Dolgozók Lapja, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

a Egy nap külpolitikában Egyedül a jobboldali Aure­­<*» múiősiti „ragyogónak” Cha­ Iwa-Delmas francia miniszter­­«fra»k televíziós beszédét, ■ra&yben Párizs közel-keleti i­tákáját körvonalazta, kis­­tekintettel a világszerte emlegetett líbiai fegy­­verreállí­rásokra. A kormányfő eéllékeztetett a megállapodás­­nak arra a részére, hogy a Hirage repülőgépeket nem szabad felhasználni Izrael el­len, amelynek létét és szuve­renitását egyébként részről maradéktalanul francia elis­merik. Különben is — tette Mapaá Chaban-Delmas — a Lí­­t$$unak leszállítandó Mirageok gyártását még el sem kezdték, így még a szállítmány első t­ele is csak 15—16 hónap taKlva juthat el a megrende­lőhöz. A kontingens nagyobb •ége még ennél is később, 8^8-ban kerül Líbiába és „ad­digra a háború remélhetőleg is fejeződik.” A „bizonyítvány” magyarázata Nem véletlen, hogy a minisz­terelnök beszédét baloldali kö­­­főben bizonyos ellenérzéssel fogadták. Azzal ugyanis, hogy Chaban-Delmas egyáltalán szükségesnek tartott egy ilyen „bizonyítvány-magyarázatot”, kétségtelenül legalábbis bizo­nyos mértékig engedett az at­lanti, mindenekelőtt amerikai —angol nyomásnak. London­ban és Washingtonban az el­múlt napokban sűrűn vádol­ták azzal Párizst, hogy a Lí­biának juttatott korszerű fegyverekkel veszélyezteti közel-keleti erőegyensúlyt”.„a A francia fővárosban alig­­hnt nem sokan gondolnak ezek­ben az órákban arra, hogy de Gaulle tábornok idején alig­ha került volna sor egy ilyen fi­lD­imí­­r­rlín Valószínű­­leg nem véletlen a miniszter­­elnöki nyilatkozat időzítése Amikor elhangzott, Ni­­elnök és Wilson brit mi­­nitasterelnök éppen tárgyaló­asztalnál ült a Fehér Ház ta­nácstermében ... Felenged a fagy ? A jövőben valószínűleg so­kasodnak a jelei annak, hogy hosszú fagy után felengedő­­ben van az angol—francia vi­szony. Maurice Schumann kül­ügyminiszter a­ miniszterta­nácsnak megtartotta beszámo­lóját londoni útjáról. „A két ország között — jelentette ki — egészségesebb, jobb a lég­kör”. Ennek köszönhető — folytatta Schumann — hogy módjában volt megvitatni mind Anglia belépését a Kö­zös Piacba, mind a két ország közötti függő kérdéseket. Idegháború Kínában Változatlanul aggasztó hírek érkeznek Kínából. Az a há­borús hisztéria, amely az el­múlt napokban intenzíven foglalkoztatta a nemzetközi közvéleményt, minden jel sze­rint folytatódik, sőt, fokozó­dik. A Lityera­turna­ja Gazeta című szovjet hetilap legújabb száma szerint a Kínából ér­kező utasok elmondták: a gát­ját vesztett­ propaganda hatá­sára több kínai nagyváros la­kosai meg vannak győződve ar­ról, hogy hamarosan fegyveres konfliktusra kerül sor Kína és a Szovjetunió között. A szovjet lap felhívja ol­vasói figyelmét arra az idő­beli egybeesésre, amely a kí­nai hisztéria és a kínai—ame­rikai tárgyalások megkezdődé­se között megállapítható. A győztesek „barátai” Nigériában nem kívánatos a Caritas A nigériai vöröskereszt ked­den bejelentette, hogy több múlt 39 000 tonna súlyú élel­miszerrel rendelkezik, ame­lyet szétoszt a hadműveleti területeken élő lakosság kö­zött Ezekben a körzetekben 18 városban állítottak fel vöröskeresztes elosztó bizott­ságokat. A lagosi kikötői ha­tóságok közben arról számol­tak