Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-03-31 / 20. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 20.­­azám. Szerda, 1320. március 31. KOMÁROMMEGYE! KÖZLÖNY ESőfizetési ár helyben és vidékre: Sgéix­­vre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám­ára: 50 fillér. Megjelenik minden sz­edán és szombaton. városi es mmn­ouieKu larsadalmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. **ásy»Jk «£ 3w>r«rj5feS­TJ>,írja a «MNi­Mmm­MÍMMm­flMMHMM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nát­er­ u. 29... hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Itt a tavasz, s a tavaszi munka csak nem akar meg­indulni. A levedlett, kopott házakat nem javítják, nem is meszelik. Nem látunk állványokon szorgalmas kőmíveseket fa­lazni, sem ácsokat a háztetőkön. Szoba­festő inasokkal sem találkozunk, akik a festékeket és a létrákat cipelnék a házak­hoz, az építő­iparra, úgy látszik, nem köszönt tavasz. Itt a tavasz és nincs munkája száz és száz építő munkásnak, aki tavasszal és nyáron keresi meg az őszi és téli ke­nyerét is. Mi ennek az oka? Az építőiparosok azt mondják, hogy az anyag ára hallatlanul megdrágult, azt megfizetni nem lehet. A munkabérek csak a m­egélhetéssel tartanak lépést, azok is magasak, de a megélhetés is sokkal drá­gább, mint a háború alatt volt. A vállal­kozáshoz ezenfelül a pénz is hiányzik. Egy háznak kijavítása nem sokkal kerül kevesebbe, mint azalatt a megépítése. De miből építsenek, miből javítsanak az emberek, ha nincsen pénzük! Ha a bank, a takarékpénztár nem ad hitelt, mert az is pénz nélkül áll! A közönség keresményét, megtakarí­tott pénzét nem viszi a bankba, a taka­rékpénztárba, hanem eldugja a szekré­nyébe, a fiókjába, amit banknyelven úgy mondanak: tezaurálja. Államkölcsön, városi kölcsön rossz csengésű jelszavak, a kamatozás sem csá­bít senkit, mert ott lebeg mindenki előtt a hadikölcsönök bizonytalan sorsa. Már­pedig államkölcsön nélkül az állam, városi kölcsön nélkül a város nem foghat bele semmi közmunkába. Ezeket a kölcsönöket kényszeríteni nem lehet. Vi­szont az államnak feladata a munkanél­küliség megszüntetése és munkaalkalmak teremtése. A pénzügyi konszolidáció utján az első lépés a hadikölcsönök elismerése, legyen annak kamattípusa szerényebb, de az állam javítsa meg vele hitelét. A kö­zönség így pénzhez jutna, a bankokban hamarosan felgyülemlenék a vállalkozás­hoz szükséges tőke és megindulhatna a gazdasági élet vérkeringése, mely ma óriási zavarokkal küzd és tétlenségre kár­hoztatja a munkáskezek százezreit. Okos és körültekintő, jövőbe néző pénzügyi politika nyitja a súlyos politiká­nak, orvosszere a beteg gazdasági életnek. Egy^ teljes ,,Jókai“ (110 kötet) diszkötésben eladó. Cím a kiadóhivatalban. Választási előkészületek; Értekezlet a vármegyeházán. — 1920 március 29. — A közelgő és ápril 18-ra kiirt választások ügyében értekezletre hívta össze a zsupán­­kormánybiztos a községi- és körjegyzőket és a főszolgabirákat, mely hétfőn folyt le a vár­megyeháza nagytermében. Dr. Folkman csupán nyitotta meg az ér­tekezletet és ismertette annak célját. Mészáros Károly árvaszéki ülnök, a választási ügyek előadója ismertette a vonatkozó kormányrende­letet és fejtette ki annak irányelveit. A szavazás községenként történik és pedig olyan formában, hogy ezer választónál több egy bizottság előtt nem szavazhat. Hosszabb vitát csak a záróéra kérdése provokált, amelyet a kormányrendelet d. u. 4 órában állapít meg. Ezer választót azonban d. e. 8 órától d. u. 4 óráig leszavaztatni nem lehet, mert személyazonosságot is kell igazolni és a választói jogosultságot is megállapítani a jegyzékek nyomán. Választás előtti napon már zárva lesznek az összes italmérések és szeszes italokat ki­mérni nem szabad. A rendelet ismertetése után bejelentette Kolkman zsupán, hogy magyar békedelegáció e napon (hétfő, március 29.) írja alá a béke­­szerződést, melyen semmi változtatás se történt, tehát a tisztviselők most már számoljanak le minden illúzióval. Még a jegyzők és közigazgatási alkalma­zottak segélyezése ügyét hozta a zsupán az értekezlet tudomására és ezzel az értekezletet eloszlatta. lÉy szó a tanár­­ási kétdéft.* A „Komáromi Lapok“ f. é. március 20-iki számában egy névtelen tudósító újból foglal­kozik a januári rendkívüli árvíz kérdésével és pedig abból az alkalomból, hogy a Vág balparti ármentesitő társulat érdekeltsége március 9-kei közgyűlésén tárgyalta ezt, a Zsitva balparti erő­szakos gátvágás folytán szomorú hírnévre ver­gődött ügyet. Előre kijelentem, hogy nem po­lemizálni akarok a közvélemény szerzőjével.