Dolgozók Lapja, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

2 Egy nap külpolitikában Maurice Schumann francia külügyminiszter kezdődő hivatalos csütörtökön 1 moszkvai látogatása áll a szovjet főváros politikai megfigyelői érdeklődésének középpontjában. A „önálló látogatás” keretében utoljára négy esztendővel ezelőtt, 1965 őszén járt Couve de Murville hivatalos úton a Szovjetunióban. A jelenlegi francia külügyminiszter moszkvai utazását igazolja az a tény, hogy Schumann fog elnökölni a szovjet—francia tudományos, műszaki és gazdasági együttműködést biztosító vegyesbizottság, az úgynevezett „nagybizottság” jövő héten a szovjet fővárosban kezdődő ülésszakának megnyitásán. Schumann moszkvai útjának jelentőségé ken túlmenően a francia külügyminiszter látogatásának érdemi jelentőségét abban látják, hogy francia részről nyilvánvalóan újból megerősítik, hogy a Szovjetunióval való együttműködés fejlesztése nem valamilyen konjunktúrális, személyekhez kötött politika, hanem az objektív helyzet követelménye, a történelemben és a francia nemzeti érdekekben egyaránt mélyen gyökerező irányvonal. Magától értetődően Schumann moszkvai hivatalos tárgyalásai a kétoldalú kapcsolatokon túlmenően magukban foglalják a nemzetközi helyzet egészének áttekintését. A nemzetközi látóhatár vizsgálatát felettébb megkönnyíti, hogy a Szovjetunió és Franciaország a legidőszerűbb és a legkiélezettebb nemzetközi kérdésekben, így a vietnami és a közel-keleti eevező álláspontokat kérdésben képvisel. Tüntetések Chicagóban Többnapos tüntetés-sorozat kezdődött szerdán Chicagóban. A „Diákok a Demokratikus Társadalomért” elnevezésű radikális szervezet tagjai a tüntetéseken tiltakozni akarnak a vietnami háború, a chicagói rendőrség erőszakos fellépése és különösen a városban folyó „összeesküvési per” miatt. A per nyolc vádlottja ellen a tavaly augusztusi chicagói tüntetések szervezése miatt indítottak eljárást A nyolc vádlottat „kormányellenes összeesküvés” címen akarják elítélni. A tüntetés-sorozat előestéjén Chicagóban ismeretlen tettesek felrobbantottak egy rendőr-emlékművet, a Haymarket-téren. Ezen a téren a rendőrség a múlt század végén sortüzet adott le sztrájkoló munkásokra és a véres összecsapásnak több halottja volt a rendőrök soraiból is. a szenátusban Szerdán újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben a szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Frank Church demokrata és Mark Hatffield republikánus szenátor terjesztette elő közös határozati javaslatát, amely nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli, olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. Fulbright az október harmadik harmadára tervezett bizottsági ülésen meg akarja hallgatni Laird hadügyminisztert és Rogers külügyminisztert is a Nixon-kormány vietnami politikájáról. A Pentagon képviselői azonban közölték, hogy a hadügyminiszter a tervezett „előadásokat tart időpontban az ország más városaiban”. A helyzetelemzők mindeze- Javaslatok A „vietnamizálás” ára Az amerikai parancsnokság tájáról vonja le, az említett napi közleményében csupán szórványos harci tevékenységről számolt be. A partizánok 14 ízben vettek tüzérségi tűz alá különböző amerikai, illetve dél-vietnami katonai célpontokat. Az amerikai veszteségeket összesítő jelentésekben az amerikai katonai parancsnokság megelégedéssel állapítja meg, hogy a saigoni kormány csapatok lassan kezdenek az amerikaiaknál aktívabb szerepet vállalni a hadszíntéren. A jelentés ezt a következtetést a múlt hét veszteségük időszakban „mindössze” 95 amerikai, viszont 308 dél-vietnami katona vesztette életét. Az elmúlt években — állapítják meg amerikai körökben — az amerikai veszteségek gyakorta háromszorosan is meghaladták a kormánycsapatok veszteségeit. Izraeli légitámadás Izraeli légikötelékek szerdán hajnalban rakétákkal és gépfegyverekkel támadták Al Salai helységet, Ammantól mintegy 70 kilométerre, Irbid városka közelében. Jordániai szóvivők szerint a légelhárítás felvette a harcot a betolakodó repülőgépekkel és távozásra kényszerítette azokat. Az izraeli akció következtében