikai oktatás valamelyik területén ismertetik és magyarázzák eszméinket. A kormány határozata nyomán... .Megyénk sütőiparának távlati fejlesztési terve Négy új kenyérgyár épül — Napi hetven tonnával nő a kapacitás — Javulnak a munkakörülmények Széles körű vizsgálattal mérte fel a kormány a sütőipar jelenlegi helyzetét. A vizsgálat többek között megállapította, hogy a sütőipari termékek minősége, az áruellátás választékossága időrendje nem elégíti ki és a növekvő igényeket. A tapasztalt hibák megszüntetése érdekében a kormány határozatában hatásos intézkedéseket hozott a sütőipar fejlesztésére. A rendelkezés értelmében a sütőipar fejlesztését átmenetileg célcsoportos beruházásnak minősítik. Határozat született a használaton kívüli sütőüzemek üzembeállításáról — még magánszektor esetén is —, s sütőipar gépesítéséről, szállítás korszerűsítéséről.a A határozat szellemében elkészült megyénk sütőiparának távlati fejlesztési terve is. 1975-ig dolgozta ki megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya a tervezetet. E szerint megyénkben 9 ellátási körzetet alakítanak ki, figyelembe véve, hogy ezek ne essenek távol a kenyeret előállító üzemtől. Az egyes üzemekhez kapcsolt községek, települések számának megállapításánál figyelembe vették a terméket kibocsátó gyár termelékenységét, szállító kapacitását és az útviszonyokat is. Megyénkben nem célszerű a használaton kívüli, elavult üzemek felújítása. A vidéki, kis kapacitású ezért folyamatosan üzemeket leállítják, s az így kieső kapacitás pótlására új üzemeket építenek, illetve a meglévő üzemekben műszaki fejlesztést, rekonstrukciót hajtanak végre. A terv szerint megyénkben 1975-ig négy új kenyérgyár épül. Komáromban 1971-ig elkészül a 13,2 tonna kapacitású, 12 milliós beruházási összeggel készülő gyár. Tatán, Tatabányán és Esztergomban 1975-ig épül meg az új kenyérgyár. A megyében épülő kenyérgyárak beruházási költsége meghaladja az 56 millió forintot. A tervezett új üzemek létesítési költségeit megyei erőből nem tudják biztosítani, így ezt központi keretből biztosítják. Felmérték azokat, az üzemeket is, ahol a kapacitás nagyfokú növelése érhető el rekonstrukcióval. A fejlesztési terv szerint kilenc nagy rekonstrukcióval kell számolni, amit a vállalatok saját beruházási alapjukból fedeznek. A távlati fejlesztés révén megyénk sütőiparának napi kapacitása a jelenlegi napi 114 tonnáról 184 tonnára növekedik. A jelenlegi 68 — többségében korszerűtlen — sütőüzem helyett 1975-ig 35 korszerű, nagyobb kapacitású üzem biztosítja a lakosság ellátását Megyénk sütőipara az 1968—70-es években 22,5 millió forintot fordít műszaki fejlesztésre. A távlati fejlesztésben különös figyelmet fordítanak a kemencék tüzeléstechnikájának megválasztására. A jelenleg túlnyomó többségében széntüzelésű kazánok helyett áttérnek az olajtüzelésre. A sütőipar egyik kényes kérdése a munkaerőhelyzet. A jelenlegi állapot szerint megyénkben 222 fő a szakmunkás, akik közül évente 10—15 fő kerül nyugdíjba. Az ipari tanulók száma korántsem biztosítja a zavartalan szakmunkás-utánpótlást. Tervezik, hogy már a következő egy sütőipari tanévben osztályt indítanak a tatai szakmunkásképző intézetben. A sütőiparban uralkodó munkakörülményeken — gyakori túlórázás, nehéz fizikai munka — javítanak, ami a fluktuáció csökkenését eredményezheti. Gépesítéssel, automatizálással pedig elérhető az is, hogy olyan munkakörökben, ahol jelenleg szakmunkás dolgozik, a jövőben betanított munkást tudnak alkalmazni. A termelést jelentékeny mértékben befolyásoló intézkedéseken kívül számos olyan elképzelés foglalkoztatja a sütőipar vezetőit, ami javítja az ellátás jelenlegi helyzetét. Több szakboltot nyitnak, új típusú szállítóeszközöket vásárolnak.