Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-18 / 94. szám

nagynak: Bayer Antal. A honvéd 17-dik zászlóaljban hadnagy­nak: Simonyi Simon. A honvéd 31-dik zászlóaljhoz hadnagynak: Kökényesi Imre, Szatmáry Dániel. A honvéd 29-dik zászlóaljhoz főhadnagynak: Tarnay Károly. Zemplén megyébe­n: ö. s. őrnagy­nak s zászlóaljparancsnokul: Madarassy Miklós. Tolnamegyei Csa­pó Vilmos n. ö. s. őrnagy mellé segédtisztül mint hadnagy: Nagy János. Biharmegyei Marsó Imre n. ö. s. őrnagy mellé segédtiszt­­­tül mint hadnagy: Papp László. A honvéd 26 zászlóaljhoz 1-ső századosnak: Hrabetsy Miksa. — Mindazon n. ö. s. törzs és segéd­tisztek, kik akármelly oknál fogva hivatalukról lemondottak, ezennel felszólittatnak, hogy kinevezési oklevelüket, nem különben az újonnan alakított honvéd zászlóaljakhoz kinevezett, de kinevezéseket el nem vállalt tisztek is,lemondási leveleket az országos nemzetörségi tanácshoz rögtön beadni szoros kötelességüknek tartsák. Meghagyatik ezúttal a zászlóaljakhoz kinevezett minden rangú tiszteknek is, hogy ujabbi állomásukat felelet terhe alatt haladéktalanúl foglalják el. Pesten, oct. 12-én 1848. N­ádasy Sándor. — A legutóbb kinevezett hadügyészek következendő zászló­aljaknál gyakorolják bírói eljárásukat. Az 1-ső és 7-dik zászló-­­aljnál Mátyás József 2-dik és 3-diknál Fehér József, 4.—5-nél Jászai Gábor, 6.—8-nál Mészáros Ferencz, 9. — 10-nél Pajor István , 11.— 12-nél Székely Dienes, 13.—14-nél Csaplovics La­jos, 15.—16-nál Perez Antal, 17., 18. és 23-nál Sárkány József, 19.—20-nál Tóth Elek, 21.—28-nál Csatári, (Voitsek) Mihály, 22.—26-nál Thán Sándor, 24.—25-nél Sallér István, 31.-32- nél Ferenczy Elek. A honvédtüzérségnél Vítkó József. A tiszán­túli önkénytes nemzetőrsereghez Máriássy János Őrnagy alatt: Dobsa János. Közülök kik még a birói esküt le nem tették, jelent­sék mielőbb magukat a nemzetőrseregi tanácsnál. — Felhívás. Miután a katonai igazságszolgáltatásra néz­ve a magyar hadseregnél a szükséges alkalmazások a magyar had­­ügyministerium által eszközöltetnek, azért mind­azok, kik a hadbí­rói gyakorlatra kívánnak lépni, ezennel felhivatnak, okmányok­ folyamodásaikat e hadügyministeriumnál annyival inkáb benyújtani, minthogy a felveendők száma 50-re szórát­tatik. — Kellékek: 1.) A magyar és német nyelv tudása. 2.) A jó sokkerrel végzett honi törvénytudományok. 3.) Nőtlen állapot. 4.) Jó egész­ségi állapot. 5.) Fedhetlen erkölcsiség. 6.) Kötelezettség magát jövendő alkalmazásig táplálni. Budapest, October 13. 1848. had­­ügyminister Mészáros Lázár. — A hazai kincstár felsegélésére sept. 26-kaig bezárólag összesen adatott ajándékul: 599,263 ft 57*/t kr, kölcsönképen: 782,248 ft 47 V t kr. — Csekonics Liptay Leona a sebesült harczosok számára na­gyobb mennyiségű ruhát és tépetet gyűjtött; Szabó János pedig a magokat kitüntetők részére hét darab aranyat küldött a hadü­gy­­ministériumhoz. ORSZÁGfeszLÉS. Rövid közlés. A képviselők oct. 17-kén d. u. 4 óra­kor tartott ülésében több rendbeli jelentés közöltetett a házzal. Batthyány Kázmér Pécsről oct. 14-kéről jelenti, hogy a ház ren­delete szerint azon slavoniai foglyokat, kiknek haza bocsátása az ország kárára nem válik, miután a pécsi püspökkel nekik isteni tiszteletet tartatott, a dolgok mibenlétéről felvilágosította és a ma­gyar alkotmányra megeskette — haza bocsátotta. ■ A bécsi országgyűlés oct. 12-kén a magyar országgyűlés segítségigérését a legnagyobb tetszéssel és felkiáltással elfogadta­­ Jellachichot mint a civilisatio és szabadság el­lenségét tekinti, s a magyar sereggel kezet fog­va megsemmisítése iránt mindent elkövet. Ezen határzat következtében seregünk Austriába benyomult. Auersperg tábornok, Moga vezérünk azon felszólítására, hogy viselné magát semlegesen, ha a magyar sereg austriai földre lép, azt felelte, hogy azt tűrni nem fogja. Urbánt, mint rabló főnököt a honvédelmi választmány pro­­scribálta és fejére jutalmat tett.