Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-27 / 76. szám

szén kell kezdeni a sáncz­ásást, magam is fogok ásni; várjuk mi­­niszerelnök úr rendeletét, hogy midőn a napnak bizonyos óráiban itt nem tanácskozunk, hol viseljük a fegyvert, én, mint a többiek viselni fogom,­­ ez nem magam lelkesedése lesz,­­ örömömre szolgál épen e perezben, egy hazámfiától egy, csak még kezdetben levő aláírási ivet kezemhez venni, mellyből látom, hogy tudomá­nyosan miveit, és hazafiulag elhatározott egyének kezdik meg az aláírást arra, hogy kérik magukat a tüzérségi gyakorlatba be­­oktattatni, olly tudományosan képezettek, kiknél az oktatás keve­sebb idő alatt sikerül, hogy a főváros védelmében mint tüzérek te­hessenek szolgálatot. Gondolom, hogy minister úr szívesen meg­teszi azon rendelkezéseket, hogy meg legyen felelve kívánságaik­nak , midőn nem kívánnak egyebet mint tanítást, és a ministérium rendelkezik , hogy hol és miként alkalmaztassanak. Tehát védeni fogjuk a fővárost ha kell, ha úgy kerül a sor, fogunk állítani bar­­ik­ádokat most az ellenség ellen, a­mikor kell az önkény ellen és nőink kezében nem fog hiányzani a forró víz és olaj. (éljen) Én tehát azt mondom, jöjjön az a dominus Jellacsich erre felel (rend­kívüli nagy hatás , harsány éljenzés.) Elnök: Batthyány Lajos nyilatkozatát a ház határozatul vé­­vén megvárja a min­isterelnök­től, hogy a holnapi ülésben terjessze a ház elébe a ministerek névjegyzékét. Ezzel az ülés esti 8 órakor eloszlott. Sept. 17. 55-dik ülés a képviselőknél. Kezdete 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesíttetett; aztán Komárom városa levele olvastatván, mellyben kéretik a képviselőhöz, hogy Komá­rom vára mind ez ideig az áruló Mercz kezében lévén, intézked­jék úgy, hogy e nagy fontosságú vár biztos kezekben legyen. Megemlíttetik a levélben , hogy Mercz a Pestről Bécsbe küldött Vilmos külföldi ezredet a gőzhajóból kiszállította s magánál tartja, s tagadja hogy a ministeriumnak becsületszavára ígért volna en­gedelmességet. Batthyány Lajos: Ezen felterjesztés folytán mindjárt megkértem ő fenségét, a nádort, hogy bocsásson ki parancsot, mellyel feleletre vonattassék Mercz altábornagy úr azért, hogy ellenszegülni mert ő fensége azon parancsának, miszerint minden külföldi katonaság az országból kiindítandó. E tekintetben ösz­­hangzólag ment mind ő fenségétől, mind tőlem a Commandirozó­­hoz parancs. Egyébiránt Komárom városa közönségének aggo­dalmában nem osztozom, mert jelenleg más őrsereg ott nincs, mint önkénytesek, meg a Thurszky ezred zászlóalja is ott van. A Vilmos katonaság a redoutépületben szállásoltatott a Duna partján, de már onnan is kiindítatott. Minthogy a ház azt kívánta, hogy ma adjam tudtára a ház­nak azon neveket, mellyeket ő felsége elébe akarok terjeszteni, mint a ministérium tagjait, azokat azonnal fel fogom olvasni, azon megjegyzéssel, miszerint közöttök a tárczák még felosztva nin­csenek , s azon urak összejővén , e részben egymás között fogják a dolgot elintézni, kik között vannak ollyanok is, kikkel még sze­mélyesen nem értekezhettem, mert távol vannak, s igy azon eset­re , ha el nem fogadják a tárczát, a dolog változást szenvedend; azonban mégis azon reményben, hogy a haza jelen perczeiben nem fogják megtagadni a közre munkálást, mindnyáját ő felsége elébe fogom felterjeszteni, kik név szerint ezek: Ghyczy Kálmán, Szentkirályi Mór, gróf Erdödy Sándor, báró Vay Miklós, 1­. Kemény Dénes, b. Eötvös József, és Mészáros Lázár. Madarász László kérdi a ministerelnököt, miért van hét és nem