Dolgozók Lapja, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
2 DOLGOZÓK LAPJA Hétfő: Hitek és cáfolatok Atasszi szíriai elnök lemondásáról — Péter János találkozott TJ Thanttal és az amerikai külügyminiszterrel. 27 európai ország kommunista és munkáspártjainak képviselői összeültek Moszkvában — Megalakult az EAK új kormánya Gromiko beszéde az EVSZ-közgyűlésen — Külügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács Csütörtök: Nixon—Gromiko találkozó — Merénylet Cikkében a hadsereg főparancsnoka ellen Péntek: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ-ben — Brandt sajtóértekezlete egyéves kormányzásának eredményéről Szombat: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnökkel • Döntés Chilében jubiláris hét az ENSZ-ben Kedd: Az Egyesült Nemzetei Szervezetének napja zárta e hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszervezetről szokás megemlékezni. 1945. október 24-én lépett hatályba, ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francisco-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, érthető, hogy hosszú és látványos jubileumi ülésszakot rendeztek. Volt olyan nap, amikor tucatnyi állam- és kormányfő váltotta fel egymást közgyűlési termének az ENSZ szónoki emelvényén. Az újságírók, az ENSZ-ből tudósító kollégáim aligha örülhettek ennek „nagy ember-inváziónak”, hiszen nem volt könnyű az egymás után szónokló elnökök által mondottakat röviden összefoglalni. Talán csak a tolmácsok örültek a neves nagyságok felvonulásának, mert alig kellett fordítaniok: a felszólalók maguk gondoskodtak arról, hogy beszédük hiteles és pontos fordításban jusson el mindenkihez... Sok szépet és jót elmondtak az ünnepi üléssorozaton az ENSZ-ről, elhangzottak kifogások is. Észre lehet venni, hogy a nyugati nagyhatalmak szívesen hozzányúlnának az ENSZ alapokmányához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett.Volt vita a jubiláns üléssorozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó külön nyilatkozat megszövegezése körül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a fajgyűlölet politikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó gyarmatosító hatalmat, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ-ben. Nem lehet „egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szólni jogosult vagy képes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szerepel, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. (Éppen a jubiláns üléssorozat alatt került nyilvánosságra az ENSZ demográfiai évkönyve: e szerint a Kínai Népköztársaság lakossága 740 millió.) A Szovjetunió és az Egyesült Államok lélekszámát is ideiktatom: 240 millió a szovjet emberek száma, az USA területét 224 millióan lakják- Ezé a két hatalomé kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért. Amint mondani szokás: e két ország „szuper-nagyhatalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a szovjet— amerikai viszony tisztázásához, a két fél álláspontjának kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromikov Rogers találkozót a hét elején követte az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf Astoria Szállóban adott az amerikai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére. Pusztán a jelenlévők névsorából már következtetni lehetett arra, hogy ezen a „munkavacsorán” milyen témák jöhettek szóba, hiszen ott volt egy-egy amerikai diplomata a közel-keleti, a nyugat-berlini, az indokínai, a leszerelési ügyek felelőseként... Aztán létrejött egy Nixon—Gromiko találkozó is. Az amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban fogadta a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet és Vietnám problémája. Érdekes volt megfigyelni, hogy Nixon oldalán Rogers mellett ott volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója- Az amerikai—szovjet eszmecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult helyzet a két ország viszonyában. (Emlékezetes, hogy a közel-keleti vádaskodások, majd a Kuba földjén levő állítólagos szovjet tengeralattjáró-támaszpontról szóló amerikai kitalálások, továbbá a Nix önkormányzat más „kemény hangú” megnyilatkozásai megrontották a légkört.) Az ENSZ-közgyűléssel párhuzamosan egész sor olyan két- és többoldalú megbeszélésre került sor, amelynek témája a közel-keleti válság, a fegyverszünet meghosszabbítása és a Jarring-féle tárgyalások esetleges megindítása volt. