Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-25 / 10. szám

Hegy­ven­egyedik évfolyam. 10. ssécn Szerda, (SZÓ. február )5 KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: S­én ávr. 52 K Félévra IS­K Nagyszívre S K Egy»« ssiaa ára: 4# fillér. Megjelenik mind«, sz­udán és szambáién. M­éí sisisí Mii tttlai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatársi BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nádor­ u. 39., béré úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mán a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kilfiesidfik Kéziratokat nem adunk vissza. I­ Hu üli Pátl ki akarta bontani a zászlót, amelyre békés munka biztosításának feltételeit és a faji életünk fentartásának minden magyar ember által érzett kívánságait írta. A Magyar Nemzeti Párt arra tá­maszkodott, hogy felelős kormányférfiak jelentették ki a nemzetgyűlésen, a sajtó­ban, küldöttségek előtt, hogy a nemzeti kisebbségek teljes jogokat élveznek és nem lesznek a demokratikus ifjú köztár­saságban másodrendű polgárok. A Magyar Nemzeti Párt a világha­talmak békekonferenciáján a nemzeti ki­sebbségek védelméről alkotott nemzetközi szabályok uralma alatt érezte magát, ami­kor életét és munkáját meg akarta kez­deni lojális fegyverekkel és eszközökkel alkalmazkodva az adott helyzethez. A Magyar Nemzeti Párt példát adva rend tiszteletéből, alkalmazkodott a szabályokhoz, minden gyűlését illette még azokat is, ahol az elő­készítő bizottságnak öt-hat tagja gyűlt össze. Minden munkája a hatóság szeme láttára fogt le, eltitkolni valója nincsen és programjával nyílt sisakkal bocsátko­zik a küzdelembe. Párt Mindezek ellenére a Magyar Nemzeti mégsem bonthatta ki zászlaját. Komáromban példás rend van, ame­lyet a legkisebb incidens sem zavar meg. A rendet azonban korántsem a szurony­tól való félelem tartja fenn, hanem a la­kosság fegyelmezettsége és rendszeretete. Itt a lakosság kulturális életet él: nézzen körül a hatóság és meglátja, hogy a mun­kásság n­em csapszékekbe jár, hanem színielőadásokra, amelyet maga rendez és amelyeken maga játszik, felvilágosító ok­tatási előadásokon vesz részt a közönség és a polgárság a művészetet keresi a hangversenyeken. Ennek a közönségnek nem kell szu­ronyt szegezni: ez a békés munka híve és katonája. Hálásak vagyunk a közönség iránt, amely megérti helyzetét és vár pél­dás béketűréssel, folytatja munkáját. Fe­gyelmezi magát és így tartja fenn a köz­rendet, a békés munka alapját. A közönség ezzel szemben joggal el­várhatja, hogy a kulturembereket megillető módon és tisztelettel kezeljék. A szurony fékevesztett embercsordák megfékezésére, a láncát tépett tömegindu­lat megállítására alkalmas taktikai eszköz lehet, de a béke, a munka, a haladás, a felvilágosodás céljait a szurony soha sem szolgálta. A Magyar Nemzeti Párt szárnyait azért mégis kibontja, millió magyar szíve dobban meg abban a programban, ame­lyet zászlajára irt, osztály és felekezeti különbségek, a társadalmat széttagoló érdekellentétek korlátait bátran eltöri és megtalálja a kapcsot, mely összefűz ben­nünket a jövő küzdelmeire: ez a magyar faj fentartásának nagyszerű gondolata, a magyar nyelv jogainak biztosítása és magyar voltunknak minden téren való elismerése, régi jogainkkal, közszabadsá­gunkkal egyetemben. A Magyar Nemzeti Párt szervező gyűlése. A katonai rendőrség megakadályozta. A polgárság méltóságteljes magatartása. — Saját tudósítónktól. — A gyűlés megnyitása. Szerény falragaszok jelentek meg szom­baton délelőtt az Utcasarkokon, amelyek a vá­lasztások kiírásának eshetőségeivel számolva a választó közönséget értekezletre hívták össze a Baross­ utcai Vigadóba. Vasárnap fürge röpcédulák százai figyel­meztették ugyanerre az eseményre a járó-kelő polgárságot, hogy jövő sorsának intézése és megalapozása érdekében vegyen részt az új párt szervezkedő gyűlésén. Ez volt a Magyar Nemzeti Párt szárny­bontásának külsősége, amelyet napokkal előbb a fennálló kormányrendeletek gondos betartá­sával a politikai hatóságnál bejelentett. A hívó szóra mintegy 7-800 főből álló közönség gyűlt össze a Vigadó nagytermében és ott minden talpalatnyi helyet megtöltött. Igen sokan visszafordultak a terem ajtajából, mert oda tizenegy óra után bejutni már nem lehetett. A párt vezetőségének tagjai közül dr Gaál Gyula nyugalmazott polgármester, dr. Kamrás József törvényszéki bíró és dr. Ghyczy János ügyvéd az emelvényen foglaltak helyett. Ugyanott ült Igó Aladár ügyeletes rendőrfogalmazó is, aki a politikai hatóságot képviselte, míg a te­remben ott