Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-14 / 7. szám

f0e­gyvenegyedik évfolyam« 7« szám« Szombati 1920« február 14« --------------- --------- -------- ----—........ ....................................... ...........1. »ULI......................... . 1 tll........................ KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 32 K Félévre 16 K Negyedévre 8 K Egyes szám ára: 40 fillér. Megjelenik minden sz­edán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, már a hirdetések, előfizetési­ és hirdetési díjak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Falu és a város. Nem tehetek róla, de a szociáldemokrata szakszervezetekkel még a boldog béke­világban se tudtam rokonszenvezni. Nem pedig azért, mert ezek a szakszervezetek mindjobban elide­genítették a városi szegényebb sorsú lakosságot a falusiaktól. Hiába is akarják kényszer­eszkö­zökkel a munkásbiztosító intézménybe a föld­­miveléssel foglalkozókat beleerőszakolni, sohase lesz ez népszerű intézmény a falusi nép között. Az azonban tagadhatatlan, hogy szellemi kapcsolatot kell létesíteni a városi és falusi nép között, hogy egymást megértsék, hogy tudatára ébredjenek annak, hogy egymás nélkül el nem lehetnek és hogy kölcsönös boldogu­lásuk kívánja, hogy közös cél felé közös jóaka­rattal haladjanak. Ki merné tagadni, hogy háború előtt a városi lakosság legnagyobb része lenézte a falusi parasztot ? Egész természetes tehát, hogy mikor háború alatt a falusi földmives tudatára ébredt az ő munkája és munkájának gyümölcse nélkü­l önözhetetlenségének, a városi lakosok fölé kerekedett és fájdalmasan éreztette vele fölényét, hogy ugym­ondjo'Ti­­boszul állt előbbi lenézett állapotáért. A jelen sajnálatos gazdasági és megélhe­tési helyzet bizonyítja, hogy a város és a falvak között ugyanaz a viszony van, ami van a nagy föl­yó és a kis folyók, patakok, források között. Annál gazdagabb és teherképesebb egy város, minél több faluval, sőt akár csak pusz­tával vagy majorral van közvetlen összekötte­tésben, kapcsolatban. Természetellenes kapcsolatokat a közigaz­gatási hatóságok hiába akarnak létesíteni, mert p. o. amerre a víz folyik, arra­felé mindig szívesebben szállítanak min­denféle terményt és szükségleti cikket, mint ellenkező irányba. A városok és falvak szorosabb kötelékének egyik nélkülönözhetetlen feltétele a jó forgalmi út, hajó és vasút-összeköttetés és ez utóbbiaknak a városi és falusi lakosság legközvetlenebb érdekében megállapított menetrendje. Komárom városának, de vele együtt a környezetébe tartozó falvaknak nemcsak szeren­csétlensége, de azt lehet mondani, büntetése a jelenlegi vasúti menetrend. Komárom városa óriási áldozatott hozott a gutai vasút létesítése érdekében. A tervezgetés­­ idejében vérmes reményekkel biztatták egyesek a lakosságot, hogy ezen vasútvonallal a vágmelléki kerté­szeti te­rmények, valamint a baromfi, tej, tojás, stb. élelmi cikkek beszállításával Komárom lakosságának élelmezése biztosítva lesz. Fájdalom, a következmények nekem adtak igazat, vagyis, hogy egy Gúlánál végződő csonka vasúttal a cél nincs elérve, Komárom városának áldozathozatala nincs arányban az elért eredménnyel, különösen most a szeren­csétlen menetrenddel. De visszatérek a falvak és városok között létesítendő kapcsolatra. Ami volt a régi zsidók­nál Jeruzsálem, vagy ami a mohamedánok­nál