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés reflektorfénye, az EAK-ra és Szíriára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kormány megalakításával és az Arab Szocialista Unió új főtitkárának megválasztásával befejeződött a Nasszer elnök halálával felvetődött utódlási kérdés megválaszolása. Az egyiptomi kormányelnök dr. Mahmud Favzi, az idős, tapasztalt diplomata és meggondolt államférfi lett Az új egyébként csak kormányban az volt az egyetlen — bár kétségtelenül jelentős — változás, hogy Heikal, az Al Ahram főszerkesztője átadta a tájékoztatásügyi tárcát Mohamed Fajeknak. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nureddin Atasszi államfő lemondott, s hogy a Baath-párt soraiban válságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel-keleti vashoz és részt fegyvernyugvegyen-e a közvetett tárgyalásokon ? A helyzet áttekintéséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre beharangozott rendkívüli pártkongresszust. Pálfy József Szerda: Gromiko és Rogers az ENSZ-ben Anvar Szadat és Mahmud Favaí Xuan Thuy Budapesten Xuan Thuy, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkára, államminiszter, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője, aki a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tesz hazánkban, szombaton látogatást tett Péter János külügyminiszternél. A látogatást követően Külügyminisztériumban megakezdődtek a tárgyalások. fllende Chile elnöke Salvador Allende-t választották a következő hatéves ciklusra Chile köztársasági elnökévé. Szombaton délután együttes ülést tartott a chilei parlament két háza. Az egyetlen napirendi pont a köztársasági elnök megválasztása volt. A kommunistákat, szocialistákat valamint más ,baloldali csoportokat tömörítő Népi Egységfront jelöltje, Salvador Allande 153 szavazatot kapott. Ellenfele Jorge Allessandri, a jobboldal jelöltje, mindössze 35-öt. Hét képviselő tartózkodott a szavazástól, öten nem jelentek meg. A magát marxistának valló Salvador Allende november 3- án lép a jelenlegi kereszténydemokrata elnök, Eduardo Frei örökébe. Schiller látogatása Vasárnap este Budapestre érkezik dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere, hogy eleget tegyen annak a meghívásnak, amelyet dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter ez év márciusában, az NSZK-ban tett látogatásakor adott át. Dr. Karl Schiller kétnapos magyarországi tartózkodása során aláírja a magyar—NSZK hosszú lejáratú árucsere-forgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást. Szonda—8 A Szonda—8 automatikus űrállomás folytatja útját. Október 24-én megkerülte Holdat. A Hold felszínétől vanló minimális távolsága 1120 kilométer volt. A Hold térségében tudományos megfigyeléseket a Hold körüli térség végzett fizikai sajátosságairól és színes, valamint fehér-fekete felvételeket készítettek a Hold felszínéről. A Szonda—8 közeledik a Föld felé. 1971. október 25. vasárnap ! Ausztria—15 év után Nyugati Ausztria, egyik szomszédunk, legnagyobb történelmi sorsfordulójának másfél évtizedes jubileumát ünnepli. Az 1955 májusában kötött osztrák államszerződést új alkotmánytörvény megalkotása követte, amelyet október 26-án fogadott el az osztrák törvényhozás. Az államszerződés nyomán örökös semlegességet Ausztria vállalt, s hivatalosan törvénybe iktatták: Ausztria „minden rendelkezésére álló eszközzel” megtartja és megvédi függetlenségét. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az államszerződés — amelynek az alkotmánytörvény természetes következménye és gyümölcse volt — hosszú évek nehéz tárgyalásai után jöhettek csak létre. Az államszerződésig (különösen a NATO 1949-ben történt megalakulása után) az amerikai politika egész sor kísérletet tett arra, hogy Ausztria nyugati részét — a három nyugati nagyhatalom megszállási övezeteit — valamilyen formában egy előretolt stratégiai bázissá szervezze. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai azt mutatják: helyes volt a Szovjetunió és az európai szocialista értékelése, amikor az országok államszerződést az európai biztonság létrehozására irányuló politika jelentős győzelmének tekintették. A tizenötödik évfordulón meg lehet állapítani, hogy a változó osztrák kormányok a semlegesség alapvető katonai és politikai elemeit tiszteletben tartották. 1970. májusában, amikor — Ausztria történetében először — szociáldemokrata kormány lépett hivatalba, ismét mérlegre került az osztrák semlegesség. Megállapítható, hogy a Kreisky kormány, elődeihez hasonlóan, tiszteletben kívánja tartani, sőt meg akarja szilárdítani Ausztria semlegességét.. Az alkotmánytörvény 13. évfordulóján a helyzetet az jellemzi, hogy Ausztria általános külpolitikai vonala nem változott, s az osztrák semlegesség Ez természetesen csorbítatlan, lehetőséget adott és ad arra, hogy a szocialista országok szorosabbá tegyék Ausztriához fűződő kapcsolataikat. A mi szempontunkból különösen jelentős az osztrák semlegesség, hiszen törekvésünk a jószomszédi viszony ápolása. Örömmel regisztrálhatjuk tehát a magyar —osztrák kapcsolatok sokoldalú fejlődését, amely kifejezésre jutott vezető államférfiaink kölcsönös látogatásaiban is. Az osztrák semlegességet fenyegető veszélyek ma gazdasági formában jelentkeznek. Az államszerződés kimondja, hogy Ausztria nem válhat olyan zárt államcsoportosulás tagjává, amelynek Németország (az adott esetben az NSZK) is tagja. A Közös Piac ilyen csoportosulás, különös tekintettel arra, hogy a gazdasági kapcsolatokon túlmenően bevallott célja tagországainak politikai integrációja. A Szovjetunió és a szocialista országok több ízben felhívták Ausztria figyelmét arra, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás ellentétes lenne az államszerződés szellemével, veszélyeztetné Ausztria örökössemlegességét és ezzel azt a stabilizáló szerepet is, amelyet az európai helyzet alakításában betölthet. A szocialista országok, így hazánk álláspontja természetszerűen az, hogy minden erővel meg kell őrini azokat az értékeket, amelyeket az osztrák örökös semlegesség legszigorúbb megtartása az európai béke számára jelent. — ic — n négy nagy a Közel-Keletről A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterének tanácskozásairól az ENSZ-ben közleményt adtak ki, amelyet U Thant olvasott fel: „A négy külügyminiszter hasznos eszmecserét folytatott a főtitkárral és Jarring nagykövettel a közel-keleti helyzetről. Megállapodtak abban, hogy maximális erőfeszítéseket fejtenek ki annak érdekében, hogy: 1. Jarring nagykövet a lehető leggyorsabban újra hozzáláthasson feladata teljesítéséhez; 2. a közvetlenül érdekelt felek közötti megállapodás révén sikerüljön a tűzszünetet egy később meghatározandó időpontig meghosszabbítani; 3. a Biztonsági Tanács 242- es határozata (az 1967. november 22-én hozott határozatról van szó) alapján békés megoldást találjanak. A négy nagyhatalom folytatni fogja tanácskozásait. New York-i állandó képviselőik október 28-án ülnek legközelebb össze”. . A kongresszusra készülve Európa-politika és Varsói Szerződés A MAGYAR KÜLPOLITIKA nemzetközi tevékenységünk elvekre épül, s azok között is a legfontosabb: maradéktalanul teljesíteni a