Korunk, 1935. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1935 / 1. szám - Bölöni György: Hétszilvafa árnyékában (Ady Endre osztálygyökerei)
Bölöni György: Ady Endre osztály gyökerei tényleges uralkodó rend képviselői: a legtöbb adót fizetők, a megyei viritsek. Bevándorolt molnár-ivadékok ezerholdakat szereztek, falusi paraszttá vedlett kurtanemesek újra nagy kúriák urai lettek, ideszakadt új nemességű szász családok ivadékai zsugorin rakták élbre a garast, ha kellett szorgalommal, ha kellett asszonyoknak tett szolgálatokkal növelték a vagyont, hogy a benszülött nemesi családok mellett egyszer majd vagyonukkal vagy óvatos politikai taktikával utódaik a megye élére kerülhessenek. Itt a síkon már megtermett a dohány, ami nemcsak újabb jövedelmi forrás, de jelenti a fináncokkal való bajlódás ravaszkodásait, a dohánytermelők külön moráljának születését, csempészfurfangok kivirágzását, amik úgy hódítottak errefelé, mint hajdan a rablóromantika. Az Érmellék uralkodó osztályának egészen alsó lépcsőin helyezkedett el Ady Endre családja, mely a hegyek közül húzódott a sikla régi eredetű, de elkoldusodott hétszilvafás kurtanesekként. Szilágymegye történelmében a megye monográfusa szerint (Ady hajdani tanára, Petri Mór: „Szilágyvármegye Monográfiája“) 1400 körül szerepelnek először az Adyak, akik Od, Ad, Adi, Diósadi néven nevezik magukat. Az ősrégi középszolnokvármegyei család a mai Diósad községben volt birtokos. Az Odyak, Adyak, amint a megye történetírója véli, bizonyos Nagy-Guthi Boldizsárnak az ivadékai, aki 1323-ban a Guthiak és Haraklányiak őseivel osztozik. Nem hőstetteik, hanem állandó birtokperpatvaraik őrzik emléküket, mint az ország legtöbb nemesi családjának. Amerre a történelem pergamentjei elérnek, fentmaradt az emléke annak az Ady-ősnek is, akit Ady Endre büszkén avatott költő ősévé, egy bizonyos Barla deáknak, Ady legendát szőtt alakja köré. A történelem azonban másként lát: ez az Odi Barla arról nevezetes, hogy (1442 február 22-én) zálogba veszi tizenkét aranyforinton Nagydobai Rád Antal ódi birtokrészeit. Évszázadokon keresztül elforgácsolódnak az Ady-birtokok, földdarabokká zsugorodnak össze az amugy sem nagy domíniumok és az Adyak lassanként kiesnek a megye írott történetéből s megszűnnek tényezők lenni. 1805-ben szerepelnek még egyszer, de akkor már adófizető nemeseknek írják össze őket, mint akik gyalogos hadkötelesekként tartoznak katonáskodni. És Szentkirályról Adi Györgyöt, Pétert, Bálintot és Istvánt, Nagymonból Bálintot és Jánost gyalogosoknak veszik fel a fegyverforgató adózó nemesek névsorába. Ady családja tehát a történelem emlékei szerint, de a valóságnak is megfelelően a kis, kurtanemeseké. Ady Endre is ilyeneknek tudta őseit, és magát egy lecsúszott familia ivadékának, melynek sokja ugyan soha sem volt, de volt már többje is, mint az akkori jelenben. Írásaiban mindig ezt hirdeti magáról s egyik önéletrajzában írja: „Régi vagyonos és rangos helyzetéből hamarosan lecsúszott a család s már a XVI. századtólkezdve a jobbféle birtokos nemes úr kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorsú, bocskoros nemes“. Amikor pedig házasodni készül, így ír (1914 június 26-án) leendő apósának, Boncza Miklósnak: „Családom Diósadi és Hadadi Ady család, kissé lecsúszott, elszegényedett, de szüleimnek értékes kis birtokuk van. . .“ Hogy Ady folyvást emlegette családját és ősi voltát, rátarti kérkedése épp ebből az elkoldusodásból eredt. Ez tévesztette meg azokat, akik a kisnemesi lélekbe bekukkintani nem voltak képesek és Adyban a magyar hatalmon lévő és uralkodó osztály reprezentánsát látták. A kurtanemes, csaknem bocskoros Adyakat semmiképpen sem lehet az uralkodó osztály tipikus képviselőivé megtenni. A kurtanemes Adyaknak Szilágyvármegyében sohasem jutott hely a megyei urak osztozkodásánál. Szilágymegye a régi Kraszna és Középszolnok megyékből alakult. És ha vé-