Dolgozók Lapja, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

nap a külpolitikában Megrendítő helyszíni tudósít­­ó érdeke megköveteli, hogy mások számolnak be a Kairótól az izraeli kormányt figyelmező 30 kilométernyire fekvő Abu tessék minden kalandorpoliti­­kabal-i vasgyár ellen intézett kával szemben” — írja a lap. légitámadásról, amelynek 70 Az Humanité „kiszámított té­­halálos áldozata volt. Az iz- védésnek” minősíti a bombá­­raeli sajtó ragaszkodik a hi- zást, a Combat „gyilkosnak és vatalos verzióhoz, amely sze­ kártékonynak” nevezi, holott mint „tévedésből” bombázták az ü­zemet és „háborúban min­den előfordulhat,, s minden hadsereg követhet el tévedé­seket”, ez a lap rendszerint Izraelt támogatja. „Akár, ha tévedés is ez a támadás, az sem men­ti ezt a megengedhetetlen politikailag káros akciót” — s írja a Combat,. Élesen elítéli az Abu Zábal-i gyár elleni bombázást a római Unita is. Az izraeli „tévedés” visszhangja A világsajtóban azonban igen rossz visszhangja van az ügynek. ,,A történelem nem ismer olyan népet, amelyet bombázásokkal kapitulációra lehetett volna kényszeríteni” — állapítja meg a moszkvai Za Rubezsom hangsúlyozva. „Még nem tárgyaltunk, csak véleményt cseréltünk” — ez­zel tért haza Varsóból Duck­­witz államtitkár. A nyugatné­­v című hetilap, mely lengyel eszmecsere re­­hogy a közel- videsen folytatódik és folyik a keleti válság katonai „megöl- véleménycsere szovjet—nyu­­ i­tására” irányuló amerikai—iz­­gatnémet viszonylatban is. Em­­­aeli terv kudarcra van ítél­­nek egyik eseménye volt v e. A New York Times „meg- Scheel bonni külügyminiszter bocsáthatatlan lépésnek” ne­ pénteki „kiszállása”: Indiába veti ezt a légitámadást, hal­­ utattában megállt Moszkvában­goztatva: „ezek a támadások, és tovább utazása előtt ész­­folytatásuk esetén, rendkívüli mecserét folytatott Szemjonov veszélyeket rejtenek bűn”. A Kommuniszt maguk­ külügyminiszter-helyettessel, című Scheel meghallgatta Bahr ál­ jugoszláv hetilap úgy látja á­lamtitkár jelentését, aki be­­hogy most, amikor Izrael is­ számolt a Koszigin miniszter­­már polgári célpontokat­­ tá- elnökkel mad az EAK-ban, Nixon pe- sairól is­ folytatott tárgyalá­­sig, „ha szükséges”, új bém­ A két német állam kapcso­­lhatókat és rakétákat fog szál­­lásaiban is előrelépés várható, irtani Tel Avivnak, a konflik- Azt várják, hogy Willy Brandt túl növekvőben van és kitér- bonni kancellár a napokban jedhet sokkal nagyobb terüle- válaszol Willi Stoph, az NDK tekre is. miniszterelnöke levelére. A francia sajtó is hevesen amely a­ személyes megbesré­­reagál. Az Izraelt támogató rések megindítását javasolta. Figaro és Aurore defenzív­ái­ Aligha kétséges, hogy Brandt láspontot foglalnak el: hang­ ekezdeményezésre kedvező vn­­súlyozzák a légitámadás „te­ laszt ad, hiszen, nem vállal­­vedés” jellegét. A gaullista hatja magára annak felelőssé­ Nation az izraeli légierő „cél­ gét, hogy — nem tárgyal az tévesztését” így, idézőjelben NDK-val, amikor minden ko­­ei­tlu­b neOT. polt. hitéit­­ adva rabbi megnyiló­tkodáSáb@r­ tár­nék!. ^Nyilvánvaló, hogy a bé­­gyalási készségét­ hangoztatta. Folytatódik­­ a véleménycsere ' fl Görög KP határozata Az Igazság Hangja rádió­­állomás közvetítette a Görög KP Politikai Bizottságának határozatát az ország jelen­legi helyzetéről­ A belső hely­zet legjellemzőbb sajátossága a párt szerint a „fekete ez­redesek” juntája és csak­nem az egész görög nép közti ellentétek kiéleződése. A jun­­n­ta képtelen volt stabilizálni rendszerét és kivívni a nép bizalmát.