Varsói Szerződésből hazánkra háruló kötelezettségeket. Ezek az elvek vezérelték a magyar kormányt a Szerződés aláírásának Varsói első percétől kezdve, s vezérlik a jövőben is. Tanúsítják ezt az MSZMP Központi Bizottságának a kongresszusra készült irányelvei, amelyek egyértelműen a Varsói Szerződés támogatását szorgalmazzák. Ezt a politikai vonalat nyilvánvalóan nem lehetne megérteni, ha a Varsói Szerződést egyszerű dokumentumnak fognánk fel. Több annál. Először is többoldalú lezettségvállalás. Nyolc keteszocialista ország 1955 májusában a lengyel fővárosban arra kötelezte magát, hogy barátsággal, együttműködéssel és kölcsönös segítségnyújtással mozdítja elő a közös ügyet: a szocialista építést és a béke védelmét. Másodszor: védelmi összefogás. A szerződés aláírói arra szövetkeztek, hogy együttes erővel védik magukat a nyugati hatalmak által korábban létrehozott, a szocialista világ ellen irányuló agresszív katonai tömbbel szemben. Harmadszor: politikai magatartás, orientáció. A Varsói Szerződés rendelkezései hangsúlyozzák, hogy az aláíró országok politikájukban minden állammal kölcsönös megértésre és együttműködésre törekednek, a vitás kérdéseket tárgyalások útján igyekeznek megoldani, érvényt szereznek a népeknek a békére és a társadalmi haladásra irányuló vágyainak. Világosan kitűnik tehát, hogy a Varsói Szerződés politikai és katonai tényező, alapja, kerete a szocialista országok politikai együttműködésének és katonai koalíciójának. EZT A SZERZŐDÉST az európai szocialista országok kötötték, következésképpen hatósugara elsősorban az európai kontinens. Az aláírók az évek folyamán kialakították amelynek Európa-politikájukat, megvalósítására összpontosítják erőfeszítéseiket. Kiindulópontja, hogy a földrész békéje és biztonsága csak valamennyi európai állam közös hozzájárulásával teremthető meg. Ennek alapján a szocialista országok olyan értekezletet szorgalmaznak, amely megtárgyalná az európai biztonság pontjából legfontosabb szemkérdéseket, s elvezetne olyan lépésekhez — pl. az erőszakról való lemondáshoz, a jószomszédi kapcsolatok erősítéséhez — amelyek együtt alkotnák a kollektív biztonsági rendszert. Nem véletlen, hogy az érdekelt szocialista országok pártvezetői, kormányfői, külügyminiszterei az utóbbi időkben tanácskozásaik egész szentelték annak, hogy sorát kidolgozzák, közzé tegyék érvényesítsék a Varsói Szervsződés tagállamainak közös kezdeményezését az európai béke és biztonság Gondoljunk csak a ügyében. budapesti felhívást és memorandumot megfogalmazó értekezletekre. Az európai tanácskozás persze csak eszköz, és nem cél. A cél: a biztonság. Ennek feltétele pedig az európai realitások — köztük a határok és a Német Demokratikus Köztársaság — nemzetközi jogi elismerése. Fel kell számolni az európai feszültség neuralgikus pontjait, vagyis a nyugatnémet atomfegyverkezés megakadályozásával, Nyugat- Berlin különleges státuszának biztosításával, az Európát megosztó katonai tömbök és szövetségek egyidejű és kölcsönös felszámolásával megteremteni a béke légkörét Amikor persze a Varsói Szerződés országainak arról az elhatározásáról beszélünk, hogy kölcsönösségi alapon hajlandók lennének megszüntetni szervezetüket a NATO feloszlatásával egyidőben, akkor mindig hozzá kell tennünk: egyoldalú lépéseket senki sem várhat a szocialistaoktól. Mindaddig, amíg orszálétezik az észak-atlanti tömb, és az imperializmus veszélyezteti a világbékét, addig a szocialista országok megőrzik és szüntelenül védelmi szervezetüket erősítik Ez tehát a Varsói Szerződés országainak „Európa - koncepciója”. A kontinens kérdéseinek elsődlegessége persze nem jelent közömbösséget az Európán kívüli problémák iránt. Annál inkább sem, mert Európában sem élhetnek a népek nyugodtan, ha bárhol a világon dörögnek a fegyverek és tobzódik a reakció. A szerződés aláírói már több alkalommal kife-