nyolcz minister előterjesztve. Batthyány Lajos. Maga nem szándékozván tárczát vál­lalni, 8-at fog felterjeszteni, de még most a személy iránt nincs tisztában. Madarász László: Komárom várára visszatérve kije­lenti, hogy eljö az idő, mellyben a haza az árulókkal számot vetend. Mercz nem tagadja hogy engedelmességet ígért a ministe­riumnak, csak azt, hogy becsület szavára ígérte volna; de miként lehet az, hogy a várparancsnokság olly emberre bizatik, ki a ma­gyar alkotmányra az esküt le nem tette. Mercz becsület szavára fo­gadta Majthényi előtt, hogy az ő tudta nélkül semmiféle rendelke­zést nem tesz, s mégis annak tudta nélkül fogadta be azon sereget, melly fölfelé ment a Dunán. Ez hazaárulás. Világos törvény van rá, hogy magyar várba idegen sereget bebocsátani nem szabad. Mercz ezt tette, azért mint hazaárulót kívánja hadiszék elébe ál­líttatni. Batthyány Lajos. Mercz azzal menti magát, hogy midőn a Turszky ezred zászlóalja Komáromba jött, a legénység azon hír­rel rukkolt be, hogy a pestiek által meg vannak bizva a tisztek megölésével; ennélfogva szükségesnek tartotta az említett zászló­aljat a tisztek védelmére bevinni a várba. G1­ó­z­e r. Teleky Ádámot hadi törvényszék elébe kívánja állítatni és javait elkoboztatni.— Továbbá, minthogy a bujtogatá­­sok napi­renden vannak, kívánná, hogy a vidékekre biztosok kül­detnének ki a ház kebeléből a nép felvilágosítására. Kubinyi Ferencz. A katonakiállítás elősegítésére 12 tagból álló választmány kinevezését indítványozza, melly választ­mány nemcsak követekből, hanem a nép bizodalmát bíró egyé­nekből álljon. Szentiványi. A Drávánál a Vasa-ezred közvitézei a leg­jobb érzelmű­ek lévén, nehogy külbefolyás ezen érzelmet lerontsa, kiván oda egy 4-dik biztost küldeni, ki ezen vitézek nyelvét, kik többnyire Sáros, Szepes, Abauj megyéből valók, jól érti. Luzsinszky mint katonaviselt ember biztosát kiküldetik. Ny­áry jelenti hogy a megyékre 158,810, a kfr.­városokra pedig 10,741 katona esik. Jegyző olvassa az úrbéri kármentesítésről szóló törvény­javaslatot. Az 1. § marad. — A 2. § a) pontjára. Szabadhegyi kívánja, hogy a státus a földesúr, nem pe­dig a hitelezők kezébe adja a pénzt. Karika kívánja, hogy azon községek adósságát is, mely­­lyek már megváltották magukat, de még a váltsági summa nagyobb részével tartoznak, a status vegye magára. N­y­á­r­y. A megváltott községek olly tekintetbe jönnek mint a föld­esurak, s a váltsági ár nekik adatik át. T­a­n­á­r k­i kívánja, hogy a magokat megváltott köz­ségek vagy jobbágyok, az általuk megváltott urbériség bocs­­árát kapják s ennek fejében 50­0-es consolidált status-köte­lezvényekkel kármentesítessenek. Ez csak néhány 100 ezer fába fog kerülni a statusnak, de ezáltal néhány 100 ezer jószellemű embert fogunk nyerni, kik ez időben nem lesznek rész tényezők. Halász kívánja kimondatni, hogy a kárpótlás azon somma erejéig terjedjen, mellybe a megváltás került. H­a e­z e­­l kéri a házat, hogy a megváltott zsellérek javára is rendelkezzék, mert ezek közöl sokan a megváltás által csaknem minden vagyonukat elveszték. N­y­á­r­y a zsellérekre is azon szabály alkalmazandó melly a többiekre. Többen azt kívánják kimondatni a törvényben, hogy csak az részesül a kárpótlás jótéteményében, ki magát 1836 óta váltotta meg. H­unfalvy kívánja kimondatni, hogy az 1836 év előtt is akként megváltott községek, mellyek nem örök tulajdonosságot vet­tek, hanem csak bizonyos esztendőre váltották meg magukat, szinte ezen categoriába esnek. Nyáry és Bezerédj nem kívánnak bizonyos határidőt p. o. az 1836—ki esztendőt a kármentesítésre nézve szabalni. A 2. § a) pontja megmaradt, a többire nézve azonban vég­zés nem hozathatott, mert az elnök a zaj s ingerültség miatt kény­telen volt az Ülést 1­­A1 órakor eloszlatni. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Mint néhány nap előtt említek, Budán egy asszony szándékos gyújtás miatt elfogatván, rögtön tör­vényszék elébe állíttatott, a vád azonban kellőleg be nem bizo­nyulván, átadaték a rendes törvényszéknek. Sokáig tagadá a gyúj­tást s más ürügy alatt akart a padláson lenni. Később azonban bérelt gyujtogatónak vallá magát, mondván, hogy a gyújtásra a felgyúj­tani kísérleti ház tulajdonosa egy osztályos rokonától béreltetett néhány nap előtt, ki az említett tulajdonossal perben lévén, így akart bosszút állani. Az illy fertelmesen vádolt becsületes polgár azonban már hetek óta távol van Budáról a hazát védő önkényte­­sekkel. S így ez is hazugság. Mi fog kisülni a további vizsgálat­ból annak idejében megm­ondjuk. — Tegnap indult gőzösön lefelé egy derék szabolcsmegyei önkénytes zászlóalj jól fegyverezve és ruházva. Izmos, edzett erőteljes magyar legények és férfiak. Hála nekik és dicsőség, hogy illy távol megyéből olly hamar termeltek itt, a haza védelmére. Ágyúkat is vittek le magokkal. Ugyan­ekkor indult egy Pest vá­rosi nemzetőr század kíséretében más gőzösön nagy számú ács hídszerekkel lefelé, ha szükségeltetnék a két parti közlekedés megnyitására alkalmas helyen hadainknak a Dunán hidat verni. Pestre pedig többek közt a czeglédiek derék lovas százada is meg­érkezett. — Milly alacson ellenségekkel legyen dolgunk, annak új példáját adhatjuk. Hitelt érdemlő tudósítások szerint, Jellacsich czimborái bérleti s alkalmasint küldött czinkosok által a Buda és Pest közti hajóhíd felgyújtását szándékolák, mi a most olly szük­séges közlekedés nehezítése miatt nagy csapás lett volna, a rop­pant anyagi kárt nem is említve. De a közönség megnyugtatására mondhatjuk, hogy hidunk azóta gondosan őriztetik. Vallyon van-e eszköz eléggé ocsmány, mellyhez ellenségeink ne nyúlnának, míg mi folyvást példátlan, talán már vétkes nemességgel is viseltük magunkat irányokban. — A BUDA, sept. 26. Közgyűlésünk volt. Valahogy összehaj­­hásztak annyi képviselőt, hogy a törvényes minimum tizenegy óra tájban együtt lévén, az ülés megnyílhatott. Az elnök kijelenté, mi­kép, ha tovább is igy megy, a dolgoknak, — most, midőn pedig a teendő olly sok, s majd mindenik sürgős eljárást igényel — fen kell akadniok. Mi okért rendkívüli intézkedésre hiva föl a gyűlést. A gyűlés pedig egész terjedelmében elfogadd azon javaslatot, mely­­lyett közelebbről e lapokban mi tettünk, melly szerint a tanács mel­lé egy 12 tagból álló permanens bizottmány neveztetett, felruház­va a közgyűlés minden lehetőségével; ennek aztán kötelessége lesz éjjel nappal midőn a szükség kívánja , összeülni­, s rögtön intéz­kedni. A polgármester jelenté, hogy Buda város kapitánya A­n­­­dorfi Károly beállott katonának, (a képviselők padán egy vékonyka „éljen“ sétál végig) s a Zrínyi csapattal Perczel vezérlete alatt már táborba is szállott. Jegyzőkönyvben meg fog érte dicsértetni. Csak táblabír­ásk­od­jatok, most van úgy is elég idő rá. Kapitányi helyettesül F e­­­e­y tanácsnok neveztetet ki, a toborzás vezérletével pedig, mit eddig szinte Andorfi vitt, Ba­ld­s­i bizatott meg. A miniszerelnök öt rendbeli, toborzásra vonatkozó utasítása vétetvén tanácskozás alá. Balási mindenek előtt azon véleményét terjeszti elő , mikép egyátalában nem reményli, hogy a Budára