­­ Fokozódnak a görög gazda­ság nehézségei, különösen a külkereskedelmi mérleg rend­kívül kedvezőtlen- Görögor­szág államadóssága már több mint 50 milliárd drachma, s csupán az adósság kamatai 6 milliárd drachmára emelked­tek. Súlyos teherként nehe­zednek az egész görög gazda­ságra a katonai kiadások, amelyeket a NATO stratégiai terveinek megvalósítására fordítanak. A Politikai Bizottság hatá­rozata megállapítja, hogy a legutóbbi időkben Görögor­szág még fokozottabban bele­bonyolódott az amerikai irh­­terializmus hálójába­ DOLGOZÓK LAPJA Drezdai mementó Willi Stoph bírálta az NSZK magatartását Willi Stoph miniszterelnök csütörtökön Drezdában be­szédet mondott, a várost el­pusztító amerikai légitámadás 25. évfordulója alkalmából. Beszédében aláhúzta: a Hitler-fasizmus szétzúzása óta eltelt 25 esztendő nem bi­zonyult elegendőnek ahhoz, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság uralkodó kö­rei készek legyenek a máso­dik világháború után kiala­kult politikai realitások elis­merésére-Kiemelte, hogy a szociálde­mokrata—szabad demokrata bonni kormánynak a megér­tésről és a megújulásról szó­­­ló kijelentéseit nem követték gyakorlati tettek. Bírálta Bonnt, hogy nem foglalkozott érdemben az NDK államszerződés-terveze­tével, s nehezményezte, hogy Brandt kancellár levele sem tartalmazott sem reagálást­ a szerződéstervezetre, sem pedig önálló javaslatokat a két né­met állam közötti egyenjogú, nemzetközi jogi érvényű kap­csolatok megteremtésére. Súlyosan elítélte, hogy a nyugatnémet kormány képvi­selői — a bonni kizárólagos képviseleti igény fenntartása érdekében — más államokra politikai nyomást gyakorol­nak, s gazdasági­­ fenyegeté­sekkel próbálják visszatartani őket az NDK elismerésétől. Ugyancsak a két állam­ viszo­nyának rendezését nehezítő akadályok közé sorolta Bonn Nyugat-Berlint érintő politi­káját. Rámutatott, hogy ha Bonn valóban enyhülést akar, ak­kor le kell mondania a kizá­rólagos képviseleti igényéről, el kell ismernie a jelenlegi status quot, az Odera—Neisse határt és a két német állam között húzódó határt is bele­értve, s nemzetközi jogi ér­vényű megállapodást kell köt­nie az NDK-val a két állam közötti viszony rendezéséről. Scheel Indiában Politikai nyomaték a nyugatnémet bankárok követeléseihez Az NDK hírszolgálati iro­dája, az ADN jelenti Új-Del­­hiből: Walter Scheel, nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön kereken négynapos látogatásra Új-Delhibe utazott, ahová pén­teken délelőtt már meg is ér­kezett. Indiai látogatásának befejezése után Thaiföldre és Szingapúrba is elutazik. Scheel útja csatlakozik annak a nyugatnémet nagyiparosok­ból és bankárokból álló k­ül­döttségnek a látogatásához, amely Hermann J. Abs náci­bankár vezetésével arról tá­jékozódott, hogy milyen le­hetőségek vannak Indiában és általában Délkelet-Ázsiában a nyugatnémet monopoltőke po­zíciójának kiszélesítésére. A bonni külügyminiszter — mint Bonnban közölték — most már „a szükséges politi­kai nyomatékot” is meg akar­ja adni a nyugatnémet úgy­nevezett gazdasági küldöttség indiai tartózkodásának. Mint külügyminiszter, befolyást akar gyakorolni az indiai kor­mányra, hogy eleget tegyen Abs követeléseinek. A volt nácibankár Új-Del­­hiben biztosítékokat követelt a nyugatnémet tőke mindenne­mű kisajátítása ellen, ezenkí­vül síkraszállt a nyugatnémet tőke által elért nyereségek korlátlan