Korunk, 1935. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1935 / 7-8. szám - Balogh Edgár: Valóság és kultura a csehszlovákiai magyarság életében
Balogh Edgár: Valóság és kultúra 506 kezdetleges, maradi kultúráról, hanem csakis éretten kibontakozó, magyar kultúráról s ha ellenőrző számonkérésünk mégis kedvezőtlen válaszokra talál, akkor ennek kizárólagos oka az, hogy a valóban korszerű csehszlovákiai magyar kultúra a mai viszonyok közt leütött, szétszórt, elfojtott. Nemrégiben a pozsonyi Az Út ankétot rendezett az Írástudók árulásáról. A füleki zománcedénygyár félparaszt és szakmunkásai tárták itt fel a maga realizmusában Szlovenszkó legalacsonyabb munkabérekkel dolgozó gyárüzemének viszonyait Győry Dezsővel, a Kisebbségi géniusz és az Ujarcú magyarok költőjével szemben, aki egy színes riportjában a válság közepette is teljes üzemmel dolgozó zománcgyár igazgatójának szervezői zsenialitását zengte. Hasonlóan állították szembe a népsors megrázó tényeit az író felelőtlen fantáziájával azok az oroszkai cukorgyári munkások is, akik Egri Viktor hangulatos cikkét a nagyszombati cukorgyár gépcsodáiról és munkaritmusáról vették bonckés alá. Győry Dezső és Egri Viktor, tehát két kihangsúlyozottan kisebbségi magyar író e szembejutása a csehszlovákiai magyar népvalósággal csupán, kiragadott példa, de ugyanez a helyzet végig a kisebbségi magyar szellemi élet egész vonalán. Amikor a csehszlovákiai magyar középosztály anyagi romlása és társadalmi térvesztése folytán az új diáknemzedék egy része kirajzott az örökölt keretekből s önállóan kutatni kezdte fennmaradásának és új elhelyezkedésének kérdéseit, nyomban, szüksége lett a kívüle adott tárgyi valóság hű és szabatos ismeretére, mégpedig nyelvi kötöttségeinél és társadalmi igényeinél fogva a csehszlovákiai magyar nemzetdarab konkrét érzékelésére. Csehszlovákián kívül Magyarországon és Romániában is ismertté vált a Sarló ifjú gárdájának az a törekvése, hogy a társadalomtudomány módszereivel, mégpedig úgy a szociográfia, mint a szociológia eszközeivel, lerögzítse és megmagyarázza a szlovenszkói és kárpátaljai, magyar népélet változatos mozgásjelenségeit. Emlékezetes az is, hogy ugyanaz az ifjúság, mely a valóságra nyitotta fel szemeit s így hamarosan a dolgok logikáján épült tudományos marxizmust tette a maga ideológiájának módszerévé, az irodalomtól és művészettől is a magyar élet magasabb fokú értékelését és visszaadáséit várta. A Sarló azóta felbomlott szervezete lehetett múló középosztályjelenség, de az az egyszer felállított szellempolitikai követelés, mely a kisebbségi magyar kultúrától a kisebbségi magyar valóságot kérte számon, olyan kulttrma megmozdulás volt a csehszlovákiai magyar szellemi életben, melynek hatása csak hatványozódhatik az ellentétes kultúrfrontokon. Ezért a csehszlovákiai magyar tudomány, irodalom és művészet viszonyát a valósághoz csakis a Sarló kulturakciójához mérten ítélhetjük meg érdemlegesen. Mi sem természetesebb, hogy a másfél évtizede új állampolitikai keretek és viszonyok közt élő nemzetdarab gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális helyzetképét elsősorban a külföldön még csak alapítása körülményeinél fogva ismert Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság munkaeredményeiben keressük. S rögtön meg kell itt állapítanunk, hogy ennek a csehszlovákiai magyar szellemi élet élén álló kultúrintézménynek egyetlen egy olyan osztálya s egyetlen egy olyan publikációja nincsen, amely a tapasztalati tudományok eszközeivel bevilágítana a magyarság szlovenszkói és kárpátaljai elhelyezkedésének, gazdasági és társadalmi változásainak, régi és új kulturformáinak, demokratizált politikai életének, vagy akárcsak a kisebbségi küzdelmekben oly’ nagy szerepet játszó nemzetiségi számarány tényanyagába. Szinte érthetetlen volna előttünk mindez, ha nem tudnék azt, hogy ennek az előkelő, külsőségeiben és önkényesen eklektikus kultúrmunkájában valóban felduzzadt intézménynek megalakulása óta éppen a cseh-