Korunk, 1937. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1937 / 7-8. szám - Szabó Ervin: A középkori parasztforradalmak és az 1437. évi felkelés
Szabó Ervin: A középkori paraszt forrdalmiak 581 SZABÓ ERVIN: A KÖZÉPKORi PARASZTFORRADALMAK ÉS AZ 1437. ÉVI FELKELÉS Ha a hasonló szellemi áramlatok, mint pl. a vallásmozgalmak, ugyanazon gazdasági folyamatok lelki tükörképei, a parasztháborúk lefolyása viszont azt bizonyítja, hogy hasonló gazdasági mozgalmak azonos lelki folyamatokat váltanak ki. Meglepően egyforma a középkori parasztforradalmaknak a lefolyásuk. A közvetlen alkalom, amely kitörésüket előidézte, a szereplő személyek, követeléseiknek stílusa, szóvirágai országok szerint különböznek maguk a követelések, az uralkodó osztályok állásfoglalása velük szemben, a harc viselésének módja és végül a parasztság bukása mindenütt olyan, mintha egy mintáról másolták volna. 1358-ban játszódik le Franciaországban a legnagyobb parasztfelkelés: a Jacquerie. Követelik a robotok és adók eltörlését. Az egymással véres versengést folytató angol és francia nemesség hirtelen kibékül és egyesült erővel leveri a lázadást. Tízezerszámra gyilkolták le a fölkelőket. 1381-ben Anglia a színhelye a nagy parasztforradalomnak, ők is szabad parasztok akarnak lenni, őket is leverik. És így tovább, egész Európán végig. Mi ezeknek a fölkeléseknek a közvetlen oka? A 13., 14. és 15. század naturálgazdaságból a pénzgazdaságba való átmenet kora. A földmivelés mellett, amely ez időben majdnem kizárólagos módja a gazdasági termelésnek, lassan-lassan városok keletkeznek, melyekben ipar és kereskedelem fejlődik. Iparos és kereskedő osztályok alakulása szükségképpen maga után vonja a város és falu közötti árucserét: a mezőgazdasági terményeknek piacuk képződik. A városi piacon lassan kint a pénz lesz az általános csereeszköz. A parasztok pénzhez jutnak. Sokhelyt előnyös lesz számukra, hogy tartozásaikat a földesurnak ne terményekben, melyeket jobban tudnak értékesíteni,hanem készpénzben róják le. Általában azonban nem a jobbágyok azok, akik a készpénzadóra rátérnek: a földesurak és az egyház azok, akik erre kényszerítik. Már a keresztes háborúk új ismeretekkel és új szükségletekkel töltötték meg a nyugati európai nemességet, vágyakkal, amelyeknek kielégítését jobbágyaik terményszolgáltatásaiban nem nyerték. A városi élet kifejlődése magában Európában, Kelet és Nyugat összes gyönyörűségeinek fölhalmozása a kereskedelmi gócpontokban, a városi fényűzés, a városnak változatosabb, izgatóbb élete közelebb hozták ezen vágyak kielégítésének lehetőségét. Párhuzamosan ezzel a folyamattal, amely a nemességet elsősorban indíthatta arra, hogy parasztjaitól pénzt igyekezzen szerezni termények helyett, folyt a középkori világ föloszlásának másik mozzanata: a kisbirtokú szabadoknak és a kisebb nemeseknek a nagyok hűbéruralmai alá kényszerítése és további folyományban a központi abszolút királyság fölülkerekedése. Ebben a harcban nagy szerepet játszottak a zsoldosseregek. Aki nagyobb, jól fegyverzett, begyakorolt kísérettel bírt, természetesen könnyebb szerrel győzött vetélytársain. Divatba jött a hűbéres kiséret mellett, rendesen fizetett zsoldoesereg tartása. Ez sok pénzbe került és a pénzt a jobbágyoknak kellett kiizzadniok. A nemesség mellett az Egyház siettette a naturálgazdaság felbontását. Mint földesurak és hatalmas hűbérurak, kik ezen kor politikai versengéseiből éppen úgy kivették részüket, mint világi társaik, természetesen éppen úgy pénzre is törekedtek, mint ezek. őnekik azonban, még mint egyházfőknek is tartozott adóval a parasztság. S azonkívül a pápai adószedők járták a keresztény országokat.