Könyvtáros, 1980 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
a könyvtárak történetéből Az Egri Sajtószövetkezet könyvtára (1919—1926) Ismeretes, hogy miután a nemzetközi reakciós és intervenciós erők összefogása megdöntötte a Tanácsköztársaságot, 1919. augusztus 1-én megalakult a Peidl-féle szakszervezeti, majd augusztus 8-án a Friedrich-féle kormány. Ekkor a román megszállók segítségével elkezdődött a Tanácsköztársaság szociális viszonyainak, vívmányainak a felszámolása, majd a jobboldali politikai és szellemi térhódításra és annak stabilizációjára való törekvés. Az ellenforradalmi propaganda egyik területe a közművelődés volt, ezen belül pedig fontos eszköze a könyvtár. Heves megyében a jobboldali szellemű közművelődés kialakításában irányító szerepet vállalt a klérus. 1919 augusztusában megalakult az Egri Keresztény Sajtószövetkezet, amelynek feladata lett az egyház társadalompolitikai törekvéseinek támogatása a közművelődés és a sajtópropaganda eszközével. A helyi sajtó is hírül adta egy olyan hírlapterjesztő propagandaüzlet megnyitásának tervét, amely a „hazafias és vallásos szellemet akarja feltárni, megerősíteni, megszilárdítani”. Egyik fő feladata „... a most közkézen forgó tömérdek mételyező írás kiszorítása a tisztességes magyarság házaiból, könyvespolcairól”. A szövetkezetet kereskedelmi szempontból forgalmas, központi helyen, a Fő utcában, a mai tejbolt, az egykori Szolcsányi-féle könyvüzlet helyén hozták létre. Tevékenységi köre a könyveken kívül kiterjedt a sajtótermékek terjesztésére is. 1921-ben már a Líceum előtt és a Fő utca sarkán két újságárusító pavilont is megnyitottak. A bolt könyvanyagát elsősorban a vallásos és a klasszikus irodalomból, valamint a Horthy-rezsim propagandakiadványaiból válogatták össze. Ezeken kívül nagy számban árusítottak folyóiratokat, zeneműveket, továbbá rajz- és írószereket, füzeteket, szentképeket, majd az idegenforgalom fokozódásával a várost ábrázoló térképeket is. Rendeltetésüknek megfelelően az üzletben nagy számban hoztak forgalomba keresztény jelzővel illetett, tehát jobboldali napilapokat és röpiratokat. A tömegek megnyerése és az ún. keresztényi szellemben való nevelése céljából a könyvárusítás mellett lépéseket tettek a saját könyvtár megszervezésére is. Erre szintén még a húszas évek elején sor került. Kölcsönkönyvtárukban olyan kiadványokat helyeztek el, mint 616 gróf Apponyi Albert emlékiratai, Ottlik László: A marxizmus társadalomelmélete, Szabó László: Mi okozta az összeomlást és a forradalmakat? stb. Mindenesetre a szerzőkből és a címekből is kitűnik, hogy a kölcsönkönyvtárat meghatározott politikai céllal, a szövetkezeti tagok jobboldali ideológiai nevelése érdekében hozták létre. A sajtószövetkezet kölcsönkönyvtári tevékenysége során azonban értékes műveket is adott az olvasók kezébe, például Jókai összes műveit, Arany János válogatott munkáit, Petőfi Sándor műveit, és az egyház által is elfogadott más magyar klasszikus költők és írók könyveit. A történelmi munkák közül pozitivista, megbízható adatközlésükkel értéket képviseltek az olyan kiadványok, mint Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt és Gracza György: Az 1848—49-i magyar szabadságharc története című, ötkötetes munkája. A könyvtár beiratkozási díja 1922-ben 10 korona volt, a szegényebb néprétegek emiatt is alig vehették igénybe. A kispolgárság és a városi tisztviselők körében azonban népszerű lett, s ezt az is bizonyítja, hogy nem sokkal megnyitása után már 277 tag iratkozott be a könyvtárba. A könyveladás és a könyvtári kölcsönzés mellett a sajtószövetkezet 1921-ben 99-féle napilapot is árusított. E jobboldali beállítottságú napi- és hetilapokat eszmei fegyverként kívánták felhasználni a Tanácsköztársaság továbbélő társadalompolitikai és szövetkezetpolitikai nézetei ellen. Jellemző e sajtótermékek nagy forgalmára, hogy 1922-ben 776 094 lappéldányt adtak el, ami havonta majdnem 65 ezres forgalmat jelent. Ugyancsak meghatározó szerepe volt ebben az Eger társadalmának átnevelésére indított általános offenzívában az egri Népújságnak is, amit 1921. március elsején vett át a Keresztény Sajtószövetkezet mint kiadó és tulajdonos, s a lapon keresztül igyekezett a város életét befolyásolni. A sajtópropaganda a későbbi években sem csökkent, sőt, még szélesebb körűvé vált, 1926-ban már olyan pesti lapokat is árusított, mint az Új Nemzedék, Új Lap, Esti Kurír, a Nemzeti Újság, Magyarság, Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Újság és Sportlap. Ezek egy része közel állott a keresztény kurzushoz, de voltak közöttük politikailag semleges, illetve polgári lapok is. Baloldali hangvételű újságot vagy