Kortárs, 2010. július-december (54. évfolyam, 7-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Albert Pál: Adlocutio – („körülírás”; „átforgatás”)
Albert Pál Adlocatio („körülírás”, „átforgatás”) Egyszer házasodtunk, egyszer sem váltunk, nem vagyunk tetoválva, nem hordunk fülbevalót, soha nem rendelkeztünk párttagsági igazolvánnyal, nem kérkedhetünk történelmi hőstettekkel, előéletünk büntetlen, lakcímünk jó negyven éve változatlan, kalandorsághoz sem kedvünk, sem bátorságunk nem támadt, a délelőttöket is általában behúzott spaléták mögött töltöttük, könyvmoly kapaszkodott az imbolygó létrára (Schweinfurt, 1850), horizontálisan, ceruzával a kézben olvasgatott, s ha zugából kimozdult, múzeumokban, elővárosi („modernista”) színházakban töltötte idejét: gatott-getett, nézelődött, kíváncsiskodott, tanulgatott, míg tehette, paripa, fegyver, ide-oda utazgatott; vagyis: semmit sem gyűjtött össze, mi valaminő érdemes életrajzi beszámolóra, „emlékirat-féleségre” késztetné. Gyarló és fakó életünk így mindössze kulturális alkalmak hézagos sorozata: libidinális fogyasztás és némi önigazoló, verbális és írott elszámolás, a csekélyke hasznosítás alig szépítő ígéretével; így alakult a fél évszázados külhoni „kivetettségben”, s hogy lett volna-e másként, ha maradunk „ott”, réven-vámon, ma már késő töprenkedni. S ha hibádzik a „célirányos”, a köz parancsával nyomosított „szolgálat”, súly is, ahogy hódoltságokban mondják, a pálmafának, könnyen kínálkozik az esetleges: spolia-gyűjtés, bontás és kirakósdi, kutyaposta, zsákbamacska (szeszélyes a Selema, murrogva borítja föl a cédulakasznit a kandúr), amiről íródik, hozott anyagból készül, azt szab[dal]ja félre a maga is toldozott-foldozott sajtor). Alkalmak: ez lett korábbi, a magyar irodalmi tematikájú kötetünknek címe (Kortárs Kiadó, 1997); ez legyen most, elő-posztumusz összesöprésben a másiké, Alkalmak 2., melynek fő témája az általunk a helyszínen, Párizsban megélt jelenkori francia irodalom, mutatóba hozzá néhány világirodalmi példa, illetve az életvitelt tovább harmadoló képzőművészeti érdeklődés és az úgynevezett „rendezői színházhoz” kötő vonzalom jelzése. A megszólalások alkalmai főként rádiós ismertetések és beszámolók voltak a Szabad Európa Rádió hullámhosszán; nyomtatásban 1989-ig szinte kizárólagosan három „nyugati” sajtótermékben, az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban és a Magyar Műhelyben, a rendszerváltást követően több hazai fórumon is, magyarul így, el-elszórva franciául is; az előbbiek eleinte az Albert Pál szerzői néven (minek fölvételét az induláskor az irodalmi illem kívánta meg, nem pedig valaminő bujkálás, politikai Az Alkalmak 2. címmel a Kortárs Könyvkiadónál hamarosan megjelenő tanulmánykötet előszava.