Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-08 / 112. szám
a járvány közepén pedig legbelsőbb hányás jött elő,ezután jött a kékség és hasmenés görcsökkel; a járvány utólján végre egy-két napig közönséges hasmenés ment előre, ha ez nem gyógyíttatott, ment által hányásba, mellyre a kékség és görcsök következének. 1832-ben és 1836-ban legelőbb hasmenés mutatkozott, mint 1831-ben a járvány utólján. Ezt tudni azért fontos, mert könnyebb valamelly bajt kezdetében, midőn a természet gyógyerejénél fogva a gyógyulást maga a test igen könnyen előállítja, orvoslani, mint akkor, midőn már az egész betegség előállott, s a természet gyógyerejét hátra vetette, de erről alább. Azon kórjelek közöl, mellyek a beteg érzésén alapulnak, ki kell emelnünk az olthatatlan szomjat és a melegség érzését. A szomj és a kiürülések közt arány van, hogy minél sűrűbbek a kiürülések, a szomj annál inkább növekedik, s minél többet iszik a beteg, a kiürülések annál gyakoriabbak. A melegségre nézve a beteg forróságot érez, magáról minden takarót elhány; egészséges ember pedig a beteget még a szájában s nyelvén is békahidegnek találja. A többi kórjelek egynél így, másnál amúgy mutatkoznak, s alább, ha fontosak, különben is emlittetni fognak. II. A beteg testnek belső állapota. A keleti choleránál a vérben saját változás történik. Éteri vagy piros (arteriosus) természetét elveszti s visszerivé vagy kékké (venosus) válik. Különösen a vékonyabb üterekből kitakarodik , s a visszerekben összetolul, s minthogy az itéri vér folytonos képződése akadályozva, mintegy fölfüggesztve van, azért veszti el a test természetes melegségét. Nem lévén czélunk a vérképzés ezen változásainak okát fejtegetni , ezt csak mint tényt említjük; következményeit azonban röviden előadjuk. A visszerekben (összesen a bőrszöveti s bőralatti, fő-, mell-, hasüregieket értvén) megtalult vér miatt támad a testnek hamvas kéksége. E kékség legelőbb meglátszik azon részeken,mellyeken a külbőr igen vékony, mint az ivarszerveken, az ajkakon, nyelven, körmök alatt, szemek körül stb. III. Illyenkor még csak az érzékeny idegzetű ember veszi észre egészsége változtát, más erősebb emberi változást sem érez, hanem már a vizsgálónak ezen előjelek föltűnnek. A helyett tehát, hogy az ember a szokatlan kellemetlenségtől járkálással vagy ivással vagy evéssel stb. akarjon menekülni, inkább feküdjék le nyugodt kedéllyel azért, mert ha egyebet nem tesz is, mint összehúzva magát, jól betakaródzik, hamar izzadás fog kitörni, mellyet ha valaki gyógyászilag is elősegélni kíván, igyék egy kis findzsa meleg limonádét vagy puncsot, vagy gyenge savanyú meleg eczetes vizet, vagy ha nyomban jelen van, üljön meleg fürdőbe. Az izzadást átöltözéssel mindaddig zavarni nem kell, míg a test hűlni nem kezd. Ha ezen időszakban a természet gyógyereje a bajon illy könnyen és hirtelen nem fordított, ez a maga utján tovább halad, t. i. a vérnek visszeri állapota inkább inkább kifejlik. Ha ezen állapot kifejlett,a természeti gyógyerőnek külölésére csak egy út van. Ezen út a visszeres vérből a higabb savós részek elválasztásában s a belekrei lerakodásában rejlik, jól megjegyezvén , hogy ezen út csak pillanatnyira életmentő út. Ha ezen elválasztást a természet előidézni nem képes, jelen áll a száraz cholera (cholera sicca). Ennél a test kék; a görcsök majdnem folytonosak; hasmenés, hányás nincs ; a fő szédelgése, kábultsága nagy; a hang semmi; a bőr összeesik, kezeken, lábakon