nyugat-németországi átutalásáért és azért, hogy fo­kozódjék a nyugatnémet ré­szesedés indiai vállalatokban. Az indiai kormány szembe-és azt kívánta, hogy Nyugat- Németország lényegesen több indiai terméket vásároljon, mint eddig. Indiának Nyugat- Németországgal folytatott kül­kereskedelmében az évben­ több mint 900 elmúlt rúpia deficit mutatkozott.millió Walter Scheel másik leg­fontosabb indiai politikai „kül­detése” abban áll, hogy igye­kezzen megakadályozni az In­dia és az NDK közötti kapcso­latok további normalizálódá­sát. A UPI szerint Walter Scheel Új-Delhibe érkezésekor a re­pülőtéren kijelentette: „Első­kézből kívánom tájékoztatni az indiai kormányt a nyugat­európai összetartás megerősíté­sére és a kelet-európai orszá­gokkal fennálló feszültség enyhítésére irányuló erőfeszí­téseinkről”. Hozzáfűzte: „Hal­lani kívánom az indiai kor­mány véleményét a nemzetkö­zi fontosságú politikai kérdé­sekről, különösen pedig az helyezkedett e követelésekkel Ázsiát érintő problémákról”. Timegtüntetés Kairóban Brit felhívás a közel-keleti országokhoz .Az egyiptomi külügymi­nisztérium pénteken utasítot­ta az EAK állandó ENSZ- képviselőjét, hogy tájékoztas­sa U Thant ENSZ-főtitkárt az egyiptomi ipari létesít­mény ellen csütörtökön vég­rehajtott izraeli támadás rész­leteiről. Kairó utcáin pénteken óriá­si tömeg tüntetett az izraeli­ek csütörtöki támadása és az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott katonai, pénzügyi és erkölcsi támogatása ellen. Kairó mecseteiben egyébként a pénteki imádságot a bom­­batámadás' 'aktív ebKéktébéft'­él é­ ‘ tűket vesztett egyiptomiak iáSí­ K­ ddCVíViíl »éMOOtet­i emlékének szentelték. Az Al Azhar mecsetben megtartott istentiszteleten jelen volt Nasszer elnök és a Kairóban tartózkodó líbiai és­­ szudáni vezetők is. Ünneplő tízezrek konfetti- és virágesője fogadta Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni elnök gép­kocsiját, amely a kairói Kabbeh palota és az Al Az­har mecset közötti útszaka­szon hajtott végig.­­i „Harcolni akarunk, harcol­akarunk!” — hallatszott az egybeverődött szavalókóru­sok jelszava. 1967. június 10-e óta látott Kairó a péntekihez ha­nem sonló arányú tömegmegmoz­dulást. Akkor Nasszer elnök lemondása elleni tiltakozásuk kifejezéseként, most pedig a csütörtöki barbár izraeli lé­gitámadást elítélve és harci eltökéltségüket demonstrálva vonultak az egyiptomi főváros tömegei az utcára. A brit külügyminisztérium pénteken felszólította a kö­zel-keleti konfliktusban érin­tett országokat, hogy hala­déktalanul szüntessék be harcot. Utalva az izraeli lé­a­dierő csütörtöki amelyet a Kairó támadására, közelében levő egyiptomi gyár ellen haj­tottak végre. A nyilatkozat különösen sajnálatosnak ne­vezi, hogy az erőszak foko­zottabb alkalmazása polgári személyek életébe került, de ezúttal sem tesz különbséget az agresszor és az agresszió áldozata között. Laird elégedett a Dél-Vietnamban látottakkal Melvin Laird amerikai had­ügyminiszter háromnapos dél­vietnami szemlekörútját be­fejezve pénteken az amerikai légierő egyik repülőgépén el­utazott Saigonból. Elutazása előtt a Tan Son Nhut-i repü­lőtéren sajtóértekezletet tar­tott Kijelentette, hogy elégedett az úgynevezett „vietnamizálá­­si” program teljesítésével, vagyis azzal az ütemmel, aho­gyan a saigoni kormánycsa­­patok egyes kijelölt körzetek­ben át­veszik az amerikaiaktól „a közvetlen felelősséget”. Be­jelentette, hogy 6—8 héten be­lül megrendezik ama országok képviselőinek