Korunk, 1931. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1931 / 7-8. szám - Bálint László: A kamatnélküli gazdálkodás problémája
A KAMAT NÉLKÜLI GAZDASÁG PROBLÉMÁJA (MI LESZ HA HITLEREK HATALOMRA JUTNAK) írta BÁLINT LÁSZLÓ (Berlin) Hogy a magas kamatláb a gazdasági élet számára elviselhetetlen terhet jelent, az a következő meggondolásokból kiviláglik. Valamely ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalkozásnak csak akkor van értelme, ha a belőle származott haszon az eszközölt tőkebefektetésnek megfelelő kamat fölött elég magasan áll. Ha nem ez az eset, akkor az egész vállalkozásnak nem volt értelme, akkor egyszerűbb lett volna a tőkét kikölcsönözni. Minél magasabb a kamatláb, annál nagyobb profitot kell egy vállalatnak hajtani, hogy jövedelmező legyen. Magas kamatláb mellett tehát csakis azok a vállalatok jövedelmezők, amelyek különösen nagy profitot hajtanak. Evvel ellentétben: minél alacsonyabb valamely államban a kamatláb, annál rentábilisabbak a vállalkozások, annál inkább szaporodnak és kiterjednek. De ha a termelés növekszik, úgy a vállalatok közötti verseny is kiélesedik és az árak esnek, azonkívül a termelés kiterjedése következtében a munkanélküliség is lecsökken és a kereslet és kínálattörvényénél fogva a munkabér automatikusan nő. A magas kamatláb következményei tehát: gyenge és jövedelmezetlen termelés, magas árak, nagy munkanélküliség és alacsony bérek. Ezzel szemben az alacsony kamatláb következményei: rentábilis és folyton növekvő termelés, alacsony árak, csökkenő munkanélküliség és növekvő bérek. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gazdasági élet (a kapitalizmus keretein belül) feléledjen, akkor a kamatlábat a lehető legalacsonyabbra kell leszorítanunk. A felületes szemlélő előtt úgy látszik, ebben a tekintetben a nemzeti szocialisták mennek a legmesszebbre, mert ők — eredeti tervük szerint — a hatalom átvétele esetén egyszerűen proklamálni akarják a kamatnélküli gazdaságot. Fő gazdasági szakértőjük, Gottfried Feder szerint a „Harmadik Bizalom“, (így nevezik eljövendő uralmukat) az „alkotó ipari tőkének“ kamatmentes kölcsönökkel lesz segítségére, ami által meg fogja törni a „nemzetközi zsidó kölcsönző tőke uralmát“. Ha bármelyik ipari tőkés minden kölcsöntőkeszükségletét kamatnélküli kölcsönnel fedezhetné, akkor csakugyan megszűnnék a kamatrabszolgaság, — ez azonban nyilvánvaló lehetetlenség, mert ki van zárva, hogy az állam annyi pénzt elő tudna teremteni. De tegyük fel mégis, hogy ez lehetséges! Ha mindegyik ipari tőkés annyi kamatnélküli kölcsönt kaphatna, amennyire az invesztícióhoz szüksége volna, ezáltal megszűnnék a takarékoskodás minden indítéka. (Márpedig tudvalévő, hogy az 31