megránczosodik; a szemek beesnek , kikerekednek , azokat a pislák betakarni nem képesek ; egynél szorongás, félelem , másnál semmivel sem gondolás mutatják, hogy a baj nagy; idő kevés, tennivaló egy, t. i. az elválasztás előidézése. Legczélszerűbb valamellyik hashajtó sósal mirabilis Glauberi, Arcanum duplicatum, sal amarus, stb. Ha pedig a vérből a savós részek a belekre lerakodtak s hányással , hasmenéssel kiürülnek, a természeti gyógyerő pillanatnyira elhárította az életveszélyt s időt enged a beteg bajának közelebbi vizsgálatára. Ekkor fontolóra lehet venni: vallyon ételzabálás miatt támadt-e a baj s az étkek a gyomorban vannak-e még, vagy már átmentek a belekbe? s ahhoz képest kell vagy hánytatót (specacuanhából) vagy hashajtót rendelni. Hogy miféle hashajtók adassanak az egyes járványokban ? a tapasztalás mutatja meg, így jelenleg a gyengébb izgató növények az erősen izgatók és az ásványi sók fölött állanak. Ekkor a betegség tisztán áll előttünk. Az itt mondottakat az eszmék összefüggése miatt el kelle számlálni azért, hogy a kórjelek értékét meghatározni, s a természet működéseire visszavinni lehessen. IV. A betegség kezelésénél általában a vér állapotát pillanatnyira sem szabad szem elől téveszteni. Mindamellett, hogy a lélekzésben szorultságon kívül semmi változást sem vehetni észre, mégis az üteri vér készítése a tüdőkben akadályozva van. A kész vér tehát, mint említik, a visszerekben tolul meg, mi miatt a vérkerengés nem folytathatja rendes menetét, ezt tehát elő kell mozdítani. A külső bőr, minthogy az üterek legszámosabb ágai benne végződnek s a visszereké ismét benne kezdődnek, a vérkerengés akadályát legelőbb megérzi, azért látszik s éreztetik rajta legelőbb a kékség s hidegség; a betegség kitörtével azért esik össze annyira , hogy az embert formájából majdnem kiforgatja. A vérkerengés akadályát leghelyesebben elháríthatni azon dolgok által, mellyek a bőrben az álért természeti melegét fölélesztik. Iiyenek a dörzsölések, melengetések, bőringerlő külső és belső gyógyszerek. Ezek között első helyen áll a testnek részletes és általános dörzsölése. A dörzsölés nem csak meleget, fejt ki, hanem mechanice igényest a vérkerengésnek is lökést ad. Ezt elmulasztani, mihelyt a betegség kifejlett, azért nem tanácsos, mert minden más kezdeteknél elébb lehet vele czélt érni. A dörzsölés az izmokon véghez vitetik puszta kézzel vagy porhal avagy pálya (flanell) darabbal, puhább vagy keményebb sertéjű kefével a szerint, a mint a beteg bőre finomabb vagy durvább, a mint a betegség kezdeténél van, vagy már a bőr szélhüdéséig előhaladt. A dörzsölés történik vagy szárazon vagy nedvesen. Ez utósó esetben alkalmaztatnak: víz, eczet, bor, égettbor, lél (spiritus)és létben fölolvasztott illatok vagy csípős szerek, millyenek a festvények (tinctura). A csípős szereknél vigyázni kell, hogy egészséges ember kezével huzamosabban érintkezésbe ne jöjenek, mivel ennél hamarább lenne boringerlő foganatjuk, mint a betegnél. Különösen a víz jéghideg vagy minél hidegebb legyen, lehet jó meleg is ; vízzel a dörzsölés átalában tovább folytattassék, mint a többi szerekkel, s utána a test lepedőkkel vagy pólya darabok 496 kal jól körüiltekergettessék, minthogy a csak paplannal vagy dunyhával betakart testben a melegség nem szokott kifejteni. Az eczet, a bor, melegen dörzsöltessenek, az égettbor s léi pedig langyosan. A csípős szerek, miilyenek a létben fölrázott paprika, kutyavagy