­ Hurbán, Hodzsa és rablótársaiéra szinte,­­ Szintay kormánybiztos Munkács várát a nemzetőrséggel el­foglalta, s a határszéli utakat nemzetőrökkel úgy megrakta , hogy ellenséges beütéstől nem egy könnyen tarthatni. Leopold várát Jeszenák főispán és kormánybiztos biztosítá az országnak; az oláh katonaságot, melly az alkotmányra vonakodott az esküt letenni, Váczra küldi, hol a hitletétel és engedetlen tisz­tek megbüntetése iránt az intézkedések már m­egtétették. Fáik ezredes Ó­ Becsénél mintegy 3000 főből álló rácz se­reget megvert; Kollár Ernő pedig Török-Becsénél verte meg a ráczokat. A székely katonaság az alvidéken több 100 ft. értékű zsák­mányt nyervén a ráczoktól, azt nem tartotta meg magának, hanem a haza oltárára tette. Blomberg, Berger s más efféle czinkosok megfenyítésére öt vármegyének parancsolt a honvédelmi bizottmány fölkelést. Lajthai táborunk után ma 24 ágyú indult Pestről. Végre Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmág elnöke, holnap indul a lajthai táborba , hogy ott a körülményekhez képest gyorsabban és erélyesebben intézkedhessél Útközben a Duna körül népfölkelést rendez, mint már rendezett a Tisza körül, s így nem maga, hanem táborral megy a táborba. Reményijük, hogy a Duna a nép­fölkelés dolgában nem kisebb lelkesedést fejtene ki a Tiszánál. Oct. 15. 80-dik ülés a képviselőknél. Kezd. reg. 9 órakor. Pálfy János elnöklete alatt. A jegyzőkönyv hitelesíttetett. Elnök. Jelentem a tisztelt háznak, miszerint legutóbbi tu­dósítások szerint, Simonits nevezetű ember, ki az altábornagyi főtiszt czimet bitorolja, mint rabló Lengyelországból beütött, és Bártfához közelget három zászlóalj gyalogsággal és egy csapat lo­vassággal s azt mondja, hogy ő a király nevében jött e hazába; az alkotmányt és rendet föntartani. Azt hiszem, a honvédelmi bizott­mány tudni fogja kötelességét, miként kell az illy rablók ellen eljárni. Jelentem továbbá, miszerint lajthai táborunkból az ottani királyi biztosok azon felszólítást,intézték a honvédelmi bizott­mányhoz , hogy miután a háznak nyílt parancsa következtében se­­regeink hihetőleg egy ideig nyugodni fognak, azon időt múlha­­tatlanul fel kell használni a hadsereg-reorganisatióra, s erre leg­szükségesebbnek tartja a tisztektől kezdve a közemberig le, a ma­gyar színeket, zászlókat rögtön felvenni. Ez iránt tehát szükséges lenne határozatot hozni, hogy ez tüstént megtörténjék, azon nyil­vános hozzátétellel, miszerint a tisztek is köteleztessenek arra, hogy a magyar színeket és jeleket hordják; kik ezt tenni nem akarják , adják be az elmehetés iránti kérelmüket. Szükséges továbbá az is, hogy az országgyűlése ma szólítsa föl a hadsereget az iránt, hogy a ház mindennemű határozatának elsőtől az utolsóig engedelmeskedni tartozik, és a­ki nem teszi, a törvények szigorú értelmében fogja a büntetés sújtani. Ez egy­részt az, mit kötelességemnek tartottam a tisztelt háznak határozat­hozatal végett bejelenteni. A másik az,­ hogy miután a nagyobb pénzjegyek sajtója is elkészült, méltóztassanak határozatot hozni, hogy a nagyobb bank­jegyek is forgásba jöjjenek­ (Elfogadjuk). Kik elfogadják : mél­­­tóztassanak felállani (mindnyájan felállanak). Tehát az általam el­mondottakat határozatkép kimondom. Ai­dinger Pál. Az előbbeni előadás kapcsában azon ész­revételem van, hogy Pécsújvárosában