Korunk, 1934. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)

1934 / 1. szám - Sándor Pál: Az amerikai fasizmus formája

2 Sándor Pál: Az amerikai fasizmus formája és irányok az „abszolút értékek“, a valósággal vagy anélkül való „ér­vényesség“ és az egyéni és osztályöntudattól független azok fölött álló, a gondolkodást — szinte mondani lehetne: imperialista módra — meghatározó „normatív öntudat-tanát állítják fel. De ugyanígy áll a dolog az amerikai munkásmozgalmat illetően is. A munkásmozgalom, a szocialista tanok a kapitalizmus talajából nőttek ki — és mégis, a hatalmas fejlődésű amerikai kapitalizmus, úgy látszik, nem alkalmas talaj erre. S az európai munkás a maga szak- és pártszervezeteivel, állama szociálpolitikájával, munkásjóléti intézményeivel, társadalombiztosításával, betegség, baleset, öregség, sőt munkanélküliség esetére szóló biztosításaival lenézően tekint az „­elmaradt“ amerikai munkásmozgalomra, vagy méginkább szánalom­mal, hiszen előtte lebeg az amerikai munkás sorsa, aki 40 éves korára már kirokkant a futószalagos munkából és ha nem takarékoskodott, öregségére a szemétdombra kerül. Maga Werner Lombart egy egész könyvet írt arról, hogy miért nincs szocializmus az Egyesült Álla­mokban (Warum gibt es in den Vereinigten Staaten keinen Soziatis­­mus? 1906.), írván, hogy miért nem csinál az amerikai munkás­kapi­talizmus-ellenes, proletárosztályharcos munkásmozgalmat, értvén ez­alatt, hogy miért nincs Amerikában erős szociáldemokrata párt. Azóta a világ megint változott: kitűnt, hogy a világ összes szociáldemokrata pártjai nem kapitalizmusellenesek és nem proletárosztályharcosak, hanem épp ellenkezőleg, a kapitalista állam egyik legfőbb fenntartó szerve, a tőkés termelési rend egyik legfőbb oszlopa,­­ ugyanakkor az „elmaradt“ munkásmozgalmú Amerikában a leszerelt katonák száz­ezrei vörös lobogók alatt döngetik Washington falait, a pennsylva­­niai bányavidéken statáriumot kénytelen hirdetni a kapitalista állam a sztrájkolók ellen és lázadó farmercsapatok fegyveres erővel kerge­tik szét a kapitalista állam milíciáit, foglalnak el konzervgyárakat, robbantanak fel tejgazdaságokat, hidakat és vasútvonalakat és de­monstráló munkanélküliek millióinak lába a­llatt dübörög és remeg a kapitalista talaj. Lombart már a század első éveiben az amerikai munkás kispol­gári életvitelének lehetőségeiben látta a proletár osztályharc kialaku­lásának legfőbb akadályát. Sorba veszi említett könyvében a munkás politikai, gazdasági és társadalmi állását az Egyesült Államokban és minden pontnál módjában van rámutatni arra, hogy a munkás nem ellensége a fennálló társadalmi rendnek. Természetesen nem elégedhe­tik meg azzal a szembeállítással, hogy az amerikai munkás jobban keres, mint a német, nagyobb szabadsága van mint a németnek, em­beribb bánásmódban részesül, mint a német és kevésbé fenyegeti a munkanélküliség veszélye, mert lehetősége van rá, hogy mint farmer élhessen tovább, ha kiesik a munkából. (L m. 186. o.) Hanem hozzájá­rul ehhez 1. az egész amerikai állam demokratikus felépítettsége, amely egyformán beleszólást enged minden állampolgárnak a köz­­ügyekbe, amennyiben „szabadság és egyenlőség (nemcsak formál­po­­litikai, hanem materiális-társadalmi értelemben is) az amerikai mun­kás számára nem üres fogalmak, nem hiú ábrándok, mint az európai proletariátus számára, hanem nagyrészt valóság.“ (u. o. 127. o.), 2. a kapitalista osztály, amelynek „legfényesebb diplomáciai műve, hogy el tudta érni, hogy a munkás minden kizsákmányoltsága ellenére jó hangulatban maradt, hogy tehát nem jött valódi helyzetének tuda­tára“ (131. o.),­­ végül, 3. maga a munkásság, amelynek bennszülött része nem más mint a „spiritus capitalisticus purus rectifica­tae“ (24. o.), de bevándoroltja is átújítja előre magát új hatások befogadására.

Next