újabb tanácsko­zását, amelyek az Egyesült Ál­lamok oldalán csapatokkal vesznek részt a vietnami ag­resszióban. Laird a továbbiakban kö­zölte, hogy saigoni tárgyalá­sainak és a helyzet elemzésé­nek alapján megfelelő javasla­tokat fog tenni Nixon elnök­nek. i Demirel kormánya nem mond le Demirel török miniszterel­nök csütörtökön este felke­reste Sunay államelnököt. A kormányfő a megbeszélés után kijelentette, hogy a kor­mány — jóllehet a nemzet­­gyűlés elvetette költségvetési tervezetét — nem mond le. Demirel szerint a szavazás eredményét nem lehet bizal­matlansági szavazásnak fel­fogni, olyan fejleménynek, amely a választások újbóli kiírását tenné szükségessé. 1970- február 14 szembaj Az FKP kongresszusa után 4 Francia Kommunista sa igen Párt XIX. kongresszu­jelentős esemény volt a párt, Franciaország és egész Európa szemszögéből nézve is. Nagy jelentőségű volt kongresszus a párt életében, a mert az 1968. májusi forron­gások, a csehszlovákiai ese­mények, majd Roger Garau­­dy fellépése nyomán a reak­ció arra számított, hogy párton belül éles nézeteltéré­­­sek lesznek ezekben a kér­désekben, esetleg még szaka­dásra is sor kerülhet. Külö­nösen Garaudy kapituláns és likvidátori elméleteihez fűz­tek nagy reményeket. Mind­ezekkel a várakozásokkal el­lentétben a XIX. kongresszu­son imponálóan nyilvánult meg az FKP egysége vala­mennyi kérdésben. A kong­resszus egyhangúan hagyta jóvá a pártnak a szocializ­mus felépítésére irányuló belpolitikáját és a proletár internacionalizmus elvein ala­puló külpolitikáját, egyhan­gúan elutasította Garaudy té­ziseit, amelyeket­ egyébként valamennyi pártfórumon vi­tára bocsátottak. Az FKP 19 500 pártsejtje közül egyet­len egy sem állt Garaudy mellé, a kongresszuson egyet­len felszólaló sem támogatta. A kongresszus azonban nemcsak a pártot érintő ese­mény volt, jelentősége kiter­jed egész Franciaországra. A francia burzsoázia, főként 1968 óta azt harsogja, hogy az FKP a „polgári haladással”, a „megfontolt reformokkal” szemben csupán egy anarc­hista kisebbség véres túrájának alternatíváját dikta­kí­nálja. Az FKP kongresszusa ismé­telten leszögezte, hogy a párt, valamennyi haladó erővel szö­vetségben, kizárólag a dolgo­zók akaratának többségére támaszkodva kívánja tani a monopóliumok felvás­ural­mát egy haladó demokráciá­val, amely előkészítheti az utat a szocialista átalakulás­hoz. Egyhangúan helyeselte a kongresszus a megvalósítás módszerét is: dolgozzon ki az FKP, a többi baloldali párttal és valamennyi haladó csoportosulással együtt közös kormányprogramot, szoros szövetségben ennek alapján induljon harcba a monopólium­­ok uralmának megdöntésé­­ért, a kormányprogram meg­­valósításáért. Tudjuk, hogy a szocialisták és a Mitterrand-vezette de­mokrata konvenció már elfo­gadta ezt a felhívást és tárgyalások igen előrehaladott a állapotban vannak. A kong­­resszus világos és egységes állásfoglalása nagy lendületet adhat ezeknek a tárgyalások­nak és elősegítheti sikeres befejezésüket. Az FKP kongresszusa azon­ban Franciaország határain is túlmutató esemény volt. A párt állásfoglalása a balol­dal egysége és egy demokra­tikus akcióprogram mellett, európai szemszögből nézve is nagy horderejű­­szágnak ma döntő Franciaor­szerepe van kontinensünk nyugati fe­lén. Egy baloldali tevékenysége messze kormány túlha­ladná mindazt, ami a kapita­lista Európában valaha is le­hetséges volt. Mindez pedig döntő befolyással lépne egész Európa jövőjére. Mindezek