számtalan lisztek vannak nyugalmazva, kik az alkotmányra nem tették le hitöket; tehát-m­él­­tóztassék a ház intézkedni az iránt is, hogy ezek megeskettesse­­nek, mert különben ezek mindig schwarzgelbek lesznek. Elnök. A bizottmány fog ez iránt intézkedni.. Kubinyi Ferencz. Azon hozzáadással, hogy, kik az esküt le nem teszik, nyugpénzöket elvesztik. (Köz­felkiáltás: nem csak Pécs városában, hanem az egész hazában). Elnök. Egyéb tárgy nem lévén az ülést eloszlatom , dél­után 5 órakor fogván a jegyzőkönyv hitelesíttetni. Az ülés este 5 ó­r­ako­r foly­t a 11 ó­­­v­á­n, a dél­előtti jegyzőkönyv hitelesíttetett. Beer Antal: Tisztelt ház! biztos tudomásból állíthatok némelly tárgyakat, mellyeket a t. háznak tudomására kivánok jut­tatni , koránsem azon okból, mint talán némellyek gondolják t. i. félelemből, de ha a határozás előre nem megy, a rosszat bajosabb azután kiirtani.. Sokszor hallottam azt, hogy az erdélyi dolgok roszul mennek, mert a kormánybiztos nem elég erélyesen műkö­dik. Biztosan mondhatom, s azt gondolom, kik a dolgok folyásában igen­is jártasak , meg fognak abban egyezni, hogy ott levő korm.­biztosunk erélyesen működik és tesz, de rendeletei nem teljesí­tetnek az illetők által, úgy a mint kellene, s ennek legnagyobb oka rejlik ott is a katonaságban. Az erdélyi commandirozó b. Puchner a kormánybiztos rendeletei némellyikét nem teljesíti, másokat ké­sőre, másokat pedig egészen ellenkező irányban. így történt, hogy Gyulafejérvár Erdélynek egyetlen erőssége, hogy a nemzetnek­­biztosíttassák, a kormánybiztos által honvédek rendeltettek oda és székelyek, s a­helyett hogy ezeket küldték volna oda, a reactio­­nális szellemű oláh katonaságból küldöttek oda. Melly eset értésére jutván a kormánybiztosnak, megparancsolta, hogy az ne történjék. Jelenleg hogyan vagyunk, azt tudni nem lehet, még od­éb. 11-én úgy tudom , nem volt ott oláh katonaság. Marosvásárhelyen van egy kisded erősség, nem nagy, de elég arra, hogy az ott levő magyar elemű város egypár óra alatt porrá lövessék. S a­nélkül, hogy valamit tudott volna a városban levő mintegy ezeret tevő nemzetőrség, éjszaka idején 1200 lengyel katonaság ágyúkkal ellátva vitetett a várba. Naponként készítik a lólyukakat a várban. Én helyesnek látnám, ha a tisztelt ház határozatot hozna, mint­hogy az erdélyi commandírozó, mint tudomásomra van, most hat heti engedelmet kér a távozásra, ez alkalmasint inkább arra szol­gál, hogy az utána következő Förstner vagy a még azután követ­kező Schultner tábornok vegye át az igazgatást. E kettő közöl egyik sem jó, de van ott egy még roszabb is, az Eszter Ferdi­nand iskolájában nevelkedett Gedeon. Én óhajtanám, ezen határo­zat , melly most hozatott és hitelesíttetett, oda terjesztetnék ki, hogy nem a táborban levő tisztek, de minden a hazánkban levő tábornokok és azon aluli tisztek is legyenek kötelesek a képviselő­ház határozata iránt engedelmességgel viseltetni, és a magyar al­kotmányra hitet letenni. Mellyik ezt tenni nem akarja, bocsáttas­sák szabadon, de olly hozzátétellel, hogy a bizottmány által kitű­zött idő alatt a magyar haza határain túl takarodjék. És ha ezt nem teszik, nyilváníttassanak törvényen kívülieknek, kiket bár­kinek szabad legyen lelőni, sőt jutalom tétessék fejekre. Úgy hi­szem eljött azon idő , midőn fel kell lépni, hogy magunkat bizto­sítsuk. Ha mindig csak a lojalitás terén maradunk, alkalmasint oda szoríttatunk, hogy mozogni is bajosan lehet; mert a tábori szerencse változó; eshetik alkalom, hogy egy kis vérszemet kap a reactionális párt. — Én pedig azt hiszem, hogy született ma­gyarok között is sok reactionárius