rovott 520 újonczot toborzás útján csak ötödrészben is kibírja ál­lítani ; de ha lehetne is , e mód a város üres pénztárára felette ter­helő volna, mert a miniszeri rendelet szerint ha minden beállónak 20 po­ftot adnak, akkor csak előpénzül tízezer négyszáz pé­frt kell, s hol van még a ruházat és fölszerelés ? Ez okból kívánná, hogy mindjárt a törvény rendelete vétessék foganatba, s a kívánt men­nyiség , az összeirt 19—22 évesekből, sorshúzás útján állítassák ki. Ez indítvány azon módosítással vált határozattá, hogy a tobor­zás még a jövő vasárnapig folyjon, s az összeirtakra csak azután kerüljön a sor. A toborzási költségek fedözhetése végett, a pénz­tárnok 1000 pengő kölcsön fölvételére utaltatott. Az iménti határozat kimondása után, jónak látta az elnök bölcs redőkbe vont szemöldökkel megjegyezni, mikép „mostaná­ban ugyancsak“ ollyan időket élünk, mikor nagyon meg kell fon­tolni mit, és hogyan teszünk , annálfogva részéről óvatosságot ajánl; vigyázzunk — úgymond — nem csinál-e rosz impressiót a népnél, ha olly szigorral járunk el, min­t hogy a dolog valóban igényel, ő elnöksége is lassú hangon elismeri. (Talán csak nem úgy akarna itt is eljárni Simplicius úr — miért már egy lap a na­pokban megrótta — hogy placatokat bocsátana ki, mellyben aláza­tosan kérné az illetőket, hogy ha terhükre nem volna, méltóztat­­nának olly kegyesek lenni, a katonaság közé s aztán az ellenség elébe sétálni. Ez, igaz, nagyon finom udvarias modor, de nincs rá szükségünk.) Egyébiránt a helytelen észrevétel ellen tüzesen kikelt egy tanácsnok. Csak tovább is az érdek­simogatási politicát kövessük, mondá, majd úgy szépen benne maradunk abban a sorban, hova ugyancsak ezen után jutottunk. A híres Budának hazafi lelkesedé­se ismeretes, az előbb kiállított 200 önkénytes közt, budai nem volt több, mint 10, s a szóló által eddigelé verbuváltak közt 1 van (Tehát Budából mindössze 11 kar ment a haza megmentésére. Föl­jegyezzük e tényt a história számára.) Mind­e mellet reményű, hogy a törvény szigorú végrehajtásánál ellenállásra találni nem fog, s ha fogna, akkor nem is szükség azt végrehajtani, akkor vesz­­szen el Buda, mert nem méltó, hogy éljen, akkor jöjön Jellacsich és csordája, s dúlják porhalommá e várost, és pusztítsák el lako­sait , mert egyebet nem érdemelnek. Volt még egy phrasisa a nagy érdemű elnöknek. Valahány­szor a katonaállítási törvényről szólt, mindig oda bigyeszte „ám­bár még sanctionálva nincs.“ Míg Feley tanácsnok megmondta, hogy ne pöngessük itt o­lyan nagyon azt a sanctiót, úgy is aligha fog az onnan megérkezni, a­honnan várjuk ; itt a törvény, hozta a nemzet, végrehajtását parancsolja a haza, s ez a legszentebb sanch­o. Olvastatván a tiszántúli mozgó nemzetőrség parancsnokának egy levele, mellyben a hű Debel­ácsa helység vitéz ellenlállását, s a vad ráczok általi földutatását rajzolja , s segélyezésre hivja föl a várost: többen mindjárt a gyűlésben megkezdték az adakozást, s a lakosság közt is aláírási ívek fognak köröztetni. — Tegnap éjjel Ó-B­u­d­á­t ismét meggyujtották k­é­t h­e­l­y­t. A tűz, midőn e sorokat írom (reggel 9 órakor) még ég. Szath­­máry Károly. — Nagy-Körös, sept. 24. Kossuth Lajos megkezdette néplelkesítő szép pályáját, és már is fényes eredménynyel. E hó­nap 24-ikén délután négy órakor Czeglédre ért, s hat órakor már egy felbomlásnak indult 300 főnyi csataedzett sereget Pestre kül­dött. Más­nap reggel,Katona Miklós őrnagy által, egy pár ezer em­bert és 150 lovast szándékozott Pestre megindítani. Körösön nagy lelkesedéssel fogadtatott. Innen és Kecskemétről több ezerek fog­tak fegyvert buzdító szavára, a haza ellenségei ellen. Hova fordu­­land Kecskemétről, még nem tudjuk, de annyi bizonyos , hogy meg nem állapodik, míg olly roppant fegyverzett néptömeget fel nem állítani, mellynek tekintetére remegni fog Jellachich ,,osztrák császári tábora.