Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-06-30 / 46. szám

­ >csilveiv«syeiUi évfolyam. Előfizetési ár helyben és vidékre: ligéez évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 60 fillér. Megjelenik aíimSt­ szerdán és mmbaton. 46. fixám. Szeri.) 1920. junius 30. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Írssi is «pi­sski társadalm­i lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldeme­k. Kéziratokat nem adunk vissza. Kérelem. Fölkérjük a „Magyar Népszö­vetség“ t. tagjait, hogy az aláírt, illetve aláírandó belépési nyilatkozatokat legkésőbb f. évi július hó 2-án á­l. 6 óráig okvetlenül benyúj­tani szíveskedjenek, hogy az eddig jelentkezett tagok száma meg­állapítható legyen. A belépési nyilatkozatok úgy lapunk szerkesztőségi irodájában ((Nádor-utca 31. sz. Lem.), valamint Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében, Riszdorfer Károly nádor­­utcai drogériájában és végül Vér­­fzessy Kálmán Klapka téri füszer­­észletében adhatók be. Komárom, 1^26, junius 29. I Jbp IpSÉÉií I nmm iiizcfísága. fii«! a Sssail is, « kőt silány a­ közigazgatás magas munkásait, mostoha gyermekként kezelte eddig. Az új kinevezett, köigazgatási al­kalmazottaknak állami, magasabb fizetést adott, a régieknek pedig csak annyi a­ jövedelmük, mint 1919. év elején volt. Panaszkodnak a megkülömböztetések ellen is: magyar alkalmazottak csak fele annyi fizetést kapnak, mint a csehek, a szolgák pedig csak negyedrészét. Hát ez nem igazság. Aki egyformán dolgozik, azt fizessék egyformán. Az ál­lam meg meri ezt tenni, ilyen kivételeket statuál, holott egy üzletben, egy gyárban a lehetetlenséggel volna határos két egy­forma munkakörű munkást munkabérben megkülönböztetni. Kiélezi a helyzetet és kritikussá teszi, hogy ez éppen a magyar közigazgatási tisztviselőkkel és alkalmazottakkal törté­nik, holott a cseh és szlovák közigazga­tási alkalmazottaknak nincsen panaszra semmi okuk. Hogy lehetséges ez? kérdi a közönség, mely mint egy ember áll ebben az ügyben régi, kipróbált tisztvi­selői mellé. Megvédi őket, minden túlka­pás ellenében, mely magyarságuk ellen irányul. A tisztviselők sérelme a mienk is, és velük érzünk, velük egyenlőknek és egyeknek tartjuk magunkat, ügyük ro­konszenves és minden rok­onérzésünkre tarthat számot. A szocialista párt maga is belátta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, mert kö­veteléseinek egyik pontja gyanánt terjesz­tette elő a szellemi munkások nyomorú­ságos fizetéseinek rendezését az itt járt miniszter elé. Csakugyan, a kenyérhez minden munkásnak egyformán joga van. Miért a megyei alkalmazottak és a jegy­zők legyenek ez alól a szabály alól ki­vétel ? A közigazgatásnak ezen teherhordói, akik régóta, már a háború kitörése óta leszálltak arról a magaslatról, amelyre az elmúlt és rombadőlt világ felfogása he­lyezte őket. A közigazgatás viseli a közélet min­den terhét. Kezén fordul meg az adózás­tól kezdve a cukor és petróleum kiosztá­sáig minden közbeeső ügy, az élettel van egybekapcsolva és az államgépezet fogas­kerekének százai kapaszkodnak beléje. A közigazgatás intézői gyors és nagy mun­kabírású emberek legyenek, ha helyüket megállni akarják a mai nehéz időkben a világok forrongása idején, eszmék vajúdá­sában és új életek születése hajnalán. Ez a gépezet becsülettel működött, ezt eredmények igazolják, hivatali főnö­kök hízelgő elismerése és kritikája, a kormányok eli­­merése. Ez a gépezet n öködött az új állam­alakulás kritikus napjaiban és ez a gépezet nem állt meg. Ne kényszerítsék most se megállásra, mert ha kihull a közigazgatás emberei kezéből a toll, ha leroskadnak az élet küzdelmeitől sújtva szenvedésekkel teli útjukban, ezért a felelősség csak azokat fogja terhelni, akik a közigazgatás mun­káját megrövidíteni és kizsákmányolni engedték. Ne engedjék a kétségbeesés fegyvereihez nyúlni a közigazgatás gépe­zetét, mert keserű tanulságok várnak azokra, akik idáig engedik elfajulni a dolgokat, amelyet rendbe lehetne hozni egy negyedóra alatt, ha a panaszokat, az unalomig ismételt panaszokat elolvasnák és elintéznék, egy befűzi őket. A legfontosabb munkát az állam gépezetében a közigazgatás emberei intézik, akik a politikai ügyektől