farkastej, körösbogár, mustármag, torma stb. hidegen vétessenek. Ezekkel nem kell erősen dörzsöli mert különben , mihelyt a bőrben a visszahatás vagyis a meleg kifejtése az izzadság nőtt, könnyen terjedelmes hólyagok s nehezen gyógyuló bőrszivárgások támadnak. A melengetések vagy melegített lepedőkkel vagy tányérokkal, födőkkel, vagy kő- tégladarabokkal vagy vasalóval (azonkép mintha fehérnemű sikáltatnék) történnek. Tovább tartják a meleget a gorombára tört só, még tovább a homok, föld, legtovább a kőkorsókba töltött forró víz. Midőn a homokot zsacskóban a hasra, e rombok tetejére lehet alkalmazni, akkor az oldalak mellé, a combok közé, talpakhoz kőkorsókat (millyekben savanyú vizek árultatnak) bugykosokat lehet rakni. A dörzsölések és melengetések hatásai múlékonyak, néha sokszori ismétlés után foganatosak, máskor foganatlanok. Ez utósó esetben jó szemügyre véve meg kell ítélni, valljon a főre vagy haszai vértolulás nem nagyobb-e ? s valljon nem ez okozza-e az alkalmazottak sikertelenségét ? Ha igen, akkor helyök van a bőringerlőknek, millyek a mustárliszt, torma és kőrösbogárpor. A mustárliszt vízzel vagy eczettel péppé keverve s vastagocskán ruhára kenve, ha a hasban van a vértolulás, a hasra tétetik, még pedig a darabot nem kell kímélni; ha pedig a főben van, a kezekre vagy lábszárakra alkalmaztatik. A mustárliszt elég, ha a betegség foka nem nagy vagy az még korai. Ellenkező esetben a liszthez torma kevertetik, mellynek hatása a mustárénál hamarábbi és erősebb; vagy tisztán torma vétetik elő, ha a baj még sürgetőbb. A kőrösbogárpor vagy rozsliszttel vagy mustáréval kevertetik péppé s alkalmaztatik. Átalában megjegyzendő, hogy ezen borizgatók addig hagyassanak a testen, míg a kórjelekre nézve czélt értünk, azután távolíttassanak el, de ha a szükség igényelné, ismét alkalmazandók lennének. Azon szabályt, hogy addig maradjanak helyben, míg a bőr alattuk megpirosodik, megtartani nem lehet, mert a súlyosabb esetekben arra hiába várnánk, mivel hatásuk gyakran a lábbadozásban fejtilt egészen ki. (Vége köv.) ORSzÁeevfiLÉ8. Nov. 7. 89-dik ülés a képviselőházban. Kezd. 12 ór. A két előbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, Pálfy János alelnök jelenté, hogy a felső táborban Görgey ezredes minden erejét az élelmezésnél s más dolgokban előjött rendetlenségek megszüntetésére fordítja; a sereg mindennap szorgalmatosan gyakoroltatik a fegyverben s úgy, hogy rövid időn egészen organizálva lesz. — Simonich ki akarna szökni az országból; élcsapataink már utócsapatait elérték. Ezután Záborszky jegyző Vay Miklós kormánybiztos jelentését olvasá, mint következik: Az országos honvédelmi bizottmánynak. Koozsvárt, nov. 3-án 1848. B. Vay Miklós. Két hivatalos tudósítás fekszik előttem, az egyik Marosvásárhely felöl, a más Dézsről, főispán Veér Farkastól, kinek tudósítását Beszterczéről ide érkezett utasok, jelesen Bethlen Sándor is igazolják. Az elsőben értesítenek arról, hogy Urbánt a vitéz székely tábor háromszor megújított tűzcsatában megverte, annyira, hogy Urbán nagy veszteséggel visszavonulni kényteleníttetett, úgy arról is, hogy a nyert csata után egy 6000 főből álló huszár, honvéd, és székely sorkatonákkal elegy tábor indíttatott Enyed felé. A másodikban, hogy Beszterczére számos megsebesültek érkeztek a bukovinai vadászcsapatból, kik állíták, hogy csapatoknak nagyobb része sebben volna, sőt egy része a székelyekhez állott volna; hogy Urbán merre vonta magát, nem tudták