Korunk, 1937. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1937 / 7-8. szám - Szabó Ervin: A középkori parasztforradalmak és az 1437. évi felkelés
Szabó Ervin: A középkori paraszt forradalmak 583 megszedték magukat vagy megunták a szolgálatot, visszatértek falvaikba. Világot látott, önérzetes és bátor elem volt ez, mely nehezen tűrte a földesúri önkényt. A kitört parasztforradalmakban mindenütt ezeket látjuk a fölkelések élén, ők szervezik a parasztseregeket az akkori haditudomány szabályai szerint s katonai képzettségük és harcedzettségük a parasztseregeket számos győzelemre segítette. Nyugat-Európa gazdasági struktúrájának és szociális vonatkozásainak ezen nagyon is változatos képéből nem nehéz kidomborítani a társadalmi osztályoknak azon tagosulását, amelyet Engels Németországra vonatkozólag kimutatott s amely a parasztháborúk idején Európaszerte csekély eltéréssel azonos volt. A magyar parasztháborúk rövid leírásával nyújtjuk ezen konstrukció ténybeli bizonyítékait.* Évszázadokon át a magyar történetírás azt az álláspontot foglalta el a jobbágymozgalmakkal szemben, amelyet a német Zimmermann előtt, amelyet a polgári forradalmi mozgalmakig minden történetírás elfoglalt a nemesség- és papság-ellenes támadásokkal szemben: istentelen, barbár lázadásoknak bélyegezte őket, vezetőiket elvetemült gazembereknek, részeseiket félrevezetett, együgyű bolondoknak. A magyar polgárság mögött nem áll forradalmi múlt, mindazonáltal akadtak az utóbbi két évtizedben, kiknek volt bátorságuk szembeszállni a tudományos közvéleménnyel, igazságot szolgáltatni azon emberek emlékének, kiknek föbűnük az volt, hogy elbukott az eszme, melyért életüket és vérüket áldozták s hogy ennek folytán az a párt irt róluk, mely ellen ők küzdtek.S hogy a hivatalos tudomány még mindig nem akarja elfogult ítéleteit helyesbíteni, annál inkább elismerésre méltó ama férfiak bátorsága. Az 1437-i nagy parasztforradalmat Gombos Ferenc Albin irta le (Az 1437-i parasztlázadás története, különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére. Kolozsvár, 1898.) Olyan könyv ez, melyben mindenkinek igazságot szolgáltatnak: a királyoknak, a papoknak, az uraknak és a parasztoknak; de nem leplez és nem szépít s így hű képét nyújtja az eseményeknek. Nagy rokonszenv az elnyomottak és érzék a szociális vonatkozások iránt jellemzi Márki Sándor könyvét az 1514. évi forradalomról (Dósa György és forradalma. Budapest 1882. Második kiadás 1886.) A jobbágyság helyzetének történelmi alakulásáról Nagy Benjámin könyve (A magyarországi jobbágy állapota Kóbert Károlytól 1514-ig Budapest 1896.) és Kálmán Miksa füzete (A magyar jobbágy viszonya a földeeuxhoz és államhoz 1514-1600. Budapest 1887.) tudósit pártatlanul és őszintén, mig Acsády Ignácnak értékes leírását (megjelent a Közgazdasági Lexikon 2. kötetében) visszataszítóvá teszi az a Synkretismus, mellyel a gazdasági történetszemlélet eszközeivel nyert nagybecsű megismeréseit a rendi történetírók reakciós szépítéseivel, ideologikus bakugrásaival összeegyeztetni igyekszik. Az alábbiakban mi a két nagy forradalom közvetlen előzményeinek s lefolyásuknak rövid leírására szorítkozunk Gombos és Márki munkái nyomán; vajha akadna egyhamar, aki őseinek szenvedését teljes és színes képben mutatná be a máig szenvedő és küzdő magyar földmives-munkásságnak. Az 1437-i nagy parasztforradalom előfutárja volt Magyarországon a reformáció harcainak. Ebben az időben a hasszitizmus, melyet viszont méltán tekintenek a reformáció elődjének, erős elterjedést nyert az ország számos vidékén s különösen ott, ahol később a fölkelés a leghevesebb volt: Transzilvániában és a Tiszavidéken. A prágai egyetemen járt magyar diákok és theológusok s kivált az alsó papság terjesztette buzgón az uj tant,amelynek a pápai hierarchia, a papi osztály túltengése, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek ellen irányuló célzatai igen népszerűek lehettek oly országban, ahol ezek a visszásságok szinte fokozott alakban általánosak voltak.