Kortárs, 2010. július-december (54. évfolyam, 7-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Albert Pál: Adlocutio – („körülírás”; „átforgatás”)

Albert Pál Adlocatio („körülírás”, „átforgatás”) Egyszer házasodtunk, egyszer sem váltunk, nem vagyunk tetoválva, nem hor­dunk fülbevalót, soha nem rendelkeztünk párttagsági igazolvánnyal, nem kér­kedhetünk történelmi hőstettekkel, előéletünk büntetlen, lakcímünk jó negyven éve változatlan, kalandorsághoz sem kedvünk, sem bátorságunk nem támadt, a délelőttöket is általában behúzott spaléták mögött töltöttük, könyvmoly kapasz­kodott az imbolygó létrára (Schweinfurt, 1850), horizontálisan, ceruzával a kéz­ben olvasgatott, s ha zugából kimozdult, múzeumokban, elővárosi („modernis­ta”) színházakban töltötte idejét: gatott-getett, nézelődött, kíváncsiskodott, tanul­gatott, míg tehette, paripa, fegyver, ide-oda utazgatott; vagyis: semmit sem gyűj­tött össze, mi valaminő érdemes életrajzi beszámolóra, „emlékirat-féleségre” kész­tetné. Gyarló és fakó életünk így mindössze kulturális alkalmak hézagos soroza­ta: libidinális fogyasztás és némi önigazoló, verbális és írott elszámolás, a cse­kélyke hasznosítás alig szépítő ígéretével; így alakult a fél évszázados külhoni „kivetettségben”, s hogy lett volna-e másként, ha maradunk „ott”, réven-vámon, ma már késő töprenkedni. S ha hibádzik a „célirányos”, a köz parancsával nyo­­mosított „szolgálat”, súly is, ahogy hódoltságokban mondják, a pálmafának, könnyen kínálkozik az esetleges: spolia-gyűjtés, bontás és kirakósdi, kutyaposta, zsákbamacska (szeszélyes a Selema, murrogva borítja föl a cédulakasznit a kan­dúr), amiről íródik, hozott anyagból készül, azt szab[dal]ja félre a maga is toldo­­zott-foldozott sajtor). Alkalmak: ez lett korábbi, a magyar irodalmi tematikájú kötetünknek címe (Kortárs Kiadó, 1997); ez legyen most, elő-posztumusz össze­söprésben a másiké, Alkalmak 2., melynek fő témája az általunk a hely­színen, Párizsban megélt jelenkori francia irodalom, mutatóba hozzá néhány világirodal­mi példa, illetve az életvitelt tovább harmadoló képzőművészeti érdeklődés és az úgynevezett „rendezői színházhoz” kötő vonzalom jelzése. A megszólalások al­kalmai főként rádiós ismertetések és beszámolók voltak a Szabad Európa Rádió hullámhosszán; nyomtatásban 1989-ig szinte kizárólagosan három „nyugati” sajtó­termékben, az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban és a Magyar Műhelyben, a rendszerváltást követően több hazai fórumon is, magyarul így, el-elszórva fran­ciául is; az előbbiek eleinte az Albert Pál szerzői néven (minek fölvételét az in­duláskor az irodalmi illem kívánta meg, nem pedig valaminő bujkálás, politikai Az Alkalmak 2. címmel a Kortárs Könyvkiadónál hamarosan megjelenő tanulmánykötet előszava.

Next