be, hogy különböző hajók, több mint 59 000 tonna élel­miszert szállítottak Nigériába a kelet-nigériai lakosság szá­mára. A UPI hírügynökség jelen­tése szerint megérkezett La­­gosba azoknak a római kato­likus misszionáriusoknak és apácáknak az első csoportja, akik Port Harcourtban reked­tek, miután a szakadár Biaf­­ra összeomlott. A misszioná­riusok legtöbbje a katolikus Caritas segélyszervezethez tartozott. Nigéria már koráb­ban feketelistára tette a Ca­­ritast, mert ez­ a szervezet hathatós támogatást nyújtott az Ojukwu-rezsimnek. En­nek megfelelően egyes kül­földieket ki fognak utasítani az országból. te A nigériai rádió kedden es­kommentárt sugárzott, amelyben megemlékezett ar­ról, hogy bizonyos külföldi hatalmak, amelyek korábban Ojukwu szakadár törekvéseit támogatták, most Nigéria „ba­rátainak” próbálják feltüntet­ni magukat. A rádió ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Nigéria jól tudja, kik az igazi bará­tai, és kik nem. A győzelem a külföldi országok közül el­sősorban a Szovjetuniónak köszönhető — hangoztatta a kommentátor. A Nigériában tartózkodó nemzetközi katonai megfigye­lőbizottság kedden újabb útra­ indult a hadműveleti te­rületre. Felveszünk a­ Tatabányai Karbidgyárba ,női munkaerőket laboratóriumi és udvari munkába 40 órás munkahét Munkabér megegyezés szerint. ja* BOL GŐZÖELÁPJA Gazdasági és káderkérdések a napirenden Ülésezik a CSKP KB plénuma Szerdán délután a prágai vár spanyol termében megkezdő­dött a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának ülése. A plénum napirendje: egyes személyi intézkedések megvi­tatása, a párt gazdasági poli­tikájának fő kérdései, beszá­moló a Központi Bizottság el­nökségének tevékenységéről az előző plénum óta eltelt idő­szakban, a párt cselekvőké­pessége fokozásának kérdései a párttagsági tagkönyvek ki­cserélésével kapcsolatban, határozati javaslatok megvi­a­tatása és elfogadása. A plénum első napján Vasil Bilak elnökölt. Az első napi­rendi pontról Gustáv Husák mondott beszámolót. A második napirendi pont­ként Vaclav Hula miniszter­elnök-helyettes, tervezésügyi miniszter terjesztette elő je­lentését Megállapította, hogy a cseh­szlovák népgazdaság helyzete súlyos, de nem kritikus. 1968- ig a háború előtti színvonal­hoz képest a nemzeti jövede­lem három és félszeresére nö­vekedett, ami lehetővé tette, hogy a lakosság személyi fo­gyasztása 1948 és 1968 között megháromszorozódott. A szocializmus építése so­rán — mutatott rá az előadó — kiemelkedő sikereket ér­tünk el a cseh és szlovák or­szágrészek között történelmi­leg kialakult megszüntetésében.különbségek Ezután emlékeztetett arra, hogy tavaly a szocialistaelle­nes erők nyílt fellépését kö­vetően az áprilisi plénum után adódott csak lehetőség arra, hogy a párt és az állami szer­vek erejük és energiájuk leg­alább egy részét a gazdasági problémák megoldására irá­nyítsák. A miniszter beszédének to­vábbi részében az 1970-es nép­­gazdasági terv fő célkitűzéseit abban jelölte meg, hogy meg­akadályozzák az inflációt, ne engedjék meg a fejlődés dina­mikájának csökkenését, sta­bilizálják a belső piacot, s biz­tosítsák a külkereskedelmi mérleg és a beruházások opti­mális alakulását. A Rudé Právo a plénum ülé­sével kapcsolatban megjegyzi, hogy a régebbi pártvezetés