Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-05-23 / 44. szám

Békéscsaba, 1920. május 23. Vasárnap I. évfolyam 44. szán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma : 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér A pünkösdi Lélek az írás szerint azon az első, szent pünkösd ünnepén kettős tüzes nyelv alakjában szállott reá arra a tizenegy hű lélekre, akik áthatva a megfeszített Mester hatalmas esz­méitől, „egy akarattal együtt valának egy házban." A nagy tragédia óta sokat gyöt­rődtek, sokat szenvedtek, féltek az aposto­lok- De a Lélek hatása alatt egyszerre meg­értették, hogy annak, akiben a názáreti szelleme él, nincs más kötelessége, mint hirdetni ezt az eszmét ezer akadályon, ezer gyötrelmen keresztül is, hirdetni és élni azt a kereszténységet, mely minden igazi bol­dogságnak alapja. És hirdették. Sokan csúfolódva, nevetve fogadták, a Lélek ereje azonban áttörte a gúnyolódók szavát s meghódított mintegy 5000 embert. Flztán tovább terjedt az eszme, máglyán, üldöztetésen, ártatlan lelkek fene­vadaktól széttépett véres hulláján keresz­tül terjedt feltartóztathatatlanul, mert a Lé­lek igazsága legyőzhetetlen. Sokszor elhomályosította ezt az igaz­ságot az emberi önzés és a kapzsiság szelleme. Ilyenkor mindig lezüllött az em­beriség, de amikor legnagyobb volt a nyo­mor, a lelki sötétség, a pünkösdi Lélek va­lahol újra fellángolt s a felébredt igaz ke­resztyénség szelleme uj, virágzó életet te­remtett pusztuló romok felett. Ezt láttuk a nemrég lezajlott viharos időkben is. Sötétség, rémitő komor sötét­ség ülte meg ezt a mi szerencsétlen or­szágunkat. A­ krisztusi szellem már szinte kialvóban volt, meg akarta fojtani, ki akarta irtani a Lelket az emberi szivből egy un­dok, önző eszme, mely tagadott mindent, ami szent előttünk: Istent, hazát, családot, vallást . . . s­ krisztusi erkölcsök helyébe, mely pedig egyedüli biztos fundamentuma minden társadalmi egyesülésnek, egy tébo­lyodott, bűnös elmélet hazug elveit igye­kezett beleplántálni a megtévedt, meggyö­tört szivekbe. Al pusztítás rémítő volt. De a sötétség, az aljasság legcuda­rabb tobzódásában, az elvetemültség leg­dermesztőbb kínos éjszakáin itt is, ott is felcsillant a Lélek tüze. Mind erősebb lett fénye, mígnem világánál meglátta e meg­gyötört nép a valót. Megértette, hogy nincs élete, nincs jövendője, nem lehet reménye, ha vissza nem tér a régi, ős keresztyén alapra, ha le nem ráz­za magáról azt az erkölcstelen, nemzetközi, bitang szellemet, amelyet céltudatos munkával észrevétlen ter­tettek reá évtizedeken keresztül. Fellob­bant a pünkösdi Lélek tüze, fénye rémsé­gesen megmutatta a sivár valót, hogy az uj szellem gaz agitátorai nem voltak egye­bek, mint önző tolvajok, lelketlen rablók, akik kitépték az emberek szivéből a leg­drágább kincset: az Isten hitét s a haza fogalmát, helyébe pedig nem adtak semmit, csak rablást, gyilkolást, vért és gyalázatot. Feleszmélt a megcsalt nemzet. Most már újra hisz a pünkösdi Léleknek. Hiszi, érzi, tudja, hogy csak az az eszme lehel­het új életet az elalélt, megalázott országba, amely azon az első pünkösdön áthatotta a názáreti tanítványait. A­ krisztusi lélek­től áthatott apostolok bejárják most az el­pusztult tereket s hirdetik- n­agy hatalmas­sággal az igaz eszme diadalát. Útjukon, munkájuk nyomán virágok fakadnak: a hitnek, reménységnek uj, szebb jövőbe ve­tett birodalomnak virágai. Mint azon az első pünkösdön, egyre szaporodik a hivők száma, a nevetők csuknék szava meg egyre halkul. Lassanként letűnnek, el fog­nak pusztulni, helyet adva a hódító ke­resztény eszme végtelen térfoglalásának. De jaj! Vájjon nem-e imbolygó fény csupán a pünkösdi Lélek fellobbanása? Vájjon nem-e olyan mint a csalóka lidérc­fény, mely fel-feltünik, de azután kialszik, hogy még sűrűbb legyen utána a sötét­ség? Nem. Hiszen ez borzalmas volna. Ha mégegyszer kialvána szivünkben a most lángralobbant igaz, szent eszme, ha mégegyszer hűtlenek lennénk a felismert igazsághoz, akkor olyan