megmondani, találkozott csakugyan egy közöttük, ki azt állítá, hogy őt kevesed magával Nagy-Sajón látta. — Ugyancsak a Beszterczéről jöttek mondják azt is, mint Régenböl ide menekült családoktól hallottat, hogy a székely tábor egy része Szász-Régenben állapodott meg. Ugyancsak beszterczei tudósítás szerint tegnap reggel indult Beszterczéről az Orbán erősítésére 300 bukovinai határőri vadász, de akiknek századosa azt sem tudta már, merre menjen, továbbá biztos tudósítás szerint, váratik oda még Bukovinából 8 század sorkatonaság 12 ágyúval, miről is a tisztelt bizottmányt addig is tudósítni kívántam, míg közvetlen a tábor parancsnokságától vennék körülményesebb tudósítást. Kormánybiztos Zeyk Józseftől is csak az előbb vevék Enyedről tudósítást, mellyben írja, hogy a már nagyon lehangolt kedélyekre igen jól hatott az, miszerint innen 2 század önkénytes és egy 120 főnyi önként vállalkozó csapat, s Mátyás huszárok mentek segítségükre, s holnap még Mátyás huszárok fedezete alatt oda egy vagy két ágyú is indítandó,.e reménylem lehet, hogy ha a Székely segítség is megérkezik, a Fejérvár mellett, Enyedet fenyegető 15 ezerre menő Jánk tábora is széjjel fog vezetni. Ugyancsak a felemlített kormánybiztos jelenti, hogy rendelésem nyomán, Benő őrnagy 200 s néhány mázsa golyóbisnak való ólmot és 500 néhány mázsa érczczel vegyített ólmot Maros- Újvárról hozott el, s biztosított számunkra. Végre arról is értesített, mikép csaknem bizonyos kútfőből tudja, hogy Gedeon tábornok sorkatonákkal ágyúkkal és szász segédseregekkel Szebenből kiindult Medgyes felé, hogy Puchner tábornok tíz nap alatt beállítandó 14 ezer újonctot rendelt ki. A népfelkelés iránt mindenfelé kiadtam rendeleteimet, és ott, hol csak lehetőség van benne , már folyamatban is van, jelesen Kolozs megyében ma volt e tárgyban 3 helyen u. m. B.-Hunyadon, Kolozson és Gyaluban népgyűlés , az utósóban Zeyk Károly kormánybiztos is jelen volt, s befolyt a nép buzdításába s tudósítása nyomán örömmel jelenthetem, hogy a több ezerre felmenő nép a legnagyobb lelkesedéssel nyilatkozott ügyünk mellett s késznek mutatá magát utósó csep vérig védeni azt. Ma végeztetett ki kötéllel egy Türk László nevű fölhujtogató. A mezőségen egy csapat Zsivkovicz gyalog sérget lefegyvereztek arra portyázott önkényteseink. A ház kijelenté elismerését a székelyek iránt, és felhívja, hogy ne szűnjenek meg, erélyesen működni a haza ellenségei ellen. Több követnek engedelem adatik a távozásra. Néhány torontáli helység, a ráczok pusztítása következtében, segedelemért folyamodik a házhoz. Csernecz (Trencsinben) Simonich átvonulásakor 12,000 pftnyi kárt vallván, szinte segedelmet kér. A kérvényt választmányhoz utasíttatik. Pest városa terézvárosi vas.kerülete folyamodást nyújtott be a házhoz, kérvén, hogy Trefort Ágoston előbbi követek helyébe, ki követi állását a ház engedelme nélkül hűtlenül elhagyta, más képviselőt választhassanak. A folyamodók kérése megadatott. Még Táncsics szólt előőbbi indítványát a közteherviselés életbe léptetését illetőleg, de mivel már a képviselők egy része indulófélben volt, szavát a zajban nem érthettük. Ezzel az ülés 11 -kor eloszlott. —A kisfaludai győzelem. Lippa, oct. 26. Máriássy János őrnagy urnak hadi terve szerint, a debreczeni verespántlikás önkénytesekből és békésmegyei felkelőkből álló seregnek — melly a balszárnyat képezé — feladatul tűzetett, Szentmiklós helységének elfoglalása s az ukránoknak onnét kiűzése. Mariássy, mint