Kortárs, 1959. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1959 / 9. szám - Ladányi Mihály: Polgár és proletár (vers) - G. Szabó László: Napfogyatkozás (vers)
LADÁNYI MIHÁLY POLGÁR ÉS PROLETÁR Ki igazgatja haza azt, aki elhagy könnyedén minket, más úton jár, bár lépése frissebb mása a lépteinknek? Emlékszem, Bakucz János bátyám, mire fiad vendégeddé nőtt kapád fogyó vasán de sokszor pergett porrá a szikkatag föld! ... Elgondoltad, majd együtt mentek melegedni a holnapoknál. Ma kék kötődbe törlőd öklöd, mielőtt véle kezet fognál. S ha görnyedt jobbágy-alázattal bemész hozzá az irodába, egy árva húszast ad, dohányra. Ez lett a fényes álmok ára. Bakucz János, kit vert az isten, vert a hasznát s vertek az álmok, meg kell maradnod mesehősnek, míg ezt a sárvert dűlőt járod. Erősnek lenni, ha elesnél, keménynek, hogyha lelked árva . . . S ha egy húszast dörgöl szívedhez kinek szívétől messze estél, fogadd el tisztelettel, jó lesz fekete áldozati füsttel égő, vigasztaló dohányra. NAPFOGYATKOZÁS Fekszem a fűben, s rámhajolsz — körül tavasz bokáz — fejed takarja a napot: teljes fogyatkozás. Ilyenkor elbágyad a táj, zárul minden szirom — sebes madár fészkére száll, mint csöndes alkonyon. De belém pezsgő, csintalan Vágyat lövőinek át dús fürtjeid, e színarany protuberanciák. O. SZABÓ LÁSZLÓ