Kortárs, 2001. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám
112 KORTÁRSALGÓ Merek ma délután farkasszemet nézni a mai fiatalokkal, és megkérdezni tőlük: akarják-e úgy Magyarország feltámadását, mint akarták hajdan a márciusi ifjak? - Nemsokára megjelenik az új CD-m - csicsergi egy nevenincs sztár, és mindenki rettenetesen boldog a stúdióban, tényleg?, valóban?, tizenkét új szám?, hát ez nagyszerű!... Van, aki szundikál, van, aki egykedvűen bámulja a tájat. Előttem két koros hölgy fecseg, mögöttem egy ifjonc fején fülhallgató, csukott szemmel hallgatja a monoton dübörgést, mellette fiatal lány szótárból angol szavakat magol. Utazunk. Március 13. Kora reggel. És akkor a valamelyik rádióból ránk recseg a naprakész hirdetés. Kellemetlen, üvöltő, erőszakos férfihang: Márciusi ifjak! Gagyik lesztek vagy taxisok, ez a kérdés, válasszatok!És többször elmondja, hogy aki nem akar gagyi lenni, hol és milyen roxy koncerten legyen ott március 16- án... Talpra, magyar! -talán így kellene délután az ünnepi beszédet kezdeni... Figyelem az utasokat. Szundikálnak, nézelődnek, fecsegnek, zenét hallgatnak, idegen nyelvet tanulnak. Nem tudom, mire gondolnak. Ők sem tudják, mire gondolok én. Hallgatunk. Utazunk. Szól a rádió. Márciusi ifjak! Gagyik lesztek vagy taxisok, ez a kérdés, válasszatok? A szabadságról beszéljek ma délután? Szigethy Gábor Petőfi Kisfaludy Sándornál Sümegen Damnay Kálmán muzeológus, régész, író 1929-ben az Athenaeum által kiadott kétkötetes művében, a Kaszinózó táblabírákban a XIX. század első felében keletkezett anekdotákat, korfestő történeti tréfákat mesél el a sümegi és környékbeli nemesurak életéből. A könyv főszereplője a város költője, Kisfaludy Sándor. Egy fejezetben megjelenik Petőfi Sándor is, a Petőfi színésztréfája címűben. Az abban leírt állítások sokakban kétséget keltettek a megjelenést követő években, évtizedekben. Nagyapja elmesélése alapján azt mondja Damay, hogy Petőfi 1841-ben „a színészkedéssel is torkig lakva” batyujával a vállán Sümegen keresztül Pápára igyekezett. Sümegen összetalálkozott egykori iskolatársával, Fekete Miskával, akinek segítségével szeretett volna bekerülni az éppen ott játszó színtársulat előadásába, hogy egy kis pénzhez jusson a további útja költségére. Komlóssy direktornak azonban nem tetszett a sápadt arcú Petőfi (akkor még Petrovics), és nem vette be. A két barát erre elhatározta, hogy szerencsét próbál Kisfaludy Sándornál. Elmenve hozzá felkínálták eladásra Petőfi öreg Bibliáját és a még nála levő Fogarasi-szótárt. Az öreg költő „odavetett neki pár húszast a kötetekért”. Darnay kisdiák korától fogva búvárkodhatott Kisfaludy könyvtárában, mert az a család birtokában volt, azonban 1897-ben az államnak ajándékozta. Kezében volt az említett Fogarasi-szótár is, de - mint mondja - deresedő fejjel csak emlékezetből idézi Petőfi saját kezű beírását a szótárba. Imigyen :Hic liber est meus/Testis est Deus/ Hoc nőmen érti:/Alexander natus/Petrovics vocatus... Könczöl Imre 1973-ban megjelent Petőfi útjain Veszprém megyében című könyvében fölteszi a kérdést, hogy ez legenda-e vagy valóság. Azt mondja: „Van azonban Darnay írásának olyan része is, amelynek a hitelessége irodalomtörténeti szempontból is figyelmet érdemel: gyermekkori emléke a Fogarasi-féle szótár felfedezéséről és nagyapja ehhez fűzött elbeszélése Petőfi és Kisfaludy találkozásáról. Ha igazolható vagy akár csak valószínűsíthető lenne emlékezésének a hitelessége, döntő bizonyítékává válhatna Kisfaludy és Petőfi akár jelképesnek is tekinthető sümegi találkozásnak” (sic!). Könczöl kétségesnek tartja, hogy Darnay emlékezetből idézte Petőfi latin strófáját: „...közismert, hogy a legritkább esetben sikerül teljesen hibátlanul leírni még a legismertebb verset is. Darnay viszont több mint öt évtized eljártával minden hiba nélkül idézi azt a gyermekkorában olvasott latin verset, amelynek az értelmét - saját bevallása szerint - akkor nem is fogta fel... az 1898-ban kiadott Petőfi-album már közölte a Fogarasi-szótár Petőfi kézírását tartalmazó lapjá