Könyvtáros, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

a könyvtárak történetéből Az Egri Sajtószövetkezet könyvtára (1919—1926) Ismeretes, hogy miután a nemzetközi reakciós és intervenciós erők összefogása megdöntötte a Tanácsköztársaságot, 1919. augusztus 1-én megalakult a Peidl-féle szakszervezeti, majd augusztus 8-án a Friedrich-féle kormány. Ekkor a román megszállók segítségével elkezdődött a Ta­nácsköztársaság szociális viszonyainak, vívmányainak a felszámolása, majd a jobboldali politikai és szellemi térhódí­tásra és annak stabilizációjára való tö­rekvés. Az ellenforradalmi propaganda egyik területe a közművelődés volt, ezen belül pedig fontos eszköze a könyvtár. Heves megyében a jobboldali szellemű közművelődés kialakításában irányító szerepet vállalt a klérus. 1919 augusztusá­ban megalakult az Egri Keresztény Sajtó­szövetkezet, amelynek feladata lett az egyház társadalompolitikai törekvéseinek támogatása a közművelődés és a sajtó­propaganda eszközével. A helyi sajtó is hírül adta egy olyan hírlapterjesztő pro­pagandaüzlet megnyitásának tervét, amely a „hazafias és vallásos szellemet akarja feltárni, megerősíteni, megszilár­dítani”. Egyik fő feladata „... a most köz­kézen forgó tömérdek mételyező írás ki­szorítása a tisztességes magyarság házai­ból, könyvespolcairól”. A szövetkezetet kereskedelmi szem­pontból forgalmas, központi helyen, a Fő utcában, a mai tej­bolt, az egykori Szol­­csányi-féle könyvüzlet helyén hozták lét­re. Tevékenységi köre a könyveken kívül kiterjedt a sajtótermékek terjesztésére is. 1921-ben már a Líceum előtt és a Fő utca sarkán két újságárusító pavilont is meg­nyitottak. A bolt könyvanyagát elsősor­ban a vallásos és a klasszikus irodalom­ból, valamint a Horthy-rezsim propagan­dakiadványaiból válogatták össze. Ezeken kívül nagy számban árusítottak folyóira­tokat, zeneműveket, továbbá rajz- és író­szereket, füzeteket, szentképeket, majd az idegenforgalom fokozódásával a várost ábrázoló térképeket is. Rendeltetésüknek megfelelően az üzletben nagy számban hoztak forgalomba keresztény jelzővel il­letett, tehát jobboldali napilapokat és röpiratokat. A tömegek megnyerése és az ún. keresztényi szellemben való nevelése céljából a könyvárusítás mellett lépése­ket tettek a saját könyvtár megszervezé­sére is. Erre szintén még a húszas évek elején sor került. Kölcsönkönyvtárukban olyan kiadványokat helyeztek el, mint 616 gróf Apponyi Albert emlékiratai, Ottlik László: A marxizmus társadalomelmélete, Szabó László: Mi okozta az összeomlást és a forradalmakat? stb. Mindenesetre a szerzőkből és a címekből is kitűnik, hogy a kölcsönkönyvtárat meghatározott politi­kai céllal, a szövetkezeti tagok jobboldali ideológiai nevelése érdekében hozták lét­re. A sajtószövetkezet kölcsönkönyvtári tevékenysége során azonban értékes mű­veket is adott az olvasók kezébe, például Jókai összes műveit, Arany János váloga­tott munkáit, Petőfi Sándor műveit, és az egyház által is elfogadott más magyar klasszikus költők és írók könyveit. A tör­ténelmi munkák közül pozitivista, meg­bízható adatközlésükkel értéket képvisel­tek az olyan kiadványok, mint Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt és Gracza György: Az 1848—49-i magyar szabadságharc története című, öt­kötetes munkája. A könyvtár beiratkozási díja 1922-ben 10 korona volt, a szegényebb néprétegek emiatt is alig vehették igénybe. A kispol­gárság és a városi tisztviselők körében azonban népszerű lett, s ezt az is bizo­nyítja, hogy nem sokkal megnyitása után már 277 tag iratkozott be a könyvtárba. A könyveladás és a könyvtári kölcsön­zés mellett a sajtószövetkezet 1921-ben 99-féle napilapot is árusított. E jobboldali beállítottságú napi- és hetilapokat eszmei fegyverként kívánták felhasználni a Ta­nácsköztársaság továbbélő társadalompo­litikai és szövetkezetpolitikai nézetei el­len. Jellemző e sajtótermékek nagy for­galmára, hogy 1922-ben 776 094 lappél­dányt adtak el, ami havonta majdnem 65 ezres forgalmat jelent. Ugyancsak meg­határozó szerepe volt ebben az Eger tár­sadalmának átnevelésére indított általá­nos offenzívában az egri Népújságnak is, amit 1921. március elsején vett át a Ke­resztény Sajtószövetkezet mint kiadó és tulajdonos, s a lapon keresztül igyekezett a város életét befolyásolni. A sajtópropaganda a későbbi években sem csökkent, sőt, még szélesebb körűvé vált, 1926-ban már olyan pesti lapokat is árusított, mint az Új Nemzedék, Új Lap, Esti Kurír, a Nemzeti Újság, Magyarság, Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Újság és Sportlap. Ezek egy része közel állott a ke­resztény kurzushoz, de voltak közöttük politikailag semleges, illetve polgári la­pok is. Baloldali hangvételű újságot vagy

Next