két polgári személy életét vesztette, három pedig megsebesült — közölték Ammanban. Tel Aviv-i közlés szerint az újabb izraeli légitámadás az Irbid térségében levő gerillatámaszpontok ellen irányult. A reggeli órákban egyébként Izraelben bejelentették, hogy a Jordán-folyón levő Abdullah-híd közelében összecsapás volt egy izraeli járőr és arab gerillák között. A tűzpárbajban állítólag öt arab gerilla vesztette életét. DOLGOZOK LAPJA Jarring szünetelteti közvetíti tevékenységét Az AP és az UPI diplomáciai forrásokra hivatkozva közli, hogy Gunnar Jarring rövidesen visszatér Moszkvába, és a szovjet fővárosban újra kezdi nagyköveti munkáját A svéd diplomata szeptember 15-én, öthónapos szünet után érkezett New York-ba, hogy U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottjaként tárgyalásokat folytasson a közgyűlésen részvevő külügyminiszterekkel a rendezés lehetőségeiről. Menet közben azonban nyilvánvaló lett, hogy sem az arab, sem az izraeli álláspontban nem következett be változás, s hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között sem sikerült olyan megállapodást elérni, amelyet békeformulaként a két fél elé lehetne terjeszteni. A UPI hangoztatja, hogy nyugati diplomaták szerint több hónapra lesz még szükség ahhoz, hogy elegendő anyagot dolgozhassanak ki Gunnar Jarring újabb közvetítő missziója számára. Aligha lehet lényeges fejleményekre számítani az október 28-i izraeli választások előtt. Brezsnyev üzenete a békeharcosokhoz Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözletét az európai szocialista intézeti országok békeharcosai uzsgorodi nemzetközi találkozójának részvevőihez. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozta: „A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép, híven a nagy Lenin hagyatékához, a jövőben is minden tőle telhetőt elkövet a szocialista közösség minden irányú erősítéséért, az imperializmus és a reakció elleni küzdelem érdekében, a békéért és a nemzetközi biztonságért.” „Sokra értékeljük az európai szocialista országok békeharcos szervezeteinek a béke és az európai biztonság megszilárdítása érdekében végzett gyümölcsöző munkáját, amely fontos tényező az egyetemes békéért és a népek biztonságáért vívott harcban” — írja üzenetében Brezsnyev. Cseh újságírók határozata Prágában kedden ülést tartott a Cseh Újságíró Szövetség titkársága. Megvitatták a szövetség feladatait a CSKP Központi Bizottságának szeptemberi plénuma után. A titkárság ezután azoknak a cseh újságíróknak az ügyét tárgyalta, akik elhagyták Csehszlovákiát és külföldi tevékenységük ellentmond szövetség szervezeti szabályozatának. Ezzel összefüggésben a titkárság úgy döntött, hogy kizárja a Cseh Újságíró Szövetségből Kamil Vintt, Rudolf Strebingert, Lubomir Fischert, Karel Kralt, Karel Jezdinskyt, Alexej Kusakot, Jiri Pelikánt, Jan Sternt és Karel Berant. Az ENSZ 24. közgyűlése A líbiai küldött felszólalása Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakának általános politikai vitájában kedden felszólaló líbiai küldött hangsúlyozta a hazájában végbement politikai változások jelentőségét Mint elmondotta, kormánya úgy határozott, hogy nem újítja meg a területén levő külföldi katonai támaszpontok használatára vonatkozó szerződést. „A szeptemberi forradalmi fordulat megszakad a perializmus befolyásától” — mondotta. Líbia állandó ENSZ-képviselője utalt a feszült, robbanással fenyegető közel-keleti helyzetre, amelyért a felelősséget a Biztonsági Tanács határozatait figyelmen kívül hagyó Izraelnek kell vállalnia. Mauritánia küldötte élesen elítélte az amerikai imperializmus vietnami háborúját és rettá Líbia népét a reakció támogatásáról biztosította az uralmáról és a külföldi inv j ENSZ-közgyűlése elé terjesztett szovjet javaslatokat. Paraguay képviselője kormányának aggodalmát fejezte ki a fegyverkezési verseny kapcsán. Detsőként a közel-keleti helykérdéseivel foglalkozott felszólalásában Szomália képviselője. Izrael rendszeresen elszabotálja a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítéezzel nyílt kihívást intézve az ENSZ és a nemzetközi jog ellen — mondotta