van, és ha az okát fürkészszük, alkalmasint kitaláljuk. Ezen oknak bevégzésére annak idejében, mikor a ház teljesebb számban lesz , bátor leszek egy indítványt tenni. (Most is lehet). Indítványom röviden az, hogy egyik leg­nagyobb oka a reactionak az aristocratia vesztett birtoka, melly még semmi kárpótlást nem kapott. Törvény van arról, de teljese­désbe nem vézetett. Nagyon czélszerűnek látnám, ha bizonyos mennyiséget megállítván minden telekre, annak kamatja folyni kezdene. Így élelmet kapna azon csekély birtokát vesztett birto­kos , kinek semmi egyéb módja élelemre nincs, és élelmet kapván, úgy hiszem inkább simulna a haza fenállásához, a szabadsághoz, mint azon Töménységhez, hogy talán az idegen szolgaság vissza­varázsolható lehessen. Elnök. Jelentem a tisztelt háznak, miszerint az előttem szólt érdemes követ urnák előrelátása a honvédelmi bizottmány által megelőztetett, kivévén utolsó indítványát; így például a kor­mánybiztos ezutáni teendője, Puchner, úgy szinte Gyula-Fehér­vár és Vásárhely várak iránt is a rendelkezés már meg van téve. Mi sikere lesz, annak idejében a tisztelt házzal tudatni fogom. A­mi az utolsó indítványt illeti: nem tudom, ha méltóztatnak-e most tárgyalni. (Nem). Ha nincs valakinek előadni valója , egyéb tárgy nincs. (A táborból). A táborból semmi hiteles tudósítás nincs. Ezzel az ülés­kor eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Múlt vasárnap az ágostai hit­vallású egyházban Székács József jeles szónoklata buzdítá a hall­gatóságot. Derék lelkészünk a kor eseményeit a veszélyezett haza állapotát tűzé tárgyul, s tiszte ihlettével s lelke világos erejével fes­té helyzetünket, s magyarázd jogainkat, s királyunk­ szentesí­­tette törvényeinket, mellyek megvédéséért támadtatánk meg, s mellyeket megvédenünk szent kötelesség. Élőnkbe tükröző a val­lást, melly harczunkat, mint igazságost szentesíti, s győzzünk vagy vesszünk lelkünket az igazságos uralom és tett öntudatával fogja megnyugtatni, hogy szent Pállal, a hit nagy harczosával, nyugodtan várhassuk sorsunk befejezését, mert az igazságért harczoltunk. Magasztos jelenet vala látni Székácsot a szónokszéken magasra emelve az 1848. törvényeket, azok megtámadását nemes haraggal fejtegetve s­utalmakra híveit buzdítva. Világos példa volt Székács e föllépése, milly temérdek jót tehetnének lelkészeink a szent szó­széken az isten törvényei mellett az embereket is magyarázva. A vallás is csak törvény, mellynek rémületes sanctiója a jövő élet. Emberi törvényeink csak a sírig terjednek, de a vallás szerint ez élet készít elő a rejtélyes jövőre, azért egyházi tekintetben is csak kötelességét teljesíti azon pap, ki az isten s emberi törvényeket együtt magyarázza, s nincs ok kelleni, hogy mint eddig is többször történt, ezután még gyakrabban fog történni. ? — Hétfőn más maga nemében rendkívüli szónoklat tanúi valánk. Tausenau orvos tudor, s a bécsi democrata egyesület el­nöke, Pesten mulatván, a muzeum terén népgyülést tartott. Beszé­dének fő czélja volt a tiszta democratia igazságát és végdiadalmát mint bizonyost festeni, s egyszersmind a németeket, s különösen hazánk német ajkú lakóit a német Austria nevében a magyar ügy­­gyeli szoros kapcsolatra figyelmeztetni s élethalál szövetségre buzdítani, mert e két nemzetnek az absolutismus hydrája irányában együtt kell győzni vagy veszni. A szónok hatalmas egyénisége, tehetségei, s az igaz ügy, mellyért kebelrázó szavát emelő, egy­ 422 iránt követelnek bővebb jellemzést, ilyen német szónokit még nem hallottunk. Eszmegazdagság s praecisio, kiváló tulajdonai, hosszú beszédében nem ■ volt egy mondat, melly üres