kö­vetkezetlenségének és az op­portunista gazdasági politiká­nak következtében felülkere­kedett destrukciós tényezők mély sebeket ütöttek a cseh­szlovák népgazdaság Ezeket a sebeket csak testén, szak­képzett és politikailag meged­­zett emberek tudják behegesz­­teni. Elengedhetetlenül szük­séges tehát a célszerű szemé­lyi­­ változások végrehajtása mindenütt, ahol ezt az élet megköveteli. Kairó elővárosait bombázták Röviddel azután, hogy Kai­ró elővárosait bombázta az izraeli légierő, a jordániai fronton is támadást hajtott végre. Tel-Aviv-i tájékozta­tás szerint az akciót végre­hajtó harci­ repülőgépek azt a feladatot kapták, hogy tü­zelő jordániai állásokat hall­gattassanak el a Hármuk fo­lyótól délre. A légitámadásról részletek nem váltak ismeretessé, egy izraeli szóvivő szerint az időközben lezajlott tűzpárbaj mintegy négy órán keresztül folyt. ' FELVESZÜNK segédmunkásokat, kubikosokat 44 órás munkahéttel BÉREZÉS: teljesítménybér Rendelet szerint haza utazási költséget térítünk Jelentkezni lehet: ÉPÍTŐK KTSZ. Tatabánya II- Kossuth L. ti. 71*73. Erre még nem volt precedens Nixon meghívta Wilsont a nemzetbiztonsági tanács ülésére Wilson brit miniszterelnök kedden a nigériai helyzetről és más nemzetközi problé­mákról tárgyalt Nixon ame­rikai elnökkel, majd az ame­rikai kormány pénzügyi és gazdasági szakértőivel átte­kintette a két ország gazda­sági kapcsolatait, különös te­kintettel Nixon elnök deflá­ciós irányzatára és azokra a várható következményekre melyeket ez az irányzat Nagy- Britannia gazdasági életében okozhat-Megfigyelők hogy a gazdasági megjegyzik, kérdések azért kaptak ilyen előkelő helyet a tárgyalások napi­rendjén, mert Wilson vélemé­nye szerint az amerikai gaz­dasági politika hatása Nagy­■H*»­Britanniára közreját. ih­at az év második felében sorra ke­rülő angliai választások kime­netelében­ Nixon és Wilson együtt ebé­delt és az amerikai elnök meghívta a brit miniszterel­nököt, vegyen részt a nemzet­biztonsági tanács szerdai ülé­sén- jólértesült körök szerint ez az első eset, hogy külföl­di politikus meghívást kapott az amerikai elnök legfonto­sabb külpolitikai és biztonsági tanácsadóiból álló testület ülésére-Stewart brit külügyminisz­ter és amerikai kollégája Ro­gers kedden délután az euró­pai biztonsági értekezletre vo­natkozó javaslatot vitatták meg. 1970. január 29. csítárUN Bahr Moszkvában Szerdán a szovjet főváros­ba érkezett Egon Bahr nyu­gatnémet államtitkár. A dip­lomáciai küldetésben járít bonni személyiséget a sereme­­tyevói repülőtéren Helmut Allardt, az NSZK nagykövete fogadta.moszkvai Bahr Moszkvába érkezését a szovjet főváros diplomá­­ciai köreiben kedvező fejle­ményként értékelik. Annak jelét látják benne, hogy a Bonn—Moszkva párbeszéd, amelyet még Gromiko kül­ügyminiszter és Allardt nagy­követ kezdett az erőszakról való lemondás ügyében, to­vább folytatódik, mégpedig kifejezetten magas szinten- Közel-Kelet Az érdekeltek még nem foglaltak­ hivatalosan állást Franciaország rendezési terve ügyében Jacques Dumacel francia mezőgazdasági miniszter ked­den a Journal du Jura cí­mű lapban, amelynek egy­ben politikai szerkesztője is, ismertette annak a közel-ke­leti francia rendezési teremek a tartalmát, amelynek létéről Schumann külügyminiszter tett említést a