Korunk 1973 (32. évfolyam)
1973 / 1. szám - EGY KÖNYVRŐL KÉT KÖZELÍTÉSBEN. - TÉKA - B. T. Blagojevic - W. Czachorski - T. Ionasco - V. Knapp - M. A. Kroutogolov - I. Szabó - V. A. Toumanov: Introduction auxdroits socialistes - Illyés Gyula: Petőfi Sándor - Erich Jantsch: Prognoza tehnologică
TÉKA B. T. BLAGOJEVIC — W. CZACHORSKI — T. IONASCO — V. KNAPP — M. A. KROUTOGOLOV — I. SZABÓ — V. A. TOUMANOV: Introduction aux droits socialistes. — A Nemzetközi öszszehasonlító Jogi Kar (Faculté internationale pour l’enseignement du droit comparé) 1960- ban alakult Strasbourgban. Tizedik évfordulójára és az egyetem alapítójának, Felipe de Sola Canizaresnek a tiszteletére jelentette meg a budapesti kiadó a művet. A szerzők különböző szocialista országok kiváló jogászai, a kötet előadásaik gyűjteménye. A könyv bevezetője három részben ismerteti a szocialista államjogot, a polgári jogot (tulajdon, kötelmek, öröklés) és a családjogot. Befejező részében Blagojevic professzor a szocialista nemzetgazdaság vezetéséről ír. Mindegyik szerző, hazája jogszabályainak ismertetése mellett foglalkozik más szocialista országok jogrendszerével. (Akadémiai Kiadó, 1971.) ILLYÉS GYULA: Petőfi Sándor. — A legnagyobb élő magyar költő könyve minden idők legnagyobb magyar költőjéről alkalmas pillanatban — az évforduló és a születésnap kettős ünnepén — került az olvasó asztalára. Régi és új ez a műfaji keretbe beilleszthetetlen alkotás, életrajz, társadalomtörténeti tanulmány, lírai vallomás, műelemzés pompás ötvözete: az 1936-os, első kiadáshoz képest ez a párizsi Gallimard kiadó kérésére feldúsított változat a külföldi olvasóknak szánt, Petőfire vonatkozó adatok, kommentárok mellett a mai Illyésről is vall, a beérett írói erő, a kiteljesedett közéleti tapasztalat birtokosáról. (Kriterion, 1972.) ERICH JANTSCH: Prognoza tehnologică. — A Technological Forecasting in Perspective Egy könyvről két közelítésben Jelek a homokon Már szinte a kezdetére sem emlékszem ennek a töprengésnek ... Bocsásson meg Kenéz Ferenc, de én emlékszem. Akkor még ott lakott egy kis padlásszobában, rozoga ágy, egy-két szék, mosdótál, hosszú létrán lehetett feljutni hozzájuk, s a felesége mindig vidám volt. A kopott tükörben megcsillant a délutáni napsugár, s ha kimentünk a kátránypapírteraszra, szürkén fénylett a város, mint a homok. De lehet, hogy csak nekem tűnt úgy. Lehet, hogy ő egészen mást látott akkor, talán „lélektisztító havazásokat“ vagy a kamaszkorból kilógó „vörösfekete barátságokat“, vagy talán az őszi délutánt, a szálló madarakat, bármit, csak a nyomasztó csendet nem. Az is lehet, hogy érezte a sivárságot is, csak nem szólt. Kenézt sohasem hallottam kiabálni. Nem panaszkodott, nem szidott senkit, figyelt és várt. Beszédem annyira halk hogy szinte szinte már szótlan. És ez a halk beszéd most egyre szaporább lett, mintha egyetlen mondatban el akarna mondani mindent, mondatnyi versekben töpreng: Hol vagyunk hát mi ez az újabb nemzedék — kérdi, s a kérdés jogos: ha van nemzedék, akkor hol van? De Kenéz kötetében ez nem éppen így hangzik, hanem: hol volt az a nemzedék, ha most nincs sehol, kinek a múltját el nem kobozták s ki érthetően nyugtalan hogy azt mégsem találja sehol se már? Úgy tűnik, itt nem is a nemzedék a fontos, hanem a „múlt“. A múlt, ami az egyhangúságon túl emlékké színesedett, még ha kamaszos póz is volt, Dávid-kép, de biztonságot nyújtott, legalább az eszményeivel bizonyíthatta létét, hiszen éreztem utam ha megtámadható is de meg nem kérdőjelezhető és fájdalmas is csak annyiban lehet amennyiben fájdalmas minden mi a létezéstől megkísértetett. • Kenéz Ferenc: Homok a bőröndben. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.