a közélelmezésig min­den kérdéssel foglalkoznak. A vármegyei ön­­kormányzat alkonyán, a megye szétdarabolása előtt találkoznak a közigazgatás munkásai, és kéz a kézben, váll a váll mellett kivánnak küz­deni helyzetük javítása érdekében. A jegyzői karra súlyos sérelmeket tartalmaz a közigazga­tási reform jegyzői része, mert közjogi állásukat nem tiztázza, helyzetüket a közönséggel szem­ben megnehezíti és a centralizációnak kiszol­gáltatja őket. E sérelmek ügyében foglal állást a jegyzők pöstyéni országos kongresszusa is és ennek van hivatva irányítást adni a mai gyű­lés, amelynek elnökéül Löwenstein Antal gidai főjegyzőt ajánlja. Ülüilíi ÉllBÍÉ Iliül — Közigazgatási sztrájk küszöbén. — A vármegyei jegyzők szakszervezete viharos ülése. — A közigazgatási alkalmazottak folyta­tólagos nagygyűlése. — A kormánytól záros határidőn belül követelik kívánságaik teljesítését. Hétfőn a közigazgatás nagy napja volt Komáromban, ahol a megyei közigazgatás összes működő szervei megjelentek helyzetük megvita­tása céljából. Az első gyűlést d. e. dal 1 órakor a jegyzői szakosztály tartotta a kultúrpalota elő­adó termében, melyben tömött széksorokban foglaltak helyet a községi alkalmazottak: jegy­zők, segédjegyzők és jegyzői gyakornokok, kik mintegy százan gyűltek össze. Dr. Alapi Gyula, a megyei közalkalma­zottak szervezetének vezetője nyitotta meg a ta­nácskozást és megnyitójában rámutatott arra, hogy a községi és megyei alkalmazottak érdekei teljesen azonosak. Mindkét hivatali kategória ugyanazon közönséget szolgálja és a történeti kapcsolaton kívül, mely őket a régi alkotmány őreinek állította, munkakörük azonossága is A jegyzők gyűlése. Lövenstein Antal elfoglalván az elnöki széket jegyzőkül Geleta Sándor és Zongor Győző kartársakat kéri fel, az előadói tisztre pedig Komjáthy István és Kürthy Győző jegy­zőket. Komjáthy István jegyző olvassa fel ezután terjedelmes memorandumát, mely a jegyzői hi­vatás tövises ujjának hű tükrét mutatta. Fog­lalkozik a törvény sérelmeivel, az áthelyezés kérdésével, a jegyzői állások arányos megszo­rításának, kérdésével a jegyő jogkörének kiter­­jesztésével, hogy a község vezető tisztviselőjévé vá­lt, mert ma is az, bár ez kifejezetten ki­rr­adva nincsen, majd a jegyzői kinevezések i­vét tárja fel egész meztelenségében, akiket öt évig nem véglegesítenek és csak évről-évre hosszabbítják meg szolgálati megbízatásukat. Viharos helyeslés kísérte az előadó kö­vetkező határozati javaslatát. 1. Mindenek előtt erős elhatározással mondja ki a közgyűlés, hogy a községi jegyzői kar minden egyes­ tagja becsülettel közös ba­junkban feltétlen szolidaritással van egymás iránt. E szolidaritás azt jelenti, hogy minden kartárs, egy mindegyikért s mindegyik egyért való elv alapján feltétlenül és gondolkodás nél­kül aláveti magát a Pöstyénben megtartandó országos jegyzői kongresszus határozatainak. Ez szervezkedésünknek egyedüli alapja s csak ez biztosíthatja törekvésünk sikerét. 2. Küldjön ki a jelen közgyűlés kilenc tagot és pedig 3—3-at mindegyik járásból a pöstyéni kongresszusra, ahol a kiküldött tagok feltétlenül megjelenni tartoznak a vármegyénk jegyzői karának összessége nevében határoza­tainkat előterjesztik és felszólalhatnak. Ezeken kívül ajánlatos azonban, hogy minél nagyobb számban önként jelentkező kartársak is meg­jelenjenek Pöstyénben a kongresszuson. 3. Mondja ki a közgyűlés, hogy követeli fizetésrendezésünk azonnali foganatosítását és pedig olyképpen, hogy mint állami tisztviselők azonnal osztassunk be a megillető állami fize­tési fokozatokba s az ezzel járó fizetések azon­nal folyósittassanak, hiszen az ígéreteken kívül semmit sem tudunk, bár 15000—20000 korona évi fizetéssel ijesztgetnek bennünket. 4. Mondja ki a közgyűlés, hogy követeljük a kinevezések azonnal foganatosítását nem részletekben, hanem véglegesen történhe­­­nek azok. A nyugdíjazandó jegyzők nyugdíja pedig ne a régi fizetés, hanem az új fizetés alapján állapíttassák meg. Követeljük, hogy a már nyugdíjban levő jegyzők és jegyző öz­vegyek nyugdíja oly magasra emeltessék a mai drágasági viszonyoknak megfelelően, hogy abból úgy magukat, mint családjukat az érdekeltek tisztességesen fenn tudják tartani.

Next