a jobbszárny vezére, ugyanazon időben Új-Aradot akaró elfoglalni. A terv lényege tehát abban állott, hogy az ellenség két oldalról fogván megtámadtatni, erejét megosztani leend kénytelen, és két tűz közé szoríttatván, könnyen túlteszünk rajta. Ezen terv foganatosítása, főleg a jobb és bal szárnyas seregek egy időben történendő s öszhangzó működése által való eszközölhető. Derék parancsnoka a balszárnyas seregnek, Zurics Ferencz, a tervben kitett időpontokat szorosan megtartá, és seregünk a kellő időben, mindig a rendelt helyen volt. Octob. 21-én hajnalban Kisfaluda (Engelsbrun) alá érkezőnk. Parancsnokunk, Zurics, 3 önkénytes kíséretében, a helységet elsőben megvizsgálván, miután tudósíttatott, hogy az ukránok csapatjai Szentmiklóson tanyáznak s előőreik közel Kisfaludéhoz vannak felállítva, seregét a helységbe vezető selőereit a tájék természetéhez képest, óvatos elővigyázattal felállító. Seregünk, melly a hosszas álmatlanság és az út fáradalmai miatt lankadt volt, alig nyerhetett pihenésre kevés időt, midőn déli 10 óra tájban, 4 osztály Schwarzenberg dsidósok, 2 század Rukavina, egy század Leiningen gyalogokból álló sereg közeledése által rövid nyugalmából felriasztatott. Parancsnokunk azonnal csapatjai elrendezéséhez fogott, s a békésmegyei felkelőket debreczeni önkényteseivel fedeztetvén, a csapatok hadi rendbe állítását úgy intézte, hogy az ellenség a faluba — melly seregünk védhelye volt — sehol be ne törhessen, s mindenütt merész ellentállásra találjon. Ezalatt a nagyszámú ellenség mindinkább közeledett s 3 ágyúit felénk állítá. Fél tizenegy órakor az ellenség ágyúiból erős vtzelés kezdetett. A velünk levő szatmári tüzérek is elkezdenek egyetlen egy ágyútokból dolgozni, mondhatom meglepő ügyességgel s bámulatos sikerrel. Az ütközet, Zurics parancsnoknak Debreczen városa közgyűléséhez intézett levelében így iratik le: „Most csapataim s a benünket háromfélét megtámadott ellenség között tüzes harcz keletkezett, debreczeni önkényteseim részéről lelkes elszántsággal s ritka bátorsággal, kartácsok és ágyúgolyók szakadatlan záporában. És midőn szívemelő volt látnom ezeknél azon önfeláldozást és ritka készséget, melly a legveszélyesebb helyeken, vitézi tettekben nyilvánult, borús érzetek közt kelle néznem másfelől, a békésmegyei felkelők közt, kivált pedig tisztjeiknél szembetűnő levertséget, remegést, gyáva félénkséget és visszavonúlást,mellynek következtében önkényteseim csaknem egyedül magokra hagyatának. De a magyarok istene megáldd fegyvereinket és harmadfél órai tüzes harcz után diadalmas győzelmet vívtunk ki, elleneink, a haldokló camarilla ezen lelketlen zsoldosai gyalázatosan visszaveretvén. Ez ütközetben 6-an hulltak el közölünk, mint szent ügyért küzdő martyrok, megsebesültek pedig 5-en. De ellenségünknek aránylag roppant vesztesége van. A csata helyén ugyanis, vitézeim jól irányzott lövései által 34 ukrán, 17 gyalog és 3 tüzér vérzett el, 22 ló pedig leszúratott, ágyúnk is visszavonulás alkalmával az ellenség csapatjaiban tetemes kárt tett, úgy, hogy ellenségünk összes vesztesége mintegy 92 ember. Hiteles tudósítás szerint, az ütközet estéjén 8 szekér sebesült vitetett az aradi várba. E fényes győzelem dicsősége egyedül debreczeni önkényteseimet illeti, a békés megyei felkelőkről csak szánalommal és boszús keserűséggel lehet emlékeznem s különösen tisztjeik gyalázatos elpártolását nem szabad hallgatással mellőznöm. A viszszavert ellenség még