Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-31 / 20. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 20.azám. Szerda, 1320. március 31. KOMÁROMMEGYE! KÖZLÖNY ESőfizetési ár helyben és vidékre: Sgéixvre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes számára: 50 fillér. Megjelenik minden szedán és szombaton. városi es mmnouieKu larsadalmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. **ásy»Jk «£ 3w>r«rj5feSTJ>,írja a «MNiMmmMÍMMmflMMHMM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náter u. 29... hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Itt a tavasz, s a tavaszi munka csak nem akar megindulni. A levedlett, kopott házakat nem javítják, nem is meszelik. Nem látunk állványokon szorgalmas kőmíveseket falazni, sem ácsokat a háztetőkön. Szobafestő inasokkal sem találkozunk, akik a festékeket és a létrákat cipelnék a házakhoz, az építőiparra, úgy látszik, nem köszönt tavasz. Itt a tavasz és nincs munkája száz és száz építő munkásnak, aki tavasszal és nyáron keresi meg az őszi és téli kenyerét is. Mi ennek az oka? Az építőiparosok azt mondják, hogy az anyag ára hallatlanul megdrágult, azt megfizetni nem lehet. A munkabérek csak a megélhetéssel tartanak lépést, azok is magasak, de a megélhetés is sokkal drágább, mint a háború alatt volt. A vállalkozáshoz ezenfelül a pénz is hiányzik. Egy háznak kijavítása nem sokkal kerül kevesebbe, mint azalatt a megépítése. De miből építsenek, miből javítsanak az emberek, ha nincsen pénzük! Ha a bank, a takarékpénztár nem ad hitelt, mert az is pénz nélkül áll! A közönség keresményét, megtakarított pénzét nem viszi a bankba, a takarékpénztárba, hanem eldugja a szekrényébe, a fiókjába, amit banknyelven úgy mondanak: tezaurálja. Államkölcsön, városi kölcsön rossz csengésű jelszavak, a kamatozás sem csábít senkit, mert ott lebeg mindenki előtt a hadikölcsönök bizonytalan sorsa. Márpedig államkölcsön nélkül az állam, városi kölcsön nélkül a város nem foghat bele semmi közmunkába. Ezeket a kölcsönöket kényszeríteni nem lehet. Viszont az államnak feladata a munkanélküliség megszüntetése és munkaalkalmak teremtése. A pénzügyi konszolidáció utján az első lépés a hadikölcsönök elismerése, legyen annak kamattípusa szerényebb, de az állam javítsa meg vele hitelét. A közönség így pénzhez jutna, a bankokban hamarosan felgyülemlenék a vállalkozáshoz szükséges tőke és megindulhatna a gazdasági élet vérkeringése, mely ma óriási zavarokkal küzd és tétlenségre kárhoztatja a munkáskezek százezreit. Okos és körültekintő, jövőbe néző pénzügyi politika nyitja a súlyos politikának, orvosszere a beteg gazdasági életnek. Egy^ teljes ,,Jókai“ (110 kötet) diszkötésben eladó. Cím a kiadóhivatalban. Választási előkészületek; Értekezlet a vármegyeházán. — 1920 március 29. — A közelgő és ápril 18-ra kiirt választások ügyében értekezletre hívta össze a zsupánkormánybiztos a községi- és körjegyzőket és a főszolgabirákat, mely hétfőn folyt le a vármegyeháza nagytermében. Dr. Folkman csupán nyitotta meg az értekezletet és ismertette annak célját. Mészáros Károly árvaszéki ülnök, a választási ügyek előadója ismertette a vonatkozó kormányrendeletet és fejtette ki annak irányelveit. A szavazás községenként történik és pedig olyan formában, hogy ezer választónál több egy bizottság előtt nem szavazhat. Hosszabb vitát csak a záróéra kérdése provokált, amelyet a kormányrendelet d. u. 4 órában állapít meg. Ezer választót azonban d. e. 8 órától d. u. 4 óráig leszavaztatni nem lehet, mert személyazonosságot is kell igazolni és a választói jogosultságot is megállapítani a jegyzékek nyomán. Választás előtti napon már zárva lesznek az összes italmérések és szeszes italokat kimérni nem szabad. A rendelet ismertetése után bejelentette Kolkman zsupán, hogy magyar békedelegáció e napon (hétfő, március 29.) írja alá a békeszerződést, melyen semmi változtatás se történt, tehát a tisztviselők most már számoljanak le minden illúzióval. Még a jegyzők és közigazgatási alkalmazottak segélyezése ügyét hozta a zsupán az értekezlet tudomására és ezzel az értekezletet eloszlatta. lÉy szó a tanárási kétdéft.