Kortárs, 2000. július-december (44. évfolyam, 7-12. szám)
2000 / 7. szám - Gion Nándor: Disznóvér és Dugóhidi Anita (elbeszélés)
Gion Nándor Disznóvér és Dugóhidi Anita Valamiért mindig örömet szerez nekem, ha veszekedős barátaimat sikerül összebékítenem. Már egészen fiatal koromban is... De erre inkább nem térnék ki, nem kötődik szorosan a közeli eseményekhez. A lényeg az, hogy nemrégen Szelim Ferhátovicsot és Leonyidot is összebékítettem, holott közöttük korántsem amolyan intellektuális villongásokról volt szó, mint legtöbb barátom esetében, hanem komoly összeütközésről, ami akár halállal is végződhetett volna, talán az én közbenjárásomnak is köszönhető, hogy elrendeződött nagyobb baj nélkül. Éppen az eset komolysága miatt magyarázkodnom kell egy kicsit. Valójában nem is barátaim az illetők. Szelim Ferhátovics talán igen. Vele együtt szolgáltam az egykori Jugoszláv Néphadsereg legrosszabb hírű büntető zászlóaljában, és szerelmes leveleket írtam nevében a menyasszonyának, merthogy ő nem tudott írni és olvasni, azóta sem tanulta meg a betűvetést, de így is életrevaló ember, óriási zárt teherautóval ingázik Bosznia és Nyugat-Európa között, útjai során engem is felkutatott Budapesten, és az általános délszláv alapállással ellentétben kedveli a magyarokat, jóízűeket beszélgetünk a régi rossz időkről, bár enyhe borzongás fog el, ha kamionját a lakásom alatt parkoltatja napokig. Meggyőződésem ugyanis, hogy Szelim Ferhatovics lőfegyvereket, aknákat, esetleg másfajta robbanásveszélyes szerkezeteket fuvaroz, ezt azonban nem állíthatom teljes bizonyossággal, afféle megsejtés csupán. Ami bizonyos: Szelim Ferhátovics hithű boszniai muzulmán, keményfejű, bátor férfiú, kedveli a magyarokat, tehát szívesen barátkozom vele még akkor is, ha áruforgalmazását illetően bizonyos kételyeim merülnek fel. Leonyiddal kapcsolatban viszont nincsenek kétségeim. Róla pontosan tudom, hogy ukrán bérgyilkos. Ő maga mondta el, meg aztán távolról, egészen távolról nyomon követtem egy-egy akcióját, ami mindig valakinek a halálával végződött. Bizonyítani itt sem tudnék semmit, Leonyiddal tulajdonképpen vakvéletlenül ismerkedtem meg, megbízatást sohasem adtam neki, a jövőben sincs szándékomban. Ő azonban ápolgatja véletlen ismeretségünket, igaz, csak akkor jelentkezik, ha megalapozott akciós okai vannak rá, de számomra még az ilyen esetleges kapcsolat is terhes. Igyekszem jó képet vágni váratlan felbukkanásakor, de hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem barátom, legfeljebb csupán ismerősöm. Ezek az előzmények. A folytatás kezdett egészen veszélyessé válni, Leonyid ugyanis meglehetősen mozgékonyan él Közép-Európában. Szarajevóban is tevékenykedett, minek következtében valakik megbízták Szelim Ferhatovicsot, hogy egyik szolgálati útján, mintegy véletlenül, lapítsa a betonra az ukrán bérgyilkost.