Szentmiklós alá sem ért, midőn a békési tisztikar nálam kinyilatkoztatja, hogy mivel az ő csapatjai nem jöttek mészárszékre, tehát még ma haza felé indulnak s megkívánják a debreczeni önkénytesektől, hogy őket hátulról fedezve kisérjék. Leírhatatlan ingerültséget okozott e gyalázat híre debr. önkényteseimben , és én tiszteimmel egyetértve, elsőben kérelemmel, utóbb halálfenyegetéssel akarom lelkekre kötni, hogy csapataikkal legalább 24 óráig helyben maradni, legszentebb kötelességüknek ismerjék. De mind hasztalan, mert tiszti tanácskozásunknak véget sem várva, szekereiket egymás után indítok haza felé. Egyedül maradtam, szemben a még most is nagy számú ellenséggel, töltések és minden segéderő nélkül, s egy olly sváb helységben, mellynek lakosaiban bíznunk egyátaljában nem lehetett. A szó teljes értelmében kényszeríttetünk tehát Lippára visszahúzódni; de hogy e visszahúzódás egyedül a békésmegyei felkelők gyalázatos elpártolásának következménye, s debreczeni osztályom e részben egészen tisztán áll: azt isten és világ előtt merem állítani.“ Így hangzik Zurics századosnak Debreczen városához intézett levele, mellynek eredetijéről másolom e sorokat. És még jónak látom két úri ember szemtelen maga viseletét megróni, kik az egész ütközet alatt gyalázatos gyávaságok bűntársaivá teendők valónak a népet, rettentő színben festvén a veszélyt, melly rájok vár, ha magokat meg nem adják. E két jó madár, a békési ref. pap Hajnal Ábel és békési polgármester, Asztalos István. Kerülje őket minden igaz magyar. Egyébiránt e szerencsés győzelem után az ellenség egy része a várba vonult, a másik rész Temesvárra húzódott, és igy Új-Aradot minden ellentállás nélkül elfoglalhatta Máriássy.—Marjalaki Károly, debr. önkénytes nemzetőr. — Pétervárad, nov. 3. Pestről jöttem, megtekintem az aldunai tábort, mellynek tevéketlensége ellen annyira zúgolódnak a körülmények nehézségeit nem ismerő pestiek; — öröm s bánatos kebellel mondhatom, hogy a vitézség, jó akarat, s egyetértés a táborban nem hiányzanak; de annyi nehézséggel kell küzdeni a seregnek, hogy annak testi s lelki ereje lehetetlen, hogy meg ne fogyatkozzék, hacsak egy eldöntő csata minél előbb véget nem vet a folytonos feszült helyezetnek. Ki a térképet maga előtt kiterjeszti s megtekinti azon roppant vonalt, melly Fehértemplomtól kezdve a karlováczi határszélig nyúlva Török és Ó-Becsét, Jovics-Szálast, Becskereket, Ó- és Kis-Kért, Verbászt, Pirost, Futakot, Újvidéket és Péterváradot öszveköti, s mellyen seregeink felállítvák, lehetetlen, hogy meg ne győződjék, mikép a szüntelen őrködő sereg, csak a rendes szolgálatok által is ki ne fárasztassék. Növeli a bajt, hogy a romai és sz.-tamási sánczokban tanyázó rablócsorda, kisebb körben lévén helyezve, erejét időnként csakhamar öszpontosíthatja, s hol egy hol más ponton törhet ki, a mi seregünket száma hatszorosan meghaladván. A történetlapok egykor fennen fogják hirdetni az itt történt egyes csatákat, mellyeket az események nagyszerűsége által fel- magasztalt élő kor, nem csoda ha kisszerűeknek tekint! Fegyveres csapataink eddig bármelly kicsinek voltak, a megtámadást mindenkor győzedelemmel verték vissza. Az ókori táborban a cholera kezdett dúlni, de a felüdültek száma nagyobb, sem mint az elhaltaké. Mint értesíttetem,már szűnni kezd. Verbászon egy két esetnél több nem mutatkozott, míg Futakon és Péterváradon pár héttel ezelőtt többen tettek áldozattal, de most már tökéletesen megszűnt ott is.