Mekka, ugyanolyan szellemi gócpontnak kellene lenni egy egy nagyobb városnak a körülötte levő falvakra nézve. Alkalmat kellene adni arra, hogy a városi lakosok szellemi élvezeteiben a falusiak is részesülhessenek. Nem a színházakra, mozikra, cirkuszokra gon­dolok, hanem a Jókai Egyesület és ehhez hasonló közművelődési intézményekre. Én nem tartom lehetetlennek, hogy ezen közmivelődési intézmények nemeslelkű és nagy tudású vagy ügyes szereplői évenként egyszer, kétszer vagy talán többször is kiszállanának egyik másik faluba és ott épületes és szóra­koztató előadásokat tartanának a falusi lakoság szellemi emelkedése, valamint a falusi és városi lakosság bizalomteljesebb érzületének fejlesztése érdekében. Bizony valljuk meg, hogy háború előtt csak a közigazgatási tisztviselők jöttek a fal­vakba, no meg követválasztáskor az egymást lehazudtoló kortesek, akiktől a falusiak csak annyit tanultak, hogy az előbbiektől félni kell, az utóbbiaknak meg nem muszáj a beszédjüket elhinni. Ezúton is kérem a komáromi Jókai Egye­sületet, hogy tegye tanácskozása tárgyává fel­vetett eszmémet a város és a falvak együttérzése érdekében. Kamocsa, 1920. jan. 27. Baross Kálmán ref. lelkész. — Pótválasztás talán. A tatai választóke­rületben vasárnap megtartott pótválasztás nagy izgalmak között folyt le, és ez Henzer István kisgazdapárti jelölt győzelmével végződött, aki Kocsán Károly keresztény nemzetivel szemben többséget nyert. V b­ármegiyei közigazgatás. A közigazgatási bizotság ülése. Kedden, f hó 10-én a közig. bizottság dr. Tafferner Gyula zsupéni tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, melyen az előadókon kívül megjelentek dr. Aranyossy László, Fejérváry Géza, Hickisch Károly, Jarosss Vilmos, Kürthy István, Palkovich Viktor és Rédly Gyula bi­zottsági tagok, Kürthy István beszéde. Napirend előtt Kürthy István biz. tag kért szót és mondott nagy figyelemmel hall­gatott beszédet, melynek fonalán feltárta mind­azokat a sérelmeket és panaszokat, amelyeket közönség érez s amelyek nem orvoslásuk ese­tére alkalmasak arra, hogy a hatóságok hite­lét megingassák, sőt azt teljesen lerontsák. Beszéde bevezetésében rámutat arra, hogy a vármegye közgyűlésén már felsorolt egyes brajokat, amelyek az általános közigazga­tást jellemzik, azóta három hónap múlt el, de semmi javulás sem észlelhető, sőt határozott rosszabbodás és a közigazgatásnak az egész vonalon való lecsúszása és dezoláltsága. Ezt konkrét adatokkal világítja meg. A vármegye területén a lezajlott januári árvíz óriási károkat okozott. Ez elemi csapás és ezért a kormány nem is volna felelőssé te­hető, mert ezt elhárítani nem lehetett. A tele­fon­szolgálatot a folyammérnöki hivatal nem tudta beállítani és gyalog küldöncökkel érint­kezett. Az ármentesítő társulatot szén nélkül hagyják az egész télen át, a belvizeket eltávo­lítani nem lehet, hogyan gondolják a termés biztosítását ezen a területen? A csendőrség működése ellen is súlyos kifogások merülnek fel. A vagyon és közbiz­­tonság elleni bűncselekmények napirenden van­nak. A legtöbb ügyben a csendőrség nem is nyomoz és letartóztatásokat nem végez. Egy betöréses lopást, ahol több ezer koronáról volt szó, kiderített egyik községi elöljáróság, a tettest elfogta, az beismerte a bűncselek­ményt, feljelentik a csendőrségnél, az cseh nyelvű beadványt intéz az államügyészséghez, melyet az