“ Isten vezérelje őt ! Meg kell mutatnunk a bécsi camarilla gaz népének, hogy e nemzet nem hagy magával tréfálni s hogy elég erős összetörni mind azt, ki jogaiban és szabadságá­ban bolygatni merészli. Jól történt, hogy a camarilla fölverte ál­mából az oroszlánt. —­­ — Becs­kereken, sept. 22-én Egy uj eseménynek hír­mondója leszek, mellytől ha egy idő óta pokoli művek hallásához nem szoktunk volna, eliszonyodnék a lélek, s melly bennünk min­den hitet az emberiség iránt elél­e. Az újpécsi járás egyik szol­­gabirájának jelentése szerint a vad rácz rablók tegnap megyénk dél-nyugoti határin 7 ágyúval, és körülbelől 2500 fegyveressel áttörvén, a magyar ürményházi, zöldesi és józsefházi községe­ket felgyújtván, földulván, semmivé tevék; az ottan tanyázó me­gyei őrök a nagyobb erőnek engedni kénytelenülvén, a Temes fo­lyón innen, Módosig visszavonultak. A ziehidorfi német ajkú, nagy­­gáji és több rácz meg románajku községek megadták magukat a lázadóknak. Halljuk, hogy az elsőben megnevezett községbeli la­kók, a hozzájuk menekülni kívánó magyarokat be nem fogadták, hanem elűzték. A lázadók ágyúikkal Zichidorfon tanyáznak, hol az ott állomásozott egy század Schwartzenberg dsidásokkal, kik egy lövést sem tettek rájuk, állítólag fraternizálnak. így tehát a győztes rablók az egész újpécsi járás birtokában, Versecz, Temes­vár, és Becskerek között állanak, szabadságukban lévén a három nevezett városok akármellyike ellen pusztítólag indulni. Illy ke­­belfogyasztó események után már azon kérdések merülnek fel e­­lőttünk : mit teend elsőben Vetter őrnagy, és mostani parancsno­kunk a veszélyeztetett táj megmentésére ? másodszor, ha igaz az előadás, miért táplálja, és nem űzi ki e szegény elárult hazából ministeriumunk az olly katonaságot, melly megfeledkezve katonai esküjéről, elleneinkkel czimborál ? — Magyar ajkúak! kelljetek fel, fegyverkezzetek ! — jertek sújtani, pusztítni, és kiirtani láza­dó közös elleneinket , mert egy sors vár mindnyájunkra, és kése­­delmezésteknek vége egy nagy, országos temető leend. — S­g. — B­a­l­a­t­o­n-F­ü­r­e­d 1­01. Septemb. 23-ról következő igen érdekes értesítést vettünk. Mai napon véres összeütközésünk van az illyrekkel,Szamárdi és Szántód helységekben (a Balatonnak somogyi részén). Az ezen falvakon tegnap keresztül utazott rabló csordának egy része Sió­fok alatt táboroz. Ma pedig ismét egy másik jött Szemes felöl. — Hihetőleg a Szamárdi feletti erdőkben elrejtezett magyarok, a Ba­laton partján elvonuló illyrekre tüzeltek. Kezdődött az ütközet dél­előtti 11 órakor s tartott délután 4 óráig. Az ágyúzás sűrűen hal­latszik. Távcsövek segedelmével láthatni a Szamáréi alatt harczo­­lókat, kik között nemzetőreink is csatáznak. Látni mint szágul­doznak az erdőkben a mieink, az illyrek részéről sok áldozatnak kellett már elesni, mert a miéinkhez nem könnyen férhetnek. Holnap — ha magam is részt nem veszek a csatában — részletesbben írandók. V. J. — Mohács, sept. 24. Ha isten nem szánakozik, Baranya veszve van. Már négy öt nappal ezelőtt, mondám, ha a fő nem mer tenni, mit sem tesz a láb. — Pécs föladta magát! Sept. 21-kén délben érkezett Pécsre a szállást rendelő ka­pitány, Roth generáltól utasítva. Azonnal közgyűlés tartatott. A