szavakból­ állott, vagy helyére nem illett volna. Képei világosan egyszerű magasz­tossága gyakran az ó­testamentum legszebb helyeire emlékeztető, mig az epithelonok gazdagsága s eredetisége Heine­s Börnét jut­tató eszünkbe. Mit sem kímélő erővel mit sem félve rohan czélja felé, sújtva, vágva jobbra balra, hogy ellenségein egy ép folt nem marad, ebben Izland szabaditójához a mennydörgő O’Conellhez hasonlón. S mindezekhez a meggyőződés szenvedélye által lelkesített előa­dás, melly áradatként képes tömegeket magával ragadni, együtt olly szónokot képzenek, minőnek a legfásultabb nép keblébe is lel­ket kell önteni, és zsarnokai ellen haragot gyújtani. Vesztesség, hogy beszédét nem bírjuk. Lángba mártott ecsettel festi abban a camarilla gaz politicáját, melly annyira ocsmány, hogy — úgy­mond a szónok — még maga az álnokság apja a vén Metternich is elpirulna s visszarettenne tőle. S mégis sokak e galádság diadalma reményében már ördögileg örvendenek. A haza atyja (Landesva­ter) mosolyg; az udvar — így folytató tovább — Bombelles, Ci­­bini, elfojtva nevetnek ; a nagy urak — az aristocratia — a ma­gasban már szörpölik a remény boldogító levegőjét; a rendőrség szaglál, s a cancellariák völgyi marhája lent a mélyben már or­­rongja a diadalzsoltárokat, s a koronás szörnyeteg a Néva part­ján nyerít örömében! S a Habsburgok táplálva minden őseik s je­len tetteik alávalósága által, készülnek bakói lenni a népjogoknak, s míg nekik a trón nem lesz egyéb, mint az absolutismus torlasza, a népnek ellenükben a szabadság torlaszait kell építeni. Mert köz­tök a leggyávább is bebizonyító, milly elvetemültségre képes, ha keblében kitör a fejedelmi ördög, s kész emberszívekkel kövezni az utat trónja felé. S hogy illy galád eszközökkel működő ellen­ségeinken diadalmaskodjunk, szükséges, hogy német, magyar élet­halálra együtt tartson, s népírása mindazon német, ki a magyar ügyért életét áldozni nem kész. Mindezek ellenében a demo­­m­ocratiát kell állítani, melly nem írott papíros, mellyen Jella­­chich biztossá neveztetése áll, s mellyet szét lehet tépni, melly­­nem pergamentre írott, s egy tollvonással megsemmisíthető, vagy aristocratia s absolutismussal beindokítható alkotmány. A democratia a népek Messiása. A democratia isten, mint isten vala az üdvözítő, kit mindnyájan ismerünk, s a democratiának győzni kell, habár a reactionarius pokol kapui támadnának is el­lene. — Képzelhető, hogy­ ezen Ámmen-nel befejezett beszéd milly hatást tett a nép ezreire. Vállaikon vivék a szónokot a mu­zeum teréről. Ekkor valami Bazilovics nevű ember, az ezrek közt egyetlen, kire Tausenau beszéde ellenkező hatást gyakorlott, fel­kiált. ,,Fel kellene akasztani a bujtogatót.“ A fellángolt nép neki rohan, s a tébolyodottnak talán éltével kellett volna adózni, ha a nemzetőrség erélyes közbelépte meg nem menti, de a nép ennek is csak azon föltétellel engedi át, hogy tüstént fogházba vitessék, mi rögtön meg is történt, Bazilovics az országos rendőrigazgató­­ságnak adatván át. A — Kőszeg, oct. 12. Hazám, tudd, hogy a téged boa con­­strictorként körüllövedző ellenség egy része, a gaz horvát csoport m­a éjfélkor futva szökött ki holdvilágnál határaid közöl, a kőszegi kertek alatt, a tőlünk 6—7 órányi távolra fekvő Austriába, szen­nyes , nyomorult tán 15,000-re menő csoportjával, a vele rokon érzésű istenfeledte camarillának ott tiszteletét teendő. Nálunk ugyan 20,000 ember számára rendelt elegendő kenyeret, bort, sót, fát, zabot, szénát, de annyian bizonyosan nincsenek. Fájdalom hogy ezen végső perezben is éreznünk kell az ominosus kés­őnek súlyát. Mert elszökése után , öt