Felszólalásában határozottabb intézkedéseket követelt az ENSZ részéről a közel-keleti helyzet rendezésére. Hasonló intézkedéseket sürgetett az afrikai fajüldöző rendszerek megfékezésére is. A Kiesinger-kormány utolsó ülése november 30-ig érvényes. Schiller kijelentette, hogy az új kormány — amennyiben a várakozásnak megfelelően j sét. Brandt vezetése alatt alakul meg — nagyon rövid idő alatt végleges helyzetet teremt és nemcsak az export-kölcsönadót törli el hanem egyidejűleg a márka árfolyamát véglegesen meg fogja állapíítani, tehát forma szerint is végrehajtja a felértékelést. A Kiesinger-kormány szerdán tartotta meg utolsó minisztertanácsát. A legfontosabb napirendi pont az exporttot sújtó négyszázalékos különadó, illetve ugyancsak négy az importot százalékkal megkönnyítő kedvezmény felfüggesztése volt. A minisztertanácson egyetértés alakult ki abban, hogy az exportvállalatok helyzetén könnyíteni kell. Strauss azonban azt javasolta, hogy az exportot sújtó adót és az importnak juttatott kedvezményt csak november elejéig függesszék fel. Schiller gazdaságügyi miniszter aki személyesen jelent meg a szokásos szerdai sajtóértekezleten, elmondotta, amellett állt ki, hogy végleges és tiszta helyzetet teremtsenek, tehát véglegesen töröljék el az exportadót és az importkedvezményt. A CDU/ CSU-miniszterek azonban kihasználták, hogy a jelenlegi kormányban többségben vannak és leszavazták a tiszta helyzetért harcoló SPD-minisztereket. Végül az SPD . . . , miniszterek szavazatai ellen a Montreal és a város nemolyan megoldást fogadott el a jvetkezi repülőtere közötti közkormány, hogy a felfüggesztési lekedés jogát monopolizálja. A junta és a demokrácia Emilio Garrastauz Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, kedden este rádió- és tv-beszédben i ismertette politikai programját. Beszédében „szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet” ígért, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fog fellépni minden fajta „felforgató és terrorista” tevékenység ellen. ■ 1969. október 9. csütörtök Sztrájkolnak a rendőrök, fosztogatnak a banditák Mint a Presse Canadienne hírügynökség jelenti, kedden este Montrealban körülbelül kétszáz gépkocsivezető nagyszabású tüntetést rendezett a Murray Hill közlekedési vállalat helyiségei előtt. Az összetűzések során egy gépkocsivezető életét vesztette, tíz A város gépkocsivezető szervezetei a kizárólagosság ellen tiltakoznak. A gépkocsivezetők, akik több év óta harcolnak Murray Hill-monopólium ellen, a városi rendőrök és tűzoltók sztrájkját használták fel arra, hogy támadást is pedig megsebesült A vállalat térzenek a vállalat intézményei és garázsai ellen. Több autóbusz ablakait betörték. A kanadai nagyváros —■ harminc év óta először — kedden reggel gyakorlatilag rendfenntartó erők nélkül maradt, mert 3700 rendőr és 2400 tűzoltó sztrájkba lépett béremelési követeléseinek alátámasztására. Tekintettel a Montrealban kialakult helyzet súlyos voltára, a Quebec közelében levő Valcartierben állomásozó 22. gyalogezredet repülőgépen Montrealba szállították. Kedden, néhány órával a rendőrök sztrájkjának megkezdését követően, gengszterek Kanada legnagyobb városának tíz bankját kirabolták, s ezenkívül több üzletet megtámadtak. Quebec tartományából erre mintegy nyolcszáz rendőrt küldtek Montrealba. „Amint a diákok, politikusok és újságírók felhagynak az ilyesfajta tevékenységgel, megteremteni szabadságuk feltételeit” — mondotta a tábornok. „Brazília jelenleg olyan rendszer uralma alatt él, amelyet nem lehet teljességgel demokratikusnak nevezni” — mondotta a tábornok, gyökeres változásokat ígérve. Ugyanakkor elismeréssel szólt Costa e Silva politikájáról. Törökország választások előtt Vasárnap választások lesznek Törökországban, amelyeknek kimenetele jelentős befolyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő délkeleti szárnyának további helyzetére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait akár vázlatosan is megismerhessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemal Atatürk reálpolitikájának utódja a köztársasági néppárt és személyében ennek vezetője, Inönü volt. 1946-ban egy, a mégoly felemás belső reformkísérleteket is elutasító, s mindenekelőtt a földbirtokosok érdekeit képviselő párt lépett porondra Bayar és Menderesz vezetésével. Ez volt az úgynevezett demokrata párt, amely 1950- ben került hatalomra. A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország „abszolút atlanti” politikát folytatott; Washington mámásn akcióra hajlandó szövetségesének bizonyult. A koreai háborúban például az összes külföldi csapategységek közül a törökök játszották az amerikai intervenciósok mellett talán a legnagyobb szerepet. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan támaszkodhatott Törökországra. A jelenlegi helyzet megértése szempontjából is fontos, hogy e szolgai, külpolitikai magatartás ellenére rész pártja rendkívül Mendeerős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, hogy az elmaradott, javarészt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papák és a földesurak szigorú pórázon tartottak. A Mender esz-Bayar rezsimnek egy katonai felkelés vetett véget, s ez nem véletlen. Törökországban volt a parasztok és az alsó középítői számára az osztálykorlátokból való kitörés és a hatalom centrumához való közeledés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ezért az a török viszonyok között a reformista, sőt a radikális politikai gondolkodás egyik melegágya lett. Ezek az eszmék természetesen tisztikarban terjedtek, amelyben így különböző árnyalatú frakciók alakultak. 1960-ban rövid időre ezek a frakciók egységesen léptek fel, s így vált lehetségessé, hogy elseperjék a Mendereszrezsimet. Kétéves katonai interregnum után 1962 júniusában választásokat rendeztek, s ezen Inönü köztársasági néppártja — mint az várható volt — győzelmet aratott. E párt útkeresése azonban továbbra is túlságosan is bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy magával ragadja a tömegeket — a falura, a belső mozdulatlanságot őrző nagy támaszpontra pedig nem tudott igazán betörni, így Inönü kabinetje 1965 tavaszán megbukott és rövid átmeneti korszak után az úgynevezett Igazság kezébe került a hatalom.Párt Az Igazsági Pártról mindenki tudta, hogy Menderesz öt esztendővel korábban betiltott pártjának alapjaira épült. Az viszont már meglepetésként hatott, hogy ezeken az alapokon az új párt olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz attani hagyományaitól, és egyre határozottabban fordult a realitások felé Demirel miniszterelnök, az Igazság Párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a török külpolitika egyoldalú kötelezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban sohasem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO-támaszpontok státusának rendezését, a jogi támaszpontok helyzetét, bizonyos titkos katonai szerződések felülvizsgálását. A realitás elemei még jobban megmutatkoztak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rendezettebbé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz időszak „konfrontációs hisztériája” helyet adott az együttműködésnek. Demirel és a Szovjetunió vezetői több ízben magasszintű megbeszéléseken találkoztak, sőt Törökország szovjet beruházási hitelt is kapott. Mindez természetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökország kapcsolatai te megjavultak.A mostani választásokra egy ilyen, külpolitikájában figyelemre méltó vonásokat mutató Igazság Párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török választók 65—70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az Igazság párti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségük azért áll a párt mögött, mert azt belpolitikai szempontból a vallási hagyományok őrzőjének tartja. Úgy véli, hogy ez párt a negyvenezer török faalu hodzsák és agák kormányozta életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és mindenekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A török külpolitika utóbbi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az Igazság Párt és a kormány csúcsain a választások után bármilyen óvatosan is — de elindul a belső reformok útján.