polgármester — Aidinger Pál — a miniszeri rendelet értelmében felelt a tisztnek, t. i. hogy Pécs a ráczokat soha sem fogadja el — mint barátokat ! A tiszt este felé vitte vissza a választ. Másnap reggel egy fölszólítást bocsátottam ki, — de hasztalan! A meg­rettent elöljárók határozatukat megváltoztatták, sürgönynyel tudaták elleneinkkel a barátságos elfogadást. Azalatt a fegyverek egy ré­sze minden lőszerrel együtt Mohácsra küldetett, hol a nagyobb erő öszpontosulván, síkon történik a megütközés, ha elég meg­gondolatlan lenne ellenségünk a mindennel bővelkedő várost el­hagyni. Sept. 23 -ig mindig vártuk őket, nem mertek bejöni, míg sürgöny nem biztosít­ a barátságos fogadásról. Végre mégis 23-kan délután 5 órakor bejött a 3 ezerre szá­mítható csorda nép, jól fegyverezve ugyan, de többnyire rongyo­san mezítláb, az éhségtől csak úgy tántorogva, többen sírtak — mert többnyire gyermekek — hogy fegyver alá harczba kellett jőniök ! És illy nyomorúságos, éhségtől tántorgó legyeknek nem mert ellent állni Pécs, hová csak nyolcz óra alatt is 10—15 ezer embert lehetett volna állítani a közel fekvő falvakból; ezeken kí­vül a városi ezeret felülhaladó jól fegyverzett nemzetőrség is so­kat tehetett volna. Voltak többen , kik kövekkel is örömest harczoltak volna ellenök, — de miért történt e gyáva föladás, nem akarom fölfe­dezni egyedül tiszteletből azon férfiak irányában, kiknek őszinte hazafiságát régi szabad­elvűségükből biztosan következtethetem. Mi történik ezután, fogom önt tudósítani. — Dietrich Ignácz. — Sümeg, sept. 19. A felebaráti szeretet egy szép példá­ját el nem hallgathatom. Siklósról visszajövet 95-en voltunk bete­gek,s azonkívül több gyógyuló Lamberger Ignácz orvos és Eigner J. ápolása alatt. Nevezett orvos nemcsak orvoslással látott el ben­nünket, de élelem hiányában valódi keresztyén s izraelita szere­tettel gyűjtött számunkra a boglári birtokosoknál, sőt sajátjából is több szűkölködőt ellátott. Sümegen, az utósó állomáson, hol ko­csit nem kaphattunk, bírói hatósággal tartotta föl az utazókat, s a betegeket kényteleníttettek pénzért tovább szállítani. Az isten áldja meg Lamberger urat, s mind azokat, kik vigasztalást nyúj­tottak szenvedéseink óráiban. —Körösi János, nemzetőr. — Paksról tudósíttatunk, hogy hírlapunk 70-ik számában megjelent,s a,,h­onvédelmi egyesület­ek“ alakítását javasló czikk meleg részvétre talált. Sept. 23-án tartatott az alakító köz­gyűlés. A külön felekezetbeli lelkészek, fölfogva haza iránti szent kötelességeket, épületes beszédeket tartottak. Szóval, itt az egye­sület megalakult, s elnökül egy r. cath. lelkész választatott. A lel­kes társulat addig is, mig működésének tágabb kört nyitand, el­határozd,a nemzeti őrsereget kitelhetőleg rendezni, abból önkény­tes mozgó csapatokat alkotni, e mellett pedig minden másod nap tartandó közgyűlésein hírlapi felolvasásokat is tartani. Illy egyesületet alakítani csakugyan ideje is volt már, mert a föld népe már kezdé elfogadni a reactionáriusok ámításait; azon felül az itteni tisztviselők egy részének politikai hitvallomása lett a semmittevés,mi szint olly veszélyes, mint maga a reactio. Tudósítónk néhány adatot közöl ezen tisztviselői tevéketlenségről, áe­m. hogy az őrseregek kiállításánál némimelly tisztviselők soha meg sem mutatták magukat; s hogy még is történt e részben valamelly intézkedés, az csak az értelmiség lelkes fáradozásainak k köszön­­hető. Továbbá Tolna megyének némelly járásaiban a toborzás még csak meg sem kezdetett, holott több távolabbi megyék már útnak

Next