szenátus kül­ügyi bizottságában kedden elhangzott beszámolójában. A jelenlegi francia szerint — írja Duhamel terv — egyidejűleg kell megtörténnie az elfoglalt területek kiürí­tésének, Izrael arab részről történő elismerésének, a sza­bad hajózás kimondásának és a menekült probléma rende­zésének. Ezenkívül a francia rendezési terv olyan határ­­módosításokat helyez kilátás­ba, amelyek lehetővé tennék Izrael számára, hogy a hat­napos háború előtti határain túl is megőrizze ellenőrzését — árulta el Duhamel. A francia hírügynökség szerint ez nyilvánvaló célzás a Szí­riai Golán magaslatokra. Jeruzsálemre vonatkozóan az új francia elgondolások „különleges státuszt” helyez­nek kilátásba. A Fehér Ház és a külügymi­nisztérium még nem nyilat­kozott Chaban-Delmas fran­­­cia miniszterelnök és Schu­mann külügyminiszter kedden este elhangzott és a közel­­keleti francia politikát ki­fejtő beszédeiről. Washingto­ni illetékes körökben mind­azonáltal az AFP úgy érte­sült, amerikai részről elége­dettek azzal, hogy Francia­­ország ügyel a repülőgépek szerződésben körülírt felhasz­nálására, arra, hogy csak a megrendelő­­k kezébe kerülje­nek. Az izraeli kormány hiva­talosan még nem reagált a felelős francia államférfiak kedd esti nyilatkozataira, de izraeli politikai körök szerint pozitív elemnek tekintik iz­raeli részről annak kijelen­tését, hogy ha a Mirage-okat bevetik Izrael ellen, akkor a francia fegyver­embergót ki­terjesztik Líbiára is.­­Azt is elégedetten fogadták, hogy Franciaország megerősítette Izrael létezési jogára vonat­kozó álláspontját, S­zavak és fegyverek USA—francia vetélkedés a Közel-Keleten Szinte egyidejűleg a rabati csúcskonferenciával az ame­rikai külügyminiszter nagy­fontosságú kijelentéseket­­ tett az USA közel-keleti politiká­jával összefüggésben. Rogers — úgy tűnt— revideálta a korábbi amerikai álláspontot. Meglepő módon sürgette ugyanis az izraeli kivonulást a megszállt arab területekről. Ezzel párhuzamosan pedig utalt a kölcsönös­ megegyezé­sen alapuló tartós béke­­ meg­teremtésének szükségességére. Ez a rendezési program tu­lajdonképpen nem lépett túl a Biztonsági Tanács 1967 no­vemberében az USA által is megszavazott határozatán. Igaz, más volt ezt a koncep­ciót elfogadni 1967 őszén, mint két esztendővel később megis­mételni. Rogers szavai azon­ban nem tudták feledtetni a Közel-Kelet országaiban, hogy a válság politikai rendezése legalább annyira az Egyesült Államokon múlt, mint amen­­­nyire Izraelen. Másrészt az is devalválta Rogers szavait, hogy az Egyesült Államok kül­ügyminisztere feltűnő módon Rabat előestéjén mondotta el nagy figyelmet keltő beszédét. Már Rabat előtt sem volt két­séges, a csúcstalálkozó rendel­­kezése nyílt állásfoglalásra késztetni­ az arab államfőket: kik hajlandók egyértelműen támogatni az izraeli megszál­lók elleni harcot és kik nem. § az arab világ jobb­­szárnya rendkívül óvatos progresszív arab országokkal a való együttműködésben, féltékenyen figyeli ezek kez­­­deményező és hangadó szere­pét, a washingtoni deklaráció jelezte számukra: Washington hajlandó közeledni feléjük. Rövidesen eloszlottak azon­ban az illúziók a washingto­ni manőver körül. S hogy va­lójában az arab világ jobb­­szárnyának, mindenekelőtt különegyezkedésre többször is a