* A „Komáromi Lapok“ f. é. március 20-iki számában egy névtelen tudósító újból foglalkozik a januári rendkívüli árvíz kérdésével és pedig abból az alkalomból, hogy a Vág balparti ármentesitő társulat érdekeltsége március 9-kei közgyűlésén tárgyalta ezt, a Zsitva balparti erőszakos gátvágás folytán szomorú hírnévre vergődött ügyet. Előre kijelentem, hogy nem polemizálni akarok a közvélemény szerzőjével.Ezt a tendenciózus tudósítást ebben a tekintetben épúgy figyelmen kívül hagynám, amint észrevétel nélkül hagytam Puskás Lajos úrnak a K. L. március 6-ik számában megjelent, igen vékonyka alapokra fölépített támadását is , dacára annak, hogy jól tudom, hogy az ilyen fajta alap nélküli támadás is nem egyszer „fallit ignates;“ vagyis sokszor megtéveszti azokat, akik a viszonyokat nem ismerik. De jól tudom azt is, hogy az ilyen közlemény „notis est derisui“ hogy a legtöbbször mosolyra készteti azokat, akik az illető ügyet melyben a támadás elhangzott, ismerik; különösen ha tudják, hogy a jelen esetben a támadás annak részéről történt, aki a zsitvabalparti gátunkon elkövetett bűncselekménynek védő fiskálisául csapott fel. Az újabb közlemény ugyanabból a forrásból — és pedig mondhatom sekély forrásból — ered, amelyből az első. — Annak ellenére állítom ezt, hogy a K. L. a saját tudósítónk megtisztelő címével volt szíves a közgyűlési tudósítást íróját kitüntetni. —■ Tudjuk jól, hogy idegen hirlaptudósitó közgyűlésünkön nem volt. A közlemény írója tehát csakis abból a szükebb körből került ki, mely a társulati érdekeltség többi egészével szembe szállott. — [mely és Martos. — Martos és Kneig. — Eduárd és Kunigunda. — Kunigunda és Eduárd. — Ugyancsak célt tévesztett dolog lenne polemizálni a tettesek szószólóival! Az ő állításaik értékét a legpompásabban helyezi éles világításba az a néhány sor, melyet Csányi László főszolgabíró úr tett a K L március 20-iki számában közzé. A közleménnyel nem vitatkozás , céljából, nem a társulat, vagy a társulati vezetőség vagy személyem védelme céljából kívánok — egész röviden — foglalkozni, hanem csupán azért, hogy magával a közleménnyel megvilágítsam, mennyire izgatja azokat az urakat az objektív igazság és társulati érdek. A tudósítás rövidre vont tartalma az, hogy Imely és Martos képviselői heves támadásokat intéztek a társulati vezetőség és külső alkalmazottak ellen, hogy nekik az árvízvédekezésből kifolyólag a felmentvényt megszavazni hajlandók egyáltalában nem voltak. Ezek után szó szerint az alábbiakat mondja: „Még több felszólalás is volt ebben a kérdésben, amelyiben az elnök elrendelte a szavazást. Az érdekeltség nagyobb, a felsővidéken lakó része a felmentvényt megadta.“ A jóhiszemű olvasó, aki a közgyűlésen nem volt jelen, azt hinné ezeket olvasva, hogy a közgyűlésen az imelyi és martosi érdekeltek képviselői a meg nem dönthető tények és argumentumok egész sorával megalapozott olyan sikeres támadásokat intéztek a vezetőség ellen, hogy azokkal szemben a vezetőség és az érdekeltség többi része még csak védekezni sem tudott s hogy az igazgató választmány álláspontja mellett nem is történt fölszólalás. Szóval, hogy óriási volt a martosiak sikere . . . Hogy a tudósítás valódi értékét megállapíthassam : egészen röviden szögezem le a történteket. A támadásra alkalmat a napirend azon pontja szolgáltatott, amelyben az igazgató választmány javasolta, hogy a közgyűlés az ár védekezésből kifolyólag az igazgatónak és a többi az árvédelemben részt vett alkalmazottak a felmentvényt adja meg, a választmány azon intézkedését pedig, mellyel a társulat ügyészét a gázvágásból kifolyólag bűnfenyítő eljárás indítására utasította, hagyja jóvá. Nemcsik és Puskás urak pedig nagy gonddal előkészített támadás kíséretében azt az ellenjavaslatot terjesztették a közgyűlés elé , hogy a vezetőségnek és külső alkalmazottaknak a felmentvényt ne adja meg, a martosiak ellen elrendelt bűnfenyítő feljelentést azonban vonja vissza! Ez az ellenjavaslat már magában véve is fölöttébb jellemző. Ne adják meg a felmentvényt azoknak, akik állítólag mulasztást követtek el! Akkor, amikor a mulasztások — akár igazolhatók akár nem — az érdekeltségnek kárt nem okoztak, mert hiszen köztudomás szerint épségben maradtak az összes gátak, kivéve azt, amelyet a védő szónokok védencei vágtak el, valamint azt a zsitvatői dunagátat, melyet a társulat vezetősége volt kénytelen átvágatni, hogy a martosi ártatlanok által az Ózsitva öbölzetre zúdított elárasztó vizet lecsapolhassa. De mentsék fel azokat, akik a bűncselekményt elkövették! s akikkel Puskás úr közgyűlési kijelentése szerint az egész község szolidárisnak vallja magát, bizonyára nem gondolva arra, hogy az ilyen megható szolidaritás mellett a bünfenyítő eljárás mögött még a kártérítési kötelezettség is . Kétségesen közöljük e közérdekű cikket, mely az udvardi járást sújtott árvíz ügyét ellenkező oldalról világítja meg, mert a közvélemény így tájékozódhatik teljesen a kérdés felől. Szerk.