Korunk 1968 (27. évfolyam)
1968 / 1. szám - Itt és most
Beszéljünk az emberről, akit ma új lehetőségek új feladatai elé állít nemzetgazdaságunk vezetésének és tervezésének tökéletesítése. A Nagy Nemzetgyűlés immár törvényerőre emelt számos olyan értékes javaslatot, melyet pártunk Országos Konferenciája kezdeményezett, s ezzel az újítások a megvalósítás szakaszába léptek, hogy a mai tudomány és technika haladásának megfelelően hajlékonyabbá, rugalmasabbá tegyék közéletünket. Az emberen van a sor, a gondolkodó egyéniségen, hogy munkatársaival együtt részt vegyen a különböző alkalmazási módozatok bátor kísérletezésében, és a legjobb megoldás mellett tudjon dönteni. Ez az ember nem absztrakt. Ez az ember élő valóság, a szocializmus építésének hőse és így saját magának eredménye is. Ez a konkrét ember a Korunk szerkesztői, munkatársai és olvasói esetében Románia Szocialista Köztársaság hazafias magyar értelmisége. Nem riaszt többé, mint a régi úri-polgári intelligencia, hanem a munkássággal és parasztsággal együtt felemelkedett, e tömegekkel való együttműködésre tudományos, technikai, irodalmi és művészeti téren szakmailag kiképzett szocialista réteg, mely a nemzeti elzárkózást sem ismeri, mert a felszabadulás óta eltelt több mint két évtized különösképpen elősegítette a román néppel, főleg a román szocialista értelmiséggel való bensőséges egyesülését világnézet és politikum, szakmaiság és művelődés minden tekintetében. Büszkén hangsúlyozhatjuk: lapunk munkájában is tevékenyen vesznek részt a román tudósok és írók, s más nemzetiségűek legjobbjai. Hogyan kapcsolódjunk be alkotóbb módon a felpezsdülő közéletbe? Miként folytassuk eddigi részvételünket az új igények szerint? Nem az első kötelességünk-e bárhol és mindenütt, itt és most, saját munkahelyünkön tökéletesebben helytállani a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének tökéletesítéséért? Nagyszerű fejlődési ütemben vagyunk, de nem küszöbölhetjük ki a hibaszázalékokat, amíg több egyéni tudással és jobb vezetői képességgel nem uralkodunk a saját építő munkánk eredményeként újjászületett gazdasági élet törvényszerű menetei felett. „A gyakorlat igazolja, hogy a vezetési formák és módszerek rendszeres hozzáigazítása a folytonosan változó valóság követelményeihez meggyorsíthatja az egész társadalmi fejlődést. Ezzel szemben a valóság mellőzése, a szervezés és a vezetés terén mutatkozó lemaradás előbb. ITT ÉS MOST • 1968 3