Körösvidék, 1920. június-augusztus (1. évfolyam, 50-125. szám)

1920-08-04 / 103. szám

Békéscsaba, 1920. augusztus 4. V Szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Ki veszit ? Ha hárman leülnek kártyázni , az egyik játékos nyer, a másik kettő veszit. Ha ketten nyernek, a harma­dik veszit egyedül és vesztesége még szembeötlőbb, mint az előbbi eset­ben. Szóval ahol valaki nyer, ott vesztes félnek is kell lennie. Körülöttünk folyik a nagy játszma. Játékosok vagyunk valamennyien. A játék szédületes nagy tétekre megy. És úgy látszik, mintha körülöttünk mindenki nyerne. Hogy könnyebben szemmel tart­­­hassuk az életünkre menő nagy játszmát, vegyük úgy a dolgot, mintha csak három játékos volna. Egyiket nevezzük el kereskedőnek, a másikat Birtokosnak, a harmadikat pedig Fizetésesnek. Ebben a három névben nagyjából benne vagyunk valamen­­nyien. Benne vannak tehát a játé­kosok sorában a bankosok, valutá­sok, börzések, ügynökök, rőfösök, csirkeszedők, meszes zsidók, tánco­sok, az almakofák, a kisgazdák és a nagybirtokosok, a háztulajdono­sok, az ipari munkások, a házi és gazdasági cselédek, valamint a tiszt­viselők hatalmas tábora is. A bankosok nyernek. Melyik zsidó bank nem emelte jó néhány millióra alaptőkéjét a háború óta ?! A valutások, börzések, ügynökök soha igy nem kerestek. Nekik van legnagyobb részük abban, hogy a magyar korona értéke még ma is szégyenletesen kevés. A rőfösök, a csirkeszedők, a me­szes zsidók cirádás, pompás házakat építenek ma, amikor az államnak munkásházak és szükséglakások összetákolására sem telik. A láncosok lájbiján nehéz arany­lánc csillog. Az agyonzaklatott nagybirtokosok és kisgazdák nagy papirosra nagy számokat írnak a cséplőgép mellett. Szóval mindenki nyer. Vagy leg­alább is ketten nyernek. Nyer a ke­reskedő és nyer a Birtokos. A vesz­tes tehát mi vagyunk, a harmadik játékos: a Fizetésesek. Hogy mekkora a veszteségünk, azt egyikünk se tudja pontosan. Nem is merjük kutatni. Csak játszunk to­vább és tovább vakon és az izgal­maktól zsibbadtan, tompán, érzéket­lenül bámuljuk, milyen mohósággal seprik be a hatalmas téteket szeren­csés partnereink. Csak az ő nyere­ségük nagyságából következtetjük, mekkora lehet veszteségünk. Erőnk már­­ "­ícsen a számolás­hoz. Görnyedten, fonnyadtan fogunk majd feltámolyogni az átkozott asz­taltól, mint akit a bakkarát vitt a sír szélére, mikor már mindenünket el­játszottuk. Csak sejtjük, érezzük veszteségünk súlyát. Kérdezni, vagy kimondani nem is mernek. Beszélnek azonban a rideg, kö­nyörtelen számok kérdezetlenül. Egy kistisztviselő évi fizetése 1910-ben 2400 korona volt. Egy mázsa búza 1910-ben legfeljebb 20 korona volt. Egy kistisztviselő fizetése tehát 1910-ben 120 méter mázsa búzát ért meg. Ma egy ugyanolyan rangosztály­beli kistisztviselő évi fizetése hábo­rús segél­lyel és drágasági pótlékkal, családi pótlékkal és lakbérrel együtt 8400 korona. Ma egy mázsa búza (maximális állami áron — tehát nem a tényle­ges forgalmi áron) 500 korona. Ma tehát ugyanannak a kistiszt­viselőnek a 8400 koronás fizetése nem 120 mázsa búzát ér meg, ha­nem összesen csak 16 egész mázsát és 80 kilogrammot. A különbözet 103 egész mázsa és 20 kilogramm búza, ami pénzben 51.600 koronát jelent a mai maxi­mális búzaárak mellett. Ugyanez a tisztviselő 1910-ben 240 méter szövetet vehetett volna egész évi fizetésén. Ma 16 méter és 80 centi szövetet vehetne, ha a szö­vet méterjét megkapná 500 koro­náért. A veszteség 224 egész méter és 20 centiméter szövet, pénzben: 112.100 korona! Tehát egy kistisztviselő körülbelől ennyit veszít a Birtokossal és a Ke­reskedővel szemben a nagy játékban ! A számadás egyszerű és szinte hi­hetetlenül fájdalmasan tárná fel a maga rettenetes valóságában a kop­lalás, a nyomorúság, az elkeseredés, a békétlenség és a csüggedés mez­telen okát, ha végig számolnánk minden a tisztviselőkéhez hasonló siralmas munkabéren. Az összevetés megejtéséhez nemcsak búzát vehe­tünk, hanem vehetjük akár a csiz­mát, akár a munkásruhát, vagy a szopós malacot. Vajjon meddig lesz még veszteni­valónk ? . . . Boncolódik a Tisza-ügy Sztanykovszky vall • Holnap kerül sorra a fő vádlott: Dobó István