­­Ezt a tendenciózus tudósítást ebben a tekin­tetben épúgy figyelmen kívül hagynám, amint észrevétel nélkül hagytam Puskás Lajos úrnak a K. L. március 6-ik számában megjelent, igen vékonyka alapokra fölépített támadását is , da­cára annak, hogy jól tudom, hogy az ilyen fajta alap nélküli támadás is nem egyszer „fallit ignates;“ vagyis sokszor megtéveszti azokat, akik a viszonyokat nem ismerik. De jól tudom azt is, hogy az ilyen közlemény „notis est de­­risui­“ hogy a legtöbbször mosolyra készteti azokat, akik az illető ügyet melyben a táma­dás elhangzott, ismerik; különösen ha tudják, hogy a jelen esetben a támadás annak részé­ről történt, aki a zsitvabalparti gátunkon elkö­vetett bűncselekménynek védő fiskálisául csa­pott fel. Az újabb közlemény ugyanabból a for­rásból — és pedig mondhatom sekély forrás­ból — ered, amelyből az első. — Annak el­lenére állítom­ ezt, hogy a K. L. a saját tudó­sítónk megtisztelő címével volt szíves a köz­gyűlési tudósítást íróját kitüntetni. —■ Tudjuk jól, hogy idegen hirlaptudósitó közgyűlésünkön­­ nem volt. A közlemény írója tehát csakis abból­­ a szükebb körből került ki, mely a társulati­­ érdekeltség többi egészével szembe szállott. — [mely és Martos. — Martos és K­neig. — Edu­­­­árd és Kunigunda. — Kunigunda és Eduárd.­­ — Ugyancsak célt tévesztett dolog lenne pole­mizálni a tettesek szószólóival! Az ő állításaik­­ értékét a legpompásabban helyezi éles világí­tásba az a néhány sor, melyet Csányi László főszolgabíró úr tett a K­ L március 20-iki szá­mában közzé. A közleménnyel nem vitatkozás , céljából, nem a társulat, vagy a társulati veze­­­­tőség vagy személyem védelme céljából kívá­nok — egész röviden — foglalkozni, hanem­­ csupán azért, hogy magával a közleménnyel­­ megvilágítsam, mennyire izgatja azokat az ura­­­­kat az objektív igazság és társulati érdek. A tudósítás rövidre vont tartalma az,­­ hogy Imely és Martos képviselői heves táma­dásokat intéztek a társulati vezetőség és külső alkalmazottak ellen, hogy nekik az árvízvéde­­­­kezésből kifolyólag a felmentvényt megszavazni­­ hajlandók egyáltalában nem voltak. Ezek után­­ szó szerint az alábbiakat mondja: „Még több­­ felszólalás is volt ebben a kérdésben, a­mely­­i­ben az elnök elrendelte a szavazást. Az érde­­­­keltség nagyobb, a felsővidéken lakó része a felmentvényt megadta.“ A jóhiszemű olvasó, aki a közgyűlésen nem volt jelen, azt hinné ezeket olvasva, hogy­­ a közgyűlésen az imelyi és martosi érdekeltek­­ képviselői a meg nem dönthető tények és ar­gumentumok egész sorával megalapozott olyan­­ sikeres támadásokat intéztek a vezetőség ellen,­­ hogy azokkal szemben a vezetőség és az érde­­­­keltség többi része még csak­­ védekezni sem tudott s hogy az igazgató választmány állás­pontja mellett nem is történt fölszólalás. Szó­val, hogy óriási volt a martosiak sikere . . . Hogy a tudósítás valódi értékét megállapíthas­sam : egészen röviden szögezem le a történte­­­­ket. A támadásra alkalmat a napirend azon­­ pontja szolgáltatott, amelyben az igazgató vá­­­­lasztmány javasolta, hogy a közgyűlés az ár­­­ védekezésből kifolyólag az igazgatónak és a­­ többi az árvédelemben részt vett alkalmazottak a felmentvényt adja meg, a választmány azon intézkedését pedig, mellyel a társulat ügyészét a gázvágásból kifolyólag bű­nfenyítő eljárás in­dítására uta­sította, hagyja jóvá. Nemcsik és Puskás urak pedig nagy gonddal előkészített támadás kíséretében azt az el­len­javaslatot ter­jesztették a közgyűlés elé , hogy a vezetőségnek és külső alkalmazottaknak a felmentvényt ne adja meg, a martosiak ellen elrendelt bű­nfe­­nyítő feljelentést azonban vonja vissza! Ez az ellenjavaslat már magában véve is fölöttébb jellemző. Ne adják meg a felmentvényt azok­nak, akik állítólag mulasztást követtek el! Ak­kor, amikor a mulasztások — akár igazolhatók akár nem — az érdekeltségnek kárt nem okoz­tak, mert hiszen köztudomás szerint épségben maradtak az összes gátak, kivéve azt, amelyet a védő szónokok védencei vágtak el, valamint azt a zsitvatői dunagátat, melyet a társulat vezető­sége volt kénytelen átvágatni, hogy a martosi ártatlanok által az Ózsitva öbölzetre zúdított elárasztó vizet lecsapolhassa. De mentsék fel azokat, akik a bűncselekményt elkövették! s akikkel Puskás úr közgyűlési kijelentése szerint az egész község szolidárisnak vallja magát, bizonyára nem gondolva arra, hogy az ilyen megható szolidaritás mellett a bünfenyítő eljá­rás mögött még a kártérítési kötelezettség is . Kétségesen közöljük e közérdekű cikket, mely az udvardi járást sújtott árvíz ügyét ellenkező oldalról világítja meg, mert a közvélemény így tájékozód­hatik teljesen a kérdés felől. Szerk.

Next