Korunk 1973 (32. évfolyam)

1973 / 1. szám - SZEGŐ KATALIN: A hagyomány természetéről

SZEGŐ KATALIN A HAGYOMÁNY TERMÉSZETÉRŐL Prológus Thomas Mann nyomán két ember ül a sátor árnyékában: Jákob, az igazságkereső, és József, a kedvenc fiú. A kedves pimasz játszik a történetekkel, a gondolatokkal; úgy tesz, mintha elfogadná az atya illúzióit. Engedi nyerni, mint az imént az ostáblában, és közben mérlegeli, ügyesen forgatja és válogatja a jákobi gondolatokat. Ő nyer, a gya­korlat nyíltestű embere, mert sohasem fogadja el az illúziókat — csak bűvész­kedik velük. Miről folyik a beszélgetés? Mint a legtöbbször, a törzs történetéről és a szokásokról. Ezúttal az elavult szokásokról. A pesszah-ünnep szokása elvesztette eredeti jelentését. Márpedig ha elavult — így töpreng Jákob —, könnyen lehet, hogy erkölcstelen, ember ellen forduló. Ha tovább is él az, ami Jahvénak nem kedvez, mi lesz a törzs jövője? Nem jutnak-e Lábán sorsára, ha lomha megszokásból ragaszkodnak a szennyhez, amin a kor túl akar jutni? Az aggódó Jákob a jövő érdekében meg akarja szüntetni a szennyes múltban gyökerező szokást. József balzsamos szavakkal nyugtatja atyját, s visszatartja a sietségtől és a rombolástól. „Kíméljük az ünnepet, és ne nyúljunk hozzá elhamarkodva törté­netei miatt, melyek helyébe idővel talán más történet léphet...“ A szokást nem kellene, nem is nagyon lehet kioltani, telítődjék új tartalommal, és a törzs érde­kében értelmezzük újra. „A szokás és a sült jólesik, és ha feloldást adnak, oldjuk el magunkat mi is vidáman a szennytől általuk, megértve az urat és a kort! Nézd, ott az a fa... mily pompás a törzse és a koronája, atyáink ültették a késő nemzedékek örömére. Orma csillogva leng a szélben, gyökere pedig kőben és porban tapad az anya­földbe, a mély homályban. Vajon a vidám orom tud-e a sáros gyökérről? Nem, hanem az Úrral együtt elhalad fölötte, ringatózik, és nem gondol rá. Azt gondo­lom, így van a hagyománnyal, a szennyel is, s hogy jóleső legyen a jámbor szokás, maradjon csak a mélye a mélyben.“ Fogalomzavar vagy sokféleképpen értelmezhető fogalom? E mítosz korszerű megragadásakor a felvilágosult értelmiségi azt az égető kérdést feszegeti, hogy lehetséges-e s egyáltalán jogosult-e a felülről végrehajtott erkölcsi forradalom. Jákob fanatikusan újat akar az elvont ráció jegyében. A „gyermek“ tudja, hogy az új nem keletkezhet előzmények nélkül — ma így mondanánk: maga­­sabbrendűségének kulcsa, hogy megtartva tagad. A hagyomány akár jó, akár rossz — hatalom. Az egyéni szándék és tekintély a történelmet alapjaiban nem semmisítheti meg, legfeljebb befolyásolhatja.

Next