után nem csodál­kozhatunk azon, mekkora csa­lódással fogadta a nyugati sajtó az FKP kongresszusát, s milyen torz képet festett ró­la. Kétségbeesésében igyeke­zett úgy feltüntetni a dolgot, mintha a kongresszus csupán azért ült volna össze, hogy a Garaudy-ügyben döntsön, s még ma is azt szajkózza: noha Garaudyt nem válasz­tották be újra a Központi Bizottságba, az ügy még ko­ránt sincs lezárva.stb., stb. ff­z a torzkép és ez a dü­­hödt csalódás a főbb bizonyság rá, hogy leg­kongresszus jó munkát vég­­­zett és az FKP a helyes úton halad. Joggal állapíthatta meg az Humanité egyik kommen­tárjában: „Ellenfeleink vi­szályokban és harcokban re­ménykedtek,­­szakadásról ál­­­modoztak. A párt egységesnek bizonyult, azonban, meg­mutatta, hogy bizto qn halad az útján, következetes a problé­mák felvetésének és elemzé­sének könyörtelen végigvite­­lében, szorosra zárt sorai megbonthatatlanok. A tanács­kozásról festett torzkép csa­lódásról árulkodik. Homoródy József Szovjet lapok Budapest felszabadításáról Valamennyi moszkvai lap vezető helyen emlékezik meg a negyedszázad előtti nagyje­lentőségű eseményről, Buda­pest felszabadításáról. A PRAVDA az évforduló al­kalmából Matvej Zaharov marsallnak, a 2. Ukrán Front egykori vezérkari főnökének írását közli. Zaharov marsall kiemeli, hogy a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága ak­tivizálta az ellenállás erőinek tevékenységét. A magyar had­sereg katonái pedig egyenként és egész alegységekben ön­ként fogságba estek. Sokan közülük kifejezték azt az óha­jukat, hogy harcoljanak a hit­leristák­ ellen. Kívánságuk tel­jesült A cikk befejezésül hangsú­lyozza: a szovjet és a magyar katonák barátsága évről évre erősödik, fejlődik. A testvéri hadseregek katonai küldöttsé­geket cserélnek egymással, a Varsói Szerződés egyesített erőinek parancsnoksága által kidolgozott közös hadgyakor­latokat tartanak, segítik egy­mást a hadművészet elsajátí­tásában. Mindez — húzza alá Zaharov marsall — ragyogóan tanúsítja a szocializmus vív­mányait őrző hadseregeink egységét és összeforrottságát. A KRASZNAJA ZVEZDÁ­­BAN Afonyin altábornagy, a Szovjetunió Hőse, a Budapes­tet felszabadító hadseregcso­portosítás parancsnoka ad rész­letes képet a magyar fővárost felszabadító hadműveletekről. Odd Bullt New Yorkba rendelték U Thant ENSZ-főtitkár pénteken sürgős tanácskozás­ra New Yorkba hívta Odd Bull tábornokot, a közel-kele­ti ENSZ-megfigyelők vezető­jét .Mivel a Közel-Keleten, különösképpen pedig a Szuezi­­csa­torna övezetében a harci tevékenység m szködik, és a tér­ségben gyakorlatilag semmibe veszik a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatát, az Egyesült Nemzetek főtitkára sürgősen magához kérette Odd Bull tábornokot a közel-kele­ti ENSZ-megfigyelők vezető­jét, hogy tanácskozzék vele a helyzetről” — hangzik a ki­adott nyilatkozat Összecsapások Lesothóban A Dél-Afrikai Köztársaság területébe ékelt Lesothóban, ahol nemrég az ellenzéki győ­zelemmel befejeződött válasz­tásokat Leabua Jonathan „mi­niszterelnöki puccsal” fordí­totta a visszájára, a péntekre virradó éjjel összecsapások robbantak ki az ellenzék és a kormány erői között A tudósítások arról számol­nak be, hogy egy csapat fegy­veres megtámadta a lesothói rendőrkapitányság épületét. Fél órán át hallatszott a gép­puskaropogás. Lövöldözést hallottak a város más pont­jairól is. Úgy tudják, hogy járókelők is megsebesültek. A fővárosba vezető útvonalakat katonaság zárta el.

Next