éjszakája követ­kezne a magyarnak, amelyből nem volna többé felébredés. Pünkösdi Lélek! Igazságnak, szépség­nek, jóságnak szelleme. Szállj rá ma, piros pünkösdnek napján minden magyarra, ér­tesd meg velünk ezt, hass át mindnyájun­kat, hogy akarjunk, tudjunk ne csak szó­val, hanem eleven élettel is magyarok, ke­resztyének lenni s megalázott hazánknak uj ezer évet megalapozni ! Az északi protestáns államok rokonszenvénk megnyerésében elévülhetetlen érdemei vanna A nagy vendég fogadását előkészítő biro­­ság már megállapította e három nap részlet programmját, mely — hacsak valami előre ne látható akadály fel nem merül — a következ Szerdán (26-án) d. u. 2 óra 50 perckor é­kező vonattal jön Raffay püspök kíséretével. F­őadására megjelennek az állomáson zilahi K. Jenő főispán kormánybiztos, Bertóthy István­­ polgármester, Sailer Vilmos dr. főgimn. felügye kik köszöntik a főpásztort megérkezésekor. Ugya csak kinn lesz az állomásnál az evang. egyh és a főgimnázium képviselete. Az üdvözlés itt a város diszhintója hozza be Raffayt, hosszú k­ésisor és lovasbandérium kisérvén őt. Az iskolák evang. növendékei a Szent I­­ván és Kossuth téren állanak fel. A nagytempó előtt a presbitérium, élén az esperessel és a 1 készekkel, a főgimnázium, az evang. s a­z egyház elnöksége, nőegylet fogadja a püspök ki bevonul hívei ezreivel a nagytemplomba, ha megáldja a gyülekezetet. A rövid istentisztelet után az e­speresi h­vatalban (Szeberényi parochia) fogadja dr. Rafl Sándor azokat a küldöttségeket, melyek tisz­tegni óhajtanak az evang. egyház egyik főpá­­torának. A küldöttségek dr. Rell Lajos főgri igazgatónál jelentendők be. Este 8 órakor közvacsora lesz, melyen egyházi szerveken kivü­l a város és megye I tóságainak, egyházainak képviselői részt vesz. Az ünnepi vacsorát az evang. egyház adja. főzést az evang. nőegylet asszonyai őrzik el, a terítést és felszolgálást pedig az evang.­­ egylet leány tagjai végzik. F. hó 27-én délelőtt a főgimnáziumot lá­gatja meg Raffay. Délután 5 órakor ünnep lesz a Vigadó nagytermében, ahol a főgim­n­ juság bemutatja képességeit. Az ünnepen, mel dr. Rell Lajos vezet be, beszédet mond Ra­ is, a befejező imát pedig Vidovszky Kálmán a­dástanár tartja. F. hó 28-án délelőtt még folytatja látó­zását, melyet 10 órakor konferencia zár le. Ez az értekezleten jelen lesz a tanári karon kivi fenntartó testület képviselete, hogy meghallga a püspök észrevételeit, melyben összefogl és nyilvánítja itt szerzett tapasztalatainak él­ményét. Pénteken a déli vonattal vissza ut; dr. Raffay Sándor Budapestre. Püspöklátogatás Csabán. D­­. Raffay Sándor megvizsgálja a főgimnáziumot. Nagy ünnepe lesz Békéscsabának f. hó 26, 27 és 28. napjain, különösen örvendetes ünnepe az evang. egyháznak és a Rudolf főgimnázium­nak. Ezeken a napokon lesz alkalmunk falaink közt üdvözölni dr. Raffay Sándor bányakerületi evang. püspököt, aki az ág. h. ev. Rudolf főgim­názium látogatására érkezik városunkba. Dr. Raffay Sándor nemcsak az evang. egy­háznak, hanem a magyarságnak is egyik legki­válóbb vezérférfia, aki különösen ezekben a ne­héz időkben igen értékes szolgálatokat tett nem­zetünknek úgy itt az országban, mint külföldön. A cionizmusról. A világ zsidóságának egy a mult sz. második felében keletkezett, ma már hazai szervezete annak a célnak megvalósításán dc­zik, hogy egy nemzetközileg elismert, zárt 1 rokkal bíró földterületet szerezzen a szét: zsidó nép számára. Ez a cionizmus és ai nemzetközi szervezete a „Cionista szövetség, cionista egyletek országok szerint tagozódné szövetség pedig a világ összes egyleteinek : vezető, világszövetsége. Az érintkezés és ö­­ltöztetése gyorsabb és könnyebb fenntartására várnak a kerületi beosztások, melyek több ez­ret kapcsolnak össze. A­ kerületek vezetője a két bizottság, a világszövetségé a kongresszus, mí ugy az egyletek, mint a kerületek delegátus küldenek. A világszövetségnek van nemze irodája, bankja s a kerületekben és egylet —-— * -w­­m. -r­a VÁBA«! ZFNFwF HFNI

Next