Budapest, aug. 3. A Tisza-ügyben a hadosztálybíró­ság ma folytatta a kihallgatásokat. Hüttner főhadnagy kihallgatása be­fejeződött é­s Sztanykovszky folytatta érdekes és az igazságnak megfelelő vallomását. Pogány, Kéri és Fried­rich szerepét leplezte le Stankovszki, aki részletesen elmondta a gyilkos­ság történetét. Szerinte Kéri intézésébe beleszól­tak a többiek is. A villához dél­után 4—5 órakor érkeztek gépko­csin és a házba Pogány, Dobó, Kéri és ő mentek be először. Mikor a Hallban az első két lövés eldör­dült, mindnyájan szétszaladtak. Biró : Kik lőttek Tiszára? Sztanykovszky : Kettőt láttam. Po­gány és Horváth lőttek. Biró : Ha ezt a kettőt látta, lát­nia kellett a harmadikat is! Sztanykovszky : Lehet, hogy Dobó is lőtt. A hall erkélyén mintha egy nőt is láttam volna. A tárgyalást holnap folytatják, mikor is Dobó, az egyik fővádlott szenzációs vallomására kerül a sor. ­. évfolyam 103. szám. A lipótvárosi gyilkosok ügye Budapest, aug. 3. A megszökött, de elfogott lipótvárosi gyilkosok közül Sili Lászlót és Balog Bélát Budapestre szállították és kihallga­tásokat már meg is kezdték. Megüresedett mandátum Budapest, aug. 3. Szabó Sándor a tiszalöki kerület képviselője le­mondott mandátumáról. Az új vá­lasztást hamarosan kitűzik. Előkészítik Lemberg védelmét Varsó, augusztus 3. Pilsudaki Lem­bergbe utazott, hogy felülvizsgálja azokat az erődítéseket, melyeket a francia—lengyel csapatok építettek. Egyben proklamációt bocsátott ki a lengyel parasztsághoz, melyben fegy­verbe szólítja őket. Kun Bélát szabadlábra helyezték Budapest, aug. 3. A német kormány, miután a július 22-én bejelentett és a kiadatási kérelmét vivő magyar futár ettől az időtől számított egy héten belül, te­hát 29-ig Berlinben meg nem jelent, Kun Bélát, mint magyar honpolgárt szabadon bocsátja és kijelentette, hogy nem akadályozza meg Kun Bélát és kísérőit abban, hogy a maguk vá­lasztotta államba utazzanak. Mint bécsi lapoknak jelentik, Kun Béla már el is utazott Németor­szágból és a legközelebbi napokban Pétervárra érkezik. A magyar kormány, melynek kérésére Kun Bélát Sinnemütidében letartóztatták, értesítette a német külügyminisztert, hogy 1919. évi de­cember 26-án Kun Béla ellen elfogatási parancsot adott ki és ezt a pa­rancsot egy magyar futár egy héten­ belül Berlinbe viszi. A futár azonban, eddig ismeretlen ok­ból két napi késéssel érkezett Berlinbe s megérkezésével egyidejűleg történt Kun Béla szabadlábra helyezése. Az a valószínűség, hogy a futárt Bécsben tartóztatták fel, hogy a németeknek időt engedjenek a vörös vezér szabadon bocsátására. Titok­zatos paktumnak kellett létesülnie a két állam közt erre az esetre, mert Berlinben a lehetetlenséggel lenne határos a német kormány eme jog­szokást sértő, szokatlan eljárása. A Körösvidék kenyérmozgalma Kik adhatnak, mit adhatnak? A Körösvidék kenyérmozgalma széles körökben igen jó benyomást tett. Már Békéscsabán kívül is több helységben megindították ezt a moz­galmat, amely a már rendkívül sú­lyos helyzetben igen ésszerű s szinte egyetlen helyes megoldása a ke­nyérviségnek. Szóban és írásban naponta ren­getegen érdeklődnek nálunk, akik főként azt kérdezik, mint lehetne bekapcsolni e mozgalomba minden tehetős embert, hogy ne csak a gazdák, hanem más szerencsés em­berek is kivehessék részüket e vég­telenül fontos munkából. Az érdeklődőknek mintegy fele­letül adjuk az alábbiakat: Mit és kik adhatnak ? Gabonát a gazdák és cséplőgép­tulajdonosok­ és mindazok, akik több gabonát kapnak murvájuk fejében, mint amennyi saját használatukra kell. Ruhára­, cipőrevalót a kereske­dők, akik százezreket kerestek a háború kitörése óta. Munkát az iparosok, a ruha és cipő elkészítéséhez. Pénzt, gabona, ruha és minden főszükséglet bevásárlásához a lán­cosok és árdrágítók, nem közszük­ségleti cikkekkel kereskedők, a köz­vetítők és azok az iparosok, akik­nek munkája a mozgalomnál nem vehető igénybe. Kik nem adhatnak ? A tisztviselők, hivatalnokok és egyéb szellemi munkások az u. n. urak és a testi munkások, akik egyformán, egyáltalában nem, vagy alig keresnek annyit, hogy abból 500 K-ás búzára annyit fordíthat­nának, mint amennyiből jóllakhat­nak.

Next