láttuk a dolgozó polgárságot, a munkásság érdeklődő százait, az ipar és ke­reskedelem világának tagjait és a közélet sze­repvivő alakjainak, e város lakossága színe­­javának ismert alakjait. Tizenegy órakor dr. Gaál Gyula magasan szárnyaló beszéd kíséretében megnyitotta a gyűlést vázolva az okokat, amelyek ennek összehívását szükségessé tették. Beszédét itt közöljük: Tisztelt értekezlet! Magyar testvéreim ! A testvéri szeretet melegségével üdvözlöm váro­sunk itt megjelent polgárságát s magyar lelkem örvendező érzelmei közt köszönöm meg, hogy hívó szavunkra a társadalom minden rétegének képviseletében osztály és felekezet kü­lönbség nélkül sereglettek össze e helyen. E megjele­nésükkel bizonyságot kívánnak önök tenni arről, hogy az a cél és eszme, mely a sze­rvező bi­zottságot cselekedetre buzdította, visszhangot keltett s ott él az önök szívében is, de tanu­­ságtételt szolgáltattak az iránt is, hogy mind­annyiunk lelke egy akaratba forrad össze, hogy a világháborúval a magyar nemzetre rázúdított balsors által a nemzet testéből e területen ki­tépett másfél milliónyi magyarsággal az érint­kezést, az összekötő kapcsolatot keressük faji fennmaradása, közművelődési, erkölcsi és gaz­dasági érdekei előmozdítása, istápolása céljából, hogy innen a magyarság határszéli végvárából kiáltsuk a Csallóköz rónáján és a felvidéken lakó fajtestvéreink érzelmi és gondolatvilágába, hogy a jövőben is magyarokul kell élnünk, hogy kiáltó szózatunk innen rázza fel s éb­ressze öntudatra a nemzeti létünket e helyen letört katasztrófa­­ okozta kábultság zsibbasztó hatása alól még fel sem ocsúdott véreink tö­megeit ! Tudjuk jól, hogy a győztes­­ hatalmak areopagja még nem mondotta ki sorsunk felett az utolsó, döntő szót, de a tényleges helyzettel számolnunk kell. Még szőjük, fonjuk a remény hímes szálait, de fajunk jövőjének előkészítése minden eshetőségre a kötelesség­teljesítés mun­kájára utal. Uraim ! a keresett kapcsolatot a szervezke­dés teremti meg; egy erős, megbonthatatlan egységbe kell tömöríteni a magyarságot, mely kötelék az erők összetételének sokszorosan meg­hatványozódott hatályával érvényesítse érdeke­inket, minden jogos követelményeinket. Soha sem volt oly létszükség, parancsoló kötelesség minden magyar emberre nézve, hogy a ma­gyarság erejét pártharcokkal, osztályküzdelmek­kel, felekezeti ellentétek kiélesítésével szét ne forgácsolja, mint most! Életérdekünk követeli ma, hogy minden választófalat ledöntsünk ma­gunk körül, mely a magyarságban testvérek közt emelkedik, hogy azt a földet, melynek minden régét ezer év minden öröme és bánata, vér és könny patakzása közt magunkénak tar­tottunk meg honfoglaló őseinktől nyert örök­ségkép, ezután is magyarnak érezzük lábaink alatt! Azért csak egy pártnak van most létjogo­­­sultsága, egyetlen egy párthoz kell mind­­annyiunknak tartoznia, egy egyetemes, minden általános és magán­érdeket kielégítő pártba, melynek jellegét és alapgondolatát magyar­voltunknak önérzetes tudata és élniakaratuk elszántsága szabja, adja meg, mert e nélkül, máskülönben az új állami alakulat különböző népei közt a szétmorzsolódás, felszívódás lassú vagy gyorsabb enyészet martalék sorsa jut osztályrészül. A magyarság politikai megszervezésére a szervező bizottság nemcsak azon okból látta az időpontot elérkezettnek, mert a választások esetleges kiírása éppen a magyarságot nem találhatja politikailag felkészületlenül, mert a vele hosszú évszázadokon át együtt élt népek­kel jó és balszerencséjében testvéri szeretettel osztozkodva a honfoglalás idejéből bírta ezt az országrészt, de a körülöttünk lezajlott s ma is folyamatban levő ú­j pártszervezési mozgalmak­nak szemlélete, melyek ép az általunk óhajtott egység rovására, osztályérdekek előtérbe állítá­sával az erők széttördeléséhez vezetnek, a gyors cselekvés szükségességét indokolja. A szervező bizottság ez okból tevékeny­ségét saját hatáskörében folytathatónak nem találta, miután a szervezkedés iránti mozgalom azonnali megindítását kérő felhívását a vár­megye és város minden közéleti tényezőjének megküldötte, a város közönségéhez fordult, hogy e tájékoztató értekezlet keretei közt a pártalakítás szükségességét megbeszélve, a megalakítandó Magyar Nemzeti Párt, illetve szövetség programmtervezetét előterjessze. Midőn a fennálló rendelkezések betartá­sával a mai napra összehívott ezen értekezletet megnyitom, a jegyzői teendők ellátásával dr. Ghyczy János ügyvéd urat megbízom, dr. Kamrás József törvényszéki bíró urat pedig a prograramtervezet előadására felkérem.

Next