hajlandóságot eláruló Jordá­niának szóltak Rogers szavai, az előbb-utóbb kétségtelenné vált Az USA a Rogers-féle ma­nőver kudarca után is minden bizonnyal újabb taktikai lé­pésekkel próbálkozik. Ez annál is sürgetőbb a számukra, mert a jelen periódusban Anglia, Franciaország, sőt bizonyos vonatkozásban Nyugat-Német­­ország is erőfeszítéseket tesz az arab világban pozíciói vis­­­szaszerzésére, megerősítésére. Anglia elsősorban a Perzsa­öböl térségében, tehát a vál­ság szélárnyékában fejt ki nagy aktivitást Erre utal az a közelmúltban tett brit be­jelentés, hogy 1 millió fontért légelhárító rakétákat adnak el a Perzsa-öböl sejkségeinek. A lassú, merev taktikázás­nál, amelynek tehertétele az Izraelbe irányuló fegyverszál­lítás is, sokkal veszélyesebb ri­vális Washington számára a Közel-Keleten Párizs. Bár Franciaország hatalmának vé­ge e térségben fegyveres konf­liktusokkal kötődött egybe, Párizs már Kairótól Bejrútig és Algírtól Bagdadig szinte egy­értelmű szimpátiát élvez. Kétségtelenül része van eb­ben annak, hogy a hatnapos háború kirobbanása után közel-keleti válság rendezésé­­­vel kapcsolatos fran­cia állás­­foglalás­a— úgy tűnt — köze­lebb áll az arabok elképzelé­seihez, mint a washingtoni, londoni koncepcióhoz. Nem közömbös az sem, hogy Fran­ciaország fegyverszállítási em­bargója miatt Izrael nem kap­ta meg már kifizetett repülő­gépeit. A legutóbbi megálla­podás, amelynek értelmében Líbia viszont száz katonai re­pülőgépet vásárol a franciák­tól, csak tovább növelte a Pá­rizs iránti szimpátiát. A fran­cia magatartás ma­gyarázata, értelmezése az utób­bi hetekben a világlapok ál­landó témája. Ennek kapcsán szó esett arról, hogy a francia álláspont hagyományosan sok területen tudatosan szembehe­lyezkedik az amerikaival Utaltak a gazdasági okokra is: Párizs talán, úgy véli: inkább 15 arab ország részére ad el fegyvert mint Izraelnek Meg­egyeztek azt is, hogy a fegy­­vereladás terén­­ nyugati ha­talmakat nem vezérlik szi­gorú erkölcsi elvek. Mindezeken túl érdemes még két körülményre rámutatni — a francia politikai kurzus egy gazdasági és egy politikai vo­natkozására. Nem lehet elfe­ledkezni arról, hogy a Közös Piac vámhatárainak lebontá­sa súlyos helyzet elé állítja a francia mezőgazdaságot, a me­zőgazdasági terményekben ál­talában szegény arab országok viszont igen kedvező piacot biztosíthatnak Franciaország számára. A repülőgépek mel­lett mezőgazdasági termények eladására is sor kerülhet. A francia közel-keleti politika indítékai között azonban sok­kal lényegesebbnek lászik egy párhuzam. A második világ­háborút, s főként az 1956-os szuezi kalandot követően az USA az angolok távozásával és befolyásának csökkenésével keletkezett — úgymond — po­litikai vákuum betöltését tűz­te ki célul. A 67-es háború azonban­ még a legkonzervatí­vabb arab országokban is diszkreditálta az amerikai po­litikát, katonai hatalmát pedig ma már ellensúlyozza a Föld­közi-tengeren jelenlévő szovjet flotta. Nem elképzelhetetlen, mégha egyelőre ezt nem is fo­galmazták meg Párizsban), hogy a de gaullei nagyhatal­mi álmok örökségeként a fran­cia politika titkos célja­ an­nak a vélt vákuumnak a be­töltése, amely Közel Kelet tér­ségében az Egyesült államok politikai és katonai hatalmá­nak csökkenésével függ össz*,

Next