nem ért meg, a betörőt ellenben­­ nem tartóztatja le a csendőrség, az nyugodtan­­ átsétál a demarkációs vonalon. Sőt minden nagyobb ünnepen haza is jön megnézni az otthonvalókat és mindez a csendőrség szeme­­láttára történik. Ugyanaz a csendőrség, mely a tolvajokat szabadon engedi garázdálkodni, december 1-én néhány községben nagy buzgalommal szedte össze a vadászjegyeket, ezzel a vadászattal el­ütötték a vadászterületek bérlőit. Érdekes dolog, hogy ugyanezt több köz­­­­ségben nem hajtották végre. Általában a köz­­igazgatás egyes területeken teljesen eltérő. Pél­dául Bars megyében sok olyan rendeletről, amit­­ Komárom megyében kiadnak, nem tudnak ; vi­­­­szont Barsban olyan kormányrendeletek látnak napvilágot, melyekről itt fogalmunk sincs. A közigazgatásnak ez az ingadozása természetesen a közönség érdekeinek súlyos sérelmével jár. Felhozza a pénz lebélyegzése ügyét, ahol a készpénz 50 °/o-át visszatartotta az állam; utóbb folyamodhattak azok, akik kisebb összegeket veszítettek így el. A folyamodások folytán visszautalták a pénzt és az adóhivatalhoz for­dultak. Kétszer, háromszor is jártak az adóhi­vatalnál pénzükért, de hasztalan, mindig vissza­jöttek azzal, az eredménnyel, hogy nincs pénz. Óhajtaná tudni, mi lesz azzal a sok ha­mis pénzzel, ami a községi pénztárakban van, sok helyen 20—30000 K. Ezt a községek nem veszíthetik el. Február 1-től az új 10 és 20 koronások forgalomba hozását jelentették, de azoknak még a színe sem látható, a régieket pedig már nem fogadják el. Tűrhetetlen a bizonytalanság a hadiköl­­csönöket illetőleg is. Roppant sok kis egzisz­tencia pénze és egész vagyona ebben van fek­tetve. Ezek tö­kre mennek vagyonilag, ha ezt a kérdést sürgősen nem rendezik. De vannak közönséges visszaélések is. Ezekre elmond egy jellemző esetet. Megjelent 3—4 hete két az egyik községben és ott gaz­dasági felügyelet címén megtekintenek egyes gazdaságokat, ahol teljesen tájékozatlan és tö­kéletlen kérdéseket adtak fel, amivel elárulták teljes gazdasági járatlanságukat. Ezután — ami jellemző — a korcsmában gyűlést hívtak össze, ott a nőknek mozit és kaszinót ígért­ek, — va­lódi női kaszinót, ami a falunak föltétlen gaz­dasági életszükséglete, — a férfiaknak pedig cipőtalpat és petróleumot, ennek elenében bi­zonyos nyilatkozatot írattak alá Az egyik úr ismét megjelent egy idő múlva és — bár demokratikus államformában élünk — korántsem a népies vendéglőben vesz szállást, hanem kiszemel erre a célra egy jobb külsejű házat, amelynek vendégszeretetét veszi igénybe. Másnap gyűlés, a házigazda is meg­jelenik azon, de a vendég, a vendégszeretet ellenére is, keményen legorombitja, mert a há­zigazda más véleményen merészkedett lenni.­­ A gazdasági felügyelő helyettese — mi­csoda jogcímen és minőségben azt nem tudja a szónok — elment az iskolába is. A gyere­kekhez kérdést intéz, van-e tét köztük? A gye­rekek nem jelentkeznek. Erre egyenként faggatja őket, vallatóra veszi és 40 fillért nyom egyik gyerek markába, aki bevallja, hogy tud szlová­kul is. A negyven fillér és a későbbi korona hatása alatt csakugyan jelentkezik néhány gye­rek. A tanító ellenvetéseire — aki az iskola tekintélyének e csúnya kortézió által való le­rontása ellen óvást emelt, — gorombán ráför­medt a gyerekek előtt, hogy hallgasson. Ilyen dolgoknak megtörténni kulturállamban csak­ugyan nem volna szabad.

Next