órával , az­az reggeli hat óra­kor csütörtökön itt termett a kőszegi, s játékbeli mintegy 3000-re menő honvédseregnek segítségére a lelkesedett szombathelyi szinte annyi főből álló szépen fegyverzett honpolgárság, sőt még Lékáig utánunk is iramodott, de a horvátok futván, azokat el nem érte. S midőn onnét boszonkodva visszatérünk , mit látunk? Látjuk vitéz V­i­d­o­s tábornagyunkat, a sárosi honvédsereg élén, Kőszeg mellé ugyan azon úgy nevezet cholera után vonulni, mellyen az előtt né­hány órával szökött nem Pestre , hanem Austriába a rémült cso­port; s alig foglalta el itt táborhelyét, jön a Sándor, jön a Miklós, jön a Rábaközi huszároknak derék lelkes csapatja, s jön a porosz herczeg ezrednek , tegnap a horvát sokasággal szembe szállott volt, de erejének csekélysége miatt azon tökéletes győzelmet nem ve­hetett zászlóalja, melly sereg ha egy fél nappal előbb érkezik Kő­szeg alá, csak az lett volna hírmondója a rabló csoportnak,kit ke­gyelemből a magyar nép haza eresztendött, de késő, késő! A cso­port főnöke maga Jellachich,úgy mondják, Schwechaton,Bécs mel­lett áll. Miután egy része kikürtölt rongyos vitézeinek tőlünk, úgy mint Velencze alól, megszökött, ha az itteni seregből ki nem al­szik a benne most lobogó láng, az sem menekülhet meg máskép, mint ha per avia et devia,olly népnek veti magát karjai közé, melly az illy piszkosokkal czimboráskodni képes. — Turcsányi La­jos, tanító és m. hitszónok.­­:—T­em­es v­á­r, oct. 2-kán., Hitelt érdemlő személyek ál­lítják, hogy az itteni börtönökbe zárt rácz rablók mindenek tudo­másában vannak, mi künn a mozgó világban történik. Mi igen va­lószínű, mert minap bizonyos Illich nevű nyugalmazott katonatiszt annyira izgatta ablakom előtt a rablókat, hogy ezek iszonyú ká­romlásokat és fenyegetéseket szórtak tömlöcztartóik ellen. Egy len­gyel őrkatona ezen veszélyes izgatást nyugodtan tűrte. Ez ránk nézve annál kellemetlenebb, mert a vár is ellenséges kézben, azaz báró Rukavina parancsnok kezében van, ki horvát érzelmeiről is­meretes. Kár, hogy hazánk védelmére szánt ágyúink és lőszereink az itteni fegyvertárba küldetnek, honnan nem minden körülmé­nyekben kaphatjuk vissza szabadságunk védelmére, sőt tartani kell, hogy ellenünk fognak használtatni. Az itt tanyázó Rukavina ezred­­féle zászlóaljban meglehetős szellem uralkodik, mondják, hogy közölök kétszázad­a honvédekhez akarna áttérni, de keményen őriztetnek. Mi temesváriak, kik Urban alezredest, ha az alatt, míg ezt iromi ezredessé nem tett, körünkben ismertük meg, tudósíthatjuk a közönséget, hogy ő párját ritkítja az ármányban, és mint Lajos fő­­herczeg kegyencze, bizonyosan jó utasítás szerint fog szerepelni a Királyhágón túl. Ezen mérges féreg is az insbrucki jesuita-fészek­­ből került elő. Boszanió e városban seregenként a határvidéki katonatiszte­ket látni, kik magukat futamodóknak nevezik. Gyávaság-e ez vagy részlelkűség ? Ha nem az első, miért nem támogattátok önkény­es csapatainkat földetek védelmében? Vagy ha talán igazságos ügyünk nem bírja annyira rokonszenveteket, mint a szerb rablóké, miért vagytok Temesvárt, emésztve semmittevésért az álladalom olly sok részről igénybe vett kincstárát? Topolovacz, oláh falu szomszédságunkban fellázadt. Nem­zetőreink egy osztálya oda menvén, rohammal vette be a falut, de a­mint látszik, még több ideig őrködniük kell az ottani nyugalom felett. Kajasich pápa meghagyta Boballichnak, hogy a fejértem­plomi vitézsereget ki ne bocsássa mostani helyéből, hanem tegye semmivé. Azonban a lelkes fejértemplomisk­a rendeletét igen ne­vetségesnek tartják, mert ők bizony nem­ félnek, r. Tihamér.

Next